Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-12-04 / 49. szám
Ez általános érdek s így az erők elforgácsolását meg nem engedi. De vannak még más szempontok is, melyek felemlítésénél, hogy concret esetet hozzunk fel, hivatkozunk megyénkre, mely miután a budapest-zimoriyi vaspálya a főváros molochjának s a pestmegyei homokbuczkáknak áldozatul esett, kizárólag arra van utalva, hogy a szőke Dunával, mely fel és lefelé kereske delmét közvetíti, jöjjön összeköttetésbe. Már most czélszerübb volna-e, ha a Dunához vezető utat a megye szélén kezdenék építeni s igy a megye egy részének sem volna biztos útja? S nem-e inkább a Dunánál kell kez deni, hogy igy legalább a megye egyes helyei részesüljenek az összekötő ut jótékonyságában addig is, mig a rendelkezésre álló erő megengedi, hogy ez előny fokonként a többire is kiterjesztessék? A fekvésből kifolyó előnyt pedig nem lehet másra átru házni ! De ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a járások köz lekedési útvonalaira ne fordittassék a kellő gond; hogy a járá sok közmunkaereje onnét teljesen elvonassék ; hanem csak je lezni akarjuk, hogy vannak magasabb és pedig közös érdekek, melyek első rendben figyelembe veendők. Segíteni a dolgon pedig csak úgy lehetne, ha a megye ál dozatkészsége oly munkaerőt állapítana meg, mely mig egy részről lehetővé tenné a főbb kereskedelmi útvonalak fentartá- sát s részletekben tovább építését, úgy másrészről a járási utak jó karban tartását és biztosítaná. Ezek azon csak nagyjában felhozott okok, melyek miatt Báró Jeszenszky Sándor ur indítványát kivihetőnek nem tartjuk. Bartinai. Mutatvány. Dr. Nyár} Ferencz „szöllö és pincze“ czíiuü munkájából. A borok betegségeiről. (Folytatás.) A jó le nem akonázott és szorgalmasan fel nem töltögetett hordó borában is ez megy végbe. —A levegőből ezer és ezer számra kapja a láthatatlan finomságú csírgombákat, mika bor felszínén úszkálnak, belőle táplálkoznak, szaporodnak s a borkövet szétbontják, ezáltal a bort las- sankint teljesen megrontják. T Á R C Z A. Elidegenült szivek. — Elbeszélés angolból. — Közli Kaposi. (Folytatás.) Az estélynek vége volt. Margit minden jellemzéseiben felül látszék múlni önmagát. Mint Corinrára, az egész társaság lélekzet fojtva bámult, esudálván a kifejezésnek ily mélységét annál, kiuél az előtt csak az arczkifejezés szabályossága és a testalkat kitűnő aránya volt látható. Suttogó csudálkozás kisérte mindenfelé a tableaux után; de a szívbeteg, a hódolatot unó s férje jelenléte után sóvárgó nő, fellobbanó örömmel üdvözölte azon jelentést, hogy kocsija készen áll. Végre megállották. Az inas az ajtót kinyitva kérdezé: csöngessek uram ? Margit a házra tekintett. Atyjáé volt az. — Mit jelentsen ez? szólt gyorsan — hajts vissza az én lakásomra! ugyan hol az eszed Richard ?! ? — Uram i’endelte igy asszonyom! ő parancsolta, hogy kegyedet idehozzuk. — A cseléd oly valami szemtelen hangnyomattal szólott, mely egé szen fellázítá a vért; azonban legyőzve magát Dorrancené igy szólt mél- tosággal: — Tudod Richard, atyám Európában van s itt jelenleg csak a ház- felügyelő lakik. Bizton hiszem, hogy félreértés van a dologban, mond Vilmosnak, hogy hajtson vissza s ha urunk megmarad szándéka mellett nem fogok tenni ellenvetést. — Nem tehetjük, valóba, nem tehetjük asszonyom! felelt Richárd meghunyászkodva. Dorrance ur azzal fenyegetett, elcsap szolgálatából, ha parancsát nem teljesítem. Dorrancené hátra hanyatlott a kocsiba. > Ezen betegség azonban csakis fiatal és gyenge boroknál fordul elő. A borszesz ugyanis elöli az ilyen csirgombák életképességét, még akkor is ha 12 sulyrész borszesz 88 sulyrész vízzel van higitva. — Az olyan bort tehát nem kell a virágosodástól félteni, a melyik 12 százalék bor szeszt tartalmaz. Miután tudjuk azt, hogy a szesz ezukorbol képződik, már a must nál kell tehát oda törekednünk, hogy abban annyi ezukor legyen, a mennyiből 12 százalék szesz képződhetik. Egy kilogramm szesz pedig körülbelül kétannyi czukorból képződik. 12 százalék szesz tehát 24 szá zalék czuborból keletkezhet. Ha mustunkban a ezukormérö például csak 17 százalék ezukrot mutat és mi azt 24 százalékra akarjuk emelni, úgy minden hectoliter musthoz még 7 kilogramm ezukrot adunk. Ha pedig nem akarunk erős bort készíteni, hanem oly gyengét (péld. mindennapi használatra), melyben csak 7—8 százalék szesz legyen, de a virágosodástól mégis megakarjuk menteni, úgy a bort jó hűvös, a lehetőségig száraz és jól szellőzhető pinezébe helyezzük. A hordót foly vást tisztán és feltöltögetve tartsuk. Az ilyen kezelést különben minden féle bornál meg kell tartani, ha reudes pinczegazdálkodást akarunk űzni. Ha pedig a borok már virágosodni kezdenek, a kissé elhanyagolt kezelés miatt, a gyógyítás sokkal több küzdelemmel és fáradtsággal jár, mint a tisztogatás és töltögetés. Mindenekelőtt a virágot kell a lehető ségig eltávolítani, másodszor a bort egészen tiszta s jól kénezett hordó ba kell áthúzni, s ezután kétszeresen ügyelni a hordó tisztaságára és a folytonos feltöltögetésre. A virág eltávolítását legjobban és legbizíosab- ban lehet a lehúzásnál végrehajtani, t. i. egy vesszősepret készítünk tisztára mosott vesszőkből ; annak szétálló fejét összefogjuk s a hordó száján át a hordóba toljuk le, hol újra szerte ágazik, ekkor a bor hú zásához fogunk, a csap alá még szitát teszünk s ezen szűrjük át bo runkat. A virág igen tapadó természetű lévén, a mint a bor fogy s a hordóban siilyed, a felszínen úszó virágréteg legnagyobb része a szerte ágazó seprövesszőkre tapad, részben pedig a hordó oldalára, a még meg maradt virágrészek pedig a szitán akadnak fenn, melyet hogy a bor át I ne mosson, több Ízben ki kell verni. Az igy megtisztított bor azonban még mindig igen hajlandó a megvirágosodásra, először mert már a borkő bomlásnak indult benne, másodszor a virágot képező finom sejtekből a I legnagyobb vigyázat daczára is ezer meg ezer számra marad a borban. Hogy ezen sejtek életképessége megölessék, a bort jól kénezett hordóba kell húzni. A kéngőz ugyanis a növényéletet elöli. Végre a hordót min dig romlatlan minőségű, de egyébként hasonló borral kell feltöltőgetni Az igy kezelt bor ugyan eltartható jó ideig még s ize is elveszti [jóformán a virágtól nyert kellemetlen idegenséget; mindazáltal az ilyen bor ha csak szerét teheti, újra virágosodni fog. Ennélfogva iparkodni kell, hogy az minél előbb elfogyjon. A bor suvanyosodnsa. Ezen betegség a leggyakrabban szokott a boroknál előfordulni. S ezt majdnem ugyanazon körülmények idézik elő, melyek a virágosodást. — Istenem! most már mit tegyek? Graham oda hajlott hozzá s néhány szót súgott. Mintha kígyóra lépett volna, ugrott fel mellőle a nő s magasztos büszke tartással lépett a csengetyühöz, rnegrántá azt picziny keztyüs kezeivel. Minden ablaktábla be volt zárva, azonban a csöngetésre egy a má sodik emeleten kinyilt s valaki szólt: — Minden jótét lélek az Urat^dicséri. Mi baj van ily késő éjjel? — Én vagyok! én! nem ismer? Én vagyok Margit, Dorrance Max’- git, kérem Janka bocsásson be gyorsan, mert mindjárt meghalok. Egy századnak tetszett azon néhány pillanat még az ajtó kinyilt s a mig ö ott állt vékony ruhájában a sivító szélben ... a hideg éji szellő szabadon csapkodá fedetlen keblét és kai’jait. Graham Eduárd követte őt s egész alázattal mondá: — Asszonyom! mielőtt elválnánk, mondja hogy megbocsát! Margit magánkívül volt midőn válaszolt: — Menjen ! kérjen az Istentől bocsánatot nagy szüksége van rá. Isten megbocsáthat; de én nem! soha! Az ajtó felnyílt s midőn bement, utánna bezáródott. A kocsi elro bogott és Graham Eduárd is visszafordult, — tettető, lelkiismeretlen szive sokkal inkább el volt veszve minden jó érzés számára, mintsem terveinek ily meghiúsulása alkalmával, csalódáson kívül egyebet érzett volna. IV. A reggel Dorrance Howardot még könyvtárában találta. Feldúlt vonásai, véres szemei eléggé bizonyították azon vihar erejét, mely a hosszú éjszakai virrasztás alatt keblében dühöngött. Szavát megtartá; de ez által saját szivét sajtolá anynyira, hogy végre annak minden dobbanása, a fájdalom lüktetése volt. Azon meggyőződés, mely beteges álmodozásai közben mindinkább erősödött t. i. hogy neje hűtlenségét Graham Helénnek adott szava meg nem tartásának büntetéséül szenvedi, minden ofy gondolatot kivert fejé ből, melyek azt súgták volna, hogy talán ö nejét rosszul is ítélhette volna meg.
