Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-09-23 / 39. szám
41. szám. Szegzárd, vasárnap 1877.10ctober 7-én. Ötödik évfolyam. I megjeleli: hetenként egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre . . . 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 „ Ki adóhivatal: Széchényi-uteza f?2. szám, hova 1 az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kophatok. Tölnamegye törvényhatóságának s a lolnamegyei gazdasági egyesületnek hivatalos közlönye. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. A ponyvairodalom fent és alant. ii. A ki a piagyar köznép életét tüzetesen tanulmányozza, a ki annak szokásairól, erkölcseiről, árny és fényoldalairól nem a iépköltők lyrai ömlengéseiből s a népies (!!!) iró* Budapesten készült, népies elbeszéléseiből, éles képeiből vesz magának tudomást ; hanem bevegyülve a tömeg közé, annak minden rétegét komoly eszmélkedés tárgyává teszi: az bármily optimista legyen is — kénytelen bevallani, hogy a magyar köznép egy nagy része a műveltségnek még oly alantas fokán áll, mely egyformán elszomorító és megdöbbentő. A tévelyek, ferdeségek, előítéletek egész tömkelegével találkozunk itt. Communistikus vágyak, ro- manticus hajlamok, babonaság s annak szási és ezerre menő válfajait, a fajszaporodás meggátlásának természetellenes bűné, az újítások Óriási mérvű gyülö-"| lete, a tudásnak megvetése, az intelligens osztály I iránti bizalmatlanság, vastag tudatlanság, oly any- nyira napirenden vannak, hogy már-inár fel sem tűnnek azok előtt, kik a köznéppel folytonos érint- : kezésben vannak. Nagyon természetes dolog, hogy a bajt orvosolni kell; nagyon természetes az is, hogy a baj orvoslására segédkezet kell nyújtani minden értelmes, művelt hazafinak; mert hisz nem lehet szentebb kötelessége a művelt osztálynak: mint a világosságot, értelmet sugároztatni az elhagyott, eldurvult tömeg közé s ez által azt magához felemelni s értelmes néppé képezni. Azonban ha betegséget akarunk orTÁRGZA. ! Vég-találkozás, Elbeszélés. Irta: ifjabb Séner Ferencz. (Folytatás,) A hérczeg barátságosan segíté le az ut fáradalmaitól megviselt idegent s karjaira fűzve a hivogatólag lobogó tűzhöz vezeté. Vastag törzs tövében kiterített tigriabörre telepedtek, Míg az apát összefázott tagjait melegitgetó, igy szóllott hozzá Géjza: — Ne titkolódzál jó öreg! Ha ármányt vagy aljas cselt fedeztél fel, mondd ki bátran; vitézeim sorsa az enyémmel egybeforr, árulástól már nem kell tartanom. Kétszinii vezéreimet, kik Vidával együtt szövék ellenem a fondorlatot, már eltá^olitottan^magamtól. A kik most környeznek, azokban teljesen megbízhatom. Szólj, add elő sürgős híredet! Az apát, tiszteletgerjesztö, arcza elkomorult, sötét fájdalmak felhői borultak magas homlokára, fájdalmas pillantást vetett az égre s végre Géjza unszolására kezdetben remegő, majd I megindult hangon mondá el az undok cselszövényt, melynek tanúi voltak a sirkápolnában ö és Caritas, Géjza vezérei dühtől lángoló arcacz^ hallgatták az apátot b midőn már beszédének végéhez közeledett, nem juthatott azohoz az iszonyú zúgás és kardcsörtetés miatt, mely a fondorlat hallatára a hősök közt támadott. —- Alávaló gaz áruló, istentelen véráruló! Hangzók mindenfelől. __, vo solni, mindenekelőtt szükséges megismerkednünk az azt előidéző s egyszersmirtd gyógyulásait gátló okokkal. Emez okokat illetőleg először is figyelembe kell vennünk a jobbágyság intézményeit, a szolgai helyzetet, melyben az alsóbb néposztály századokon keresztül nyögött. Magas válaszfallal volt elkülönítve a kiváltságos osztályoktól; kétségbe vonatott emberi méltósága, elévülhetlen emberi jogai lábbal tapostat- tak s a tudás fényéből egy-egy sugár is csak alig juthatott el hozzá. Lehet-e hát csodálkozni, hogy alant és bátra maradt a művelődésben egész oly annyira, hogy emberi hivatásának öntudatára alig, | vagy épen nem tudott felemelkedni. Később — a szabadabb eszmék terjedésével — könnyebbedni kezdett az alsó néposztály sorsa. Iskolák emeltettek a nép gyermekei számára s ha sokkal több nem is, de az irás, olvasás tudása mindig nagyobb és nagyobb tért kezdet tfoglalni a fóldmivelő iiép között. A szellem is kezdette lassanként megkövetelni a magáét s a már írni olvasni megtanult foldmivest nem elégiték ki vallásának imádságos énekes stb. könyvei, hanem óhajtott olvasni olyant is, a mi őt mulattassa, gyönyörködtesse. E vágyának kielégítésére aztán vállalkozott az úgynevezett ponyvairodalom. E ponyvairodalom poétái, kiadói előtt pedig nem lebegett más czél, mint kizsákmányolni a szűk ismeret- és látkörü fóldmivelő népet s bő nyereséget huzni a vastag tudatlanságból. E pönyvairodalom termékei egészen a nép szájaize szerint tálaltattak fel. Irályuk olyan, hogy a legegyügyiibb olvasni tudó pásztor ember az első tekintetre azonnal megérti s tarFájdalmas sóhajok törnek elő kebléből Géjzának, a felizgatott vér arczába tolul, de erőt véve magán, megnyugtatni igyekszik a fellázadt kedélyeket: — Csillapodjatok hü vitézeim! — Halál az árulóra! Hangzók újra mindenfelől. Géjza csendet int s megszakított beszédét igy folytatja tovább: — A keserűség kelyhe már kicsordult; a gyilkosok fakasztják ajkaim e szókra: élet vagy halál! — Remélem, számíthatok rátok. Elleneim bűnös szándékait megelőzöm, nyílt csatát akarok víni velők s vagy ők, vagy mi fogunk elveszni a csatatér vértől párolgó mezején. Vezérei mind kardot rántanak s ünnepélyesen megesküsznek, hogy éltöket és véröket készek ontani hős her- czegökért. Az ősz apát pedig meghatottan terjeszté ég felé remegő kaijait s ily szókra nyíltak ajkai: — Küld el áldásodat óh Mindenható, Géjzának fegyvereire ! Ne engedd elveszni ármányos gyilok által azon királyi herczegeket, kiknek dicső atyjok vallásos áj tatossággal, buzgósággal áthatott kebellel egyházakat, kolostorokat alapított a te tiszteletedre! — Ótalmazd meg mindenható, beddel e nemes királyi sarjakat! V. képzeletünk tünde szárnyain vissza kell repülnünk Szegzárdra a királyi palota elé, hogy megtekinthessük a nyugtalan csoportot, mely már útra készen várja ifjú királyát, ki vendégeivel együtt részt vesz azon vadászaton, melyet Géjza herczeg tiszteletére a Szegzárdtól nyugatra fekvő sürü erdőségben fognak tartani. A délczeg tüzes paripák közbe-közbe felnyeritve, türelmetlenül ugrándoznak a kiváncsi néptől hullámzó téren. A csatlósok, lovászok, udvaritalmuk egészen a nép ismeretkörében: a babonák, zsivány históriák, majd pedig a vallásos bigottság körül forog. E mellett olcsók egész a bámulásig! — Lehet-e azután csodálkozni, ha a nép kapva kap rajtok? Vagy lehet-e kárhoztatni a népet, ha olyat olvas a mit megérteni képes s mellette még sok pénzébe sem kerül? — Bizonyára nem! íme itt van uraim a két hatalmas tényező, mely a fentjelzett elszomorító műveltségi állapotnak létrehozója volt; s e két tényező közül habár az első — a jobbágyság megszűntével, a népnek szabadabbá tételével, a népnevelésügy mérhetlen fontosságának beismerésével, az általános tankötelezettség életbe léptetésével — végképen lejárta is magát s ma már csak a történet lapjain sötétlik : az utóbbi a ponyvairodalom — folytonos virágzásnak örvend s átkos befolyásait növekedő mértékben érvényesíti. A magyar köznép — eltekintve a csekély számú kivételektől — a ponyvairodalomból meríti szellemi táplálékát. Ismeretterjesztő, hasznos, mulattató könyvet nem vesz, újságot nem járat, — (mert ha megpróbálja is, csakhamar tapasztalni kénytelen, hogy a „hoch-ungrisch“ stylust nem képes megérteni; s aztán meg az ára is egykét krajczámál jócskával több) hanem igenis a „Bogár Jakab istóriája,“ „Rózsa Sándor viselt dolgai,“ „Argyélus királyfi,“ „Mennyből jött levél,“ „Disznóvá vált zsidó,“ „Szabó legény, vagy az Isten keze“ „A Jézus Krisztus saját keze írása“ stb.-féle szemét olvasmányok majdnem minden mestergerenda alatt fellelhetők. Ezeknek a tanulmányozásába mélyed aztán el örege apraja, a ki csak konyit valaszolgák 8 egyéb cselédek egész özöne lepi el a palota előtti széles teret. A csaholó ebek rohannak szerteszét, alig várják, hogy tüskön-bokron át lihegve űzhessék a rejtekükhöl felvert vadakat. A tér északnyugatra szögelö oldalán nagyobbmérvü csoportosulás látható. Nevetve csödülnek oda a vig csatlósok, mert ép arra vánszorog a világtalan Kóbor néne, kit az egész vidék népe jól ismer, mert minduntalan jövendölni, kuruzBolni szokott. Rémülten sietteti lépteit a tóduló sokaság hallatára, hóna alá szorítja rongyos batyuját, görbe görcsös botjával erősen kopogtatja a rögös talajt; siettében többször megbotlik, de azért csak rohan, í'ohan tovább, hogy kikerülhesse a pajkos szolgák durva kedvtöltéseit. E közben nagy sürgés-mozgás támad a palota ajtaja előtt; kettős sorfalat képeznek a vadászok, kiken túl a feszült kiváncsiságu nagy tömeg tolong s mindenikök tekintete a kapu hatalmas szárnyaira irányul. Harsogó kürtriadás jelzi a király és kíséretének megérkezését. Büszke tartáau, gyönyörű pejménen ül a delitermetü király, gazdagon prémezett olajbarna vadászöltöny födi ifjú tagjait s nyájas mosolyt erőltetve hordozza szét tekintetét az összecsődült tömegen. Jobbról a király mellett bársonyfekete ménen ül a bájos Szalome, kinek gyönyörűen szabályos testidomait, keblének hullámszerűen duzzadó halmait, festői szépségökben láttatja a szorosan testéhez simuló haragoszöld vadászöltöny, melynek arannyal gazdagon szegély- zett hosszú uszálya majdnem a földet söpri. Arczán ellenál- hatatlan varázs, neme a fensöbbséggel párosult erólynek ömlik el, tűzzel villogó fekete szemei a büszke nagyravá- gyás és mély szenvedélyű lélek hü tükrei. Göndörre bodo- ritott selyemlágyságu éjsötét fürtjei festőién árnyalják be szabályosan erösmetszetü arczvonalait; kerek vadászkalpag-
