Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-12-29 / 52. szám
pított előnyök folytán arra indíttatnak, hogy Becsből s nem Budapestről szerezzék be áruikat. S a mit az egyesek és osztályok veszítenek, maga a nemzet ösz- szcssége szenved alatta. Magyarország, m int tisztán földmívelö ország meg nem állhat, mert nem bírja el egy modern culturállam költségeit. Ezt a tapasztalás bizonyítja. De mint földmívelö állam sem állhat meg, ha oly kapcsolatban marad, melynek következtében nemzetgazdasága éviöl évre inkább és ii kább eladósodik s maga az öröklött föld is külföldi hitelezők kezeibe kerül* — Mint földmivelő ország sem maradhat meg Magyarország, ha a vámszövetség folytán képtelen mezőgazdasági ipart tej einteni s ennek segélyével átmenni az intenzivebb gazdálkodási módokra. Hogy akar megállni Magyarország felszaporodott terheivel vállán s hogy akarja megfizetni adósságait az ipar tóketeremtö ereje nélkül, mikor nyers terményeit nem értékesítheti idehaza s nem adhatja el külföldön, mert a távol országok olcsóbb productiója leszorította a pinezok-, lói s a felemelt földadó egyszerűen megdrágítja termelését és csökkenti a birtok értékét. Csak ha egyúttal áttérünk az iparra, fogunk gazdaságilag is eicg állhatni mint nemzet Európában ; ha ezt most tenni elmulasztjuk, vagy bukásnak megyünk elébe, vagy vissza kell térnünk egykori primitiv és pátriárchális viszonyainkhoz. Minthogy pedig ez ma, a vasutak és távírdák korában Európa közepén nem lehetséges, nincs más választás, mint komoly elszántsággal végetvetni egy tarthatatlan állapotnak s hozzálátni egy uj helyzet teremtéséhez. Ez okhói azt tartjuk, hogy az osztiák-mngyar vám és kereskedelmi szerződést fel kell mondani s a monarchia túlsó felével] az ö n- álló magyar vámterület alapján kell egy uj kereskedelmi szerződést kötni. Magyarország és násztriá között, melyek gazdasági viszonyai oly teljesen különbözők, vámközösség helyesen nem is képzelhető. Mas vámpolitikát követel az egyik, mint a másik s az erősebb fél érdekei lévén túlnyomónk, a szövetség mindenkor a gyöngébbnek gyarmati kiaknázására és gazdasági függésére fog vezetni. A helyes viszony két ily állam közt, ha politicai unióban cinek, más nem lehet, minthogy inindenik a maga teiületén saját igényeinek megfelelő vám- és kereskedelmi, ipar* és gazdasági, adóiig) i és hitelforgalmi politikát követhessen s a két ország egymással barátságos szerződősre lépjen, mely a nemzetközi forgalomban a kölcsönös érdeket szabályozza. A két államnak ilynemű gazdasági önállása nem zárja ki azt, hogy egymásnak a külfölddel szemben méltányos előnyöket ne biztosítsanak. A közös vámterületnek ilyetén keltéválasztása által nem czélunk megingatni azon államjogi viszonyt, melyet Magyarország és Ausztria közt az 1807. XII. t. ez. megállapított. Sőt az ónálló magyar vámterületet ogvenesen az l8G7-iki kiegyezés természetes következőié- nyének tekintjük, mert általa aduá.isnms elve a gazdasági téren is megvalósíttat. k. Az önálló vámterületnek felállításából még nem következik sem az, hogy Magyarország a védvdm rendszert fogadja el s magas vámtételek segítségével maga körül chinai falat emel, sem az, hogy feltétlen szabad kereskedési elvi kot alkalmazva megnyitja határait az összes külföldi áruk özönénck s kiszorítja innét az orsztrák gyártmányt. A vámpolitika, a menynyiben a vámtarifák megállapításában fekszik, a külön vámvonal felállítása után függetlenül határoztatnék meg az ország iparképességo, fogyasztási igényei, az áruk természete, a kincstár érdekei s az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerződés compeasa- tionális és politikai tekintetei szerint. Tiltakozunk tehát a felfogás ellen, hogy kik az önálló magyar vámterületet óhajtjuk, véd vámosok volnánk s czélunk csak az lenne: a közösnek nevezett, de voltakepen osztrák védváin helyébe magyar véd- vámot állítani. Igen is ellenezzük az osztrák védváinok kiteijesztését Magyarországra és még inkább azok szándékolt felemelését, mert ez egy Magyarország összes lakóira kivetett uj osztrák indirect adóval felér. I>e a magyar fogyasztóknak újabb, szokatlan és nehezen elviselhető ferheltetését sem akarjuk. Nem akarunk magasabb védvámot önmagunknak fizetni, mint a milyeneket ma az osztrákoknak fizetünk, sőt mindazon czikkeknél, melyeket idehaza czélszeiüen termelni-nem lehet, az osztrák védvámok helyébe a szabad kereskedelmi rendszer értelmében egyszerű finanezvámokut tartunk indokolva, mi által a magyar fogyasz'ó közönség csak nyerne az árban, olcsóbban juthatván iobb poi tékához. Való, hogy a magyar vámsorompók felállításával elérni akarjuk a létező magyar ipar, a hazai nyerstermények alapján életképes fejlődésre alkalmas iparáguk és nevezetesen a mezőgazdasági ipar felvirágoztatását mérsékelt yédSámok által: de ezt nem egyik vagy másik r,éposztály, sem egy vagy más vidék, nem pusztán a városi lakosság érdekében, hanem minden osztály s főleg a mezőgazdasággal foglalkozók érdekében, a haza érdekében, a nemzet jövője érdekében kívánjuk. Mondják, kik az önálló vámterületet elfogult ellenzői, hogy a vám- sorompók felállítását az iparterményekben drágaság fogná követni, mert az osztrák gyáros most ingyen hozza ide áruit s ezentúl fizetne tőlük a a vámon. Névezerint, hogy a földbirtokos, ki búzájáéit ma ezer frtot vesz be s ezen összegen bizonyos mennyiségű portékát vásárol, ezentúl kevesebbet szerezhetne be. Áll-c ez ellenvetés? Minden gazda tudja, hogy Scliuttlewort vagy Hornsby gépei drágábbak, mint az osztrák vagy magyar 'gyárak gépei, pedig amazok fizetnek vámot, ezek ffém. Honnan van ez? Mert az osztrák vagy belföldi gyáros terméke árát az angoléhoz szabja, melybe már bele van tudva a vám is. Ha pl. az önálló ma- gyár vámtarifa tokintettel mezőgazdáink érdekeire lejebb szabná a gé- pék vámtételét mint jelenleg, az osztrák iparos is kénytelen \olna gyártmányát olcsóbban adni s a földbirtokos nem hogy drágábban, de minden esetre olcsóbban vehetne gépéit. E példa illik mindeme, ipari és fogyasztási czikkekre egy’áránt.' Az önálló vamsorompo felállítása tehát nem okozhat magában véve drágaságot; a^z-árukban beállhato változás - attól-függ,- mely 'Czikkekre - minő -vámtételt 6zabna a magyar vámtarifa. De föltéve, bogy némely’ áruezik a magyar tarifa által megdragittatnék, ez csak a magyar kincstár s közvetve az adózok hasznára szolgálna. Az önálló vámterületnek egyik föelőnye ennélfogva abban áll, hogy a magyar piacz árviszonyait a saját igényeinkhez mérve magunk szabályozhatnék. Oly kereskedelmi politikát kezdhetnénk, a minőre nekünk van szükségünk, legyen az szabadkereskedelmi vagy vedvámos. S oly kereskedelmi politikát folytathatnánk, .-melynek alapján lassanként megjavulna kedvezőtlen kereskedelmi mérlegünk s a készpénz rengeteg kifolyása hazánkból megakadályőztatnck. Ezen rendkívüli közgazdasági előnyök mellett nem szabad felednünk, hogy financziaink állapota is sürgőssen megköveteli az önálló vámterületet nemcsak azért, hogy a törvénydiozás szabadkezet kapjon az indirekt adózás körül, hanem azon közvetlen haszon miatt is, mely a kincstárra háiomolnék, ha az összes Ausztriából és a külföldről behozott árufogyasztást, melyet az 1873 iki statistikaí hivatalos számítás 457 millióra becsül, megvámolni lehetne. Oly tárgyak vettetnének ez utón adó alá, melyek a világ minden népénél a legjobban képesített adóalapnak tartatnak, mert nagyobbrészt a módosabb osztályok által fogyasz- tatnak s mindenki áital csak akkor vásároltatnak, mikor az illetőnek pénze van. Még csak azon ellenvetésre kell felelnünk, hogy Ausztria repres- saliákhoz nyúlna nyersterményeinknél, ha mi iparczikkeit megvámoljuk. Nem tartunk tőle. Ily hadviselésben Ausztriának sokkal több veszteni valója volna, mint nekünk. Ausztria élelmi cz’kkekben és iparanyagok- ban ma is csak azt vásárolja tőlünk, a mit máshol olcsóbban nem kaphat, ellenben mi oly gyártmányokat veszünk Ausztriától, melyeket más- lionnét jutányosakban szerezhetnénk be. A magy. nyerstermények köny- nyebbeu találnának külföldön vásárt, mint az osztrák gyártmányok, ha azok a magyar piaczot elvesztenék. S miféle repressaliákat gyakorolhat okszerűen Ausz ria a nélkül, hogy’ önmagának ártana vele? Ipari nyers- anyagok vámmentesek, Saját gyárainak érdekében; a gabona is saját fogyasztói érdekében az kell, hogy legyen, állatokat és bort ép úgy akarnak ók tőlünk olcson venrd, mint nekünk é) deklinkben áll ez árukat nekik eladni. S végre ne feledjük, hogy az államjogi kapcsolat, melyben élünk s az érdekeknek a szomszédság folytán kifejlődött szövevény0 nem engedik, hogy a két nemzet önzését odáig vigy’e, hogy oktalan boszuból a saját kárán is a másik kárára törjön. Mindezen előadott okok alapján, mi az önálló magyar vámterületet nemcsak karosnak es veszélyesnek nem-'tarthatjuk, hanem egy’onesen szükségesnek, jónak, kivihetőnek és hazánk felvirágzására uclUüIözhet- lennek ítéljük. Ha t. (czirned) eme meggyőződésünkben osztozik, az eszme terjesztésére és a kivitel elősegítésére nagybecsű támogatását bátorkodunk kérni. Alulírottak egy a fővárosban tartott értekezlettől niegbizást vettünk, bogy az önálló vámterület híveit az országban' nyilatkozásra szól- lítsuk fel, hogy így közvélemény’ képződvén, a kormány és az ország- gyűlés a nemzet véleményéről e fontos tárgyban tudomást vehessen. — Igen sok fiigg attól: a nemzet mit akar s komolyan akarja-e mit helyesnek ítél? Ezt megtudni, a közvéleményt kitapasztalni csak úgy lehet ha azok, kik valamely eszme mellett küzdenek, sorakoznak. Szabad országban lakunk, szabad nemzet fiai vagyunk, szabadon nyilváníthatjuk véleményünket, senki a szabadszóllást fel nem róhatja. Ne legyünk tétlenek, midőn a cselekvés ideje elérkezett, vesse ki-ki a latba akaratát. T. (cziined) legjobban fogja tudni megítélni saját körében, mi utón működhetnék leginkább az önálló vámterület érdekében, miképen hozhatna létre oly nyilatkozatot, melynek súlyát okvetlen nagyrabecsűlné l,e.y a yidek, mint a fdvaios, mint az ország. T. ezimedre kell hízzuk e tárgyban legjobb belátása szerint intézkedni s mi csak arra kérjük hogy jelen körlevelünkre felelve tudatni sziveskedjék, ha számíthatunk-a nagy bccsíi közreműködésére ? Kik különben kiváló tisztelettel vagyunk t. czimednek alázatos szolgái: „az önálló magyar vámterület érdekében működő bizottság’“ Gyönk, 1875. deczember 22. Nem veszi talán rósz néven t. szerkesztő ur, ha egykori siófőki levelezője bekopogtat szerkesztői irodájába s ir egyet-mást a gyönki társas életről és viszonyokról.*) *) Mindenkor szívesen látjuk, A. szerk*
