Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-03-12 / 11. szám
12. szám. Ötödik évfolyam. ; " , ~ Szegzárd, vasárnap 1877. márczius 18-án. Megjeleli: hetenként egyszer, vasárnap. S m Kiadóhivatal: Széchényi-utcza \ 72. szám, hova az' előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye lörvénjhalóságának s a tolnamegyei gazdasági egyesületnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 ,, 50 „ Egyes szám ára . —■ — 10 „ Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a tap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán-szá-. ■Hittatnak. . ifi Szegzárd, 1877. márczius 13-án. : riEgy/ iriégjré életéföeu mindig' nevezetes szerepet játszik azon eseménye midőn a, törvény által hivatott egyének a megye sok nemes küzdelmek- által szen- télylyé avatott termében a végett gyűlnek össze, hogy az önkormányzatból kifolyó jogok legkiválóbbját: a tisztválasztást gyakorolják. Mennyivel alkalmast) a közérdekeltség felkeltésére, ha az önkormányzati jogok gyakorlatának tárgyát nem l«gy alárendelt állás, hanem a megye első tisztviselője helyének betöltése, képezi. Meglátszott ez a főispán ur által, folyó évi márczius T3-ára egybehívott rendes évnegyedes közgyűlése^, melyre a bizottsági - tagoké daczára a lxófuva- tagpk folytán majdnem járhatlan utaknak^ oly szép számban jelentek meg, hogy a megyének építészeti szempontból 4s remek s kiváló egyéneink arczképé- vel 'dis^itettrUh'tne ifflnifem-zttgä-barr a zsufoMsig-Tneg- • télt. * A karzatokat díszes hölgykoszoru s számos hallgatóság foglalá el; Pontban tiz órakor szívélyes éljenzések közt a terembe lépett Perczel István főispán ur s a megjelent tagokat üdvözölvén, a tárgysorozat szerinti ügyek felvételét rendelé el. Ezek elsejét képezé az állandó választmány véleménye kíséretében beterjesztett lemondási kérvényje Döry Dénes alispán urnák. A szívélyes búcsúszavakban gazdag bejelentés a meghatottság élénk nyilvánulásai közt olvastatott fel, mely csakhamar viharos éljenzésnek engedett helyet, midőn JPéchy József tolnái prépost ur által igen sikerült álakban előterjesztett indítvány folytán a megye közgyűlése egyhangúlag elhatározá, hogy a lelépett alispán kétségbevonhatlan érdemei iránti elismerés jegyzőkönyvileg megörökittessék. Döry Dénes alispán ur a meghatottság világos jeleivel, meleg szavakban mondott köszönetét a bizottsági tagoknak s tisztviselő társainak azon minden’ oldab-ól nyilvánult bizalom s általánosan tanu: sitott odaadó támogatásért, melylyel tiz éves közpályájának minden szakában találkozott, — s a rész- vétnyilatkozatok kitörő zajá közt a főispán balján álló alispáni széket elhagyva, annak jobbján foglalt helyet s ez által a lemondás tényének külsőleg is kifejezést adott. • A hónapokon át élénk eszmecsere tárgyát képező változás tehát a közsajnálkozás nyilvánulása közepette végrehajtatott. Az erre következett mély csendben főispán ur ragadá meg a szót s előadta: hogy a megürült alispán! szék betöltése szükségessé válván, a törvény rendelete szerint kijelölő-bizottság alakításához kellene fogni, miután azonban nála jelölttül csak egy egyén jelentkezett, azt mellőzhetőnek véli s emelke- dettebb hangon fólytátá, hogy a jelentkező Perczel Dezső azolgabiró ur. Perczekig tartó éljenzés tudatá, hogy az alispán választás már megtörtént s az újjólag ismételve tört ki, midőn Perczel Dezső ur a benne helyezett bizalmat megköszönve, az esküt létévé s az alispáni széket elfoglald. A lelkesedés pillanatnyi 1 fellobbanása azonban ismét komolyabb hangulatnak: engedett helyet, midőn mindjárt réá Forster Feréncza duna-foldvári járás köztiszteletben álló szolgabirájának és dr. Láng Frigyes járási orvosnak lemondási bejelentvényei fel- olvástattak s báró Jeszenszky Kálmán ur kötelességet teljesített s a középületnek volt tolmácsa, minőn a féfi kor teljes erejében lévő szolgabirónak, állása elhagyása feletti sajnálatát fejezé ki s indit- ványozá, hogy a hosszú, érdesmteljes, böcsületes,szolgálatok feletti elismerés hasoijag jegyzőkönyvbe ik- tattassék. . ' s, Erre következett a két megürült szolgabirói állás betöltése1 s a kijelölő-bizottság megalakítása után főispán ur pár perezre az ülést felfüggesztvén a, termet elhagyá; visszaérkezte alkalmával tett kije- lelése. alapján megválasztattak: a bonyhádi: járás szol- gabirájává: Simon sits Béla; m a dunaXöldvári járás^zól^bírójává: DsítóílyTamás/ ^ Az eredményt'illetőleg mi csák üdvözölhetjük a bizottság választását, mert Daróczy ur háta megett sok évr tapasztalás és ‘ gyakorlat áll, — Siipon- sits Béla űriedig oly kiváló tulajdonokkal rendelkezik, hogybennök a közigazgatás,'minden valószínűség szerint, tehetséges kezelőket fog nyerni. A tanácskozási terem rohamos kiürülése s a. megye érdemdús főjegyzője gépezetének gyors működése jelzé, hogy a tárgysorozat érdekes része ki van merítve s a compáritió csak a főispán ur vendégszerető asztala mellett fog ismét nagyobb arányokat venni. Elérkezett annak az ideje is s vele együtt megindult a felköszöntések árja. Resztvettek benne a főispán ur ő méltósága; Péchy József, Bo- csor Antal prépostok, Döry Déne s, Perczel Dezső alispánok, (ma még mind, a kettő az volt.) Simon Rudolf, Perczel Lajos,Héts Károly képviselők, báró Jeszenszky Sándor és Kálmán, id.- Száváid Mór, Bernrieder József, Ellmann Miklós, Forster Ferencz, Simon- sits Béla bizottsági tagok és mások. így folyt le a fájdalmas, leverő, úgy mint reményteljes fordulatokban gazdag megyei gyűlés s mi befejezhetnők értesítésünket, ha igazságérzetünk kötelességet nem róna reánk, melynek megfelelni tartozunk. Egész őszinteséggel fogunk szólni azon reményben, hogy ez visszatetszést nem fog kelteni. Midőn ezelőtt két évvel Perczel István ,ur megyénk főispánjává kineveztetett, több oldalról nyilvánult az aggály,, hogy az ő erélyes jelleme, mely a magánember- legszebb éke, új állásából kifolyólag, egy egyenjogú tényező: a bizottsággal szemben alkalmazva, kellemetlen összeütközések anyagát szolgáltathatja; Itt az idő kijelenteni, hogy ezen nem ellenséges indulatból származott feltevés alaptalanságát megállapítsuk. A főispán ur erélyéhez oly kiváló tapintat társul, mely előtt meg kell hajolni s mi csak kedves kötelességet teljesítünk, midőn, — úgy hisszük — sokak nevében, a főispán ur azon kifogástalan magatartása miatt, melyet & legutóbbi közgyűlés tanács- kozmányának vezetése körül ismét tanúsított s mely alkalommal nemcsak hogy a közérzület jogosult áramlatának gátot nem vetett, hanem annak érvényesülését jóákarólag előmozdítá, — a hála adóját nyilvánosan lerójjuk. Különfélék. — Sikkasztás. Ha kárörvendök lennénk, most visz- 8zaadhatnók laptársunk a „Pécsi Figyelőnek“ azon a megye jó hírnevére árnyat vető megjegyzéseit, mellyel Forster Alfréd sikkasztási esetének felmerülte alkalmából, bennünket .illetett. De mert egyes esetekből égy nagy közönségre kő- vetkeztetést vonni nem tartjuk helyesnek, megjegyzés nélkül átvesszük laptársunknak Szemelics Ferencz baranyame- gyei .szolgabiró esetére vonatkozó közleményét, mely a következőleg hangzik: Az e hó 5-én tartott megyéi, közig. m-. zottsági ülésnek legfontosabb tárgyát Szemelics Ferencz dárdái szolgabirónak sikkasztási esete képezte. Az ügy álláaá- L*i . nak megvizsgálására kiküldött s a megyei főjegyző és fö-' számvevőből álló bizottság jelentése konstatálván a sikkasztást, tárgyalás alá vétetett a kérdés, ha váljon az iratok a megyei ügyésznek, vagy a közvádiénak adassanak-e át.- A megejtett szavazás folytán a többség az utóbbi indítványt fogadta el s igy a további lépéseket most már a kir. ügyész teendi meg. Szemelits már fel van függesztve hivatalától. A hiányzó pénz összege 14,434 frtra megy, melyben — mint halljuk — a közmunkaváltsági és árvapénzeken kivül még a múlt évi dunai vizkárosultak javára gyűjtött segélypénzek is foglaltatnak. Ez a tényállás, melyről már hetekkel ezelőtt sugdostak városunkban, sőt még a központi lapok is felemlítették, meg dementirozták. Szemelics már 1875. óta nem adta be számadásait a megyéhez. Az alispán többször figyel-1 meztette, intette s hivatalosan is felszólította kötelességénekI teljesítésére, de hiába. Szemelics ekkor már annyira bemerült volt az adósságokba s pénzviszonyai annyira ziláltak voltak, hogy barátainak áldozatkészsége sem lett volna képes rajta segíteni. E körülmény, jólehet, hogy már jó ideje nyilvánvaló — még sem birta megyei hatóságunkat erélyes intézkedésre. Huzták-vonták, takargatták, remélve, hogy valami véletlen talán csak még is rendbe hozza az ügyet y de biz az a várt véletlen ma sem állott be s lehet, hogy még egy pár évig lappangott volna ez eset titokban, ha Szeme- licsnek előhaladott korából kifolyó’ bomlott egészségi állapota nem kelt aggodalmat az illető felsőbb közejgekben. Szemelics most betegen fekszik. -Testi s lelki ereje’ annyira megfogyott, hogy kihallgatni sem lehetett.----Báttaszékröl írják nekünk, hogy a tolna-báttai du nai' védgáton belül összegyűlt vizek levezetésére alkalmazott gözszivattyu korántsem elégséges, hogy a belvizeket eltávolítsa s okvetlen szükséges a töltés kivágása. Ezen tudósításra megjegyezzük, miszerint értesülésünk szerint a védgát átvágása már el van rendelve s hogy ez még ekkoráig meg nem történt, az a nagy hózivatar folytán beállott közlekedési akadályoknak tulajdonítható. (Már megtörtént. A szerk.) —- A hösyészi takarékpénztár beküldött 1876; évi üzletforgalmának kimutatásából közöljük a következőket: a forgalom tett: 395082 frt 19 kr. Osztalék: 6448 írt. Jótékony csélokra fordittatott: 136 frt 68 kr. —- A duna-földvári takarékpénztár üzletforgalma kővetkező tételeket tüntet fel: a forgalom tett a lefolyt évben 630463 frt 45 krt. Házvétel és építkezésre: 13714 frt 35 kr; haszon: 4144 frt 6 kr. — A paksi önkéntes tűzoltó-egylet bevételei a múlt évben, hozzászámítva a készpénzmaradványt, 1039 frt. 19 krt tettek. Boldog paksi tűzoltók! — A tolnai ref. «*. ni. tanitó-egylete folyó évi . márczius 22-én d. e. 10 érakor a szegzárdi ref. egyház tanácstermében közgyűlést tart.
