Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-12-25 / 52. szám
de miután mégsem kívánhatjuk, hogy az országgyiiíéseri: mind a 400 képviselő minden tárgyról órákig beszéljen, noha más felől ismétlem azt is látják, hogy egynémely képviselő sem szó val, sem szavazattal nem járul az országgyűlési tárgyalásokhoz, bátor vagyok megyénk, illetőleg más megyéknek is képviselőit felkérni, hogy választóik iránti tekintetből, nemcsak az ország gyűlés végén, hanem időközben is a fontosb kérdésekről alkal milag az illető megyei közlönyben, ha még eddig nem tették, jövőben minél többször nyilatkozni ne terheltessenek. Höke Lajos. Vesszen á világ ha kell! De legyen igazság. — Ez volt mindenkor elvem, ez ma is. En minden embert szeretek és nem ismerek egyet is, ki irányában haragot érzenék. — Nem irigylem senki javát, ha az mások kára nélkül eszközölhető. Ott, hol az igazság van kérdésben, egyenlő nálam a mér ték testvér, rokon, barát, vagy ellenséggel szemben. Ep ezért ne higyje Szabó Mihály tisztelt bizottmányi tag tír, hogy én a herczeg pusztáin vezetendő útnál annak előnyeit, mely abból származik, irigyeltem. — De egy kövezett ut csakis a közönség érdekében lévén épithető, midőn magántudósításom nyomán a szálkai csatlakozást hittem valónak — és azt sem a Dombóvár, sem a simontornyai járások érdekeinek megfelelő útnak el nem ismertem, szóllaltam fel. Másként áll azonban az ügy, ha a herczegi puszták java a dombóvári járás érdekével egyesittetik — ez esetben a pusz ták előnyeit örömmel veszem tudomásul, jóllehet ez a sinu n- tornyai járás polgárait még hátrább taszitja az elérni óhajtott úti ól. | El nem fogadhatom azonban Szabó urnák, a bérlő urak j ugyanazonosítását a birtokossal — mert a bérlet mindenkor I ideiglenesnek tekintendő, miután annak megújításénál két té- j nyező szerepel: a bérlők akarata a bérmegújításl.oz; és a bir tokos újabb bérbeadási óhaja. Kü!önben azon meggyőződésben vagyok, miszerint nincs j megyénkben ember, ki a simontornyai járás azon jogos és mél- | tányos kivánatát helytelennek nyilváníthassa — melyszerint kér- | jük a megye érdemes közönségét, miszerint hosszú évek során mások javára felhasznált közmunkáink után,.valakára a mi nyo morult helyzetünk is vétessék tekintetbe. Midőn e jogos kivánatunknak kifejezést adok, úgy hiszem rósz néven nem vehető. Egyébiránt honfiúi üdvözlettel maradtam Csibrák, 1876. deczember 14-én. szolgája.: / Báró Jeszenszky Sándor Különfélék. — Nyilvános köszönet. Praymayer József Szegzárd község másod- birája folyó évi deczember 19-én 3366. szám alatt kelt átiratával 25 frtot, melyet Bóvári Ferencz, Berger Herman és Kapitány Fe- rencz urak, mint általuk per utján nyert összegeket, a szegzárdi ön kéntes tornász- és tűzoltó-egyletnek ajándékoztak, hozzám átküldvén, midőn a jó ügy nevében úgy említett biró ur, mint az adakozóknak há lás köszöneteinot nyilvánítanám, egyúttal kijelentem, hogy a fentebbi I összeget Patich Ágoston egyleti pénztárnoknak átszolgáltattam. Boda Vilmos, főparancsnok. — Újabb adomány. Sz eredi János a szegzárdi tűzoltó-egylet kürtöse egy Ed Adolf ellen folyamatban levő ügyében a neki egyességi | utón ajánlott 20 frt pénzbírságot a tűzoltó-egyletnek adományozta s fen- | tebbi összeg a szegzárdi kir. járásbíróság folyó évi 947. szám alatt L kelt végzésével a főparancsnokságnak megküldetett, mely midőn nyilvá nosan nyugtáztatnék, egyszersmind kijelentetik, hogy az összeg az egy- ! leti pénztárnoknak kézbesittetett. A főparancsnokság. — Magyar leleményesség. Egyre folyvást hull a zápor, vagy | nem is a zápor, hanem köd s őszi apró eső s ez az utakat, különösen I a sárközben, a szó szoros értelmében járhatlanná teszi úgy, hogy a ten- i gelyig süiyedö kocsival a közlekedés teljesen lehetetlenné vált. Nos? Mit csinál a magyar ember? Befog három lovat az eresz alatt hasra fektetett csónikba (mint a csónakot nevezni szokta) s hó nélkül szán- káz át a szomszéd faluba, hol halaszthatlan dolga van. Erre mi csak azt jegyezzük meg, hogy megtörtént dolgokat registrálunk. — Ismét sikkasztás. A múlt héten egy tágas körben izgatottsá got előidéző hir járta be a székvárost, mely egyelőre annak megállapí tására szorítkozott, hogy a szegzárduborlcereskedó részvénytársulat pénz tárában a felügyelő-bizottság tagjai hiányt fedeztek fel s hogy a hiány nak biztosítása végett a társulat egyik igazgatója dr. Szigeth Gábor rög- tönösen Pécsre utazott. E sajnos hir, bármily meglepő volt is, miután a társulat vezérigazgatóját Sánta Istvánt a legáltalánosabb bizalommal-ajándékozta meg a részvényesek összesége, csakhamar valósággá vált, mert a Pécsről visszatérő igazgató egy azonnal a nagyobb részvénye sekből összehívott értekezletnek előterjeszté a tényállást, mely a követ kező. A felügyelő-bizottság tagjai, névszeriut: Fejős Imre, Bencsik Kál mán és Mayer János több ízben hivatalos állásukból kifolyólag pénztár vizsgálatot eszközöltek s feltűnt előttük, hogy a vezérigazgató Sántha István kezelésére bízott pénztárban nem volt meg a naplóba .;bevezetett T Á R C Z A. Elidegenült szivek. — Elbeszélés angolból. — Közli. Kaposi. (Vége.) — Az ön neje uram — a mint tudom — fiatal, szeles s hiú volt, nem igyekezett az ön boldogságának kikeresésén úgy, a mint kellett volna, — e miatt ön meghidegült irányában. Úgy hitte, azt fedezi fel, hogy ön nem szereti oly mélyen mint egy bizonyos mást. Dorrance meg- lepetési mozdulatot árult el. Hastingsné folytatá: e miatt ö is elbusulta magát és nagyon szenvedett . . . Megvallotta volna minden tévedését s az ön szerelmének visszatértéért könyörgött volna, ha nem tapasztalja, hogy ön megcsalta. így a dolog állása mind rosszabb rosszabbá lett, n.ig utoljára elváláson végződött. — Nem mondta el az egészet! megengedi hogy a történetet bevé gezzem ? — Mindenesetre! — Nőmet imádtam! Graham Helén iránti érzelmem oly nyugodt volt mint a testvéri szeretet; de a mint év év után múlt és nőm az én vágyaim iránt mindig kevesebb figyelemmel viseltetett, bizonyos nemé vel a bánatnak idéztem fel emlékemben Helén iránt táplált nyugodtabb érzelmeim. Egy éjjel, miután nőm durva, sértő szavakkal űzött el ma gától, titkon egy oly férfit bocsátott magához, kinek jellemét utáltam. Egy hajlékony cselszövö divathőst, kinek udvarlása elfogadását már az előtt eltiltottam. Nem tudom mennyi ideig maradtak együtt —; megáll jon! hallgasson végig! mondá, a mint Hastingsné fehér ajkakkal felál lott s feleletre készült. Azon órától kezdve megaczéloztam szivemet nőm ellenébe — Isten a tudója míM nagy küzdelemmel! Az az ember később újra hozzám jött s azt kérdezte tőlem: megengedem-e, hogy nőmnek egy bizonyos szinielöadáson — melyben mindkettő közreműködendő volt — lovagja lehessen ? Azt mondtam semmi ellenvetésem ninos, nőm úgy te- 1 hét a mint akar! de ha elmegy, az én házamba többé ugyan vissza nem / í jő! . . . • Es elment............ Ha stingsné iijra szólni akart . . . Dorrance újra megakadályozá — folytatta ö: — Azon éjjel nőmet atyja házához küldöttem vissza. Reggel leve- 1 let küldött . . szivemet bocsánatra lágyította, mert oly ostoba voltam, I hogy ártatlanságát egy puszta állítására elhittem, feleltem is, hogy rög- i tön nála termek. íróasztalában kelle keresnem borítékot s ott szeretöjé- í nek hajfürtét találtam, saját kezeirásával eg^ annak bizonyító elisme- I rést. Jó Isten! Nem tudom, ki őrzött meg akkor, midőn azon kárhoza- j tos tanujel ott feküdt előttem .... Asszony! meg lehet egy ilyen dol- ! got bocsátani? Felelj, van-e az égben, melyben hiszesz, ilyen csalárd lé- I lek számára hely ? ! ? Hastingsné az egész beszéd alatt állva maradt. Dorrance hevessége miatt tetőtől talpig remegett. / _Í Nem úgy volt! . . . nem úgy volt! . . . válaszolá erélylyel. Oh! hi hetett valaha ilyet arról, ki más élő férfi iránt szerelmet nem érzett soha önön kívül? Nem tudtam, hogy a világon oly ördög is lehet, mint a milyennek az a nyomorult Graham bizonyítá be magát utoljára. Dor rance ur! én ismerem nejét. Ha meggyőzhetem önt, hogy még most is méltó szerelmére, megbocsátja tévedéseit s visszafogadja szerelmébe oly szivvel, mint a milyennel ö visszefogadtatni vágyik? — Vissza! az égre mondom vissza! Hastingsné újra visszaült helyére s a mint lehetett parancsolva in dulatainak pontos elmondásához kezdett mindannak, a mi csak történt. A mint a hajfürt dolgához ért elszámlálva azon okokat, melyek a not az ismert sorok Írására indíták, még folyton mint harmadik személyről beszélvén ai'ról, hogy az a hajfürtöt papírba hajtva fiókjába tette, férje közelebb vonult hozzá s kezét megragadva erősen a magáéba szorítá. Érzelmeinek mélysége lángolt szemeiből s a mint minden ki lett ma gyarázva, vadul keblére ölelte a nőt, erősen magához szorította és sírt mint a gyermek. Örömében magánkívül lenni látszott. A nő hiába igyekezett kibontakozni.
