Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-07-07 / 27. szám
tin Fer«ncz 2 frt. Pohl Ernő í frt. Győr ffy 1 frt. K. D. 40 kr» Ágoston Károly 1 frt. Decleva János 1 frt. Fejős Imre 1 frt. Lörinczy József 50 kr. Leopold Károly 5 frt. Egy valaki 1 frt. Kramolin Emil 2 frt. Ell- mann Miklós 2 frt. Föglein Mihály 1 frt. Haidekker Károly 1 frt. Schöner Imre 1 frt. Halász József 1 frt. Totth István 1 frt. Rausz Béla 1 frt. Nagy János 1 frt. Spányi 50 kr. Mehrwerth József 1 frt. Kelemen József 1 frt. Nagy József 50 kr. Totth Ödön 1 frt. Stauróczky 50 kr. Neh- rer 50 kr. Dr. Gájásy 50 kr. Noszlopy 50 kr. Krön & Söhn 2 írt. Tárnok Imre 2 frt. Fejős Károly 1 frt. Kreibich Zsiga 1 frt. Tóth Jánosné 2 frt. Tóth Józset 1 frt. Pap Lajos 4 írt. Ujfalusy Imre 2 frt. Szokoly Károly 2 frt. Egy névtelen 5 frt. Goldberger J. Mór. 4 frt. Összesen 80 frt.*) III. Budának e vésznapja felett munkaüres órámban tett séta alkalmával gondolkodva, szemembe és eszembe ötlött Szegzárd vízcsatornája: a Sét-patak. Hosszú völgyteknyő, és 3 hegység vizgyüledékének egyetlen m* denczéje ez. A várost épen derékon kettéhasítva, mig hegyek közötti részén szűk partok által korlátoltatik, a város közepén és sikrészén árokká csekélyül. A hegyeink közt gyakori fölhöszakadás a megyeház irányában levő faludig erősen lejtő medenezében mesés rohammal omol le, s az ott mindinkább csekélyülő és lejtötlen árokban útját nem lelve: az utczákon szerte ömöl. Mostanában az ég kegyelme megóvott ily fcihöszkadás veszélyétől; de gyermekek is emlékezhetnek vissza az évekre, mikor gyakoriak voltak a vizrohamok, mikor ember élet is áldozatul esett a Sét rakonczátlanko- dáBának, mikor terhes szekereket sodort el föutczánkon az ár, mikor a nagy köszentet száműzte a városból az ár bősz dühe. Nérn'it segített ez ár gyorsabb lefutására a sét-árok meghosszabbítása a gemenczi ut mentében, de egy (— Isten őrizz) nagyobb mérvű felhőszakadás rohanó árja bizonyára keservessen meghazudtolná bizakodó számításunkat. Talán okulhatnánk a budaiak kárán, — kik sirva ismerik most be ho«T elmulasztották az Ördög árkát kellő mérvben szabályozni.Talán czélszerü lenne azonnal gondoskodnunk szakértő megvizsgálásáról annak ; miként vezethetnök le vészmentesen hegy vizeinket, miként volna szabályozható a Sét-medencze ? Vagy maga kárán tanul a magyar? Kurta. Selmeczbánya, 1875. junius 28. T. szerkesztő ur! A „Hon“, „Fővárosi Lapok“ s „Egyetértés“ hasábjain már többizben volt szó a selmeczbányai m. kir. bányász- s erdész akadémiai ifjúság közt levő raeghasonlásról, mit részben magányérdekek, részben nemzetiségi különbségek idéztek elő. Hogy e viszály mily közelről érdekli alább kifejtett oknál fogva a tolnamegyei közönséget s vele együtt a „Tolnamegyei közlönyét, erről t. szerkesztő urnák s becses lapja tisztelt olvasóinak alig van tudomása ezért legyen szabad a selmeczi akadémiai ifjúság viszonyairól néhány sorban megemlékeznem. A selmeczbányai m. kir. bányász- s erdész akadémián ez idén 221 hallgató van, ki részint érettségi, részint felsőbb reáliskolai bizonyítváuy- nyal vétetett fel az akadémia polgárai közé, vannak azonban többen, kik már jogot végezve, a bányahatósági urakat hallgatják és olyanok is, kik a műegyetemről jöttek ide. E különböző képzettségű s nemzetiségi ifjak három társulatot alkotnak. 1. Schachttársulatot, mely a múlt században alakulva, német Bursohen- schaftok mintájára, összejövetelekor sör mellett német nyelven társalog, a Rajnát, Germániát stb. dicsőítő német dalokat énekel, évenként többizben a jobbérzésüeket megbotránkoztató körraenetet rendez. Ilyenkor furcsábbnál furcsább ruhát Öltve iszonyú kiabálás közbe vonulnak végig az utczákon egy szerencsétlen szamár nyomában, melyet két tagtársuk fülénél fogva vezet, s melyen az első évesek közül a legjobb sörivó hátrafelé ül, a szamár bojtját tartva kéziben kantárszár gyanánt. E meneteket különösen vásárkor tartják, hogy a vidékről összecsődült népben méltó bámulót leljenek. Magukviselete olyast gyanittat, mintha a legalsóbb rendű népnek kegyét hajhásznák. Sok szülő undorral fordulna el ilyenkor fiának láttára, ki bohócz öltözetben majdnem holt részegen garázdálkodik £z utczán. a külvárosban levő ivóhelyeket elhagyva éktelen lármával mennek haza, miközben nem egy ablak sír, könyörög csörömpölve az üveges segélyéért s száz meg száz alvó ijed fel álmából, hogy először az éneknek nevezett bögésben, azután pedig az éji őr s a művelt ifjak közt támadt virágos nyelven tartott szóváltáson (mely néha ütlegekkel is vegyül) gyönyörködjék. Az ilyen ifjakból fejlődő férfiakra idővel az állam nak milliónyi vagyona fog bízatni!! A schachttársulat testvére: 2. Az általános társaság, melynek 170 tagja 30—12. kivételével a 8chacht-nak is tagja. E társulat pictus ínasculus, van ugyan elnöke, kit nem az ivásképesség szerint választanak, de ez is buzgó schachista. -r—. *) Szíves adományok elfogadására és rendeltetési helyéhez juttatására e lap szerkestzősége készségei ajánlkozván, felhívja a közönség részvétét a könyöradományra szorult szerencsétlenek iránt. A szerk. Sokat nem szólhatok e társulatról, mivel érdekei annyira összeforrtak az előbbiével s annyira alá van vetve amannak, hogy attól alig lehet külön választani. 3. Az „akadémiai magyar olvasókör“ a schachtársulat ellenébe alakult s 40 tagot számlál. C/.élja szakszerű Önképzés s a magyar érzület fejlesztése s ápolása. Havanként felolvasó estélyeket s társas összejöveteleket tart. Társalgási nyelve tisztán magyar. Dalai nem a Rajna, Majna, Odera stb. mellett termettek, hanem azon országban, melynek földjét „négy folyam árja szegi“ s melyet minden magyar büszkén nevez honának. E társulat, mind az ifjúság nagyobb része, mind s fökép a tanári testület részévöl évek óta folytonos gyanúsításnak s félreismerésnek volt kitéve, mig végre az utóbbi belátta, hogy a magyar ifjak csak a német- érzelmű tanári kar ellen voltak ellenszenvvel, mostani oktatóiknak, elöljáróiknak leghívebb tisztelői. Sajnos, hogy mig ily elismerésre jutott e társaság, igen sok tagja szenvedett mellöztetést s néhány szabad szóért kicsapatást is. Most van helyén megmondanom, mennyiben érdekli Tolnaraegyét ezen nevezett társulat: tavali tisztviselői közül az elnök : (Varga György) a jegyző: (Fuchs), valamint az idei elnök is (Róth Ferencz) tolnamegyei. E körülményből meggyőződhetik szeretett megyénk közönsége, hogy fiai, hazánk egy más, idegen elemmel biró részén sem szűnnek meg azon szellemben buzogni, melyet megyénk nem egy nyelvű, de egy érzelmű lakosaitól magukba szívtak. Nem hagyhatom említés nélkül azon körülményt, hogy ezen utóbbi társulat tagjai 5. kivételével erdélyiek (28) és dunántúliak (7). A schach — általános testvértársulat és a magyar olvasókör között a legrútabb gyiílölség áll fenn, milynek megszüntetésére tétettek ugyan ez idén lépések, de ezek sikertelenek maradtak. Amazok többségben lévén, az akadémiai összes ifjúságot érdeklő ügyekben visszaélnek nagyobb számukkal s emezeket a hol lehet mellőzik. A magyar olvasókör tagjai azokat németeknek, azok pedig emezeket vad magyaroknak tartják. E viszony mindegyik társulatnak s igy az összes ifjúságnak árt, mert azon válaszfal, mely az egyes társulatok közt fennáll, az életben csak erösbül s az egyes tagok ott is ellenségekként állanak egymással szemben. Csak akkor lehet a bányászat gyors megmagyarosodását várnunk, ha a selmeczi akadémiai ifjúság közt közeledés és végre egyesülés jő létre. Adja Isten, hogy ez óhajunk minél előbb teljesülne !*) T. szerkesztő ur alázatos szolgája: Egy tolnamegyei. Kölesd, junius 28. 1875. T. szerkesztőm’! — Folyó hó 23 és 24-én voltak a bonyhádi négy osztályú gymnasium közvizsgái. Az illető esperességi elnökség és iskolai bizottmány tagjai, nehány vidéki, kevesebb helybeli taníttató szülő leszámítva nagyon könynyen meg lehetett volna számlálni, az intelligentia'tag- jait a vizsgateremben. A pápuák számtani tudománya is bőven elégséges lett volna ahhoz, pedig azok csak ötig tudnak olvasni. Tisztelet a kivételeknek, — különössen a helybeli kath. lelkész és káplán, F. K. és K. E. ügyvéd uraknak és másoknak, kiket anélkül, hogy érdekelt felek volnának, csupán a közművelődés ügye iránti nemes érdeklődés vezetett oda. Kár, hogy oly kevesen voltak. . No de hát a vizsga megtartatott. Eredményével meg lehetett elégedve bárki is, a ki tekintetbe veszi azon nehézségeket, melyekkel a tanároknak és tanulók nagyrészének különösen az alsó két osztályban meg kell küzdeni, mig annyira haladnak, hogy ebben a német városban, hol alig lehet magyarul, egy öltözet ruhát és lábbelit rendelni, a magyar nyelvet elsajátítják a helybeli és a közel vidékről beadott fiuk. — Az értesítő ugyan azt mondja, hegy 100 tanuló közül 83-nak volt az „anyanyelve“ magyar és csak 16-é német. Azonban kár az igazgató urnák magát és a közönséget igy állatni. Azt akarja az igazgató ur talán mondani, hogy 16-an vannak csak még, ezeknek is fele az első osztályban, kik épen nem, vagy csak igen keveset tudnak magyarul, a többi 83-nak is legalább fele Bonyhádon, itt a gymnásiumban tanult meg magyarul, a menyire megtanult. így aztán az igazgató ur egy csapásra két Jegyet ütne: valót marj dana és( az intézet magyarító érdemét is kiemelné. — Most azonban, ha a vidéki ember bemegy a vizsgára, az értesitö adatainak adva hitelt, azt fogja mondani, hogy itt még a magyar „annya- nyélvü“ fiuk szókiejtése is elnémetesedik. A mi a tanodában uralkodó szellemet illeti: igaza van az igazgató urnák, midőn az „Értesitö“-ben kiemeli, hogy ez „csak annyiban luteranus iskola,“ menyiben az ágostai hitvallásnak filléreiből tartatik fönn. — Nem hiszem, hogy volna sok felekezeti iskola hazánkban a féléké zetbeli növendékek 38%-ával. — Bonyhádon az ág. hitv^ tanulók száma 38, helv. hitv. 12, rom. kath. 31, gör. k. 1, zsidó 18. Azt hinné, a ki a dologba közelebbről beavatva nincs, hogy itt az evangélikusoknak valami fényes *) Örülünk, hogy e megye ifjai a germanísmus- és panslavismusnak Selmeczen összeölel- kezö hullámárjában is rendületlenül fent ártják a magyarság zAs/.laját s az ezt megillető tisztes erkölcsöket. Kitartást e.derék munkában! Jő irányuk nemes érci-ér, kövessék azt, és bányásszák ki szorgalommal. A tzerk.
