Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-08-26 / 35. szám
35. szám. Szegzárd, vasárnap 1877. augusztus 26-án. Ötödik évfolyam. illegjclcn: hetenként egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 „ Ki adóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tölnamegye 'törvényhatóságának s a lolnamegyei gazdasági egyesületnek hivatalos közlönye. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. 1 Hirdetési dijak jutányosán számíttatunk. A. vasárnap megszentelése. m Első czikkemben lehetőleg nagy és általános körvonalazással igyekvém feltüntetni a vasárnap megszentelésének, vagyis a vasárnapi mtínkaszünet- nek folytonosságát, ígéretet tevén akkor, hogy egy 2-ik czikkben különösen csak társadalmi szempontból fogom ezt feltüntetni. Azóta az első közleményben kimondott szerény szavaimnak viszhangja is támadt „az égető kérdéshez“ czímü érdekes czikkben és igy kettősen (tett ígéretem s eme viszhang által) kényszerittetem közleményem folytatására. Ne fuss át ez igénytelen czikk néma betűin hideg közönnyel tisztelt olvasó! gondolván — a czím után Ítélve — ejh, nem nekem való olvasmány ez! Találni fogsz ebben adatokat, beszélőszámokat, mik váltig meggyőzhetnek téged arról, hogy a vasárnapi munkaszünet kérdése voltaképp létkérdése sok tekintetben nemcsak a müveit külföldnek (hol e kérdés szellőztetése a napi sajtót oly élénken foglalkoztatja,) hanem édes hazánknak is, hol sok félszeg zseni a hasonló kérdésekről mitsem tudni akarással aífektál- ja a müveit s felvilágosult embert. Risum teneatis! Első czikkem megjelenése után is egy fiatal, tdlmüvelt uracs azt kérdi épen tőlem, ki irta kérem ezt a pápista czikket ?! nem nekünk való ez, ilyet írni egy lapban stb. stb. En mosolyogtam e kérdésen, s rád bízom t. olvasó megítélni, hogy e mosoly az öröm, fájdalom, a szánalom mosolya volt-e? Annyi igaza volt e fiatal embernek, hogy ezen tárgy feletti elmélkedés, észlelődés, szorosan véve nem tartozik a hírlapi irodalom terére; de hát mit tegyünk az istenért! ha az országgyűlés szépen megalkotja a törvényt, de a birák sehol végre nem hajtják. Elég szomorú dolog biz *az, hogy e kérdést is itt kell szellőztetnünk s egyrészről segitenünk kell az országgyűlést, oly sok bölcs fő által meghozott törvénynek, másrészről szót kell emelnünk, hogy a kathedrák pusztában elhangzó szavát is erősítsük legalább annyira, hogy a sivár lelkek is eszméljenek kissé, mert jönni fog a tettek komoly ideje, mikor már eszmélni, gondolkozni többé nem lehet, hanem gyorsan a munkához kell fogni, nehogy a szédelgés, erkölcstelenség, divatos áramlat elsodorjon bennünket a bizonyos veszély kavargó örvényébe! A vasárnap megszentelését eszközölni — mai napság — legbiztosabban társadalmi utón lehet, épen mivel e kérdés: kizárólag társadalmi kérdés. Ily nézpontból kiindulva alakult meg 1861- ben a vasárnapvédő társaság Genfben, egy kath. pap szerint (lásd: Eqlise Libre 1874. 2. sz.) a világosság, haladás és szabadság városában ; de alakultak ily társulatok egyéb városokban is, tömörülve egy zászló alá a buzgó Lombárd Sándor elnöklete mellett. Basel, Lansenne, Neuchätel, Bern, Zürich, Sz.-Gall városok egyletei rövid időn 7700 példányban terjeszték el a vasárnap megszentelésére buzdító füzeteket. A kis Belgiumban mai napság 100,000 tagja van a vasárnap védő társaságoknak.*) Nálunk is történt már e részben némi buzgalom a múlt évben, midőn a „Közegészségi Lapok“ szerkesztősége által dr. Niemeyer nyomán hazai viszonyainkhoz alkalmazott „A vasárnapi munkaszünet közegészségi szempontból“ czímü jeles munka Barth László budapesti főjegyző által * I *) A vasárnap és a munkásosztályok es munkát 7 lap. Debreczen 1877. Ára 50 kr. magyarosítva közrebocsáttatott; (Budapest 8 r. 86 1. ára 60 kr.,) de ez ügyet a közömbösség hidege csakhamar fagyos, dermedt álomba ringatá s a fenti jeles munka nem tette meg azt a hatást, melyet tartalmi igazságánál tennie kellett volna. Most ismét egy hasznos és érdekes kis munka jelent meg (1. csillag alatti megjegyzésünket alul.) Debreczenben, mint elterjesztendő vasárnapi olvasmány, czíme: A vasárnap és a munkás osztályok“ francziából fordította Könyves János ref. lelkész. Azok kedvéért különösen, kik e füzetet nem ismerik: jónak látom ennek egyes helyeit, az érdekesbeket, jelen czikkem folyamán ismertetni, kisérve szerény véleményem nyilvánításával. 1874. marczius 1-ső napján esti 8 órakor, több mint 2000 emberből álló küldöttség gyűlt össze Genfben a vasárnap megszentelése végett alakult' társaság barátai s pártolói közgyűlésén. Rocrich Lajos alelnök nyitá meg az ülést, röviden kifejtvén a vasárnap megszentelésének fontosságát, valláserkölcsi, de különösen társadalmi szempontból; utána Lombárd Sándor elnöki jelentése következett, melyből kiemelendőnek tartjuk, miszerint Genfben már a fenti év folytán 150 építész és vállalkozó Ígérte meg s irta alá ama kötelező okiratot, hogy mellőzhetlen sürgősség esetét kivéve, vasárnapokon nem dolgoztatnak. A „nyilatkozat“ szövege ez: alolirott építők, mérnökök, épület munkavállalók stb. gondolóra vevén, hogy a7 nap alatti folytonos munka kimeríti a munkásnak természeti és erkölcsi erejét s a felsőbb érdekektől elfordítja figyelmét; a szakadatlan munka nem hogy előnyös lenne gazdászatilag, sőt gyakran pénz és időTÁRGZA. Nagyasszony napja Tolnán. I. A concert. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ha vagy egy fél tuczat zsebkendőt nem hozott magával, maradjon kinn, mert a hőség eddig is tisztelendő, hát még, ha a zene mámoros hangja a keblünkben szunnyadozó szikrát lángra gyújtja! Jaj, mittevök leszünk akkor ?!. . Bennem már maga a hir, hogy: concert lesz! borzasztó lelkesedést idézett elő ; igen, mert, egy hangverseny a féle portéka nálam, minek élvez- hetéseért minden más élvezetről le tudnék mondani. Lelkesedésem a superlativusnál még pár fokkal magosabbra hágott, midőn ólvasám, hogy e verseny miivészek által rendez- tetik. Különben kiki megítélheti e lelkesedést abból, hogy már reggeli nyolcz órakor Tolnán lézengtem, hogy------valah ogy el ne késsek a concertröl. Zsebkendővel tehát kellőleg ellátva, lépjünk a terembe. Gyönyörű társaság! Bájos és nem bájos; kicsiny, nagy és horihorgas; sovány, madárhusu és kövér; fehér, sárga és piros arczu; ki tudná elszámlálni hány féle szinü ruhájú hölgyek és urak gomolyognak itt ben, majd csoportokban, majd egyenkint, ezek ülve, amazok állva és mondogatják a költővel: Disznó forró idő! . . . A hölgyek kivétel nélkül legyezik magukat, némelyek solo, mások egy vagy több férfival in compagni; a férfiak | zsebkendővel vannak felfegyverkezve, melylyel a homlokuk-, nyakuk- arczuk- s orrukról folyton nagy cseppekben gyöngyöző izzadságot törölgetik; — pár élelmes öreg és fiatal egyén az ablakon kukucsál be, fél testök természetesen az I udvaron van, az egyik fiatal nagybölcsen kitalálta, hogy igy csak testök egyik felének lesz melege; — a férfiak közt tán legjobb dolga van azon pár félig fedetlen nyakú különcz- nek, kik mint mondják pestiek s a zene iránti borzasztó lelkesültségükben — meghallván hírét a hangversenynek — ló — azaz csolnakhalálban siettek Tolnára. Ugyancsak brillíroznak abban a furcsa báli holczmüczliben! Hanem .... denique iszonyú meleg van .... aztán ......... Pszt ........pszt.... csend !... Te ssék, tessék most kezdődik \ .... tehát... Előre a szemmel — azaz ezzel bizon akárhova, mert hát talál ám másutt is nyugvó pontot, mint ott elöl ama ka- czér hölgykint keblét kitárt zongorán s a mellette bámészkodó viharrongált biczegö kótatartón. Tehát előre a füllel! Siri csend..........itt ott hallatszik egy-egy pihegÖ kebelb ől kiszorult morajtalan fohász ... s egy-egy legyezözör- renés .... most.... brrrrr !... azaz megkezdődött a verseny. ...... A kezdet szép .... jó ... gyönyörű, tudtam.... nagyszerű gyakorlottság...........valóságos művészet............ Sc hröder ur évek múlva mester lesz........milyen ihletve játszik .... látszik arczárói a meghatottság........lehetetlen nem ismernie Rigolettót.. .. az egyes jelenetek arczárói tükröződnek vissza.... tekintve korát, őszinte lélekkel virtous- nak mondható .... stb ... stb ... már csak egy jó énekesnő is volna .... Tyhü! ez már kissé sok lenne, már is égek kívül belül, hátha még ez is volna, főtt rákként betálalhatnának vacsorára .........' r Vivát! Éljen! .. üssük össze kezeinket. Pár csokor repülés.... a virtuosnak színpadias meghajtása .... és.... vége az első résznek. Most.... úristen nem repedeznek a falak ? — a darab alatt viszatartott sóhajtások, fékvesztett állatként rohannak ki havas börtönükből. — Oh művész: oh boldog művész! ekkora és ennyi sóhajtás által s hozzá ilyen keblekből — ha egyebet nem is kapnál — meg lenne jutalmazva játékod! Az általános szusszantás és arcztörlés megtörténvén, megkezdődik a birálgatás. Van tudom egy pár, ki pittye- getve beszél az elhangzott játékról, de valljuk meg hölgyek és urak, hogy szép, igen szép játék volt. Hála az atyának még négy darab van hátra! A kezdet ízlik, kezdem nem sajnálni a fuvarbért. Hanem.... bizony nagy a forróság! egy zsebkendőm már kiázott.. . Azt hiszem jól számítottam fél tuczatra. * * * Most már párosával állnak művészeink a placzon; az előbbi helyen a’zongoranál — tulajdonképen nem is áll hanem ül, — a másik hegedűvel ellátva a rozzant kótatartó előtt. — Pardon! uraim és hölgyeim! méltatlannak lenni a legrutabb vétek; de .... én nem tudom, hogy is tudott ez a — fej
