Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-10-14 / 42. szám
ti, — a legkisebb félrelépést — fonákságot is meghallja és ha a közjó érdekében szükséges, első kötelességének tartja azt, amit látott, a mit hallott nyilvánosságra hozni, azt pedig nem minden ember veszi szívesen, ha lapba teszik nevét — cselekedetét, — hallgat tehát inkább, moderálja magát a mennyire lehet, nehogy akarata ellenére megörökítve újságba kerüljön. De kérdi szerkesztő úr, mit tartozik ez a közönségre ? Mit-e ? nagyon sokat! Mig, még ez az újság nem élt, Gyönk olyan hely volt, hol heted-hét osszágra szóló dolgok, mulatságok történtek, — úgy, hogy egyben-egyben nem volt sok vigabb hely. ez vármegyében, mint a mi kis Gyönkünk; d e mióta a zajos mulatságok hirlapba kerülhetnek (?) elmúlt minden, — olyan jámbor spiesbürgerek lettünk mindannyian, mint akár a Borszem Jankó Kraxelhuber Tóbiása, ki mindenre a mi egy kissé elüt a mindennapitól, azt szokta mondani: zu tum! Jah! igy múlik emberélete! A zajos mulatságok Gyönkön tempi passati, — a legtöbb szereplő elhagyta Gyönköt, egyik-egyik másik-másik városában van már a megyének rózsakötéllel körülfonva, — itt maradt főhősük pedig tulszolid családapa lett, ki kétszer is megnézi, hányadik esztendőben is verték azt a rézkopeket vagy ve- reses piezulát, melyet a legszükségesebbre kiad. No de igy talán nem is egészen van rosszul, mi már kiöregszünk a sorból, vannak fiatalok. De mintha csak a fiatalok nem olyanok volnának mint mi voltunk .... legalább mi azt hisz szűk. Mi talán többet érők voltunk?!? Már hogy többet iparkodtunk tenni, az bizonyos. Hiszen mostani fiatalaink némelyike is megteszi a magáét; de a jó Isten tudja mi annak az oka, hogy a fáradozásnak alig van valami sikere. Fiatalaink iparkodnak tenni a társaságért, rendeztek a múlt nyáron is többizben mulatságokat. — jöttek is szépek elegen; mi haszna jöttek, ha nem tudtak tánczolni eleget, mivel a legtöbb fiatal ember félrevonulva nézegette, miként próbálgatja [az az egypár vitéz fiatal ember, a hajdani hires gyönki mulatságok emlékezetére, legalább a mulatság becsületét megmenteni. Legyen azonban elég ennyi, most már elmúlt a társas mulatság évadja, jönnek a búcsúk, a családok mulatságai, hol majd kitesz (?) magáért az, ki több idegen család előtt szégyenlette bemutatni, miként tudná eljárni a kállai kettőst. Azonban megint mást beszélek mint a mit akartam — Gyönkröl akartam még valamit mondani. Mint Kölesd szomszédosai, mi is azon élvezeteknek voltunk osztályosai, melyeket előttem szóllott kölesdi t. levelező ur felsorolni méltóztatott. Községünknek szinte nagyon jó hire lehet társodalmi s vagyoni tekintetben, mert alig volt hét, hogy ne jött volna valami átutazó művész, zenész vagy tudja a jó Isten miféle állapot, a ki minálunk remélte meggyógyíthatni derangirozott pénzügyeit. Es ha nem csurdult . S . cseppent . . . igaz, hogy gyengécskén. Volt szerencsénk a nyáron két dalegyesületi énekeshez, kik egész színdarabot akartak játszatni sólo,— sóló hegedűművészekhez, vidéki zenekarokhoz stb. s ezek mindannyian gyönyörködtetni akartak bennünket, a publikum nagyrészéröl azonban azt vették észre, hogy inkább gyönyörködik önmagában ingyen, mint ö bennük pénzért. A múlt hóban bekopogtatott nálunk Gaál Sándor 9—10 tagból álló szintársulata is, itt remélte helyrehozni, más helyen szenvedett pénzügyi vereségeit. 12 előadásra kérte ki a társaság a casino nagytermét. Az előadásokat szeptember 23-án a Toloncz-czal kezdték meg, •-- a közönség nagy része azonban távol tartá magát az előadástól, csupán anynyi jövedelme lett, hogy pár napig megélhetett a társulat. A következett pár előadást (Kintornás család, Ördög párnája, Görgey) alig nézte valaki, a Falu rossza azonban telt házat (bocsánat! termet) csinált. A tagok nagy része mindamellett — máshova hiván őket a szerződés — szétoszlott, csupán az igazgató, nejével időz még köztünk, várva magához az újonnan szerződött tagokat. Ez a társulat valóban több pártolást érdemelt volna, mert voltak neki oly tagjai, kik az adott szerepekben vidéken teljesen megütik a mértéket. A Gaál-Erszényes pár igazán otchon van a színpadon. Erszényes MravCsákja, Gaál Gonosz Pistája elismerést érdemlő eredeti alakitás; de ebbe aztán el is van mondva a társulatról minden, kivéve azt, hogy a darabokat a személyzet csekély volta miatt nagyon meg kellett rövidíteni. Egyébiránt vidéken a darabrövidités közönséges s vannak társulatok, melyeknek alig van 2—két tűrhető tagjuk, mint 'ezt mi gyönkiek már párszor sajnosán tapasztaltuk. A tagoktól megvált igazgató- nem akarván idejét hasztalan tölteni, többek közreműködésével műkedvelői előadást rendezett, melyben mint mondják B. ur színpadias otthonossággal szerepelt a Nögyülölö egyik szerepében, úgy szinte e darab másik alakjában Gy. urat megtapsolták. A másik darab (Ö nem féltékeny) gyengébben sikerült, de kezdetnek még ez is megjárta. Mint hallom, a műkedvelő urak uj darabra készülnek, nem tehetnének valamit a török sebesültek javára is? Az időjárás nálunk is ősziesre változott. Szőlőnket azon reményben hagytuk meg a tökén, hogy majd lesz legalább iható borunk, várakozásunkban azonban megcsalatkoztunk. A mennyiségre nézve már régen hazaértünk, a minőségre is hazajutunk a napokban. A szöllö egészen éretlen, nagy részben rothadt s a földön fekszik. A nép egy része bevégezte már a szüretelést, — most csak még kevés terméssel biztató krumplija s alig említhető kukoriczája van kinnt, — azután bevonulhat lakhelyébe,’1 várva az időt, mikor tekint már rája egy igazán bő esztendővel a magyaroknak nagy Istene! Adja az ég, hogy ne kelljen soká várakoznia! — Botrány! Lapunk zártakor oly botrányos esetről értesülünk, melyet a közvélemény sújtó Ítéletének provocálása czéljából, sietünk köztudomásra hozni. A Perczel család a szerencsétlenül kimúlt Perczel Aurélért Bonyhádon gyászmisét akart mondatni, az ottani rom. kath. plébános Bencze István azonban gyászmise mondását megtagadta. Erre acsaládnak egy kiváló tagja a püspöki helyetteshez fordult orvoslásért, de itt is elutasítatott, sőt midőn egy józanon gondolkozó lelkész a misemondásra vállalkozott, a püspöki helynok által egyenesen letil- tatott. Úgy hisszük, semmiféle vallási dogma nem tiltja a párbajban elesett keresztény lelki nyugalmáért kiszolgáltatandó isteni tiszteletet; azon a sötét kor embertelen érzelmei által felállított szabványoktól pedig, melyek ezt kárhoztatják, úgy annak minden alkalmazójától mi s velünk együtt minden tisztességes ember undorral és megvetéssel fordul el!! — Megyei közgyűlésre a meghivó következőleg hangzik : A megyei bizottság őszi rendes közgyűlése folyó October hó 24-én délelőtti 10 órakor fog Szegzárdon a megyeház nagytermében megtartatni. Mely közgyűlésre midőn t. ez. bizottsági tag urat meghívnám, maradtam szives hajlamába ajánlva. Szegzárdon, 1877. évi October hó 4-én. Perczel István, Tolnamegye főispánja. Tárgysorozat: 1. Az alszerencsés kimenetelről siet öt értesíteni. A lóhalálában vágtatott csatlós alig tudott szóhoz jutni, midőn a király elé lépett. Egy ideig habozott s végre remegve akadozva mondotta el sietésének okát. A király arczán a rémület s lesújtó meglepetés iszonyú kinyomatai voltak láthatók. Elsápadott, szemei vérben forogtak, kezével fejéhez kapkodott, ajkai remegtek, de szólni nem tudott; végre a néma fájdalom ily szavakban tört ki ajakán: — Mentsétek meg, siessetek! Lóra föl! Kövessetek! Majd ismét gondolatokba mélyedt, komoran szegezte a földre tekintetét s a csatlós azon biztató szavaira, hogy társai rögtön a rablók üldözésére rohantak, nyomozták őket mindenfelé, de mind hiába, a legkisebb hiröket sem hallhatták sehol sem: magához inté Yidát s bágyadt erőtlen hangon adta tudtára, hogy a vadászatot szüntesse be, mert ő azonnal visszatér Szegzárdra. Erősen lelkére kötötte Vidá- nak, hogy küldjön szét a vidéken mindenfelé lovasokat s mindaddig nyomozzanak, kutassanak, mig az elrablóit hölgy hollétéről biztos tudomást nem hozhatnak. De bármily fáradhatlan erőfeszítéssel keresték a rablókat s drága zsákmányukat, semmit sem tudhattak meg rólok, nem volt nyoma sehol. Salamon lelkében pedig a gyanú mindig mélyebb gyökeret vert. Yida és ravasz tanácsosainak rábeszélései után erős hitévé vált, hogy Géjza herczeg fogadta föl a bérencz haramiákat. Egyrészt iszonyú boszu, másrészt a tűrhetetlen szégyen érzete marczangolta szivét. Jól tudta, hogy ezen nem várt szerencsétlenség miatt feltárult az egész nemzet előtt az I bűnös viszonya, mert bármikép is iparkodott elpalástolni szivének titkos érzelmeit és aggasztó búskomorságát, nem tudott többé uralkodni önmagán és féktelen szenvedélyein. A kétségbeesés és búbánat mindig mélyebben ra- I gadta a bűn örvényébe. Elvezet- I kéjben keresett de nem | talált vigasztalást. A hir hallatára anyjától feddö levelet kapott, melyben könnyelmű életének szomorú következményeire figyelmezteti. Ez háborgó kedélyét még inkább lángba bo- ritá, gyötrő álmai csak sulyosbiták erős lélekfurdalásait. Borzadálylyal tölté el nagyravágyó lelkét az a kínzó gondolat, hogy botrányos élete nyilvánosságra jővén, tekintélye elvesztével koronáját is elvesztheti. Nem tudta feledni Szalomet s az utóbb felébredt reménytelen szerelem féreg gyanánt rágódott szivén. Az ellentétes érzemények bőszül t vihara csatázott ingatag lelkében. Belevetette magát a szenvedélyek sodró áljába. Nagyravágyás, féltékenység, boszu- állás I egyéb iszonyú szenvedélyek foglya s később áldozata lön a szerencsétlen Salamon. VI. Elbeszélésünk eddigi folyamát Szalome elrablásával kissé megszakítjuk s csak futó pillantást vetünk néhány év történetére, hogy aztán annál élénkebben táruljon élőnk Salamon életének végszaka, melynek tragikus kimenetele főleg az eddig leirt eseményekben leli magyarázatát. Mert, ha tekintetbe vesszük azt, hogy néhány rövid év legördülte alatt Salamonnak mindazon rém- és álomképei, melyek Szalome elrablása után a lélekismeret furdalása következtében lépten-nyomon üldözték, hiven valósultak, akkor könnyen belátjuk, hogy mily befolyással voltak az eddig elbeszélt események Salamon későbbi életére s hogy azon időpontban volt a sorsfordulat, mely Salamon életében s Telkében előállott. Géjza a mint az élete ellen szőtt cselről értesült, mivel a király nagy seregével szembeszállni nem érzett magában elég erőt, azonnal elhagyta Ingoványt. Eszében sem volt a király vadászatára megjelenni, hanem egyenesen a Tisza felé húzódott. Salamon pedig a meghiúsult cselvetés után rögtön harezra határozta el magát, hogy előbb meg- I lephesse Géjzát, mintsem az testvérének, Lászlónak segéd- | ispán időszaki jelentése. 2. A központi választmánynak az 1874. XXXHI. t. ez. 20. §-a értelmében választás utján eszközlendö újjáalakítása. 3. Belügyminister ur ö nagyméltóságának válasza, a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. XX. t. ez. végrehajtásának előkészítése czéljából folyó évi 168. sz. a. hozott közgyűlési határozat kapcsán tett felterjesztésre és a községi közgyámok alkalmazása tárgyában ugyanazon határozattal alakított bizottság javaslata. 4. Ugyanazon minister ur körrendeleté, a a megye 1878. évi költségvetésének felterjesztése tárgyában és az állandó választmánynak az egybeállított költségvetésre vonatkozó előterjesztése. 5. Mégis azon minister urnák az 1876. évi házi pénztári számadás felülvizsgálata folytán felmerült észrevételeket tartalmazó kibocsátványa. 6. Szintazon minister ur elhatározása, a szegzárdi úgynevezett várpincze tulajdonjoga iránt a közalapitványi uradalom és a megye közt fenforgó kérdésben. 7. Vallás és közoktatási minister ur kibocsátványa az állandó népnevelési bizottság szervezéséről szóló szabályrendelet módosítása tárgyában és ennek következtében e bizottság elnökének megválasztása. 8. Ba- ranyamegye bizottságának határozata, a máza-szegzárdi vad- vizárkon létesítendő vizmü felállítása és fentartása érdemében. 9. Tornamegye körlevele, az izraelita congressusi költségek behajtási módozatának megváltoztatása iránt. 10. Bars- megye átirata, a hadkötelesek által kérelmezett nösülési engedélyek megadási jogának az alispánokra ruházása tárgyában. 11. Sárosmegye körlevele, a megyei házipénztárak kérdésében. 12. Hevesmegye átirata, a bőrgyártásnak és a gyártott borok árulásának betiltása tárgyában. 13. Esztergom- megye körlevele, a jegyzői szigorlatok körül Pestmegye álI tál követett eljárás ellen. 14. A közigazgatási bizottság félI évi jelentése. 15. A Tolna- és Pestmegyék közt Madocsa és Ordas községeknél kijelelt határvonal hitelesítésével megbízott küldöttség jelentése. 16. Az állandó választmány közúti szakosztályának az 1878. évi közmunka felosztása iránti I javaslata. 17. Az igazoló-választmány előterjesztése, a megyebizottsági póttagválasztások eredményének megbirálásá- ról. 18. A Styrum Lymburg gróf és grófnő-féle alapítványokra felügyelő választmány időközi ülésének jegyzőkönyve. 19. A Bezerédj István nevét viselő alapítványból az 1877. évre kiosztandó selyemtenyésztési jntalomdíjak meghatározása. 20. Duna-Földvár községnek az italmérési jog haszonbérbe vétele tárgyában az uradalommal kötött szerződés jóváhagyása iránti kérvénye. 21. Simontornya község képviselő-testületének községi törzsvagyon elidegenítéséről szóló határozata. 22. Gerjen község képviselő-testületének határozata, ingatlan szerzése tárgyában. 23. Községi előirányzatok és számadások. 24. Időközben beérkezett tárgyak. Kelt Szegzárdon, 1877. October 4-én. Perczel Dezső, alispán. — Llöiizeté&i felhívás. Lapunk mai számához Hang Ferencz előfizetési felhívása van mellékelve. — Ami haliul * * nem marad. A múlt szám hangver- 6enyi értesítője csakhamar a lap megjelenése után több oldalról heves interpellátióknak lett kitéve egy —ö szerintük — szarvashiba s mulasztási hanyagság miatt jelesen, hogy Németh Janka k. a. zongorajátékáról egy szóval serű tétetett említés a verseny-kritikában, holott az ö igazán művészi játéka képezte egyik fénypontját ama estélynek stb. stb. Nehogy még tovább is interpelláltassunk, kijelentjük, miszerint e mulasztás nem ujdondászi vagy birálói hanyagság, annyival inkább nem részrehajlás volt, hanem tervszerű halasztás, amennyiben lapunk tere a múlt alkalommal egyéb közzéteendők halmaza által túlságosan igénybe vétetvén seregeivel egyesül. Salamon a szabolcsi térségen érte el Géjzát, kinek kisded seregén könnyen győzedelmeskedett. Az időközben Morvaországból megérkezett László herczeg Géj- zával Vácznál egyesült s a király támadását Mogyoródnál fogadták. A gondviselés ébren őrködött a herczegek igazságos ügye fölött s elérkezettnek látta az időt, a midőn a gaz ármánynak dicstelenül bűnhődnie kellett. Salamon csúfos vereséget szenvedett. A ravasz Vidát elérte a végzet sújtoló keze, halva maradt a csatatéren. S Géjza katonái, kik nem tudták feledni a szabolcsi vereséget, melynek okát Vidában találták, tört mártottak szivébe s port hajítván szemeibe: „Nesze, mondák, szemeid sohasem tudtak jóllakni kincsesei és fénnyel, most jól lakhatnak por- ral.1-*) — Ily undok halált kellett szenvednie annak, ki egész éltében sziszegő kígyó s megátalkodott ördög szerepét játszotta. Salamon egy-két hű kísérőjével keresztül vágta magát, „talán mert nem akadt magyar, ki karját reá emelte volna.“*) Salamon örökre elveszté a koronát. Sikertelen volt minden törekvése, a szerencse végkép eltűnt életének borús egéről. Lenéző hidegséggel fogadta anyja és már-már elfelejtett neje; s súlyos átok nehezült balvégzetes fejére akkor, midőn szentségtörö kezét édesanyjára emelé. A nagyra vá1 gyás ördöge még mindig nem hagyta el kiszemelt áldozatát. Végső ketsegbeesessel kapkodott a legkisebbke reménysugár után, de hasztalan ! — Mint vihartól s vésztől hányatott hajó bolyongott szerteszét. Egykori ellenségei, a kunok és besenyők zsoldjába szegődött, hogy elvesztett koronáját visszanyerje, de hasztalan, hiába! Szomorú vége lett, a milyenről gondtalan ifjúságában Szalome karjai közt mégnem is álmodott! (Folytatjuk.) *) Thuróczi II. 52. *) Szalai L. I. 171.
