Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-05-08 / 19. szám
a* árvizhullámzás okozta károknak a g-emenczi utón leendő > kijavítása czéljából házi adó utján beszedendő 4000 frt szavaz- tatik meg. * j Figyelmébe kell ezen körülményt mindazoknak ajánlanunk, kik Szegzárdnak rendszeresen szokták szemére hányni, hogy az \ első sorban saját javára szolgáló gemenczi utat a megye költ- < ségén akarja kiépitelni és fenntartatni; ugyszinte azoknak, kik j midőn Szegzárdot ezen alaptalan váddal illetik, asaját jelentek- \ télén s közforgalmi tekintetből a gemenczi úttal nem mérkőzhető útvonalaik fenntartása czéljából oly örömest veszik a megyekizá- j rólagossegitségét igénybe. , Mondanunk sem kell, hogy a közgyűlés a vendégszerető főispán asztalánál nyert befejezést, hol a keresetlen patriarchalis modora miatt közszeretetben álló főispán uron kivül a hangulat kedélyes folyamára még fokozólag hatott a fővárosból érkező távirat, mely az alkudozások alatt levő nagyfontosságu kérdé sekben a bár nem kielégítő, de visszalépést sem involváló meg oldást jelzé. ; > Volt jó kedv, toast és pezsgő, vagy akarjuk mondani: j pezsgő, jókedv és toast! Boda Vilmos. Pécsvárad, 1876. május 3. j Tisztelt szerkesztő ur! Becses lapja 16-ik számában azon j tanácsot volt szives adni, hogy a dunai védgát munkáját ne vállalkozás utján tétessem, hanem adjam azt ki a községeknek, j Ezen eszme Szegzárdon mindinkább terjedt és valóságos j vihart költött, népgyülések tartattak, küldöttségek neveztettek a megye főispánjához és Budapestre a magas ministeriumhoz, a gyanúsításokat jóakaróim csak úgy szórták ellenem, mert nem j községi erőkkel, hanem vállalkozás utján véltem a munkát meg- j tétetni, — mozgásba hozatott minden, hogy a szegény népet ne szorítsam ki a kenyérkeresetből. Nem meggyőződésből, de hajoltam a közkívánat ily nagy- j szerű nyilvánulása előtt és engedtem a sok jó tanácsnak. Megkínáltam tehát azon községeket, melyek a szilágyfoki j és szomfovai szakadásokhoz legközelebb vannak a töltésmunká- j val, oda ajáitam nekik a munkát oly feltételek mellett, mint a j vállalkozóknak és adtam nekik időt gondolkozásra. — ^ napi tanácskozás után megjelentek előttem a községi elöljárók kijelentették, hogy a községek a munkát el nem vák lalják, lemondanak arról vég képen és kértek, hogy adjam a munkát másnak. Mit kell ebből következtetnem ?! Azt, hogy az annyi tün tetéssel inscenirozott népgyülések, Budapestre menesztett kül döttségek, nem a nép akaratának kifolyása volt, hanem — egyesek magán érdeke és ezért kellett a munkának 10-^ 12 nappal elkésnie.*) Kérem tisztelt szerkesztő urat, legyen szives e soraimat becses lapjába felvenni, hogy azok, kik a múlt napok ebboli eseményeivel foglalkoztak, ez iránt is tájékozva legyenek. Lejtényi György, kormánybiztos. Adakozások az árvízkárosultak részére. Veitzel Henrik, Raab János, Pletzer Henrik, Ziegler Jakab, Pletzer j£. nos, Oberlender Jakab, Schöffer Jakab, Rühl József, Kaufman Henrik, Mar tin János, Wigand Jakab, Fux György, Waltzer Péter, özv. Lindhainmé Trautman György, Kniss Péter, Weitzel János, Hild Henrik, Scherer János, Greifenstein Péter, Döring Konrád, Heller Konrád, König Péter, Zigler és Heller, Róth és Haid, Müller György, Hóin és Raab 20 kr. Müller Konrad 20 kr, Kniss Henrik 12 kr. Trautman Henrik, Lang János, Lang György, Spitznagel György, Czéh János, Klein János, Märcz Henrik, Hartman Henrik, Ellebruch Konrad, Rozner János, Raab Jusz- tus, Haumann János, Weisenberger H., König János, Hauraann György, Kramer János, Wigand Henrik, Bekker János, Bajer Lajos, Trautraaun Henrik, Trautmann Henrik, Hartmann János, König Jakab, Eirich János Fux György, Számét János, Ellebruch Henrik, Trautman János, Weitzel Konrad, Juszt János, Till János, Neidert Henrik, Klein Jakab, özvegy Ringetz, Korn János, Weitzel János, Henk Henrik, Helfenbaim Henrik, Zulauf György, Grósz Löbel, Raab Henrik, özv. Waltz né, Wolf Henrik 10 kr, Hartman Konrad 6 kr, Haid János 5 kr, Trautman Mihály 4 kr, Scherer János 5 kr. Rausz Mór ur gyűjtő ivén : Rausz Mór 10 frt. Koleszar Fereocz ur gyűjtő ivén: Hanny Gábor 5 frt, Koleszar Fe- rencz 2 frt 10 kr. Beszterczan István, Báli Mihály, Kostyánszky János, *) Beismerjük tanácsunk üdvös következményeinek a sárközi lakosság legújabb megfoghatlan magaviseleté folytán történt meghiúsultát, de ki kell jelentenünk, hogy a mostani hangulat az előbbivel korántsem azonos s hogy bennünket ez ügyben, mint ez a kormánybiztos ur előtt is tudva van, semminemű magánérdek nem vezetett. A szerk. T Á R C Z A. Budapesten, 1876. aprií 25. j Elválhatlanok valánk. En öt, ö engem szeretett legjobban, de csak j a férfiak között, mert hogy a legkisebb nőt is jobb szerettük, mint egy- i mást, azt talán felesleges is mondani. Akaratunk egy volt, együtt laktunk, j egyenlő volt ruházatunk, egy volt pénzestárczánk, szóval úgy éltünk, $ ff ) mint jó férj és feleség. Öt Zakariásnak hívták, engem Zebulonnak. — s Mindketten fiatalok valánk — s mint fentebb említém, szerettük a nö- < két kimondbatlanul — kivált a szépeket. Hogy grófné volt-e a lelkem- adta szépe, vagy szobalány, szakácsné-e vagy szolgáló, soha sem kérde- ? zök, mert mi csak a távolból „titokban akartunk szeretni.“ > Igen, igy akartunk ; hej! de a sors mást akart s a mi akaratunk s megtörött a hatalmasabb előtt. \ Hogy mi vezetett, mi késztetett bennünket reá? ma sem tudnám jj megmondani, —1 de tessék elhinni, megtörtént. ) Deczember volt. A legszerencsétlenebb hónap az egész esztendőben j — mert ekkor kellett legtöbb ajándékot osztogatnunk, — ezt pedig min- s den évben lelkiismeretes pontossággal mindég egyenlőn, egy ugyanazon s személynek és egy ugyanazon időben teljesítők. Mondom tehát e „sze- ^ rencsétlen“ hónapban voltunk, annak is 7-én — a mi eléggé ominosus f szám — és hozzá még péntekre esett. Sétánkról hazatérve a sötét szó- ’ bábán beszélgeténk-: s — Te Za — Ze — • <-------— j Eg yszerre szóltunk mindketten s utána mindketten ellhalgatánk. S — No, beszélj Zakariás! ' . > — Nem Zebi! beszélj te előbb. Mit akartál mondani? < .— De látod Zakariás! te egy nappal idősebb vagy, illő tehát, hogy $ neked engedjem át előbb a szót. Egyőnk sem mert előrukkolni vele. ? — Na — mondja Zakariás — csak azt akartam indítványozni, — l hogy legyen mindkettőnknek jussa egy-egy órára elmaradni a másiktól. \ — Különös! én is ezt akartam mondani. < — Hát akkor megegyezünk! mondja örömmel Zakariás. < — Természetesen, — felelém s örültem egyetértésünknek magam > ín—- hei! nedi& sírnunk* szomorkodnunk kellett volna. \ Úgy egyeztünk meg azután, hogy Zakariás 5 órától 6-ig marad el tőlem, én pedig 6-tól 7-ig maradok el tőle------------------------------------- Az órákat lelkiismeretes pontossággal megtartók 14 napig a nélkül, hogy eszünkbe jutott volna csak megkérdezni is egymást az iránt, váljon hol és mikép töltötte idejét. Deczember 21-én —ismét pénteken— estve szép csendesen ültünk kályhánk közelében és gondolkodánk. Mintegy 9 óra lehetett, midőn ajtónkon erős zörgetést hallottunk. — Ki az? kérdi Zakariás. — Kedves Zebulon, vagy Zakariás bácsi eresszen be hamar, — hamar, — szól sii’ánkoza a kérdésre valami női hang. Kinyissam Zebi?! f En, a ki a női hangok által egészen ki lettem hozva rendes álla potomból, hamarjában nem is tudtam felelni. ' — Kinyissam? ismétli Zakariás. — Nyissa ki, nyissa ki, —- kéri a kivül álló s hogy kérelmének annál nagyobb súlyt kölcsönözzön, ugyancsak dörömbözött az ajtón. — Már csak nyisd ki Zakariás! szóltam végre, megunva a zakatolást. Az ajtó megnyílt s belépett rajta Absolon baráink 10 éves öcscse keservesen sírva. Csak is e sírásának köszönheti, hogy meg nem szidtam, miért bo- londitja a csendesvérü embereket avval á nőies hangjával. — No ne sírj te édes öcscse a mi kedves Absolon barátunknak, — szól hozzá Zakariás, — hanem mond el mi a bajod? Talán meg vert a bátyád? — Bizony nem vert meg, — felel daczosan a fiú. — Hát miért sírsz? — Mert ilyen csúnya hideg időben kellett eljönnöm hazulról. — Miért kellett eljönnöd? — Mert Absolon megakart verni, ha nem jövök mindjárt ide a bácsiékhoz ezzel a levéllel. — De már miért nem mondtad hát ezt mindjárt legelőbb — szolt Zakariás, kivéve a levelet a fiú kezéből. Olvasá: . . . „Kedves barátaim!“ „Mikor e levelemet olvassátok én már útban vagyok, azaz szökö®
