Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-09-18 / 38. szám
Egy tesület van városunkban, mely fájdalom ! „gyors lépéssel siet az enyészet felé;“ egy derék testület, mely városunk csinosodásának gyarapítását, a nemzeti nyelv fentartását, terjesztését s megszerettetését irta fel lobogójára akkorron, midőn a lelkes elemek csoportosulva a ki bontott zászló körül, megalkották a duna-földvári „dalár-egyesületet“. — Vérzik azonban a minden szépet szerető kebel, midőn tapasztalnia kell, hogy nagy nemzeti költőnk Berzsenyinek szavai: „Minden az ég alatt, minden csak jelenés, mint a kis nefelejts hir telen elenyész“, nálunk ez egyesületre nézve is teljesedésbe mennek. — Létezik még ugyan köztünk e testület, de valamint a bolygó-tüz — a nép nyelvén lidérc, — a csendes éjeken fel-fel tűnik, de ha hozzá kö- zelgünk távozik s ha hátat fordítunk neki, utánunk szalad, úgy vagyunk „dalár-egyletünk-“kel is, mely vajmi ritkán ad életjelt létezéséről.*) — De vájjon mi lehet oka, hogy a romlás és pusztulás itt is felütötte a tespe- dés tanyáját? Sietek röviden ecsetelni. — Midőn „dalár-egyletünk“ bol dogult Jéhn Ferencz helybeli volt néptanító vezérkedése mellett a 60-as években, legszebb remények között megalakult, soha egylet D.-Földvá ron oly pártolásban még nem részesült. — Az alapító-, pártoló- s mű ködő-tagok csak úgy özönlöttek a kibontott zászló közé. — S mindenki azt hivé, hogy dalárdánk sorsa, anyagilag és szellemileg évtizedekre biz tosítva van. Csakugyan így is lászott. — Működő tag, — mint említém — volt több az elégnél ; pénz is jött be a pártolók- s alapítóktól. A zene hang szerek s egyéb eszközök beszereztettek, — melyek mai nap is több, mint 200 frtot képviselnek, — s egyletünk virágzásnak indulva, meg kezdte sikerdús működését. — Évenkint 4—8 hangversenyt adott. Min den fellépés babérokkal koszoruztatott s a „dalharczosok“ örömárban úsztak a nem várt siker felett. — Midőn pár évi pályafutás után a da lárda derék karmestere s lelke Jéhn Ferencz meghalt, öszsajnálkozás kisérte sírjába s hült porai felett hattyúdalát éneklé el a „dal-egylet.“ — Ezután szomorú napok következtek be. A dalárda sokáig pihent — se miatt a pártolók fogytak, mint a hold. ' A vezetés erély s lelke sedés nélküli kezekbe ment át, igy volt is dalpróba, nem is. Minek kö vetkeztében a működök közé is beköszöntött — a krach. A haszonle sők pedig csak ezután szaporittattak, kik azon inditványnyal léptek fel, hogy a dalárda pár száz frt készpénzét osszák fel — kamatra — ma guk között. — Ez bekövetkezett, mert az ellenző kisebb rész leszavaz- m Ez ugyan szóról-szóra ráillik a szegzárdi dalárdára is a szék. T Á R C Z A. Kis dolgok, nagy bajok. Irta Rliadamantus. (Vége.) — Tökéletesen igaza van kedves asszonynéném. Hanem a bizony késő sopánkodás. — A baj megtörtént s egyszerre nem lehet mindent helyrehozni. — De majd helyrehozom én ezt a Lengenádfalvi Kotlik Zirzabel- lát! — pattogott tovább asszonynéném. — Csak lassan asszonynéném! Czilike búgom még nem egészen egészséges. Majd akkor tessék megkezdeni a házi nevelést, midőn hu- gocskám idegrendszerét nem kell félteni a felindulástól, ájulástól, mig- ráintöl. Azonban nem időzöm már tovább. Megyek haza ebédelni. Ke zeit csókolom, ajánlom magamat, jó étvágyat kívánok! Ideje is volt, egy óra felé járt az idő. Otthon már várt rám az asszony a —r feketelevessel. — Nos, hát tudja-e férjem uram hány az óra? hangzott felém fele ségem csengő hangja a mint beléptem a konyhába. — Épen annyi kedvesem, mint tegnap ilyenkor volt — válaszoltam tréfásan, igy akarván elhárítani a közelgetö házi viharnak sötét felhőit. — Ne tessék most nekem humorizálni! Azt kérdem hány óra? — Ugyhiszem kedvesem, hogy most múlt dél. — Éppen most! Ezelőtt öt negyed órával harangozták, — Lehetetlen angyalom! Bizonyosan rosszul jár az óra. — Lári fári. Az óra jól jár, hanem te nem jársz jól. Minden éte lem elromlott miattad. Itt aztán következett egy szónoki figurákkal bőven felékesitett Kukliné prédikátió, melyből nékem a következőket kellett megtanulnom: A tisztességes ember haza megy, mikor a delet harangozzák. A ki haza nem megy, az nem tisztességes ember. Én nem jöttem haza, tehát nem is vagyok tisztességes ember. A ki pedig nem tisztességes ember,, az nem méltó arra, hogy otthon nyájas szó és jó ebéd várja. Tehát én sem vagyok méltó sem egyikre, sem másikra stb. Nem vitatkoztam. Fel tudtam fogni az asszony haragját. Nincs egybe-egybe boszantóbb a gazdaasszonyra nézve, mintha sokáig kell várni a kész ebéddel. — Jól van édes angyalom! Elhiszek mindent csak ne szónokolj tatott. De most mi történt? Ezen urak, kik elég lelkiismeretlenek voltak egy testületet pénzétől — kamatozó köpeny alatt — megfosztani, most egyenkint elmaradoztak s egyletünkből kitörültették magukat. S a köl tsön pénznek még kamatját sem fizették be soha. így tudom ezt hite les emberektől, kik a dalkörnek mai napig is derék tagjai s kik jó- és balsorsbaD együtt maradtak. (Folytatjuk.) Különfélék. • — Meghívó. Döry Dénes alispán ur, mint a tolnamegyei gazda sági egyesület által folyó évi october 11—15-én rendezendő termény gyümölcs-, virág-, kézmű- és házipar kiállítási bizottság elnöke, az összes bizottsági tagokhoz következő meghívást intézte: t. bizottsági tag ur! A folyó évi október 11—15-ikén rendezendő kilállítás határideje közeled vén, miután több fontos tárgy, a mint meghívások szétküldése és a biráló bizottság alakítása a bizottság elodázhatlan teendőjévé vált, tisztelettel felkérem a bizottsági tag urat, hogy a fentebbi teendők elintézése végett folyó évi September 21-én délután 3 órakor a megyeház tanácskozási kis termében megjelenni s a tanácskozmányt becses közreműködésével támogatni szíveskedjék. Döry Dénes s. k. a tolnamegyei gazdasági egye sület által rendezendő kiállításra alakított bizottság elnöke. — A polgári iskola folyó évi október 4-én fog ünnepélyesen még nyittatni, mely alkalommal Varasdy Lajos tanfelügyelőnk s Ellman Mik lós iskolaszéki elnök fognak alkalmi beszédet tartani, utánna pedig tár sas ebéd lesz a casino helyiségében. A dalárda is készül, hogy fellépé sével az ünnepélyességek emeléséhez járuljon. A kiállításra a bejelentések folyó évi September 24-ig küldendők be. Mire ismételve figyelmeztetjük a kiállításban részt venni szándéko zókat. Bejelentési ivek minden község elöljáróságánál s Szegzárdon a végrehajtó-bizottság elnökénél kaphatók. — Egy hajmeresztő mázolat, mely az utczasarkon volt kifüg gesztve, jelezte, hogy Miklósy Gyula ur színtársulata a „két árvát“ fogja színre hozni; most meg egy még borzasztóbb kék gömb van a megye ház bástyafalára akasztva, mely az „utazást 80 nap alatt a föld körül“ akarja a közönségnek kézzel foghatólag bemutatni. Nem tudjuk azt az urat sajnáljuk-e inkább, ki művészi talentumát (?) egy ilyen vidéki kis városban akarja fejleszteni, vagy Miklósy Gyula urat, ki megengedi, hogy ilyen közönséges humbuggal compromitáltassek színházlátogató közön sége. Miklósy ur színtársulata azt hisszük nem szorul ily nemű szédel- — De szónokolok biz én valahányszor csak okot adsz rá — duz zogott a kedves kis házi doromb, — hanem most hamar egymásután, ülj le és együnk. Magadra vess, ha az étkek Ízetlenek lesznek. Most az egy szer még pardont kapsz, hanem többé ilyesmi meg ne történjék, mert hát akkor .... Bózsás ujjacskáival megfenyegetett. — Hát akkor kedvesem? ... kérdém mosolyogva. —> Hát akkor három egész nap nem hallod egy hangomat sem ! — Az kedvesem lehetetlen ! Olyan nincs! — De van bizony ! Majd meglátod. Hanem nézd csak. Mig te oda csavarogtál, itt volt a levélhordó. Egy ajánlott leveled van a postán. — Ha megebédeltünk ird alá a vevényt, ott van az íróasztalodon. Megebédeltünk szép békességgel. Aztán aláírtam a vevényt s el küldtem a cselédet a postára a levélért. — No édes kicsikém — mondám a feleségemnek a levél elolva sása után — nekem az esteli hajóval mennem kell Budapestre. Nagy bátyám kér, hogy fontos családi ügyben levele vétele után késedelem nél kül menjek hozzá veled együtt; még pedig úgy, hogy legalább egy hónapot nála töltsünk.—Én ma felmegyek, te pedig intézd el itthon a szükséges házi dolgokat, aztán jöjj utánam. Karcsainé ő nagysága holnapután indul Bécsbe, vele együtt Pestig feljöhetsz. Én majd az állomásnál várlak. — Lásd-lásd te kósza ember! Miért csavarogtad el az egész dél- előttet. Tegnap végeztem be a nagymosást. A ruhák alighogy megszá radtak. Ma akartam a kihuzogatást s vasalást megkezdeni. Ha idejében haza jösz s elhozod nagybátyád levelét a postáról, már eddig a szüksé geseket rég bemálháztam volna. — Sebaj édes lelkem. Vasalj sebtiben egy pár inget, nyakat, kéz előt, tedd be a kis kézi bőröndbe s a többit hozd magaddal holnapután. Úgy történt. Még az nap este Budapestre értem. — Harmadnap múlva pedig a hajó állomásnál csókoltam meg kis feleségem mosolygó ajakát. Egy hónap múlva jöttünk haza; Ezalatt itthon furcsa dolgok történtek. Misi bátyám lábát kegyetlenül feltörte a csizma. Egyik tyúkszeme veszedelmes gyulladást kapott. A baj annyira komollyá vált, hogy Buda pestre kellett menni műtő orvoshoz. Éppen kétszáz osztrák magyar írtjába került neki ez a mulatság! Es miért? Azért, mert Lábszíjj Mátyás csizmadia mester a helyett, hogy mes terségére fordítaná figyelmét, a malom alá jár politizálni. — Beszél Bis- márk politicájáról, Andrásy czéljairól, Nagy Péter végrendeleteiről, a tovább.
