Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-02-23 / 8. szám
a személyeshitel kielégítésére ép azt czélozza, hogy az egyle tek utján elégittessék ki a kisbirtokosoknak 200 írtig terjedő hitel szükséglete, (a melynek kielégítésére az egylet saját pén zeit, szükség esetén a központból nyert dotatiót fordítja,) nem csak impracticus, hanem káros is lett volna ily csekély összegű kölcsönök miatt a kisbirtokosnak birtokát jelzálogkép lekötni, a kisbirtokost a betáblázi költségeknek, záloglevél árkülönbözeti veszteségeknek kitenni és a rövid idejű hitel helyett e hosszú idejű és felette sok munkát adó törlesztési kölcsön nyilvántar tást stb. arra kiterjeszteni. Czikkiró az mondja egy másik alienájában : „Felette drá gítja a záloglevelekben úgy is érték-csökkent kölcsönöket a jót állási alap javára az egész kölcsöntőke után mindjárt a felvétel kor készpénzben fizetendő 1%.“ Továbbá: „De még visszari- asztóbb és nem csak1 terhes, de felesleges is az a kikötés, hogy az egyesület adósai a kölcsönösszeg erejéig a kibocsájtott zá loglevelek beváltásáért egyetemleg felelősek.“ Ezen jótállás meg van a Magyar földhitelintézetnél isj; de ennek gyakorlati alkal- j mazása még nem fordult elő egy egyesületi Mayákra fektetett j földhitelintézetnél sem, még kevésbé fog pedig előfordulni a tervbe j vett egyesületnél, hol a záloglevelek beváltásáért a tartalak s a j jótállási alapok, maguk a jelzálogkép lekötött ingatlanok és az illető egylet, a melynek engedélyező határozata folytán a köz- j pont a törlesztési kölcsönt megadta oly biztosítékok, hogy a czikkiró által kifogásolt jótállásra csak azoknak kimerülte után kerülend rá a sor. Az alapszabályi tervezetbe ez főleg azért vé tetett fel, hogy a záloglevelek fel legyenek ruházva mindazon ga- raantiákkal, a melyek mellett azok kiállíttatni szoktak és a vevő közönség azoknak tökéletes biztonsága iránt egy pillanatig se tá maszthasson kétséget. Az ily jótállási kötelezettség, mely alkal mazásba sohasem jő, habár nemcsak névleg, hanem jogilag is fennáll, legkevésbé sem alterálja senkinek sem személyes hitel- képességét. Az ellene emelt kifogás tehát csak azt árulja el, hogy czikkiró még nem ismer közelebbről egy oly intézetet sem, mely zálogleveleket kibocsát s ennek folytán nem is esketik kifogása O v O szigorú birálat alá. & Azt mondja a czikkiró: hogy „a Schulze-Delitzsch-féle előleg-egyletek a maguk kebelében kiosztott forgalmi vagy be ruházási kölcsönöket nem egyetemleges kezesség mellett adják ki s ezzel a kisebb tőkénél leghatalmasabb biztosítékul szolgáló személyi hitelt ’nem ölik el és az elhelyezést kereső nagyobb nyugalmas tőkéket nem riasztják vissza.“ Ez nem áll. A Schulze-Delitzsck-féle egyeleteknél ép a ta gok kölcsönös és egyetemleges jótállása azon alap, a melyre azok épittetnek. Az idegen tőkék is csak azért keresnek náluk elhelye zést, mert tartalék-alapon és a törzsbetéteken kivül ily jót állás áll fenn, mely lehetővé teszi az egyleteknek, hogy tar talék-alapjukon és a törzsbetételeiken túl is terjeszkedhessenek idegen tőkék elfogadásánál. Nevetséges azt állítani, hogy a ta gok jótállása viszariasztja a nyugalmas tőkéket; e helyett ép azt kell mondanunk — s reméljük, hogy a szakértők igazat fognak adni nekünk, — hogy ily jótállás nélkül nemtagok betéte leire nem is számíthat egy egylet sem. Czikkiró azt véli, hogy törzsbetéteket most, az annélkül is eladósodott kisbirtokostól követelni nem lehet és sokalja a ta gok kilépése után egy évig tartó jótállási kötelezettséget. A mi a törzsbetétet illeti, minden egylet tagja anyagi viszonyainak tekintetbe vételével fogja meghatározni a törzsbetétek részletbe fizetésének összegeit; ezek oly csekélyek lehetnek, hogy még a napszámos is megfizetheti. Lassan-lassan gyűjti kiki takarékos ság segélyével törzsbetétét és annak nagyságához képest része- ; sül osztalékban. így van ez minden önségély-egyletnél s igy ; kell a .mezőgazdasági előleg-egyleteknél is lenni, ha a népet taka-I rékosságra akarjuk szoktatni, ha fel akarjuk benne ébreszteni az önsegélyre való törekvést, rávezetni azt az öntőke gyűjtésre, emelni erkölcsi értékét és hitelképessé tenni. Czikkiró nem akarja azt; mert ugylátszik, rögtön szeretne az eladósodott kisbirto- j kosokon segíteni, a mi merő lehetetlenség, és a lehetetlent akarva, < elejtené azt, a mi legalább rövid időn létrejöhet és maholnap j egy oly intézménynyé leend, mely gyökeresen gyógyítja az ural- j kodó bajt, állandó segélye és támasza leend kisbirtokosságunk- nak. Hogy az előleg egylet legyen kölcsönvevő tagjának készfizető kezese, oly kívánság a czikkirótól, melyet el nem lehet fogadni. Ha az egylet kezeskedik, úgy kinek pénzével, kinek rovására kezes kedik az? Nem-e a tagok nevében s azok terhére? Az egyig, tét, mint egy külön erkölcsi személyt oda állitani a tagok tekin tetbe vétele nélkül, képzeletileg is alig történhetik, hát a gyakor lati életben! Az egylet csak úgy vállalhat magára kezességet, ha a tagok törzsbetétei vagy jótállása fedezik azt, más különben oly fungált kezesség volna az, a melynek illusorius voltat belátná | mindenki. A „Szegzárdi Népbank“ mondja továbbá a czikkiró, néni | helyeselhette azon törekvését a létesítő-bizottságnak, melyszerint | a létező segély-egyleteket a földhitelegyesülettel szövetkező mezŐ- | gazdazdasági előleg-egyletekké alakíttatni kivanja, mert azt hiszi, | hogy ha a nevezett Népbank csatlakoznék a tervbe vett szö- | vétséghez, ugyelesnék tulajdonképi egyik missiojától, mely nem, I egyéb, mint a személyes hitel kielégítése és ennek kapcsában ; \ tanácskép mondja a következőket: „Nem kell egyik társadalmi , | intézményt a másik rovására léptetni életbe; szükségesebbek a | fillérgyűjtő és személy hitelre kölcsönöző általános segély-egyle tek, tartassanak tehát azok fenn és terjesztessenek ; de felette szükségesek a speciális mezőgazdasági előleg-egyletek is, szervez- tessenek tehát minél több számmal és minél több vidéken ilye- | nek is.“ s A mi a Népbankok, ugyanaz a mezőgazdasági előleg-egy letek hivatása; s még ez utóbbiak soha sem alakulhatnak át < részvénytársaságokká, addig amazok, mint a tapasztalat bizo nyltja, az erkölcsi czélok háttérbe szorításával nyerészkedési érdekekből ilyenekké váltak. — E szempontból, úgy nem \ különben az alapszabályi tervezetnek idevágó szakaszai szerint \ a mezőgazdasági előleg-egyletek csak is a személyes hitel | nyújtásával foglalkozhatnak, holott a népbankok a jelzálog kölcsönadásra is kiterjesztik működésüket és nyerészkedő válla- | latokká alakulva, a hitel mindenféle műveleteit gyakorolják. \ Ha czikkiró — mint helyesen mondá — a személyes hitelkielé- gitését tekinti a népbankok missiójának, úgy ép azoknak me zőgazdasági előleg-egyletekké alakulása által biztosítja e nemű missiójukat. S miután az előleg-egy- | letek, daczára „mezőgazdasági“ jellegüknek, mindenkit osztály- I különbség nélkül befogadnak tagjaikul és minden tagjukat egy- s aránt részesítik a személyeshitel kielégítésében; úgy nem látha- \ tunk az egyletekben oly intézményt, mely a nem kisbirtokos néposztály érdekeit mellőzné. Sőt ha csakugyan csupán a kis- | birtokos és földmivelési néposztályra terjesztenék ki áldásos < működésüket, ugyan hány vidéki kereskedőt és iparost tudna \ felmutatni, ki a mezőgazdasággal is nem foglalkozik? Nálunk > ép úgy, mint a mindinkább iparállammá váló Németországban | a vidéki iparos és kereskedő úgyszólván mind egyúttal mezei gazda is; bár kívánatos volna, hogy az egymástól eltérő fog- l lalkozások önállóan gyakoroltassanak. Czikkiró idézett szavai, úgy látszik, onnan származnak, hogy a mezőgazdasági előleg-egyleteket a reálbitel kielégítésére ) hivatottaknak tekinti. Mihelyt ezt kívánja, úgy elesnék a zálog- | levél kibocsátás, ezzel idegen tőkék beszerzése és a czikkiró által is szükségesnek vallott dotatiója az előleg-egyleteknek a központ által. A mezőgazdasági előleg-egyletek már emlitett missiójukon kivül, úgy tehetnek a befektetési tőke szükséglet- í nek eleget, ha a központból, mérvadó véleményük alapján, jel zálogkölcsönöket közvetítenek; máskép nem is felelhetnének meg a kisbirtokos osztály e tekintetbeni igényeinek; mert sem < a központ nem dotálhatja őket, sem ők maguk nem volnának képesek, (kivált tagjaik jótállása nélkül) annyi tőkét a maguk körébe vonni, amennyit a reálhitel csak némi-hemü kielégítése | is feltételez. Maga a czikkiró is beismeri ez utóbbit ezen sza- > vaiban: „nincs testület, nincs intézet, nincs egyes, ki' beruházási ! jelzálog kölcsönöket hosszú évek alatt törlesztésre kisbirtokosok- ; nak nyújtana.“ É szavai után neki is be kell ismernie, hogy itt egy minden tekintetben biztositott papír — értjük a zálog leveleket — mint „instrument intermediate“ volna az egye-
