Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-12-02 / 49. szám
49. szám. Szegzárd, vasárnap 1^77. deczembcr 2-án Ötödik évfolyam. ■ Megjeleli: hetenként egyszer, vnsátii<i|>. Kiadóhivatal: Széeliényi-ulcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányolt ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Toltramcgye törvényhatóságának, ä tólnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi íelekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 írt — kr. Félévre . ... 2 ,, 50 „ Egyes szám ára . — — 10 „ Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési díjak jutányosán számíttatnak. Rendészetünkről. rn. Czélunknál vagyunk, —- városba jutottunk. „Oh boldog városiak! —mondják a faluk egyhangú, unalmas életét megunt, föntebb vázoltam aprólékos rendetlenségeibe belecsömörlött emberei. — Oh boldog városiak! mily szép és irigylendő az a ti sok mulatságtok, szórakozási alkalmatok, példás rendetek,, hol a kihágót rögtön utoléri a mindig éber rendőrség messze nyáló keze; mily szépek kikövezett, tiszta utczáitok, világos lámpáitok, melyek mellett csaknem lehetetlen a tolvajlás bűnös merénylete s ha mégis: fizet és kártalanít a felelős rendőrség azonnal!“ így, vagy ilyenformán beszélnek a városi életet csak távolról ismerők, a városi rendészet védel- mezésének optimistái; de menjünk csak tovább, mindjárt mást mutat az a rózsás szemüveg! Ne irigykedjetek édes falusi embertársaim, — mi -"meg azt szoktuk mondani; „óh boldog falusiak! kiknek csendéletét nem zavarja, nem keseriti a városi rafinéria, a finom cselszövés, a fondorkodú ármány, a látszólagos igazságszolgáltatás, rendészeti hanyagság és sok más, egyedül városon tapasztalható nagy adag keserűség!“ Van nekünk a városon mindenünk — és még sincs semmink. Intézkedni, tervezni, alkotni, kezdeményezni — kivált csak szóval, a zöld asztalok mellett — nagyon tudunk mi, de végrehajtani — az adón kívül — tökéletesen nem tudunk semmit. Vegyük pl. sorba az irigyelt dolgokat: TÁRGZA. Fekete, vagy Haly szegzárdi basa. Egy adat Szegzird történelmi múltjából. Irta; Csuthy Zsigmond, (Vége.) Az ercsi parancsnokot, ki ámbár minden hozzátartozói, az őrség legénysége, menekülésre szóllitották fel, kérelmükre nem hallgatott, azok saját sorsára hagyták, a Dunán át futottak a Csepel szigetére; de maga a parancsnok, ki nagyon meggazdagodott az ercsi ragadmányokból, irigyelve kincseit a magyaroktól, készebb volt magát foglyul adni, mintsem kedvelt lakhelyét elhagyni. De meg is lakolt vakmerőségéért, mert feje a hajdúktól eliittetvén, összezuzatott, testének többi része pedig a várban megégettetvén, szétszóra- tott a Dunába. így vonulva lefelé gróf Pálffy Miklós mindenütt a Duna mentében, semmi ellentállást nem talált Adonyig, mely mint élelmezési nagy tárháza a törököknek, nagyon meg volt erősítve. Az ott összebalmozott élelmi és más egyéb hadiszerek miatt, a váli és ercsi események következtében a vár és városban levő törökök már 3 nap óta a legnagyobb nyugtalanságok és szorongattatások közt voltak. Meglátva az őrtoronyból a huszárok sebes lépésekkel való közeledését, kiknek paripáik alatt csak úgy rengett a föld, azt hitték, hogy Pálffy hitel feletti iszonyú ágyuzó készületeket hoz magával és petárdákat. A körülbelül fekvő helységekből sereggel futottak az emberek a magyar sereg üdlvözletóre. Csakhamar iszonyú roham következett a külső sánezokra és a középvár alatt levő város utczáiban a magyar sereg ret- tentésére, maguk a törökök által másnap reggelig tartó tűz a) Felelős rendőrségünk van, de nincs benne köszönet. Számuk kevés, sokkal több kellene — ha bírná a hűtlen kezelés által sokszor megnyirbált pénztár — de nagyobb baj az, hogy a kevés számú rendőrség is nem olyan, amilyennek lennie kellene! Hiányzik náluk az erély, a lelkiismeretes pontosság, részrehajlatlan szigorúság, éber felvígyázat s vagyoni kedvező helyzet. Minden pontra felelek. Az absolut kormány egyik ijesztő réme, a rettegett csendőrség (magyarul: zsandár) legalább is tiz annyi erélyt fejtett ki az egyes kihágások beszüntetésére, a csend és rend fentártására vonulólag, mint a mi mai rendőreink. Sokszor az is volt a baj, hogy hivatalos utasításaik határát), túllépték s fölösleges szigort alkalmaztak ott, hol gyengébb eszközök, humánusabb bánásmód is — pedig talán biztosabban! — czélhoz vezetendettek. De hiszen : superfluida cautela nunquam nocet! Az ő elvük volt s igen helyesen: inkább fájdalmas túlszigor, mint kinevettető gyengeség. Igaz, hogy a puszták betyárjait megfékezni nem igen tudták, mert nem igen merték s a la külföldi nevelőnők (lásd lapunk fentebbi számait) borzadtak a magyar pusztáknak — képze- etük által benépesített, hemzsegő, — zord, marezona torzonborz alakú zsiványjaitól; de városon s falun annál hasznosabban használható rendőrségül tüntette fel őket határozott erélyűk. A mi mai rendőreink e szót nem ismerik, még kevésbé alkalmazzák. Ok megfordítva épen ott nagyon gyengék, ahol határozott szigor kellene. Példákkal tudnám s ha kell: tudom igazolni, hogy a mi nagyszerű rendőreink — szigorú erélyűk nevetséges fitogtatása szempontjából támasztatván, csaknem egész város hamuvá égett és a lakosok mindnyájan elszaladni valának kénytelenek! Pálffy most egy erősebb uj rohamot parancsolt az őrizeten és a vár belsejében levő törökökre, kik az üszkökön vitézül átrohanó 'sZabad csapatok által összeszorittatván, magukat — mert menekülni nem lehetett — akarva, nem akarva, meg kellett adni, kik összekötöztetvén, mint baromcsorda, úgy hajtattak Tata várába, honnan egyenként a mély tóba hányattak. A nyert zsákmány oly nagyszerűnek találtatott élelmi czikkekben, hogy azzal a nemes hős Pálffy, a vidékbeli lakosságot, kiket rongyok és foszlányokban engedtek élni keserves szolgai állapotban, bőven elláthatta eleséggel! Ily diadallal folytathatta útját, Pentelén, Földváron, Pakson keresztül, mely várak őrségei, nem mervén bevárni Pálffyt, üresen hagyták oda fészkeiket, Szegzárdra futva kincses szekrényeikkel, a jó pajtás, Haly basához, ki mint uratlan sas, úgy fészkelt erős fellegvárában. VH. A hajnal hasadni kezdett, Pálffy Paks alatt megpihent zsengö, bongó táborára. Az ébredő reggel, a feljövő nap előkészületivel rózsaszín szárnyaival elfedvén mintegy az elköltöző éj homályát, a harmatos fü levelein szinte csilárn- lani látszattak sugarainak aranyos fürtjei. E közben felemelé magát egy tüzes golyó, melynek fáklyája, az egymásból folyó hegyek lánczolatát megaranyozá. A természet harmatgyöngyös füszálival, öröm és gyönyörben látszott úszni, a rétek, mezők virágival. A levegő dalosai pedig egymással vetélkedve, köszöntötték a regeit és Pálffynak induló kész táborát. Már Paks alatt a fővezér, biztos és meghitt embereitől minden utak, kapuk, hidak, tornyok és más egyéb tudnivalók végett, tisztában volt magával. De önként késett Pálffy Paks mellett: mert csakis a leszálló nappal volt terve — megszólliták a szép holdvilágos estén halk fütyö- rézéssel vacsorájáról szállására siető úri embert, csendre inték s bekisérésscl fenyegeték az ugyanily alkalommal halk terczettet kottaszerint éneklő, sze- renádézó fiatal urakat, — mig ellenben az iskolát alig elhagyott polgárlegénykék éktelen utczai zsivaját, — vasár- és ünnepnapokon este a nagyobbak sűrű csoportokban egymást érő lármás, botrányos és csaknem idegessé tevő meneteit, a kövezeten ugrándozó, toporzékoló csendzavarását soha semmibe sem veszik. Többet mondok: megtörtént tény, hogy egy vasárnap este — a múlt évben — városunk egyik része csaknem kivétel nélkül talpon állt, remegve várván mikénti kimenetelét a már pár óra óta tartó véres verekedésnek, mit egy 50-re tehető részeg tömeg rendezett egész utczahosszant, a nélkül, hogy a rendőr urak magukat mutatták volna s mikor nagy sokára előkerült közülök valahonnan két darab, majd ezek semmittevése után fél óra múlva ismét kettő, a körülbelül lakók kórtéré, hogy: „ugyan az istenért, csináljanak már csendet és rendet!“ — nagy nehezen bekísérték a részeg és veszekedő tömegnek egyetlen egy, körülbelül legártatlanabb tagját a városházához, másnap pedig a szolgabiróság előtt eme kérdésre: ki volt még más ott? azt felelték, hogy ők a sötétben (éppen holdvilág volt!) senki mást fel nem ismerhetének. Ilyen erélyes, pontos, szigorú s lelkiismeretes a mi rendőrségünk ! Ami illeti a vagyoni állást, — ennek silánysága, a rosszul díjazottság — beismerem — nagy mértékben befoly e rendetlenség, hanyagság, részrehajSzegzárd alatt megjelenni. Elérve a Sárviz mocsárjait, a Duna kiöntéseit a tolnai földeken túl, raeg-meg állt hÖ3 seregével, ismételve figyelmezteté katonáit a szegzárdi basa vadállati tetteire, tehát most számolni akarnak vele. — Azt akarom — úgymond — hogy az tetteihez illő módon érzékenyen megbüntettessék. Ezt hallva, mind a lovasság, mind a gyalogság, örvendező szív és lélekkel, egy- értelmüleg hangosan felkiáltottak: mi is azt akarjuk! Ily elhatározással jó kedvvel indult meg Pálffy hős serege paksi és tolnai állomásaiból, a legczélszerübb elrendezés mellett; a futárok,elöposták, más községbeli hírmondók bejelentéseinek kihallgatása után julius hó 28-án esti 10 órakor a fellelkesült hadsereg szerencsésen Szegzárd alá érkezett. A vár felé közeledve, a hold oly tisztán fénylett, hogy az ellenséges örök, a mi seregünk közeledését a vár felé tisz - tán megláthatták. De csakhamar ismét besetétült köd és felhővel a Dunáról, úgy hogy a szél által felvert por miatt a sereg mikénti állásfoglalása láthatatlan és a fák lombjait ostromló szél zúgása folytán a hadsereg moraja hallhatlanná lett, szóval az ellenség, a mi seregünk megérkezése és felállításának rendét nem vehette sem lent sem fönt észre. És mindezek jó jelek valának a mi seregünket illetőleg. A vár és ennek külső érődéi, a szabadcsapatok és hajdúk által azonnal, mintegy óriási vasabroncscsal körül vétetett, a fehérvári és simontornyai kapu, melyek felöl a vár legerősebb volt, petárdákkal széthányattak s néhány tüzes- golyó bevetése következtében a biztosnak vélt helyek fölcsapkodó lángot kezdének vetni, melyek az egész várost és vidékét rémületesen felvilágosították, melynek alkalmával fehér zászlók szurattuk ki a vár fokain, a kétségbeesett törököktől, kikre a széthányt kapuk darabja mint közápor eső hullottak alá. A hajdúk mint bátor oroszlányok úgy ütöttek az erősen lövöldöző törökökre, kik harczolva, Jövöl-
