Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-02-02 / 5. szám
Különfélék. — Deák Ferencz haláláról a kővetkező távirati tudósítás érkezett Szegzárdra: Tisztelt megyei közönség ! Hazaüui mély fájdalommal tudat juk a magyar országgyűlés főrendi és képviselőházának nevében a tisz telt megyei közönséggel, hogy Deák Ferencz folyó hó 29-én meghalt. .— Országosan rendezendő temetése folyó évi február 3-án, a gyász isteni tisztelet azon hó 5-én fog tartatni. Áldás és béke lebegjen a nagy férfi únak hamvai felett, emléke a haza szivében örökleni fog. A főrendi ház elnöke: Majláth György. A képviselőház elnöke: Ghyczy Kálmán. — Deák F erencz temetési szertartásán Tolnamegyét egy megyei küldöttség fogja képviselni. E czélból Tolnamegye alispánja a felhívot takhoz a következő levelet intézte : Tolnamegye alispánjától. 24. ein. sz. Tolnamegye közönsége azon hálás kegyeletnél fogva, melylyel a folyó hó 29-én elhunyt nagy hazánkfia, Deák Ferencz iránt mindenkor visel tetett, a pótolhatlan veszteség miatt a nemzet minden rétegét átható bá natos részvét tényleges tanúsításához részéről is járulni el nem mulaszt hatván, — van szerencsém ezennel felkérni, hogy a dicsőültnek ez évi február hó 3-án délelőtt 11 órakor a fővárosban történendő örök nyuga lomra tétele alkalmával, megyénk képviseletében főispán ur ö méltósága, akadályoztatása esetén pedig az én vezetésem alatt megjelenendő kül döttséghez csatlakozni s egyszersmind tudomásul venni méltóztassék, hogy a tolnamegyei küldöttség gyülhelye a nemzeti szállodában leend. Kelt Szegzárdon, 1876. január hó 30-án. Döry Dénes, alispán. — Nyilatkozat. Megkerestettünk a következő nyilatkozat közzé tétele végett: Az általam a gyorsirászatra vonatkozólag a „Tolnamegyei Közlöny-“ben közzétett felhívást közbejött akadályok miatt visszavonni kénytelenittetem. Róthauzer Illés. — A bonyhádi dalestélyröl kapjuk a következő értesítést: Jelen legi téli időnk mellett van elég alkalma unatkozó közönségünknek a hosszadalmas téli napokat és estéket mivel tölteni. A pompás szánuta- kon versenyezve sikamlanak el egymás mellett a szánkázókkal megra kott és egymást alig kikerülni tudó szánok; — e szórakozással a rövid napok minden bizonynyal hamarább és kellemesebben múlnak el, mint ha a füstös kávéházakbbn szívnók a romlott levegőt. Az egymást köve tő tánczvigalmakban pedig a máj beteg vagy az elkövéredéstöl tartó ta lál alkalmat a testmozgásra és hacsak a nappalt nem cseréli fel az éjjel, nem pihenheti ki a tánczból [eredt fáradalmait a legközelebbi bálig; nem marad idő a báli öltönyök kitisztítására; a kellemetlen illatú ben zin a tisztított keztyükböl el sem illanhat egyik báltól a másikig; — a meghívókat kihordó szolgák egyik a másikának adja az ajtókilincset: dales tjély, polgári bál, álarczosbál, olvas ó-e g y 1 e t i bál, casinóbál, stb. stb. — Oh! hány pénzersiény fog e mulatságok miattagyoncsiklandoztatni! Vagy nincs pénzszükség? Luxu.ado emelked- jél 3-ad hatványra! - A „Bonyhádi Dalárda“ hogy el ne késsék vagy inkább hogy a hosszú farsangban még több bált rendezhessen a farsang első napján tánczczal egybekötött dalestélyt rendezett és a meghívók után következtetve, attól kelle félni, hogyha az újonnan épült meglehetős nagy. terem falai magoktól nem is dűlnek ki, úgy a sok vendég által kitolat- nak. De hála, a gondviselés ebbeli aggodalmunkat elenyészted, mert az előtte való napon volt nagy hófuvatag egészen elbástyázott bennünket a vidékből várt vendégektől. A dalestély napján uton-utfélen ezt hallá az ember: „Szegény dalárda és tűzoltó-egylet!" (Az estély a tűzoltó- egylet javára lett adva.) E sajnálkozás ok nélkül volt, mert a mi bony hádi közönségünk kitett magáért; (egy#** nordpol expeditió mellett még Szegzárdról is voltak jó mulató és mulattató szívesen látott vendége ink) az estély pompásan sikerült és a pénztárnok, illetőleg a rendező bizottmány a dalárda választmányának 169 frt 19 kr tiszta jövedelmet adott át, mely összegből 86 frt 9 krt az önkéntes tűzoltó-egyletnek, 25 frtot pedig a községi iskola alapvagyonanak adott a dalarda. (Éljen és virágozzék soká e jótékony egylet!) — Adja az ég, hogy e farsangban a jótékony czélra tartandó tánczvigalmak hasonló eredményt mutassanak fel! Volt az estélyen szép számú felülfizetes is, miket a rendező bizott mány engedelmével itt köszönettel nyugtatni van szerencsém: id. Mutt- nyánszky Alajos ur 6 frt, (ki azonkívül 20 frtot ajándékozott a dalár dának) Perczel Dessö ur 4 frt, Bonyhády Gyula ur 3 frt, Willinger Márton ur 3 frt, Nunkovics Gyula ur 2 frt, Kostyák Hugó ur 2 frt, Pozner József ur 1 frt 50 kr. — Egy-egy frtot adtak: Fellner József, Geyer Gyula, Horváth Antal, Kallupka János, Kraniolin József, Kiss La jos, ifj. Muttnyánszky Alajos, Mayer N., Müller L., Pap Gábor, Perczel Sándor, Perczel Géza, Pichler Gyula, Rück Alajos, Schvarcz Hermann, Stem N., Szorg Antal az urak és egy névtelen. Engelmann Hermann ur 60 krt és Reisz N. ur 50 kr. A báli toiletteröl most nem irhatok, mivel ebben már megelöztettem; csak egy személyt kell itt megemlítenem és ez a minden szép-és nemesért buzgólkodó Kramolin József ur, a dalárda és tűzoltó-egylet lelkes elnöke, ki semmi fáradságot és pénzt nem kiméit az estély emelése végett; ő megérdemli, hogy a jegyzőkönyvi köszöne- teken kívül még a nyilvánosság előtt is nyerjen köszönetét. — Völgy- ségi Sch............*) — J egyzöfizeté« a múlt században. A tamási régi városi köny vek tanúsítása szerint a tamási nótárius conventiója 1730-ik év ben a következő volt: 20 frt készpénz, (perszejseheinba) 16 mérő búza, egy pár csizma, 6 szekér fa. 1731-ik évben: 30 frt készpénz, 24 mérő búza, 12 szekér fa, 12 font fagygyu s egy pár uj csizma, föld; ezenki- *) Ab ajánlatit könönattal fogadjuk. A sxerk. T Á R C Z A. Duna-Földvár s vidékének története, különös te kintettel Tolnamegyére. Első rész. Gall-, római- s barbar korszak. (Foly tatás.) IV. Római korszak, császár utak. Pannóniát s ezzel a kö zép Duna jobbján vidékünket, Octavianus Augustus császár hódítá a romai birodalomhoz a Krisztus születése táján, mikor a Duna s Dráva mellékét a tán gall eredetű breuezi nép lakja, melynek emlékét a vidé- künkbeli némely római feliratokon a BR betűk tartják fen. Dio Cassius, Pannóniának, Krisztus urunk táján, császári helytartója írja, hogy mi dőn Tiberius császár, a germánok elleni háborújában Krisztus után fél századdal, Valarius Massalinust, Pannónia s Dalmátia helytartóját, hadakkal küldé: ások adóval nyomorgatott dalmaták s a braukok ellen, kik a két Bató fivér alatt a római uralom ellen fellázadtak, de a Drávánál leve rettek, miközben az egyik Bató elesett, a másik foglyul Rómába vite tett, holott Tiberius által kérdőre vétetvén, azt feleié: miért ^küldöttéi a te nyájadhoz pásztorok helyett farkasokat? Akár esetleg, akár szárma- zásilag, Bató nevű magyar családok ezen s egyéb vidéken máig virá goznak. Ha a nagy forradalom előtt 380 franczia család dicsekedett az zal, hogy gall őseik Julius Césár ellen harczoltak: miért ne lehetnének a magyar Batók s Baltók a panoni gallok utódai ? Ennél azonban való színű, hogy a magyar Bat a, Báta, Bati, Baté, Bács, Bát, Bátor, Batina: a magyar Bot, a franczia batra, bataille stb. hely s harczias nevekkel s eszmékkel összefüggő származékok, melyek a hajdankorból itteni nemzedékről nemzedékre fenmaradtak. Róma, Pannóniát négyszáz évig birtokolta s kivált a Dunapartját, hatalmának és műveltségének számos emlékeivel rakta meg. Noha más félezernyi évtávolság, az idő és a népek rombolása az emléket e föld- szinéröl eltörölték: a világváros itteni hatalmának, a földgyomrából ko- ronkint számos és érdekes maradványai kerültek fel. Aquincumot, Pan nónia egyik fővárosát, a dunaparti városokkal. föl és alá, hadi kőut köté össze, milyen Tolnán, Baranyán keresztül csak most van készülőben; mig Budától alá Földvár határáig, többnyire a régi római kőut képezi a mai országút alapját. E katonai köqt és melyek alatt elvonult, a várdák mellékét, mértföldmutató utoszlopok — milliára—császári emlékek, fel iratos sírkövek, hálaoltárok, szobácskák, féldombos faragványok — stb. diszesitették. A római császárok korából, a Buda és Eszék — ab Aquicu ad Mur- sam — közti dunajobbparti katonautnak, helynevekben és képész távmére tekben két példánya maradt ránk. Egyik: Antonius Caracalla, a másik állítólag Theodorius császár idejéből, Krisztus után 212. és 393. évekből. Az elsőt kiadta Veseling: Vetera Románomra Itiueraria, sive: Antonini Augusti Itinerarium, Amstelodami. 1735. A másodikat országos költségen kiadta: Katancsits, Orbis autiquus, ex Tabula Itinarira, quae Thedosii Imp. et Peutingeri audit. Budáé, 1824. Az első szerint, az állomások igy következnek: Mursa XVI. ad novas, at Aureo Monte, Antianis: XXIII. Altino in medio Lugione : XXV. ,Ad statuas, in ’medj<L..,AIi&ca, ad latus Ripa alta : XXVIII. Lussuno: XVIII. Anamatia, in medio IntercisaT XXÍII. Vatus Salina, in medió Matrica: XXVI. Campona in medio Acinco: XXIII. A Peutinger táblák — egy 1255-iki másolatból, Peutinger ágostai tanár birtokába, ennek örököseitől vétel utján, a bécsi császári könyv tárba került római hadi ut, — vidékünkre vonatkozó állomásai: Acin- cum Vatusallo : XIV. Anamatia: XXII. Lussione: XV. Alta ripa: X. Lugione: XXII. Antina: VII. Donatianis: XII. Ad labores: XIII. MP. (Mille Passusrrezer lépés.) Ezen római helynevek jelenleg: Acincum v. Aquincum, Buda, Cam pona: Tetény, Matrica: Ercsi vagy Érd, Vetusalló, vagy Vetusalium: Adony, Intercisa: Pöntöle, Anamatia: Földvár, Lusiene v. Lussinium : Kom lód, Ad statuas, Vardomb, Alisca: Tolna, Ripa alta: Szegzárd,Lugione: Báttaszék, Antiana: Baranyavár, Auréíis mons: a harsányi hegy. Alti- num: Kölked, Donatianis: Laskó, Ad laboras: Eszéken túl háromezer lépés: honnan két felé: a Duna jobbparti állomásokba és egyenest Sir- miába ágazott el az ut. Mindkét császári útnál, különbözöképen van nak föltéve, az egyik állomástól a másikig számított lépés távolságok; holott már Severus és Maximinus császárok katonái, a helyszínén maradt vagy a nemzeti múzeumban levő utoszlopok tanúsága szerint — tehát Theodorius előtt másfélszáz évvel Acincuratól számíták mind fölfelé Bécs- nek, mind alá Eszéknek a lépés távolságokat. Pöntölén, két ház szög letén levő két csonka római oszlop egyikén az Acincumtóli távolság XLV. a másikon: XLVII, — a baracsi quardriburguraban 1872-ben ki ásott Maximinus és Decius Trajanus-féle ép oszlopok mindegyikén ÉV