Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-10-28 / 44. szám
gos memento a társadalomnak, óvakodjék a fényűzéstől, a divatmajmolástól, mert a bukás semmiképpen el nem marad. Múltkor említette e lap egyik czikke, hogy fia- talainkn ak a házasságtól való irtózására egyik ok, a divatmajmolástól való félelem. En ezt a felfogást nemcsak aláirom, de tovább megyek és azt állitom, hogy a mai társadalom más tekintetben is oly fonák utón halad, hogy rövid idő múlva abból a fizetésből és jövedelemből, mire egy középosztálybeli ember számíthat,- családot fentartani teljes lehetetlenség leszen. Nézzük meg csak a mai társadalom követelményeit? Mit láván ma sok ember? Annyit, hogy azt költséggel kibirni alig lehet. És mi e kívánalmakat szaporítjuk bizonyos családoknak utánzása által cselédtartásban és g y e rm eknevelésben. A kényelmes lakáson kivlil meg kell lenni a divatvilág áltál kivánt cselédségnek, S belső cselédnek legalább is. A gyermekek mellé ezenkívül kell játszópajtás, leginkább franczia, leányka vagy fiúcska, mert hiszen mostanában minden miveit embernek kell tudni fran- cziául. A gyermekszoba után következik az iskola, legtöbbször magánórákkal is, — zongora s táncz órákkal mindenesetre, mert c. zongorázás müveit hölgynek s férfinak éppen olyan nélkülözhetetlen, mint a franczia (az már azután teljesen mindegy, ha a franczia nyelvben a nyelvtani alakoknál, a zongorázásban a skála eljátszásánál nem viszi is továbbra az illető.)Mig az elemi iskolai évek tartanak, addig megtanitjuk gyermekeinket arra, hogy ők a mi szemünk fényei s mint ilyenek megkívánhatnak tőlünk mindent és nekünk elmulasztliatatlan kötelességünk, minden kívánságaikat azonnal teljesíteni. így gyermekeinket urakká, parancsolókká tesszük magunk felett, a minek az lesz aztán a szomorú következménye, hogy gyermekeink követelők lesznek a legnagyobb mértékben s kivánnak maguknak olyan kényelmet, olyan ellátást, a minél nagyobbat sohasem fognak elnyerhetni az életben. És mind ezt azért, mert most ez úgy divat, a legújabb humánismus ezt hozza magával. (Mintha csak Ausztráliában laknánk a vadak között, hol a mint a gyermek megszületik, minden az övé, az apának többé semmije sincs.) Tisztelem én a humanismust; de egyátalában nem kérnék azokból az elkényeztetett, parancsoláshoz és engedetlenséghez szokott gyermekekből, kiket az ilyen elbánás nevel. Volt már szerencsétlenségem látni belőlük egypár példányt; de elszomorodott szivem, midőn arra gondoltam, hogy ilyen drótránga- tásra ugrándozó bábuk, ilyen külsőségeken kapkodó és semmi olyannak — miben egy egészséges gondolkozást! gyermek kedvét találni szokta — örülni nem tudó, félig kicsiszolt valamik fogják egykor vezetni a társodalmat. Ennek a szerencsétlen nevelési módnak, természetes következménye azután az, a miről egyszer már mint társodalmunk kórtüneményéről emlékeztem, hogy t. i. az olyan kényén kedvén nevelt gyermek, a mint neki úri kényelméből valamije hiányzik, vagy pedig szüléi nem adják meg neki minden kívánságát — ott hagyja az iskolát és haza megy szülői nyakára urnák és az erős jellemű szülőknek nincs annyi elhatározottságuk, hogy az iskolakerülő csemetét mesterségre adják, vagy ha már nagyobbacska besoroz- tassák a hadseregbe, hol majd megtanítanák arra, hogyan kell uraskodni. A gyengéd szülők, nem mervén a most említett eljárási mód közül bármelyiket is követni, marad az urfi otthon, költi apja pénzét, pusztítja apja szivarját s nagy szerencse, ha nyakára con- tót is nem csinál, — ha mégis némelyik meggondolja magát, nagy kegyesen elhatározza, hogy tanulni — bocsánat! iskolába járni — fog, iparkodik a legrövidebb kurzust választani, hogy pártfogás mellett mielébb hivatalba juthasson, mert ez a fődolog, — miként tudja betölteni hivatalát ? az egyáltalában rifem lényeges kérdés. Az ilyen emberekkel lesz aztán szerencsétlen a társodalom, mit pedig okos nevelés által el lehetne kerülni. Nem kívánom én azt, hogy azt a régi slendrián, skutikás időszakot hozzak vissza nevelési rendszerünkbe, nekem az is rosszul esik, ha valamelyik növendéket pirongatnom kell, — a humanismust megkövetelem én is a legnagyobb mértékben ; de csupán az okos humanismust, mely nem terjedhet a gyermeknek való meghódolásig sa mindent elnézésig. Némely gyermek nagyon köny- nyen is megfeledkezik kötelességéről, a kötelesség mulasztást elnézni nem lehet, tudja meg az a gyér- I mek, hogy ha szeretik is, a szeretet nem oldja fel a kötelesség teljesítése alól. így, f az okos nevelés teszi aztán le az alapot, a kötelesség pontos teljesítéséhez, melynek már a gyermeki években meg kell lennie. Ha ez meg nincs: szomorú dolog s jó jövővel egyáltalában nem kecsegtető jelenség. A kötelesség teljesítésének szűkségességi érzete s a jól teljesített köteleség utáni elismerés a nagyok részéről, adja meg a növendéknek az önbecsérzetet, melyet ha felébresztettünk, végetlen sokat tettünk, a növendék jellemképződésére nézve. Erre kell együt tesen működni szülőnek es tanítónak egyiránt. A divatvilág cselekedjék ugj mint neki tetszik, -— mi ne legyünk e tekintetben sem majmai s nem bánjuk meg, ha nem lesziipk. Szólhatnék még többet is a divatmajmolás veszedelmes következményeiről, — megemlíthetném azt az erkölcsi léhaságot, mely erőt vesz mindenkin, ki a divaton kapkodva semmi nemes komoly iránt becsüléssel nem viseltetik; — nevezhetnék családokat, melyek a divatkór által hajtatva — véginségre, anyagi és erkölcsi megsemmisülésre jutottak, de hallgatok s azon jámbor óhajtással zárom szavaimat: adja Isten! hogy a divat majmolásból származható bajokat, ne a maga példájából tanulja meg a magyar! Szegzárd, 1877. October 18. Tisztelt szerkesztő ur.! Ha szabad igen t. egyleti elnökünknek a legutóbbi „Tolnamegyei Közlönyében megjelent „Tanügy“ czimü czik- kének első szavaival élnem: „Nem feltűnni vágyó viszketegség adja kezünkbe a tollat“, bátor vagyok először is egy oly tárgyról értekezni, mely tárgyról tudtommal még nem volt szó e becses lap hasábjain; t. i. a tornászairól. ros nevét, vannak abban az állapotban, mint lehettek akkor is, midőn Noé patriarcha, kiszált a bárkából és a nagyszerű hegylánczolat völgyeiben itt-ott mélyen beható üregek, melyek menhelyül szolgáltak a földönfutóknak, a vidék megrémült lakosainak, de fájdalom — mint meg fogjuk látni sírhalmul is! A nem nagy, de erős vár közepén, a hihetőleg Béla királytól alapított apáturság temploma mecsetté alakíttatva, magas tornya felett félholddal tekintett lefelé a Sárvíz széllyel folyó mocsáros tavaira, melyek partjai sűrű nádas, ligetes, bokros csoportokkal benőve, csendes lakhelyül szolgáltak a vízi szárnyasállatoknak, más egyéb ragadozó négylábuaknak. A tavaszi napokban 1598-ban tette át lakását Szeg- szárda Koppánról Haly basa, mint egy irtózatos fergeteg, melynek megjelenését dörgés, villámlás kíséretében egy ke-r letkezö óriási vihar, előre mintegy kijeleli! Megérkezésével, mely nagy csörömpöléssel történt meg, mintha áspis kígyónak mérgét szopta volna be és mintha a viperának fulánkjával rendelkezett volna, azonnal a következő rendeletet adta ki: Mi a leghatalmasabb és legyőzhetetlen sultánnak vitéz katonája Haly bég, szegzárdi basa, rendelem mint következik: 1. Tudjátok meg, hogy e mai naptól fogva az ember és állattól kezdve, az utolsó szúnyogig, mely ha a leghomályosabb helyek körül szökdécsel is, mind az én hatalmamban van, és minden dolgoknak, melyek adó alá tartoznak, én vagyok a középpontja. 2. Adó alá esik ur, nemes foglalkozása, a paraszt-pór szántása-vetése, kalmár, szatócs és mindenféle mesterember üzlete, főző- és sütőkonyhák füstölése, kamrák, pinezék tartalma. 3. Az ezektől járandó és fizetendő adót, arra rendelti embereim fogják meghatározni és beszedni. 4. Kik ezeknek nem akarnak engedelmeskedni és a megrendelt időre fizetni, azokat meglánczoltatva és bilincsekbe veretve, mint egy baromcsordát, úgy hajtatom el oda, honnét soha többé vissza nem jöhetnek. 5. Valakik e tekintetben, tanácscsal és segedelemmel velem lesznek, azok megmutatják nyilván, hogy nekem hü embereim és én azokat gazdagon meg fogom jutalmaztatni és az adófizetés alól felmenteni! de számíthatnak ezeken kívül más mellékes jövedelmekre is, ha engem még szempillantásomban is megértenek. Lehet gondolni, hogy az ilyenféle vérszopó nadályokat, I kik mind az isteni, mind a£ emberi törvények ellenére, em- bertársaikat mind a tetemekig megnyúzzák és velejüket csontjaikból is kiszívják, akkor is számos adagban lehetett találni, különösen azon osztályból, kik a munka és szorgalomtól irtózván, más emberek véresverejtékén élösködve, azok kárával szeretnek henye s erkölcstelen életben tobzódni és vigan lakmározni!! Ezek tehát Haly és kirendelt embereinek akarván kedveskedni, nyúzó, íosztói és nyomorgatói lettek Szegzárd vidékének és a körülbelül lakó különben is sanyargatott lakosoknak ! De valamint az Isten gonoszságáért megbélyegezte Káint és valamint a mérges állatokat úgy alkotta a teremtő, hogy magukat könnyen elárulják, mint például a csörgőkígyót, melyet könnyen elkerülhetnek az emberek, ha a farkán levő csomó csörgésére vigyáznak: hasonlóképen az olyan kémféle embereket is oly gyanús testállás és csodáMit értünk ezen szó alatt tornázás vagyis testgyakor lás?— Ez oly kérdés, mely már röviden magában foglalja a feleletet is. A tornázás a testnek rendszeres edzése, ok- adatolf s megállkpitott rendszere, mindennemű testgyakorlatoknak, melyek a testnek arányos kifejtését; erőssé, ügyessé s edzetté tevését s az állandó egészség fentartását eszközük közvetve a léleknek épséget, elevenséget és határozottságot kölcsönöznek. Sajnos, hogy még napjainkban is vannak egyének _ tis ztelet az igen szép kivételeknek, — kik a tornázást nem tartják egyébnek, mint valódi komédiának, kik azt mondják : minek a mi gyermekeinknek az a költséges tornaszer úgy is eleget ugrálnak, mászkálnak s rongálják a ruháikat. A rendszeres tornagyakorlatok részint minden segédszer nélkül csupán a puszta földön, részint tornaeszközökkel oly változatosságban vitetnek véghez, hogy azok által a a testnek azon része is mozgásba hozatik, mely a közönséges életben, a gyermekeknél az iskolában, a fölnőtteknél a foglalkozásban, évekig tétlenül marad. Ezen rendszeres s né- I mileg megerőltetéssel járó gyakorlatok a testnek minden egyes részére hatnak. Az egészség fentartására nézve egyik fő tényező a rendes vérkeringés, melyet a tornázás szabályoz és nagvban elősegít. A nagy mozgás az izmok feszítése által az egész I testi szervezetet nagyobb működésre kényszeríti s igy rendes anyagcserét idézvén elő, jó étvágyat s könnyű emésztést okoz. A tornázás a csontokra is hat, azokat erősíti, vas- tagitja; majd minden tornagyakorlat a tüdőt gyorsabb mozgásba hozza, a mellkast tágitja. Emlitettem, hogy a tornázás nemcsak a testre, hanem a lélekre is nagy hatással van, a mennyiben sok oly mozgás fordul elő, metynek kiviteléhez meggondolás, vigyázat és akarat is kell: az akaratot pedig az agyban összpontosuló idegek közük az izmokkal. A rendszeres testgyakorlat felviditja a tornázót, ki talán napi teendőjében lehangol, volt; megismerteti vele saját erejét, ügyességét s igy bátor- j ságot kölcsönöz. Ezek elörebocsájtása után a tornahelyiségekről s különösen azon tornaeszközökröl akarok említést tenni, me- lyek a népiskolákban szükségesek. Nyáron a tornázás a szabadban gyakorlandó, először azért, mert a szabadban rendesen nagyobb térrel rendelkezhetünk, másodszor, mert a szabad levegő a tornázás által hevültségbe jött testre igen jótékonyan hat, mig a zárt helyiségek ezen előnyökkel nem dicsekedhetnek. A törnahely nagysága a tornázok száma szerint nagyobb vagy kisebb lehet. Szükséges, hogy a talaj lehetőleg sik s különösen a tornaszerek körül homokos legyen. A tornahely közepe a szabad, rendgyakorlatok s tornajátékok végett szabadon hagyandó; a legszükségesebb tornaeszközök a tornahelyiségnek lehetőleg árnyékos végén állitandók fel. Egy népiskolában, ahol csak 6—12 éves gyermekek számára akarnak tornaeszközöket felállítani s a hol a költségeket is némileg kímélni akarják, legszükségesebbek: 1- ör egy, két vagy több simára gyalult gömbölyded mászópózna, 4—5 méter hosszú s a gyermekek markolatához mért vastagságú, egymástól gyermekváll szélesség távolban függélyesen fölállítva, fölül a gerendába, alul a földbe szilárdan beerősitve. 2- or 2—3 centimeter vastagságú s a mászópóznákkal I hasonló hosszúságú mászókötél; a fölakasztásra erős vaskapcsokkal ellátva. 3- or két vállmagasságig érő kötél végére alkalmazott vaskarika, melynek átmérője 2 decimeter lehet; a két kötél I esymástoli távolsága gyermekváll szélességű s a gerendához kapcsolva legyen. 4- er egy a létrához hasonló, de sűrűbb fokokkal ellátott akár függélyes, akár rézsútos vagy vizszintes lábtó. Költség kímélés tekinteteböl elég e 3 közül egyik is. Ezen lábtó oldalai négy szögüeklegyenek, fokai pedig gömbölydedek. latos arczvonásokkal szokta kijelelni a gondviselés, hogy azokat messziről meg lehet érezni és kivetni szándékolt hálójukat sokszor el is lehet kerülni! Mert nezzetek el bár az ilyen aljas szolgálatra kész embereket. Ezek, mint a test árnyéka, hol előtte, hol után- na járnak az embernek, néha pedig mint a vénember sarkában a halál és elibe nem fordul soha! Szüntelen mély gondolatokba merülve, éjjel, nappal futva száguldanak járvakelve eszlelnek, mint tolvajvadász, tört és hálót vetve szemeseknek és együgyüeknek egyiránt. Készek, serények minden alkalomra, mindenféle utat és módot feltalálni, felhasználni, hol olyanra lehet szert tenni, melytől a zseb és a zacskó kifeszül. Mintha mély bánatot ereznenek sziveikben, ha másokra tekintenek es ekkor keveset beszelnek. Ha valaki köszön nekik, azt fájdalmas hanggal viszonozzák, keveset szólnak, mintha az egesz emberiseget gyászolnák. Néha pedig ha megszollittatnak, oly mely gondolatokba merülnek, mintha semmit nem latnának es hallani nemtis kívánnának. Csak midőn valami adásvevés és nyereségről van a szó, akkor hirtelen felemelik fejüket, mint a nyúl füleit a zörejre és mint egy mély álomból felébredve, minden szóra és minden kiejtésre résen tartják fülüket és igen könnyen hallanak, magukat azonnal késznek ajánlván az ördög szolgálatára lekötelezni! (Folytatjuk.)
