Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-04-01 / 14. szám

leg ' megtérítése végett ellenben, az illető koronaország országos alapjának kezelésére hivatott országos bizottság (Lan- des-Ausschuss) keresendő meg.

Ha az ebbeli közvetlen érintkezés bármily okból eredményre nem vezetne, vagy a közvetlen érintkezés nehézségekbe ütköznék: e részben a felség személye körüli m. kir. minister közvetítése vehető igénybe.

78. §. Ha az illető községi stb. hatóságokkal, esetleg helytartóságokkal folytatott tárgyalás rendén a beteg illetőségi és vagyoni viszonyainak megállapítása nem sikerülne, a felmerült gyógyköltség megtérítése, a vonatkozó összes tárgyifatok csatolása mellett, a magyar államkincstár terhére számítható fel.

79. §. A monarchia másik felében illetékes 10 éven alóli gyermekekért a viszonossság elve alapján, a magyar közkórházak részéről az egész ápolási díj számítható fel; megjegyeztetvén, hogy azon esetben, ha később az ápoltnak bétán magyarhoni illetősége bizonyulna be, avagy az ilynemű gyógyköltség az illetőségnek meg nem állapithatása indokából ä magyar államkincstár terhére esnék, akkor az érdekelt kórház részéről , az illető törvényhatósági betegápolási alappal vagy a magyar államkincstárral szemben, az ápolási díjnak csak fele érvényesíthető.

80. §. Miután a monarchia másik felében érvényes 1869. évi LVHI. t. ez. értelmében a beteg elbocsájtása, illetőleg halála napjától számitva 3 év lefolyta alatt, az illető tartomány országos alapja irányában nem követelt gyógyköltsé- gek ezen időn túl elévülnek: ennélfogva az ottani illetőségű egyének utáni gyógyköltség követelések ezen idő alatt ér- vényesitendök. (Folytatjuk.)

1472- Tolnamegye alispánjától.

alisp.

Megsemmisítés.

*

Vagner Adám hidegkúti lakos mint eladó és Bekker Jakab gyönki lakos mint vevő nevére a hidegkúti elöljáróság által 1873-ik évi február hó 26-án 8-ik jegyzőkönyvi, 30240. alispáni sz. a. két 5 éves, egyik bal ezombján MF, másik jobb ezombján VJ bélyeggel ellátott — szürke kan- cza lóról kiállított lóleveleket az utóbbnevezett elvesztette.

Kelt Szegzárdon, 1877. évi martius hó 12-én.

Dftry Dénes

Tolnamegye alispánja.

H03. Tolnamegye alispánjától.

alisp.

Nyomozó-levél.

Esztergomvármegye alispáni hivatala f. é. január 29-én 656. sz. a. kelt megkeresésével állítólag sz.-györgymezei születésű és illetőségű s a fővárosi János közkórházban ápolt 50 éves állítólag vagyontalan Balázsi Pál napszámost nyomoztatni, feltalálása esetén illetősége iránt kihallgattatni s az utána gyógydijként felmerült 4 írt 72 krayi összeget tőle beszedetni, a nyomozás eredményét pedig minden esetben tudatni kéri.

Kelt Szegzárdon, 1877- martius hó 11-én.

Döry Dénes

Tolnamegye alispánja.

1471^, Tolnamegye alispánjától.

alisp.

Megsemmisítés.

Vizner Fülöp váraljai lakos mint vevő és Pusztai János medinai lakos mint eladó nevére m. é. február 4-én 15. jegyzőkönyvi szám alatt egy 14 markos, csillagos homloku 3 éves pej, mén csikóról és 16. jegyzőkönyvi szám alatt egy 15 markos 3 éves hasonló méncsikóról kiállított lóleveleket, az előbbnevezett elvesztette.

Kelt Szegzárdon, 1877. martius hó 11-én.

Döry Dénes

Tolnamegye aliipánja.

1833. Tolnamegye alispánjától,

alisp.

Nyomozó-levél.

Tolnai illetőségű Toör József, Otrokóczy Lajos bonyhádi kéményseprő mesternél mint kéményseprő legény alkalmazásban volt, 37 éves egyén f. hó 4-én reggel, négy forint eltolvajlásá után, és a központi járás szolgabirája által m. é. augustus 22-én 3437. sz. a. kiadott igazolási jegyének hátrahagyásával, — ismeretlen helyre eltávozván, nyomozandó s feltalálása esetén a völgységi járás szolgabirói hivatalához kisérendő.

Kelt Szegzárdon, 1877. martius hó 12-én.

Döry Dénes

Tolnamegye alispánja.

*797.f„w > , Toliamegye alispánjától.

»lisp.

A nagyméltóságu m. k. belügyministeriumnak a hadsereg és hadtengerészet állományabeli katonaorvosok, katonai gyógyászati hivatalnokok, katonaorvosi növendékek és. gyógyszerészsegédek külföldre való utazásának <szabályozása tárgyában f é. martius hó 1-én 92,/pr. sz. a. kibocsátott körrendeleté:

A hadsereg és hadtepgerészet állományabeli katona- orvosok, katonai gyógyászati hivatalnokok, katonaorvosi növendékek és gyógyszerész segédek idegen hadseregnél s külföldi csatatéreken, sem az említett minőségükben, sem pedig mint magán egyének szolgálattételre nem vállalkozhatnak, azonban megengedhető nekik, hogy mint magán egyének segély-egyleteknél s ezeknek tettleges foglalkozásban levő egészségügyi intézeteiknél alkalmaztatást foglalhassanak el.

Minek folytán említett tartalékosok külföldre utazásának czélja csak azon esetben tekinthető igazoltnak, ha az útlevelet kérő egyén, valamely segély-egylet egészségügyi intézetének szolgálatába lett felfogadtatását hitelesen igazolja és igy ezen egyének részére külföldre való utazásra, csak ily igazolvány előmutatása mellett állítható ki utlevéli ajánlat, melyhez azonban az igazolvány is mindenkor csatolandó. Budapesten, 1877. évi martius hó 1-én. Tisza m. k.

Gazdasági rovat.

Megyénk gazdasági egyesületéhez következő megkeresés intéztetett:

Tekintetes egyesületi

Az orsz. Magyar Gazd. Egyesület élénken érezvén azon nagy hátrányt, mely gazdasági termelésünk "terén á mŰnkaerő-' nek a haza különböző területein aránytalan módon létező felosztásából fakad; tudván névszerint azt, hogy midőn a hazai alföldnek nagy területein, különösen kaszálás és' aratás idején, sokszor a legnagyobb áldozatok árán sem szerezhető meg a szükséges munkaerő— ugyanakkor a felföldön, hol nagyobb a népesség és kevesebb mivelési tér, — nagy mennyiségű munkaerő vesztegel, ha nem is tétlenül, mégis kellő kihasználás nélkül: — e hátrányos állapotnak érzetétől indíttatva hivatásszerű kötelességének tartotta kebeléből bizottságot küldeni ki, mely a munkaközvetítés módozatai iránt javaslatot adna.

E bizottság javaslatát beterjesztvén, azt az orsz. Gazdasági Egyesület f. é. február 10-én tartott igazg. választmányi ülésen elfogadta, s elhatározta: a munkaközvetítés eszméjének megvalósithatására az összes vidéki gazd. Egyletek közbenjárását körlevél utján kikérni.

Tájékozásul a 7. alatt idecsatolva a munka közvetítő bizottság ülésében ez ügy körül kifejlődött eszmecsere kivonatát, — felkéijük ennélfogva az igen tisztelt Gazd. Egyesületet, szíveskedjék:

a területén mutatkozó munkás-szükségletet, számokban kitüntetve férfit és nőt, továbbá a szokásos díjazást, az évszakot, melyben a munka kívántatik, annak időtartalmát és minőségét, az egyes urodalmak megnevezésével, a hol nagyobb számú munkás használtatni szokott, összeiratni és egy oly alkalmas egyéniség kijelölésével, a név, czim és lakás pontos kitevése mellett, ki a munkás ügyet folytonos figyelemben tartva, a szükséges intézkedéseket és levelezéseket közvetíteni ajánlkozik, legfeljebb 6 hét alatt az orsz. gazdasági Egyesület tudomására hozni.

A mennyiben a tisztelt gazd. Egyesület területéhez szomszédos megyékben gazd. Egyesület nem léteznék, kérésünk oda terjed, hogy ott is a kért adatok beszerzését közvetíteni és valamint saját területén egy hasonló megbízható egyéniséget a további teendők elvállalásához kijelölni szíveskedjék.

Azon meggyőződésben vagyunk, hogy a tisztelt gazd. Egyesület ezen társadalmi, valamint gazdasági szempontból fontos ügyben szívesen fogja közbenjárását felajánlani és ez által részese lesz azon üdvös vállalatnak, mellyel az orsz. gazd. egyesület igen hasznos szolgálatot kíván tenni az országnak.

Fogadja a t. Egyesület legmelegebb testvéri üdvözletünk kifejezését.

Budapesten, 1877. február 14-én.

Az orsz. Magyal Gazdasági Egyesület.

— Az orsz. Magyar Gazdasági Egyesület igazg. választmánya november havi üléséből Korizmics László alel- nök indítványa folytán, azon kérdés bővebb megbeszélésére, hogy nem volna-e lehetséges találkozási pontot és közvetítést szolgáltatni arra, hogy azon nagy munka- szükség, mely egyrészt az alföldön évenként mutatkozik, másrészt azon nagy munkakereslet, mely a felföld munkaképességéből természetszerűleg fakad; kölcsönösen kicseréltessék, — külön bizottságot küldött ki. E közvetítésben a gazdasági egyesület egyrészt nobilis kö- tességet teljesítene, másrészt pedig hivatásszerüleg járna el és befolyna ez utón is az államgazdászati állapotok javítására. E bizottság jan. 25-én tjirtá gróf Szapáry Gyula elnöklete alatt ülését, melyben Korizmics László előadván a bizottság kiküldetésének czélját, kifejté, hogy ha a bizottság e három kérdésre: 1) Mily utón lehetne egyrészről afelföldön disponibilis munkaerőt, és másrészről 2) az alföldön szükséges munkaerőt kipuhatolni és összeírni? 3) miből állna saj átlag az egyesület közvetítése e tekintetben ? meg tudna felelni, akkor kivolna merítve az egész tárgy s meg volna fejtve a kérdés és az orsz. gazd. Egyesület lényeges szolgálatot tenne a haza gazdasági érdekeinek.

Baross Gábor az első kérdésre könnyűnek tarja a feleletet, a mennyiben a felföldön a felesleges munkaerő csakugyan megvan, mert az a lakossággal túl van tömve, úgy hogy a gazdasági foglalkozással mindenki megélni nem képes s utalva vannak sokan arra, hogy részben a még fennálló házi-ipar foglalkozás utján kerressék kenyerüket, részben pedig a szomszéd Ausztria, de különösen Oroszország

felé vegyék kezükbe a vádorbotot, honnan ha munkát nem találnak, a legnagyobb nyomorúságban térnek vissza. S e 1 tekintetben szóló e kérdést socialis kérdésnek is tartja. —— Másrészt nehéz is e kérdés megoldása annyiban, hogy a létező munkaerőt ki hja össze ? Itt két módozatot tart lehetségesnek. Az egjik az, hogy a gazdasági egyesületek ténykedése vétetik igénybe s ez igen czélszerü volna, mert nálunk a gazdasági egyesületek az öi s ,es inteligentiát magukkan foglalják. A felföldön különösön atrencséni gazdasági egyesületnek van kitűnő szervezete, mely minden szolgabirói járásban fiók-egyletekkel bir; e fiókok az illető járás gazdasági érdekeit kisérik figyelemmel és kifejtik mindazt, a mi gazdasági tekintetben szükséges, miről azután a központi egyesület értesítve, az a maga hatáskörében intézkedik. Szóló meg van győződve, hogy a gazdasági egyesületek mindent elfognak követni, hogy a munkaerőt összeiiják, minthogy azonban nem minden, gazdasági egyesület bir oly felosztással, mind a trencsérri, azt hiszi, hogy a megyék közvetítését is igénybe kellene venni és ez a másik módozat. Ezt két utón lehetne tenni. Egyik utón az, hogy az illető , megye felszólittatnék, hogy ez irányban tegye meg a szükségeseket és utasítsa közegeit a munkások összeírására; a másik ut az, melyszermt a kormány közbenjárása vétetnék igénybe. Megemiitti továbbá, hogy felföldön Trencsénben, Nyjtrában (kettő), Turóczban, Liptóban és Árvában vannak gazdasági egyesületek, vagy legalább kellene lenniök: azonban sok egyesület nem ad életjelt.

Birly Lajos azon megjegyzésére, hogy elégséges volna csak a megyéket felszólítani, gr. Szapáry Gyula azon meggyőződését fejezé ki, hogy ha kibírjuk eszközölni, hogy a vidéki inteligentia kezébe veszi ez ügyet, akkor a gazdasági egyesületek utján legjobban meg fogjuk oldhatni e kérdést. E nézetet osztja Korizmics László is, mert jobb, ha e kezekben lesz az ügy, mivel könnyen megtörténhetnék, hogy egy rósz ember félre magyarázná a nép előtt a munkásoknak közigazgatási utón történendő összeirását. De a megyékkel is tudatni lehetne, hogy a gazdasági egyesületekhez ily felhívás intéztetett; hogy ha fontosságot tulajdonitnak e kérdésnek, annak megoldására közreműködhessenek. Tájékozásul meg kellene kérni az illető egyesületeket, hogy a feltételeket is tudatnák, hogy t. i. hány hétig kellenének a munkások? mikor? mit fizetnének napszámba? hogy élelmeznék őket? s hogy a szállitás mikép eszközöltetnék?

Galgóczy Károly a kérdést practicusüak tartja, hogy csak a maguk körében intézkedjenek a gazdasági egyesületek. Szerinte a kérdés analog a vasúti építkezéseknél^ előforduló munkás szegődtetésekkel. Ott a vállalkozónak vannak ügyes szegödtetői (Parthiefiihrer), kik elmennek oly vidékre, a hol munkásokat vélnek találhatni, ott megalkusz- nak és viszik a munkásokat. Ezt mi is megtehetnök, mert tudjuk, hol szükséges a munkás és hol felesleges.

Korizmics László nem osztozhatik e nézetben, mert e két kérdés nem analog. Hisz ha az volna, nem kellene tenni semmit sem, mert az ügy önmagától megoldatnék, mint a vasúti építkezéseknél s nem volna meg a panasz. Ha semmit sem teszünk, nem tudjuk meg, hány ezer munkásra van szükség az alföldön és hány munkásra számíthatunk a felföldről.

Szapáry Gyula gr. azt hiszi, hogy az idő elöhala- dottságánál fogva nemcsak az összeírásra kell felkérni a gazdasági egyesületeket, hanem a feltételek közlésére is, a mi a két szerződő fél tájékozására szükséges, mert igy nagyobb eredménye lesz az eljárásnak.

Baross Gábor helyesli különösen Szapáry Gyula gr. nézetét,- de azt tartja, hogy különösen a harmadik kérdés a föfontosságu, t. i. hogy miből állna saj átlag az egyesület közvetítése e tekintetben, mert ettől függ, hogy az intézkedésnek sikere legyen. A vasúti építkezésekre való hivatkozás nem helyes, mert ott nem lehet mindenkit használni, míg a gazdaságnál majdnem mindenkit. Szerinte az országos gazdasági egyesület feladata volna: az ügyet az illet# gazdasági egyesületekkel tudatni és köztük az érintkezést létrehozni; ha ez megtörtént, akkor könnyű lesz a másik két kérdést megoldani.

Nicki Mihály azt hiszi, hogy a kivitel nehézségekbe fog ütközni, mert az illetőknek előleget kell adni s ki lesz, a ki ezt eszközli?

. Szapáry Gyula gr. úgy vélekedik, hogy a gazdasági egyesületek közvetítése nem lesz állandó b leginkább az initiativára fog vonatkozni. Ha azután p. o. egy urodalom- nak a békési gazdasági egyesület területén szüksége lesz 300 munkásra, le fogja fizetni az előleget az illető gazdasági egyesületnek, mely azt elküldi pl. a trencséni gazd. egyesületnek, mely azután a munkások leküldését eszközöltetni fogja egy megbízottja által.

Galgóczy Károly megemliti, hogy ily szegödteté- seknél megtörtént, hogy sokan, megszöktek és igy nagy kárt okoztak az illetőknek.

Korizmics László oda nyilatkozik, hogy az esetleges nehézségektől nem szabad megrettenni. A közvetítést úgy lehetne eszközölni, hogy a munka idejére minden érdekelt gazdasági egyesületnek volna egy megbízottja, ki az ügyeket lelkiismeretesen vezetné.

Nicki Mihály előadja, hogy midőn az úrbéri viszony megszüntettetett, első évben ö utazott mint gróf Bat- tyány Kázmér főtisztje,Bácskába 600 munkásért; ,a második évben már csak az ispánt küldte; a harmadik évben pedig a szerződés megkötését a helység bírája eszközölfe. így lesz ez itt is.