Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-08-20 / 34. szám

kább, az 1813-iki kormányrendelet a sok visszaélés eltörlésével a ezéhek sorompóin sokat emelt, az 1851-ki iparszabályok még többet tágitának a régi korlátokon, mig nem végre a törvényhozás 1872-ben a vállalkozási szédelgések fénykorában a ezékeket megszüntetvén, helyükbe szabad ipar társulatok alakulását engedélyezte. A ezéhek magok közt a rendet és fegyelmet szigorúan fontartották; mely most föl- bomolván, a helyhatóságnak gyűlt meg ezzel is a baja. Ezen- folül az uj 3—6 forintos iparengedélyes tanulatlan szédelgők, olcsóbb kontármüveikkel, a kitanult, remekelt mesterek szilárdabb müvei fölött, a vevők csupán olcsóságot kereső tömegénél előnybe jutnak. A nagyszerű gyárak, sok tökével bíró iparvállalatok is tetemesen ártanak az egyes iparosoknak. A töke és munka közti egyenetlen harcz nálunk is, mint egyébütt Európában folyvást vivatik, mely ha nem is úgy miként 1811-ben, midőn a megyék minden kéz- münek árát tarifával szabályozák, elöbb-utóbb a törvényhozás közbelépését fogja igénybe venni. Többnyire prókátorokból álló képviselő-házunk okulva az egymást érő sok krachon, a könnyelműen emelt pesti új paloták kártyaházainak gyakori összeomlásán, a ezéhek idöelőtti megszüntetésével elkövetett hibáját azzal vezekli le, hogy a ezéheket s ezzel együtt a drága és szigorú remeklés szabályait elsőben magokat a prókátor mesterembereket kötelezőleg állítja vissza. Ez az imént rendetlen, féktelen iparos osztály, per- rendtartásnak nevezett czékartikulusait oda bírta csavarni, hogy az öt forintos pert ötven forintosra fújta föl s öt soros keresethez megannyi sor busás árjegyzéket bigyesztett, — most már ügyvédkamarának czimzett ezéhbe vannak saját czéhartikulusokkal szorítva. A ki a prókátorczéliböl a halál vagy a saját becsülete ellen elkövetett#bjme által kiesik: közhírré tétetik. A régi iparosezéhek emberei, a prókátorok és körjegyzők új ezéheinek törvényes fölállításából, a ezéhek régi dicsőségének újra élhetéséhez biztató reményt merítenek.'

ISöke Lajos.

szulatlanul elnézte XIV. Lajosnak azon baromias tettét, midőn lovagkorbácscsal jelent meg az országképviselői előtt, mint hajdanában a főúri kutyape- ezér szokott a kopó-folka között! . . . mit gondoljunk arról a dicsőített népről, mely jelenleg martalékul engedve magát a számos trónkövetelő had bérenczeinek, elnézi azt, hogy egy csel által főpolezra jutott egyén, a nemzet óhajtásával daczolva fenlian- gon meri hirdetni, miszerint az ö hatalma fellette áll a törvénynek sőt még a souverain nemzet akaratának is ? ! ? Azt, hogy ha a servilismusról le nem mond s magához nem tér, nem ugyan a mi időnkben, de nem éppen oly sok század múlva megszűnik létezni, mert a servilismusnak kikerülhetetlen következménye a megsemmisülés.

Alkalmazzuk a most mondottakat a magyar tár- sodalomra. A szervilismus nálunk is nagy mértekben felütötte fejét. A servilismus abban mutatkozik, hogy a szabad egyén lemondva meggyőződéséről, gondolkozás módjáról, ‘akaratáról teljesen másnak adja át magát, más szivével érez, más fejével gondolkozik, más " akarata után cselekszik — mindenki tudja pedig, hogy e három tulajdon teszi főleg Plató lcétlábu tollatlan állatát emberré s a ki azon tulajdonokról lemond, nein tekinhető többé embernek.'E szomorú állapotból két veszedelmes baj keletkezik. Az egyik az, hogy az ilyen ember-formának gyermekei,, (atyjukat tartván példának maguk előtt) azt vélik, hogy abban áll az életnek feladata, a mit ők látnak s az emberek csak arra vannak teremtve, hogy felsőbbjeik szemhunyoritását lessék, — soha felsőbbjükkel ellenkezőt állítani — még ha mást tartanak is magukban igazságnak — se merészeljenek, legfőbb iparkodásuk uruk kegyének megtartásában álljon.-A másik pedig az, hogy a kik ily gondolkozás módot s meggyőződést szívtak" magukba, azokból soha többé önálló gondolkozásu — használható szabad férfiak nem lesznek, hanem lesznek szolgahad, mely ur nélkül meglenni nem tud soha.

Az első baj eredményezi aztán a jövő nemzedék nagy részének teljés megromlását, — a második azt, hogy a servilismusban felnőtt egyének elfogadnak bárkit uroknak, .fsak fizesse meg s tartsa el őket; úgy viselik magukat, mint Aesop állítja, melynek mindegy volt b á r k i rakta legyen rá a terhet. Hogy ez a betegsége társadalmunknak a haza létét veszélyezteti, a mi viszonyaink között: az, minden gondolkozó előtt világos lehet. Mi 6—7 milliócska magyar, a majd 150 milliót számláló sláv és german tenger hullámai találkozásánál, csak úgy állhatunk meg egyrészről mint őseink, ha t. i. megtartjuk azt, mire ők legbüszkébbek voltak: a férfiasságot, — másrészről pedig kifejtve létező tehetségeinket, sajátunkká tesszük mindazt, a mi a mai előrehaladott világban egy nemzetnek életet biztosit, hogy mindezzel ellentétben áll a servilismus, az a f öllebbiekből önként következik.

részletet 20000 frtot már lefizette s az üzletet átvette. Adler ur múltja kezesség aziránt, hogy a bortársulat helyiségeiben ezután is a hamisítatlan szegzárdi vörösbor lesz g fg áruezikk s igy mindazok, kik a társulattól vásároltak, üzleti összeköttetéseiket bátran megújíthatják.

— A népgyülések divatos korszakában a szegzárdi olvasókör rendkívüli közgyűlést tartott s elhatározta, hogy a török sebesültek részére gyűjtést rendez. Ez azután többet ér, mint a fegyverre-féle kiabálás!

— A pécsi tűzoltóság, mint—sajnálatunkra—halljuk, feloszlott. Okot erre azon körülmény szolgáltatott, hogy a tűzoltóság tagjai az ott lakó bosnyákoktól folytonos insultatióknak voltak kitéve.

— A Szcgzárdon tartott tanítói alakuló gyűlésről. A legnagyobb örömmel fogadhatjuk azon hirt, hogy az oly hosszú ideig tétlenségben szunnyadozó „Szegzárd vidéki tauító-egyesiilet“ újból megalakult a f. hó 9-én tartott alakuló gyűlésen. Nem kevesehb örömmel halljuk, hogy czím- jéhez az oly sokat jelentő „felekezetnélküli,“ szócskát ra- gasztá. A nagyméltóságu ministerium által megbővitett s megerösitett alapszabályok felolvastatván, kevés megjegyzéssel elfogadtattak. Mint halljuk, az egyesület czélja czíinii §-ban mindjárt az első helyen körülbelül ez áll: czélja az egyesületnek a tolnamegyei összes tantestületeket egy szerves egésszé egyesíteni! s csak ezután jönnek a pedrgogiai czélok. Talán jobb lett volna e §-t megfordítva szerkeszteni, előbb egy kis pedagógiai életrevalóság s csak azután, pár év múlva a nagy fa. Ugyan mit szólnánk ahhoz tisztelt urak, ha egy ma született csecsemő akarna ■ hennünket, meglett férfiakat kormányozni ? hiszen az még a maga lábán se tud járni és kérdés nem költözik-e rövid idő múlva a másvilágra!? Mint föntebb mondáin, előbb egy kis életrevalóság által megmutatni, hogy az egyesület nemcsak akar, de tud is tenni, hatni, s csak azután vágni a fejszét a nagy bütyökbe. Alig van öröm, üröm nélkül. Őszinte örömmel hallottuk a föntebb elmondotfakat, de sajnálattal értesülünk arról, hogy a jelenlevő tagok száma épen hogy megütötte a határozat- hozatalra az alapszabályok értelmében szükséges mértéket. Jelen volt 4 tanítónő és 11 tanító, összesen lő; az összes, eddig jelentkezett tagok száma 28. — Hogy a vidéki tanítók nagyobb része elmaradt, ki menti az a körülmény, hogy most van a legnagyobb dologidő, kinek magának nincs kocsija, lova, vagy épen nem, vagy nagyon drágáért kap fogatot; de hogy Szegzárd város 12—13 tanítót magában foglaló tanítói kajából csak 5 volt jelen, ezek között 2 izraelita, tehát mindöSsze 3 kath. már itt a meg nem jelenteket, hogy miféle kürülmány menti ki, nem tudjuk. ?

— Eiő és köti. A várva ráírt eső folyó hó l3rán éjjel megérkezett s a szegzárdi szőlőhegyek egy részét három heti szárazság után megáztatá. SajnÖ^ hogy csak igen kis kiterjedésű volt. Ugyancsak reá következő nap pedig azon ritka jelenetnek voltunk szemtanúi, hogy egész reggeli 9 óráig tartó földig érő erős ködünk volt — — — kánikulában !

— Siiiiouíornyáról Írják nekünk: Tisztelt szerkesztő ur! A folyó évi augusztus hó 2-án tartott műkedvelői előadással egybekötött tánczvigalom igen jól sikerült. Szinlapunk a következő volt „Miért nem házasodik meg a sógor“ előadásánál egyszerre a harang kongása voná magára az előadásra irányult figyelmet. Kész volt a zavar, mindenki tudta, hogy tiiz ütött ki, de senki se tudta, hogy hol. Borzasztó szél dühöngött, mely csak fokozá a félelmet, midőn végre néhányan a kiküldöttekből vissza jővén tudatták, hogy nincs veszély, mert csak egy baglya széna gyu- ladt meg s az is a lakosság szorgalma és Bereczk István jegyző ur erélyes rendelkezése következtében már locaüsáltatott. E megnyugtató hirt hallva mindenki hozzá látott a már-már elhagyott tánezhoz, mely eltartott másnap reggeli 4 óráig. Az előadás a közbejött katastropháig igen jól sikerült. A fő érdem Huszár Etel urhölgyé, ki nem csak hogy ki tette magát a fellépés veszélyeinek, (!!?) hanem egy első fellépésű nőtől nem is várható ügyességgel és érzéssel játszott ; miért is az előadást rendező bizottság elhatározta, neki egy babér és borostyán levelekből kötött s török nem- zetiszin szalaggal ellátott koszorút küldeni emlékül. A közönség válogatott volt, a hölgyek ez egyszer egyszerűen voltak öltözve Ez egyszerűség eltávolitá a társalgás merevségét és hidegségét s az előadást fesztelenné, háziassá tette úgy, hogy mindenki teljesen megelégedve távozhatott. A tiszta jövedelem 155 írt, 1 db. ném. bir. márka készpénz, valamint 18 kilo. tépés és 3 kilo. sebtakaró és kötő volt, mely a „Pesti Napló“ szerkesztőségéhez már beküldetett. Tépést készítőnek: Gróf Mariska 60, if. Gróf Pálné 16, Gottlib M.né 100, Kremniczky Ilona 75, Szikora J.né 56, Günther

K.né 54, Blau K.né 93, Löffler Jetti 17, Fried M.né 40, Bleicher Jozefa 60, Temrner A.né 45, Friedmann M.né 25, Báli J.né 65, Fried V.né 33, Venczky Emma 25, Barba- csy Gy.né 105, Bereczk Sarolta 66, Kozák L.né 100, Lipo- vinczky G.né 38, Engel S.né 280, Fromer J.né 70, Búsbach J.né 20, Lies S.né 110, Fördős D.né 150, Lehóczky A.né 50 decagramot. Felülfizettek pedig: Kontsits Pál 2 frt 50 krt.,‘_N. N. 5 frt., Kozák Lajosné 1 frt., Pfeifer Józsefi frt., Frammcr Jakab 1 frt., Lits Sándor 2 frt., Hübner Rezső 5 frt., Fried Mór 5 frt., Lövy Ignácz 1 frt, Lestyán Dezső 1 frt., Grónai Imre 1 frt., Barbacsy György 1 frt., Namesy László 1 frt., Lusztig Albert 1 frt., Lipovniczky Gábor 1 frt., Tónay Tivadar 1 frt., Szikora János 4 írt., Sterk Ignácz 1 frt., Hesz Pál 2 frt., Kolman Gyula 1 frt., Kiszling

telettel lesi felsőbbjeinek parancsolatát. Példákkal szolgálhatnék; de azuttal hallgatóit.

A servilisraus következményei mindenütt ugyanazok lévén, nem lehetnek mások nálunk sem. Mindenki tudja, hogy nincsen nép, melynek meg ne volna gyermek- ifjú- férfi- öregkora, természetesen mindegyik kor, a nemzet életképessége szerint tovább vagy kevesebb ideig terjedő. A mint a mindennapi életben látjuk, hogy ázon ember, ki minden tekintetben okos életmódot f(?lytat, késő vénségéig megtartja ifjúi erejét, életfrisseségét, lélekvidorságát is, ha ősz haját nem látnánk alig hinnénk, hogy any- nyi évet élt: úgy a nemzetek is, ha okosan folytatják életüket, több század után is ifjú s férfikorukat élhetik. Ott van a görög és római nép a múltban; itt a germán elem, meg hát mi magunk is a jelenben. A görög nép kicsinységéhez képest elég hosszú életű volt s élt addig, mig polgárai között a férfiasság volt a főblhszke ség, — miután azonban az az időszak bekövetkezett, hogy a bölcsnek nappal lámpával kellett embert keresni, közel volt azon időpont, melyben az idegen által megvásárolt szónokok, szolgai meghunyászkodással várták uroknak és gazdájoknak parancsait. A római népnél hasonló tüneményt tapasztalunk. Kinek jutna eszébe a királyok gyülekezetében egy szolga-leiket keresni a harmadik század végén Kr. e. a Populus Roma- nus férfikorában ? ? és nem egészen 170 év múlva az egész Róma megvásárolliatónak mutatta 'magát. Mi lehetett e két tüneménynek az oka? Az, hogy a nemzet levetkezve férfiasságát, szolgájává lett féktelen vágyának elébb, — a pénznek később, — egyes nagyravágyóknak utoljára s az a servilismus, mi Augustus korában teljesen napvilágra jött: jelentette a birodalom végét vagyis életképességének megszűnését.

Azt állítottam fölebb, hogy a servilismus következményei midenütt ugyanazok, — következésképpen a mit eredményeztek, a görög és római népnél, azt eredményezik az ujabbkori népeknél is. Nézzük azt a szerencsétlen Spanyolországot. Mindnyájan tudjuk, hogy ott a papi servilismus élte s éli fénykorát. Mi az eredmény ? az, hogy egy hatalmas birodalom lett szegény tehetetlen országgá, — egy vitéz nemzet, pártütésre, összeesküvésre mindig kész kalandorok csoportjává, — egy szívós^nép, soha a jelennel meg nem elégedő tömeggé, melynek csupán e századi 'trónváltoztatásai s polgárháborúi több sötét lapját tölten- dik be a történelem könyvének. És mit mondjunk Frarcziaországról ? arról az országról, melynek népe tehetségeinél némely, kiváló tulajdonainál fogva az emberiségnek lehetne vezérnépe, a mely mégis boKülönfélék.

— Felhívás. A szegzárdi polgári olvasókör folyó évi augusztus hó 12-én tartott ülésében a török nemzet iránt való rokonszenvének ismét kétségtelen jelét adta, midőn kebeléből 9 tagú bizottságot jelölt ki a végre, hogy községünkben kötőszer, tépés és pénzbeli gyűjtéseket eszközöljön a szenvedő török sebesültek javára. Felkéretnek .tehát honfiúi bizalommal polgártársaink, sziveskedjenek a helybeli polgári olvasókör ezen üdvös szándékát kegyes adományaik által előmozditni. Az adományok hová szállításáról, úgy ennek határidejéről az illető bizottsági gyűjtő tag urak fogják a t. közönséget értesitni. A pénzbeli adományok pedig az illető gyűjtő máknál leendő ivén lesznek bejegyzendők. A közgyűlés megbízásából: Séner Ferencz, a kör jegyzője.

— Ö Felsége a király születésnapját szokásos kegyelet és ünnepélyességgel ülte meg a megye székhelye.

— Magas vendég, Perczel Béla igazságügyminis- ter ur e hó 13-ika óta, a karlsbadi fürdők használatából visszatérve, megyénk területén Bonyhádon tartózkodik s 1 [ló 20-án szabadságideje lejártával az igazságügyministerium vezetését ismét átveszi.

— Személyi hírek. Perczel István fő- és Per- izei Dezső alispán urak, tekintettel a folyó hó 16-án megártandó közigazgatási bizottsági ülésre, városunkba érkeztek.

— Adler IV. János ur a szegzárdi borkereskedő részvény-társulat üzletének és vagyonának vevője a vételári első |