Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-09-02 / 36. szám
ezt hat évvel ezelőtt egy liagy katholikus hallgatóság előtt; megengedik önök, hogy azt ez este ismételjem, mert meggyőződéseim semmit sem változtak: minden népi szabadság közt első és legszükségesebb a vasárnap szabadsága. A munka szabadsága nem elég a munkás-osztályoknak, szükségük van még nyugalmi szabadságra, a családdal, természettel, tudománnyal és mindenekfelett, oh! mindenekfelett az Istennel való jóltevő és megszentelő érintkezés lehetőségére. Nem túlzók állitván, hogy a nagy városok, például Páris, Lyon munkása valóságban kevésbé szabad, kevésbé szerencsés, mint volt a hajdani rabszolga, vagy a legközelebbi időben, a nagy köztársaságban, a Déli államok feketéje. Nem, nem elég azt mondani a népnek: te szabad vagy törvény szerint, te király vagy az általános szavazatjog szerint, te fejedelmi kezeidben tartod a vedreket, melyekből a világ sorsai hullanak! Szabad ? hiszen annyira sem szabad, hogy férj, vagy atya legyen. Fejedelem ? lueszen nem az saját szűk tűzhelyénél sem. Mit mondok, saját tűzhelye! hiszen ő nem bir a családi örömök és fájdalmak ezen megszentelt fészkével, és ha bírna is, mire Araló volna az neki, ha sem ő, sem neje nem lakhatnak abban, ha futnak abból minden reggel különböző irányban, utjokban bölcsődébe vetve csecsemőiket, hogy csak este térjenek vissza el- fáradtan, elhasználtan, nem lévén többé erejök, csak egy szót vagy mosolyt intézni ez ujnemü árvákhoz! Azután később — még jobban neki tüzesedve — igy folytatja beszédét: A népnek, — engedjék, hogy a magam nyelvén, a katholikusok nyelvén szóljak — a népnek templomok kellenek, hol az óltár körül egyesült minden művészet beolvasztja varázsát egy felsőbb varázslatba: az építészet, a zene és mindenekfelett az ékesszóllás. Igen, az ékesszóllás! bár darabosok is néha a pap beszédei, de az általa hirdetett igazságok természeténél és az emberi lélekben bizonyosan megrezgetett idegeknél fogva, a pap erővel ékes- szólló. A nép bemegy oda s érzi nagyságát. És a gyermekek átlépve a küszöbön, mint királyok fogadtatnak az orgonák nagy hangja által; hallják a fenséges és ellágyitó énekléseket, az örökkévalóság beszédeit, melyek az időbe alá hullanak, az égi honnak titkait, félig látva a száműzetésben. Hit, remény és szeretettől lelkesülten mennek a tűzhelytől az oltárhoz, az óltártól a tűzhelyhez; a mint mennek Isten felé anyjok csókjával, visszatérnek anyjok felé Isten áldásával! íme mégis ez a nap az, melyet a nép barátai I elakarnak ragadni a néptől! Hamis barátok, kik [ csak testének hisztek, kik nem láttok benne mást, mint anyagi szükségeiket: a teherhordó barom munkáját és élvezetét! Udvarlói a demokracziának, ezer- i szer vétkesebb, mint a királyok udvarlói, ti, kik hízelegtek a népnek és megvetitek azt, higyjetek az ő [ lelkének, és ezt kezdjétek úgy, hogy higyjetek a magatok lelkének. Néhány éve, egy kath. püspök egy vasút ünnepélyes megnyitásánál elnökölvén, ujjával székestemploma égbefutó tornya-hegyére mutatott. Imhol az első parancsolat, úgymond, im igy szerették a hivő korok Istent mindenek felett. Aztán fordulva a föld felé és megáldván ama másik vasvonalat, mely fut j a földön, hogy összekkösse az embereket a világ ! egyik végétől a másikig — igy folytatta: És ime ez a másik parancsolat, hasonló az elsőhöz: szeressed felebarátodat, mint tenmagadat. Teljesítsétek ezt a j munka századaiban! A püspöknek igaza volt, Uraim; ne válasszuk el azt, a mit Isten összekötött, a munka és ima törvényét, a heti munkát és a vasárnap nyugalmát! E remek beszédtöredékekhez részemről csak kevés szóval járulok még, mert talán amúgy is túl sokáig igénybe vettem a t. olvasó becses figyelmét. E szemelvényekből láthatja mindenki, hogy a müveit külföldiek épen nem tartják rangjukon alulinak — mint nálunk sokan — a leiekről is megemlékezni s nem futni mohó vágygyal, mindig csak az anyag, az érzéki dolgok után. Példájuk szolgáljon nekünk nemes ösztönül s ha oly sokban szeret- I jük, oly sokban kell követnünk külföldi embertársainkat : kövessük őket e téren is. Stuttgartban egy néplap (Vasárnapi lap) megindittatván 1874-ben, ma már 84000 előfizetőt számlál. Nem tudnánk mi is valami módot találni, mely által a vasárnap megszentelése, az urnapi munkaszünet kérdését közérdeklődés tárgyává tennők s hova tovább mi is mind jobban segíthetnénk a legújabbkori fehér rabszolgaság szorító bilincseit letörni az ezt érdemetlenül viselők, a folyton folyvást, pihenés nélkül dolgozó munkásosztályok kezeiről? Mert hogy e nyugalmi napra égető szükség van: az eddigiekből — ugyhi- szem — eléggé bebizonyult; — de bizonyítja ezt azon körülmény is, hogy ime épen a vasárnap is dolgozó, majd este fáradságos mulatságban üdülést kereső iparososztály is — mintegy kárpótlásul a tőle jogtalanul elrabolt vasárnapért — blau Mon- tagot csinál magának. Társuljunk uraim! e téren mi is és különösen ti, munkás felebarátim! ébredjetek minél hamarább nemes öntudatára annak, hogy a mai — magukat felvilágosultnak nevező, műveltnek tartó, de sok tekintetben ezektől legtávolabb álló emberek, menynyire megsemmisitésére törnek nemesebb lelki tehetségtelenek, — mennyire megrabolnak titeket legégi- ebb kincsetek, a szellemi művelődés áldásától — midőn tele torokkal kiáltják: egyik nap olyan, mint a másik! kiáltják, hogy türelmesen hordozzátok a nekik annyi hasznot hajtó testi munka igáját, hogy titeket a szellemi értelmetlenség és pallé- rozatlan szív békáiban lássanak fuldokolni, mig ők sokszor az örömben — mit kezetek munkája szerez nekik — fuldokolnak. Ébredjünk, gondolkozzunk, tegyünk valamit uraim ! mert az idő áthalad felettünk s szellemi korbácsával nagyot húz hátunkra, ha maradozunk, mit soká érzünk, mi soká sajog! Jelszavunk legyen: vasárnap nyugodjunk! Különfélék. — Személyi hírek, Éerczel Béláné ö excellen- tiája, igazságügyministerünk neje, fia Pe rezei Dezső alispán ur látogatására folyó hó 27-én székvárosunkba érkezett s innét Budapestre utazott. — Perezel Dezső alispán ur szabadságideje letelte folytán ismét állandóan körünkben tartózkodik s az alispáni hivatal vezetését átvette. azon nátha miatt sem fogadhatnám el ajánlatodat, mely té- | ged jelenleg kinoz. A pinezében elviselhetlen nedvesség van. I A falak egészen salétrommal boritvák. — Mitsem tesz; menjünk. Mi náthámat illeti, jelenték- i télén. Amontillado! Téged rászedtek. Es Luchesire visszatérve, ismétlem, hogy képtelen az Amontilladot a Xeresitöl | megkülönböztetni. Ezután karon fogott. En fekete álarezot véve föl köpenyem összébb vonám és barátommal gyors léptekben palotám felé tartók. Palotámból az összes szolgaszemélyzet eltávozott, hogy | a carneval tiszteletére egy jó estét csináljon magának. lá- vozásomkor mondám nekik, hogy csak reggel fele térek vissza és szigorúan megparancsolám, hogy a házból senki se távozzék. E parancs, mint előre tudtam, elégséges volt arra, hogy őket, mihelyt lábom kihúzom, távozásra indítsa. Két gyertyát véve, egyiket Fortunatonak adám és vele egész szoba sorokon át a pinezébe vezető boltozatos folyosóba indulók. Egy hosszú csigalépcsözeten lépdelve, figyelmeztetem, hogy óvatosan kövessen. Végre leértünk és a Montresori katakombák nedves talaján álltunk. Barátom járása meglehetős bizonytalan volt s lépdelése közt sapkája csörgői csörögtek. — A hordó? — kérdő. ■— Még távolabb van, felelém — de nézd csak a fehér hálózatot, mely e pincze falakról lecsüng. Felém fordult és ittas állapotára emlékeztető szemeivel rám nézett. — Salétrom? — kérdé végre. — Igen; — felelém. —- Mióta köhögsz már ? Szegény barátom a folytonos köhögés miatt képtelen volt a feleletre, j — Oh, jelentéktelen az egész, — mondá végre. — Jöjj, — mondám határozottan, — menjünk föl is- I mét; egészséged drága. Te gazdag és tisztelt vagy, e mellett boldog vagy, mint egykor én. Egy oly ember, milyen te vagy fájdalommal nélkülözhető. Mig bennem nem sok veszik el. Menjünk vissza, te rosszul vagy s ily felelősséget nem akarnék magámra vállalni. — Elég, elég, — mondá, — a köhögés jelentéktelen, nem veszek el benne, nem halálos. — Igaz, igaz, — felelém, — nem is szándékom, hogy fölösleges aggályt okozzak neked; de mégis lehetőleg elővigyázó légy. íme egy jó korty e Medocból, a boltozat egészségtelen kigőzölgésétől megóvand bennünket. Es egy üveg nyakát törtem, melyet a földön fekvő egész sor hasonló üvegek közül emeltem föl. — Élje« yzés és menyegző. Hang Ignácz aponyi orvos eljegyezte városunk egyik elsőrangú szépségét M a- yer Constantia kisasszonyt. László Lajos tehetséges fiatal ügyvédeink egyike pedig f. é. September 1-én vezette oltárhoz a szép Györffy Karolin kisasszonyt. — Haladunk. Stann Jakab Szegzárd nagyközség bírája, a Bélatéren a nagy záporozások folytán támadt s a közlekedést akadályozó mély árok kiköveztetését már megkezdette. Melegen üdvözöljük e téren s felhívjuk figyelmét azon két utczára, melyek Szegzárdon főközlekedési vonalakat képeznek s melyeknek kikövezése megkezdetett ugyan, de folytatva nem lett. Tudjuk, hogy a községi biró nem mindig rendelkezik kikövezési alappal, a költségvetésben meg az ily tételek bizonyos körökben nagy recensuet keltenek, de azért azt hisszük, ha erélyesen kezdemén3rez, minden beszámítás alá vonható körök támogatása részére biztosítva van. — Györköiiyhen, mint Braun Henrik ottani földmi- ves értesít bennünket, gyújtogatás folytán tűz támadt, de a lakosság erélyes fellépése folytán nagyobb szerencsétlenség nem történt s csak is egy szalmabaglya lett a vészes elem ■ áldozata.' — „Néptanítók érdekei“ czím alatt Zágonyi György nagyharsányi néptanító egy munkát fog kiadni, melyre megrendelések nála f. é. október 15-ig elfogadtatnak. — Kérelem. Többek nevében vagyok bátor Stann Jakab biró urat felkérni, hogy egyszer, ha hivatalos teendőit végezve, hazafelé sétál, legyen szives a szokott úttól eltérve, egy kis varga bettit csinálni és a pándzsó-utezán végig menni; látni fog mindjárt az utcza elején egy pocsolya tengert, a mely nemcsak a közlekedést gátolja, hanem a közegészségre is káros. Meg vagyunk győződve, hogy a szemle megtörténte után, azonnal rendelést tesz, hogy a város négy zabládája, összetett erővel segítsen a bajon úgy, mint a Duna- utczában. Egy pándzsói lakos. — Jelentés. A gyönki reform, gymnasiumbun a jövő iskolai évre vonatkozó beírások September 1—3-ig tartatnak. 4-én történik az iskolai év ünnepélyes megnyitása, 5-én pedig a tanítások kezdetnek meg. Gyönk, augusztus 21. 1877. Bocsor Lajos igazg. tanár. — Közigazgatási jogeset. Tudvalevő dolog, hogy régebbi és ujabbi kormányrendeletek bizonyos korlátozások mellett megengedik a bortermelőknek saját termésű boruknak palaczkokban leendő elárusitását. F. E. gyönki lakos 1875-ki termésű borát az 1876-ki szüret után jelentvén be, 1877. julius végén a palaczkozást megkezdette. A regale bérlő panaszt tevén, kérte öt a palaczkozástól több szabálytalanság miatt, főleg azért letiltatni, mert a bejelentés elkésve történt. Valamint ugyanis a megyei szabályrendelet, úgy 1876-. deczember 31-én kelt belügyministeri rendelet szerint is ily bejelentésnek a saját termés constatálhatása végett a szűrés és illetőleg szüret után bizonyos idő (14 nap és 4 hét) alatt kellvén történnie, a rendeleteknek a mig egyrészt czélja az idegen termés becsempészésének megakadályozása, másrészt pedig logikája az, hogy nem a régi és igy annak idején nem is constatált, hanem csak az uj termés, tehát jelen esetben nem az 1875-ki, hanem csak az 1876-ki termés lehet az 1876-ki bejelentés és ennek alapján eszközölt palaczkozás tárgya, és az 1875-ki termés ugyanakkor, szüret után lett volna bejelentendő. Az eljáró szolgabiró a panaszt azért mellőzte, mert nincs határozottan kimondva a rendeletben, hogy a szüret utáni bejelentés csak az uj termésre vonatkozhatik. Minthogy azonban a rendelet intentiója más nem lehet, a bérlő ezen határozatot terjedelmes Írásbeli indokolással fellebbezvén, a kérdés alispáni eldöntésre vár. — Felhívás Tolnamegye községi- és köijegyzőihez. Tisztelt kartárs urak! A dombóvári járás községjegyzök egyletének alapszabályai, a nagyméltóságu m. kir. belügy- ministorium által, 1877. május 11-én 16363. sz. a. a bemutatási záradékkal elláttattak s a „Tolnamegyei Közlöny“ ez évi 27. és 28-ik számában egész terjedelemben közöltettek. Az egylet alakulásakor azon édes reményben ringattuk ma— Igyál! — mondám az üveget nyújtva neki. És ö egy oldalpillantást vetve rám, az üveget ajkaihoz emelé. Nem ivott rögtön, hanem fejével bizalmasan integetve, ..psjivgőioelc .fisörgés.e mellett kiáltá; — Iszom a holtak javára, kik alattunk nyugosznak! — És én a te javadra iszom ég kivánom, hogy hosszú életit légy! Ismét karomat fogá, mire tovább menénk. — A pincze szokatlan nagy, — mondá. A Montresor család nagy és számos volt, — felelém. — E pillanatban nem emlékszem czimeredre. — Az egy óriási arany emberi láb, égszínkék mezőben ; a láb egy fölemelkedett kígyóra lép, mely fogaival annak sarkába harapott. •pl És jelszava? — Nemo me impune lacessit, — Jó! — mondá. A bor világított szemeiben és csörgői csörögtek. A medoc engem is kezdett melegíteni. Fölhalmozott emberi csontok és kisebb nagyobb hordók közt a katakombák legtávolabbi zugához értünk. (Folytatjuk.)
