Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-07-14 / 28. szám
törtökön ,: péhtéken délelőtt 7.'—11. és délután 2.—-6. órákban, szerdán, és szombaton délelőtt 7.—11. órák alatt, (télen délolótt 8. 11, délután 2.-5. óráig) szerdán és szombaton délután, vasárnap és rom. kath. ünnepeken, vásárok napján, és a szüret két heti tartama alatt szünidő van. A gyermekeknek betegség, vagy bármi egyébb okból időleges, hosszabb vagy végleges kimaradása a nevelönönek bejelentendő. A kisdedek Fröbel természetszerű fejlesztési rendszere értelmében neveltetnek és 3 osztályra különítetnek. Az elsöosztály növendékeinek fejlesztésére szolgálnak: a) a tárgymegnevezések, elbeszélések, rövid dalok és költeménykék, b) labda játék (Fröbel I szekrény) c) teke, koczka és hengerjáték (Fröbel 2. sz.) d.) 5 veszöcskével alakok kirakása és számolás, e) társasjátékok, g) szabadjátékok. A második osztálynál alkalmaztatnak: a) beszéd és értelemgyakorlatok, a tárgyak alaki ismertetése, elbeszélések, b) számgyakorlatok 1.—10, -ig, c) imák, dalok es versek, d) foglalkozás Fröbel III. és IV. építöszekrényével, háromszög lapjaival, és karikáival; e) utánzási idomok, számítás és mérés 3 féle hosz- szuságu veszöcskékkel; f) egyszerű alakok rajzolása; g) papír fűzés, h) kitűzés, i) gyöngyfűzés, k) kivarrás; 1) agyagmintázás, m) kézmüvelés, n) torna, o) társas és szabadjátékok. A harmadik osztályt foglalkoztatják: á) beszéd és értelem gyakorlatok, elbeszélések, a tárgyak tulajdonságainak ismertetése, b) dalok- és szavalmányok; c) számgyakorlat 2 _20-ig. d) Fröbel III. IV. V és VI. szépítő szekrénye; e) szépészeti és utánzási idomok alakítása háromszöglapokból, veszöcskékböl, szilánkból; f) borsómunkák; g) papir redőzé?, fűzés, fonás és kimetszés; h) rajz; i) kitűzés és kivarrás; k) gyöngyfűzés; 1) agyagmintázás; m) kertművelés; n) torna; o) társas es szabadjátékok. A nevelés ellenőrzésére az. egylet igazgatótitkára és két vál- tag van kiküldve. A felügyelet azonban a legnagyobb nyilvánosság által a t. szülök és az érdeklődő közönség részéről is gyakoroltathatik, mi annál kívánatosabb, (s ez okból a t. szülök gyakori látogatása ki is kéretik) minthogy az intézetünkben alkalmazott kisdednevelesi íendszer, csak akkor vezet teljes és meglepő sikerre, ha a családi nevelés vele egy nyomon jár, s igy. kell, hogy a szülök közelebbről és czélzataiban megismerjék azt. Nehéz idők. Julius 9. és 10. napja végkép megrontotta különben is ingatag gazdasági reményeinket. Pénteken délután 4-ig rendkívüli hőség tikkasztotta a szomjas növényzetet, Szegzárd fölött fekete felhők tornyosultak, jog- esőtől rettegett mindenki. Bősz szélvihar mentett meg a jégveréstől, hideg szél, mit a vidékről igazolták e hirt a későbbi értesítések. _ ' Tolnán, Mözsön, Faddon zabban, árpában, kukoriczában, főleg pedig á dohányban, e vidéki fő jövedelmi forrásul szolgáló térmesztményé- beu kiszámíthatlan károkat tett a jég. Szőlőkben, fákban és a learatott búzában .pedig a szélvész pusztított, nagy fákat emelt ki, vagy tört derékon ketté, a szőlők gazdag fürtéit és hajtásait leverte, a kepéket pedig teljesen széthányta, csupán a tolnai határban eddig több mint 500 kepe eltűnése konstatáltatott. Duna-Földvár, Bölcske, Paks, Gerjen és D.-Sz.-György szintén egyi- ránt sokat szenvedett a vihar és jég által. „D.-Sz.-Györgyön a búzatermés mennyiségre az 1866-ik évi sanyarú termésnél semmivel sem jobb, minőségre pedig annál is silányabb. A gazdák elvetett magjokat sem Kapván meg, az élet föntartására és a vetés eszközölhetésére magot pénzen kénytelenek beszerezni. — A jó termést ígért szőlő a múlt héten diónagyságban esett jég következtében teljesen megsemmisült. Zabot, kukoHczát és a sarjut millió számú sáskák, helyesen szöcskék pusztítják annyira, hogy a gazdák ezeknek szépen mutatkozott terméséhez sem sok reményt kötnek.“ A tamási járásból is jégverés hírét vettük. Az aratás eredményét következőkben jelzik : „Vidékünkön az aratás megkezdődött s pár nap múlva be is fejeztetik. — Bizony szomorú eredményre jutottunk az aratást illetőleg. — Búza, rozs, árpa termésünk silány. — Vannak földdarabok, melyek a beléjük vetett magot s.em adják meg.— Széna termésünk is vékony volt. Eddig még a kukoriczák és szőlők jól állnak, sőt ha az időjárás továbbra is kedvező lesz, kukoriczánk, de legkivált borunk sok lesz. Idős emberek beszélik, 1834-ben álltak igy a szőlők, s ebből ítélve, sok jó bort várhatunk. Ennek következtében a tavali bor ára nagyot szállt. Csakhogy e vidéken a gabna-termés adja a főjövedelmi forrást, azonban ez — mint fentebb is jeleztük áz idén a rósz időjárás folytán bedugult. Borunk lesz, de kenyerünk kevés.“ Kölesdröl Írták: „Földműves osztályunk izzad a tarlón alig megkezdett s már mégis aratása végén — nem a 30°R. nap hevétől hisz azt megszokta — hanem azon méltó aggodalomtól, hogy hol veszi kenyerét télire, hol veszi a magot egy jobb jövő. reményében majdan elvetendöt! hol van még, népűnk nyelvén szólva — pap, pásztor, adó és gúnya ? Valóban határunk oly kétségbeejtő szomorú képe a mostoha termésnek, a minőre legékesebb embereink sem? emlékeznek; — egy-egy negyedtelkesgazdának, kinek más években 60—70 tizenhárom kévés csomó tiszta búzája szokott teremni, — az idén van 15—20 csomó nem is kéve, hanem por- tioba kötött kuszálik, melyből nyomtatáskor nyerend kevés szemetes ocsut s meg kevesebb törek-szalmát. Mit eszik népünk a jövő aratásig, mit. vessen jövőre, mivel trágyázza földjét! ? A tavaszi vetemények, árpa, zab, úgy nemkülönben természetes és mesterséges takarmányok, hasonlólag silányak ;— répánk mint póttakai’mány tökéletesen kiveszik, a helyébe vetett mohar és köles pedig eső után eped. A tengeri és burgonya szárára nézve még eddigelé szép , de meddő marad, ha legközelebb esőt nem kap. Az im leirt telkeinkről a szőlőhegyre menekülve találunk egy kis vigasztalódást, a menyiben tőkéink igen dúsan rakott fürtösek s gazdag szüretkilátásra jogosítnak— ha hogy még ezen egyedüli reményünket is valami elemi csapás meg nem hiúsítja. Dohányunkról majd megfelejtkezém, — 48 óta az idén kezdek meg embereink a dohánytermesztést, kevesen kicsiben, a mi azonban eddigelé szép. S ha okát keresem e mostoha termésnek, vissza kell mennem a múlt télnek hónapokon keresztül tartott rendkívüli száraz fagyása s az azt követ# tavaszi, illetőleg junius haváig való esöhinyra, az első az általános tán országos volt, de ezt jóvá tették más vidékeken, határokkan a tavaszi gyakori meleg esők, ami határunkat azonban kerülték a felhők egész júniusig. Úristen! mi bűnéért lakói ezen anyagilag amúgy is szegény lakosságunk?“ Szombaton délelőtt és délután erős esőzés volt az egész megyében, kevés helyütt kártékony, forgószéllel, vagy jéggel párosult. BáttaszéUen azonban legnagyobb mérvben romboló. A szőlőket csak nem teljesen tönki’etette a jég, a vizár az 'országúton áthömpölyögtette a gazdag jövedelemmel biztatott szölöfürtök ezreit. ( Ugyan édes Jean — szólt egy „tete a tete“ bizalmaskodásai között^Juliette —- mondja csak: régen szolgálja már maga a méltóságosfurat ? — Bizony régen. Tiz esztendős koromban kerültem hozzá. Együtt jártuk be mind az öt világrészt, s több más helyeket is. Hát maga édes kedves aranyos? Mióta van a méltóságos asszony mellett? — Kis lány koromtól fogva. Ott nevelkedtem fel jóformán az öreg méltóságos ur házánál. Hanem izé, . . . Jean — faggatózék a komorna —- ugy-e maga tudja a méltóságos ur minden titkát? — Úgy gondolnám. De hát magácska is nagyon bizalmas lábon állhat a méltóságos asszonnyal. —‘ Meghiszem azt! Hanem mondja csak kedves Jean: mi az oka annak, hogy maga sokszor egészen bezárkózik a szobájába s még a függönyöket is leereszti, pedig úgy se láthatna he senki azokon a magas ablakokon ? Aztán ilyenkor a méltóságos ur is egészen elbarikadirozza magát dolgozó szobájában. Senkit sem bocsát be magához, -— még a méltóságos asszonyt sem. Mi az ördögöt csinálnak maguk ilyenkor? — Jaj galambom! A méltóságos urnák ilyenkor fontos dolgai vannak. Hanem lássa aranyos gerliczém: maguk is hasonlóképpen cselékeBZ- nek a méltóságos asszonnyal. Magácska sokszor bezárkózik magán-szobájába, s ugyanekkor a méltóságos asszony boudoir-ja is, bezáratik. — Senki sem kap a háziak közül audencziát, — még a méltóságos ur sem. .Miben törik maguk ilyenkor a fejüket? — Ejnye! de kiváncsi maga monsieur Jean! —- De talán szép magácska még kiváncsiabb mademoiselle Juliette ? ki kezdte el a kérdezösködést ? — Nekem csak úgy véletlenül jutott eszembe. — Nekem meg meg maga juttatta eszembe kis galamb. —* No Jean! Legyünk egymáshoz Őszinték. Hát én fölfedezem magának a titkot, de eine árulja a méltóságos urnák! Hát tudja édesem a méltóságos asszonynak sokszor igen erős migrain-je van. Ilyenkor aztán eltorzul, *s körmeivel szaggatja a mi kezébe akad. A méltóságos ur csak any- nyit tud, hogy neje gyengélkedik, s nyugalomra, egyedüllétre van szüksége. — Ugyan-ugy-e? No hát én is elmondom a méltóságos ur titkát. Ez különben nem is titok, tudja a méltóságos asszony is. —Lássa édes rubintom, a méltóságos ur ilyenkor írja azokat a hires országgyűlési beszédeket. — Aztán meg ö fordítja az Afrikából érkezett távsürgönyöket, mert hát a minister nem érti az afrikai nyelvet.— És ez lássa titok.— Egészen belemélyed az országos gondokba, s nem szabad zavarni senkinek, — még a méltóságos asszonynak sem. — Hm. Hát maga is segít neki ugy-e? Hiszen maga is bezárkózik ilyenkor saját szobájába! Bizonyosan ketten csinálják azokat a hires beszédeket. Ä gróf ur írja az elejét, maga meg a hátulját, hogy hamarább készen legyenek vele. — Ugyan ne csufolódjék Juliette. Hát magácska is minek zárkózik be ugyanakkor sajátczellájába mikor a méltóságos asszonynak migrainje van? Bizonyosan úgy egyeztek meg, hogy mig a méltóságos asszonynak fáj: addig maga szedi az orvosságot és jajgat. — Éles nyelve van monsieur Jean. — Magácskának dettó, mademoiselle Juliette. — Hm. — Hm. —: Úgy latszik Juliette lelkem, — mintha magácska engem lóvá akarna tenni. — De maga is kitanulta ám a füllentés mesterségét monsieur Je- án- Nem hiába csavargóit annyit grófostul együtt. Jean átkarolta a szép komorna derekát. — Lássa édes kicsikém: mi nem sokára férj és feleség leszünk. Mire való hát az a titkolózás ? ■ — Igaza van. Éppen azért mondja meg^ hogy micsoda titka van a méltóságos urnák? Juliette csábító mosolylyal nézett Jeanra. így mosolyoghatott Éva is, midőn az almát megizleltette Adámmal. Jean meg volt fogva. (Folytatjuk.) Rliadaniantus.
