Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-09-16 / 38. szám
38. szám. Szegzárd, vasárnap 1877. szeptember 16-án. Ötödik évfolyam. Megjeleli: hetenként egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: SzécKényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Toktiuncgye tórvéii) hatóságának s a (olaamegyei gazdasági egyesületnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára . — ■— 10 „ Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Hirdetési díjak jutányosán számíttatnak. FELHÍVÁS Szegzárd, 1877. szeptember 12. a szegzárdi választó-kerület összes polgáraihoz. A kereszténység felszabadításának álíiriigye alatt török szomszédunk és fajtestvérünk földjén öldöklő háborút visz az orosz. E háború iszonya megrendíti az emberiséget, e fegyveres erőszak nem csak faj és vallás kiirtására tör, de gyilkol védetlen aggot, nőt és gyermeket egyiránt. E példátlan háború borzalma és pusztító lángjában egyedül áll a török elhagyatva Európa népcsaládjai és államaitól, de azért küzd hős kai'ral, j oroszlán szívvel, s teszi ezt nem csak saját tűzhelye és vallása magasztos védelmében, hanem gátot képez egyszersmind a pánszlávizmus kiszámithatlan következményű — s elsőrendben a mi nemzeti létünk fennállását fenyegető áromlásának! Baját léte és hazája mellett tehát legközelebb értünk küzd s vérzik ezrenként a török, kell azért, hogy e súlyos megpróbáltatásában rokonszenvünk, — testvéri érzelmünknek minél méltóbb, hathatósb kifejezését adjuk. Ezt tűzte ki feladatául alolirt bizottság, midőn a folyó évi September 16-ának délelőtti 11 órájára Szegzárdon Népgyülést hirdet, melyre az ünnepély fontosságára tekintettel a választó-kerület ösz- szes lakosságát minél számosabban leendő megjelenésre tisztelettel felhívja Szegzárdon, 1877. évi September hó 9-én. a végrehajtó-bizottság. TÁRGZA. Vég-találkozás. Elbeszélés. Irta: ifjabb Schöner Ferencz. I. A természet ünnepies fehér lepelbe öltözött. Tekintete komor és rideg, mint az ezüstféhér fürtökkel díszített aggastyán tiszteletgerjesztö arcza. A fürkésző szem hiába keres bársonyzöld leveleket vagy tarka szinpompáju viruló növényeket, lehullatta, enyészetbe döntötte őket a metsző őszi szél s már régóta a fold ölén nyugosznak a magas kőréteg alatt. Megyei Közlönyünk folyó évi 11-ik számában „Budapest márczius 9.“ felirattal egy igénytelen czik- kem jelent meg, mely a közigazgatási bizottságok hatáskörére vonatkozólag, e testületnek a törvény- hatóság által választott, tehát független tagjait, felhívja buzgó és erélyes működésre a törvény szabta jogkör határai közt, ajánlva főleg a végrehajtó gépezet szigorú ellenőrzését részletesen kifejtett oly szabályrendelet fölállítása által, mely a független bizottsági tagoknak némi fölényt kölcsönözne a tisztviselők és kormányközegekkel szemben. Ez indítványt figyelmére érdemesité a tudományos szaklap („Közigazgatási Lapok“ f. é. 13. sz.) és czikkem kivonatát adva, magát az alapeszmét gyakorlati és életrevaló jellegűnek elismeri ugyan, de kételyét fejezi ki az iránt, hogy a dilletáns és 1 a i c u s ellenőrködési befolyás a reménylett üdvös eredménnyel birandna. A kétely jogosult minden kezdeményezésnél; hisz az uj bizottság egész szervezete mielőtt és miután már törvénnyé lön, gyakorlati és tudományos szempontokból egyaránt kételyekre talált; sőt jelenleg is szakadatlan működése daczára emelkednek hangok, kétségbevonni az intézmény életrevalóságát, létjogát. Ámbár az eddigi rövid tapasztalás még nem Igazolható a kétkedők nézetét, — elzárta máris a visszatérő utat a túlhaladott lazább szervezetű ön- kormányzati rendszerhez. Mert a törvényhatósági közönség nagy testületé, mióta a felelős kormány következetesen az intézkedő A dermesztő tél egészen kopárrá s egyhangúvá tette a vidéket, melyre az olvasó figyelmét elvezetni akarom. A tolnamegyei Várdomb nevű kis helység azon időben, midőn ez elbeszélés személyei játszották szerepöket az élet színpadán, csak néhány igénytelen kis házikóból állhatott, de a tövében emelkedő magas halmok akkor tájban is oly látványt nyújthattak a szemlélőnek, mint manap. Hatalmas fák borítják mindenfelől ezen hegylánczola- tot, előttük pedig belátkatlan síkságot övez a láthatár s itt- ott sürü erdőkön akad meg tekintetünk. A távoli kékelö homályból néhány templomtorony csillogása ötlik szemünkbe, melyeket elöszörre alig lehet felismerni a szemkápráztató fehér hó miatt. A nap már-már leáldozik s megérkezik az esti szürkület, midőn az alkony óráiban az elboruló homály s már lehanyatlott nap még földerengő viszfénye kékesszürke lepelbe burkolja a vidéket ; midőn az égen még alig mutathatalom összpontosítására törekvők, fokonként apadt jelentőségében; a cselekvő politikai jog kizárásával elvesztő a megyeház gyűlés-terme előbbi vonzerőjét; csupán tiltakozni, birálgatni, az orvoslási tehetség nyomatéka nélkül, hazafias szellemű kormány ellenében : dísztelen, meddő harcznak tűnt fel. A régi nemzedéket némaságig nyomoritá az előtte teljesen idegen jog- és eszmekörben való járatlansága, — a serdülő nemzedék pedig kicsinyéivé a korlátolt küzdtért, a magas fórumba igyekvék, vagy az anyagi kívánalmak kényszere alatt magán ügyeinek szentelő idejét. Állandó tényezőként tehát a tisztviselő maradt, ki öntudatában, hogy avatottságánál fog va egyedül képes a sajtó gyorsaságával versent készülő törvények, pótintézkedések , kormány- és szabályrendeletek tömkelegében kiigazodni: teljesen uralá a helyzetet. Az ily állapot esetleg lehetett ugyan kielégítő a tisztviselők egyéniségéhez képest, — de nem rendszeres, sőt alkotmányunk szellemébe ütköző és főleg nem autonom, nélkülözvén az önkormányzat sarkolatos biztosítékát, mely a független polgárnak az administratióval való közreműködésében rejlik. Tudjuk miként az önkormányzat elmélete az állampolgárt két beható és kötelességszerü joggal ruházza fel: közreműködésével lesz a törvény nemcsak alkotva, de végrehajtva is. A törvényhozás az össz- állam érdekét tartja szemelőtt a külön érdekeket az egységes erő követelményébe olvasztva, a törvény végrehajtása vagyis a közigazgatás ellenben a törvényt lehetőleg a helyi érdekekhez alkalmazza, a kormány őrködő felügyelete alatt. E látszólag ellentétes áramlatok szükségképen előidézik ama surlókozik néhány félénk csillag s a fák száraz ágain elhal a lég bolygó hangja; s midőn a természet csendes merengésbe látszik merülni: a komor tekintetű halmok tövében kigyózó utón fényes lovagcsoport vonja magára figyelmünket. A menetet sok csatlós és szolga nyitja meg, utánok nyugtalan paripák büszkén emelik daliás terhöket. Arannyal, ezüsttel, drága prémekkel diszitett magyaros ruhájuk gyönyörködteti a szemet. De néhány magas, izmos lovon nehézkes mozgású férfiakat láthatunk, kiknek a többiekétöl elütő öltözetük azonnal elárulja, hogy idegenek. A lovagok közül leginkább kitűnik egy fölötte fényes öltözetű fiatal férfiú gyönyörű fehér ménen; mellette társai tiszteletteljes távolban nyargalnak s mozdulataikból az látszik, hogy .lehető udvariasságot és megkülönböztetést igyekeznek tanúsítani iránta. A délezeg, nemes tartásu ifjú arczán a heves szenvedély erős kinyomatai láthatók s tekintete türelmetlenül té- vedez kíséretén. — Alig várom jó Vida, hogy e hosszú ut fáradalmait szerető karok közt kipihenhessük, i— így szólalt meg az ifjú, kinek arczán a szépséggel párps erőnek dísze virít s ki nem más, mint Salamon, a magyarok ifjú királya. — Felséged óhaja, — válaszolá a király oldala mellett nyargaló Vida, a király tanácsosa, — nemsokára teljesül, mert már tisztán ki lehet venni a sajegzárdi kolostoron barátságosan lengő zászlót, melyet felséged megérkeztének örömhírére tűztek ki a hű alattvalók. — Úgy hiszem, kedves vendégeink, Marchard herczeg s a többiek is osztoznak felséged óhajában. Mondhatom, hogy a szegzárdi kolostornál alkalmasabb helyet alig tűzhetett volna ki felséged, a korona után áhitozó Géjza s László herczegek ügyében tanácskozni. A király e szavakra kissé megzavarodott s különös hangnyomattal igy folytatta a beszélgetést: — Különben nem csak tanácskozni akarunk mi e regényes kinézésű szép helyen, hanem vidám, kedélyes per- ezeket tölteni bájos vendégünk, a hontalan Szalome vonzó körében s remélem, hogy az önök tetszését és csodálkozását is megnyeri ezen szellemes hölgy társasága, ki kiséreté- vei már Szegzárdon várakozik ránk. Bátor, Opos s Edelény híveink sem fognak unatkozui a szép pomerán hölgyek között, kik a bujdosó horczegnö kiséretét képezik. A megszóllitott két daliás vitéz tiszteletteljes mozdulattal látszott kifejezést adni köszönetüknek a király figyelméért. Ily beszélgetés közben a menet már egészen elérkezett Szegzárd alá, hol a messzire ellátszott zárdában s királyi lakban pompás előkészületeket tőnek a király méltó fogadására. A városon kiviü már népes küldöttség járult a király elé s őszinte örömüket fejezték ki a fölött, hogy a király magas jelenlétével őket szerencsélteté. Hosszú utczasoron haladt végig a küldöttséggel szaporodott diszes menet s az alattvalók lelkes örömnyilvánulatai közt végre a királyi lakhoz közeledett. Ott a „Megváltó“-ról nevezett benezés zárda tagjai Vilmos apáttal élükön fogadták a királyt. Meleg szavakkal tolmácsolta a nép általába örömét és köszönetét a királyi látogatásért s azon remé- nyöket, hogy a királynak ott tartandó tanácskozásai a fenyegető testrvérharezot még csirájában elfojtják s ez által az ország jólétét és üdvét biztosítják. Midőn a nép örömriadásai és lelkes tüntetései közben a diszes menet a királyi lak elé ért, újabb szives fogadtatásban és kellemes meglepetésben részesült. A király említett vendégje, Szalome, pomerán herczegnö fényes nőkiséretével együtt sietett a király meleg üdvözlé-
