Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-11-26 / 48. szám
48. szám. Szegzárd, vasárnap 1877. november 25-én Ötödik évfolyam. MegjeScn: hetenként egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre . . . 5 írt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 „ Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési díjak jutányosán számíttatnak. Kiadóhivatal: Széehényi-utcza 1 72. szám, Lova az előfizetéséi«, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaptattuk. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi íelekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönyé. Szegzárd, 1877. november 22. Az örökös egyformaságban haladó idő meghozta az 1877. év végét, azon időszakot, midőn a köztörvényhatósági tisztviselői állások az 1870. 42. t. ez. 65. §-a értelmében választás utján újra betöltve lesznek. Ezt az időpontot pedig sokan épen nem, mások határozott ellenszenvvel, végre ismét mások mélabus sejtelmek s tüzes aspiratiókkal várták. A tisztviselő, kinek mandátuma lejárt, kivétel nélkül, még ha öntudattal tekinthet vissza is hat éves közpályájára, köteles megjelenni egy sok száz főből álló testület előtt s lehető nyájas, ajánló arcz- czal kikérni annak további kegyét. Az a testület pedig kizárólag emberekből áll, kik egy részénél, köztudomás szerint, nagy szerepet játszik az önérdek, a szenvedély, a hiúság s sok más nagy és apró emberi tökélyetlenség. Ha valakinek ügye nem intéz- tetett el úgy, mint gyakran az igazság rovására óhajtá, eljön birószéket ülni a renittens tisztviselő felett. Ha valaki a pályázó tisztviselő ellenfelével rokonsági vagy baráti összeköttetésben áll, redőkbe szedett homlokkal szór vádakat az ellen, kinek egyetlen bűne, hogy az ő jelöltjének útjában áll. Sok tisztviselő nem bir a hizelgés, a kétszinüség erényével s igy igen sok kárhoztató szó zudul ellene, mert nem rokonszenves modorú. Azután liánnyal lesz az éreztetve, hogy a parancsoló szolgabiró ideje lejárt; a szerepek megváltoztak s most azok parancsolnak és határoznak, kiknek előbb engedelmeskedni törvényszabta kötelességük volt. Az ilyen módon szorongatott tisztviselők bizon nem nagyon várják a restauratió idejének elérkeztél, még kevésbé azok, TÁRGZA. Fekete, vagy Haly szegzárdi basa. Egy adat Szegzárd történelmi múltjából. Irta: Csuthy Zsigmond. (Felytatis. Trombita, dob szóval indult meg az öldöklő seregijeiéül a leendő véres drámának lövöldözve vonult ki a várból, hogy félelemmel töltse be a sziveket és lelkeket. Az ördögi pénzt kereső Darabos is ott ment velők a hóhérok társaságában, kinek alattomos ütései már sok szegény jámbor és becsületes embert vérbe kevertek, Sáskával együtt, ki útközben csatlakozott a szilaj vadak társaságához, hogy a kinzó egyének száma egygyel szaporodjék! Mindenütt lopva és bujkálva mentek az erdők között, hogy senkitől észre ne vétessenek, nehogy menésök elárul- tatván, ut és alkalom nyittassék az üregbe menekültek tá- vozázára. Ha valakit megláttak, azt azonnal megkötözve magukkal hurczolták, hogy hírmondó ne lehessen. Most egyszerre, egy magas hegy háta mögül ezen kiáltást lehetett hallani: várj te kutya bestia Sáska és Darabos, meg-'kell még ezért lakolnotok. Ezzel elhangzott a szó, mintegy rövid álom elmúlt, az emberek is eltűntek, mint egy árnyék és azokat többé senki sem látta. Haly dühösködö katonái megállva egy sűrűben, figyeltek, hogy vájjon lehet-e még hallani több kiáltást és midőn mindenütt mély csend honolt volna, mint eszeveszett őrült dühösködtek, hogy nem gyönyörködhetének a kiáltó megkik zavarba jönnek, ha múltjukra visszatekintenek s véletlenségből nem bírnak a tiszta lelkiismeret vigasztaló öntudatával. Várták azonban azok, kik a birószék ítéletének kimenetelétől előnyt várnak maguk részére, kik a változatosság iránti előszeretetüknél fogva, örülnek a kedvező alkalomnak, uj rendet csinálni — egyénekből ; várták végre azok, kik a bennük háborgó gyakran jogositatlan tettvágyuk kielégítése s emelkedés iránti óhajuk megvalósulásának eszközeként szeretik a bekövetkező időpontot tekinteni. De akár várták, akár nem, itt van, bekövetkezett s most már számolni kell vala, mint az egyp- tomi hét elemi csapással s igyekezni kell, hogy minél kevesebb rombolást vigyen véghez, az emberi gyári óságok játsztere minél kisebb körre szorittassék s az eredmény a közérdeknek lehető legnagyobki- terjedésben megfelelő le gyen. Hogy az bekövetkezzék, annak á választó bizottsági tagnak, midőn a választási jog elméletileg magasztos fogalmának gyakorlata végett az autonómia felszentelt templomának küszöbét átlépi, le kell magáról vetkezni az embei’i gyarlóságokat, el kell felejteni a múltat, számolni kell rokon- és ellenszenvével s egyedül csakis egyedül a közérdek szempontjának magaslatára kell helyezkednie, hogy a törvény által kezébe adott jog ne változzék a szenvedélyek kisszerű játékszerévé, melynek mindenki kárát vallja, még az is, ki vele meggondolatlanul játszik. Nem szabad annak a választónak visszariadnia kényelmetlenség érzetétől, mely az által teremtetik, ha szorongatott helyzetében s folytonos ostromoltaölésében. Es e pillanatban, midőn állásából megindult volna az öldöklő sereg, más hegy mögül ismét egy nagy terjedelmű hangot lehetett hallani, ezen felkiáltással: „fogat fogért.“ A hang is eltűnt, a hangadó semvolt látható. Hanem úgy lehetett észre venni, hogy mindezen jelek Sáska és Darabosra vonatkozólag, hasonlók valának az olyan álomlátásokhoz, melyekre az ember felkelése után keservesen emlékezik! Es most miután csak a falevelek susogtak és a száraz fűszálak és haraszt levelek közt futkosó gyik, erdei prües- kök szökdécselésének zöreje, sziszegése ^avarta volna meg egy kissé a mély csendet, mely az ismeretlen kiáltásra keletkezett, a mind egy lábig öldöklési vágytól lihegő csapat sebes lépésekkel kezdett közelíteni a Darabostól kimutatott helyre, egy igen vadregényes hegykatlan öblének egyik oldalához, mely gazdagon volt beborítva mogyorófa csoporto- zattal, galagonya sürü bokrokkal, font pedig a százados tölgyfák daczojtak a viharokkal a természet nagy és felséges templomában, gyökereik alatt pedig a hegyek lábainál számos ártatlan lelkek sóhajtoztak! — Ott van ni — mondá Darabos a csapat vezetője í felé fordulva — a mi megállapodásunk, az a fák közül ki- sötétlő ajtó forma széles nyilás, jeleli ki az üreget, vagy a belől tágas barlangot, hová bevették magukat, kik ellene szegültek a méltóságos basa ur parancsának. A törökök most, mintha véres csatában fegyveres seregre kellene rohanni, sorakozva nagy erővel rá ütöttek a barlang szájára. A vérre ásitozó katonák sorban állva, fegyvereiket csörömpölve a földre vetve, elhatározák magukban, hogy senkinek bemenetel nem engedtetik meg, hanem mindnyájan nagy kívánsággal kezdték várni, hol és ki fogja matása folytán nem alkalmas helyre adott ígérete helyett jobb meggyőződését követi s szavazatával az érdem és képességet igyekszik győzelemre juttatni; nem szabad visszariadni véleménye kimondásától, habár a választás utójelenetekép szereplő boszantá- sok s üldözések folytán beállani szokott kedvezőtlen helyzettel fenyegettetik, hanem szavaznia, választania kell akkép, amint azt meggyőződése s lelkiismerete előszabja. Az a választó, ki arra szavaz, kitől előnyt vár, ki neki pénzt szokott kölcsönözni, ki vele rokonságban, barátságban van, habár meggyőződése titkon megsúgja is, hogy az ellenjelölt bizon becsület, képesség tekintetében fölözi az ő pártfogoltját, az legjobb lesz, ha otthon marad s tanításokat vesz a moral szükségességéről. Három főtulajdon az, mit mindenkitől, ki a megyei administrate körében szolgálatot akar teljesíteni, okvetlen megkívánni lehet s ezek a következők. Első helyen megbírálandó, hogy^az- a. válasz--, tan dó egyén bir-e szükséges tiszta előélettel és mocsoktalan jellemmel, mert ezen tulajdon nemcsak egy tisztviselőnél, de bármely magán közpolgárnál első és alapfeltétel. Szükséges azonkívül a megválasztandónak a kellő képzettséggel s miután az elmélet gyakorlat nélkül nagyon viszonlagos értékű, a kellő gyakorlottsággal is bírni. Csupán ezen körülmények lehetnek tehát a választásnál irányadók, ha egyátalán a közérdeknek szolgálni akarunk. Szükségesnek tartottuk ezeket elmondani most, midőn a megyei tisztikar választásának küszöbén állunk, midőn hat hosszú évre megyei igazgatásunk gát először is mutatni, a szerencsétlen menekvök közül, hogy megtudhassák azok számát, kik bent vannak. — Gyertek ki! hangzott most e pillanatban, mert ha nem engedelmeskedtek felhívásunknak, az üreggel együtt felvettetünk, vagy pedig füsttel oda fojtunk! Nem szólt senki, csak sürü fohászkodást, jaj szót és siralmas zokogást lehetett hallani. Mert nem is lehetett kérdésbe tenni: hát ha nem lesz semmi bajuk? sőt mindenki meg volt győződve, utálatos megcsufitásáról és borzasztó kegyetlen haláláról. A dühös katonák vérbeborult szemekkel az üreg környékét kezdvén körüljárva kutatni, keresték a lehető nyi-~ lásokat, hasadásokat, melyeken keresztül lövöldözve, a gyilkos harezot elkezdhessék; mert elvégezék magukban, miként meg is volt nekik parancsolva, hogy nyilvánságos jeleket hagyjanak maguk után, nem kedvezve semminek, a mi csak megmozdul. Sáska és Darabos az adandó jeladásra figyelmezvén, ott álltak a barlang szájánál, figyelve, hallgatózva a belül észlelhető nagy zűrzavarra, mely előttük csak gyermekjátéknak merült fel, sőt képzelt boldogságukban, miután-még nagy áldomásra ia számítottak, türelmüket vesztve, igy kiáltottak fel: pusztuljatok innen, úgy sincs már menekülés. Ezen istentelen torokból jövő kiáltásra, leszállva a katonák egyes dombokról, sorakoztak az üreg előtt és tűzrakáshoz kezdének. Ennek látására két boldogtalan ember kiküldetett az üregből, hogy a katonákvezetöivel szót váltsanak, de mielőtt szóhoz juthattak volna, kegyetlenül leszurattak, mi nyilvános jele volt, hogy itt kegyelemre senki sem számíthatván, készen kell lenni a legborzasztóbb halálra.
