Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-12-15 / 50. szám
Igentetemes, évenként miliókra menő kért szenved a magyar kincstár továbbá a fogyasztási adóknál, és álla in monopólium oknál, melyek nem képeznek közös jövedelmet, de a vámközösség folytán, osztrák sör és czukor, de söt.szivar és só is tömegesen hozatik be Magyarországba, melyek után a fogyasztási adót a magyar polgár az oszt. kincstárnak fizeti. Azonfelül az osztrák fogyasztási adó visszatérítésénél a magyar kincstár megrovatik a 32% kvótával s tehát készpénzzel segíti elő az ossztrák gyártmány kivitelét. Még nevezetesebb hátrányt szenvedett a magyar állam pénzügye és közgazdasága az által, hogy a hazai törvényhozásnak kezei kötve voltak a közvetett adók rendszerében. Ennek következménye lön, hogy a különböző termelési viszonyok miatt a magyar czukorgyárak egynéhány kivételével üzletüket beszüntették s a kincstár és mezőgazdaság is egyik nevezetes jövedelmi forrásától fosztatott meg, mely külön vámterület s alkalmas adórendszer mellett szép virágzásnak nézett elébe. A szeszgyártás mezőgazdasági iparát is az alacsony gabna- árak daczára nem voltunk képesek törvényhozási helyes intézkedések által ápolni, mert a vámközösség folytán a szeszadó szabályai az osztrák szeszgyárak termelésének kedveznek a magyar ipar rovására. A szeszadónak évröl-évre csökkenése budgetünkben fényes tanúbizonyságot tesz állításunk igazsága mellett. Egyéb indirekt adónemeknél sem folytathatván érdekeinknek megfelelő adópolitikát, kormányaink kénytelenek voltak a nagyobb államkiadások fedezésére mindig csak a direkt adókat emelni s újra és újra az adókkal amúgy is súlyosan terhelt földbirtokra és házbirtokra, mint legkézzelfoghatóbb és fő jövedelmi forrásra rakni a deficitek fedezésére követelt uj adónemeket. (Folytatása következik.) Különfélék. — Sajtóper. E lapok szerkesztője ellen Szűcs József volt bajai ügyvéd által inditott sajtóperben a budapesti esküdtszék folyó évi de- czember hó 9-én hat órai tárgyalás után a következő verdictet hirdeté ki: vádlott az ellene emelt sajtó utján elkövetett rágalom vádja alól egyhangúlag felmentetik s vádló 480 frt okozott költségben elmarasztaltatik. — Silliontornyáról Írják , hogy a magyar állam pénzével fizetett tolnai magyar kir. dohány-be váltó felügyelőség német átiratot intézett az ottani elöljárósághoz dohánybeváltási ügyben. — Hymen. Spitzer Jakab pécsi kereskedő eljegyezte városunk egyik szép s müveit izr. hölgyét Rózsai Gizella kisasszonyt. Szerencsét a szép frigyhez! — Uj czukrászda. Mutschenbacher Károly, községünk szülötte itt megtelepedvén, a Mártin-féle házban czukrászdát nyitott s mindennemű szakmájába vágó megrendeléseknek jutányos arak kiszabása mellett megfelelni kész. — közgyűlés. Szegzárd nagyközség képviselö-testülete folyó évi deczember hó 12-én közgyűlést tartott, melynek kiválóbb tárgyait képezték : a községi képviselők választását intéző elnökök megválasztása ; a polgári iskolaszék felhivása folytán az alapító oklevél kiállítása s a polgári fi- és leánytanoda első osztályainak ideiglenesen bérhelyisegben leendő elhelyezése iránti intézkedés. — Beküldeteft a budapesti tudomány és műegyetemi olvasókör évkönyve, melyből kiemeljük, hogy az olvasókör 828 tagot számlál, 167 különféle lapot és folyóiratot járat s 5733 darabból álló könyvtárral rendelkezik. — Megjelent és szerkesztöségünkhez beküldetett Balás Sándor paksi postamester által szerkesztett „gyakorlati postász“ czímü szakmunka első kötete. A 276 lapra terjedő mü igen jó szolgálatot tehet kezdő postahivatalnokoknak. . — Uj lap. Selmeczen Róth Ferencz szerkesztése mellett uj szépirodalmi, társadalmi, közgazdasági és tanügyi heti lap indul meg. Előfizetési ára: egész évre 5 frt. Megjelen minden vasárnap nagy fél ivén. Sok szerencsét az uj collégának ebben a sajtóperes 'világban. — A „Pesti Napló“ és „Nemzeti Hírlap“ szerkesztőségei által hozzánk küldött, az önálló magyar vámterület híveihez intézett felhívást lapunk mai száma hozza. — Eibenschütz József czukrász, a Széchényi utczai Könczöl-féle házban fiók czukrászatot nyitott. — A hőgyészi biróválasztás folyó hó 9-én ment végbe, mi nagy ritkaság szép egyetértéssel. Divat ugyan is korunkban; hogy két embernél háromféle vélemény nyilvánul; kiindulva ebből 430 választó-képes polgárnál 645 féle vélemény létezhetik; ez egyszer kivétel történt, vagy mert ritkán, azaz három évenkint van biróválasztás, vagy pedig azért, mert nagyon hideg volt, de még is megtörtént, hogy Pichler Ferencz ur ujjólag bíróvá választatott, — mondhatni egyhangúlag, illetőleg köz- felkiáltással s igy újra kívánhatunk neki kitartást s sok szerencsét hivatalához annál is inkább, miután sokak bizalmát birja. — Tánczvigalom. A tamási önkéntes tűzoltó-egylet pénztára javára folyó évi deczember hó 31-én a tamási ifjúság a Miklósvári vadász kastélyban „Zártkörű tánczvigalraat rendez. Beléptidíj 1 frt. Kezdete 8 órakor. Szives felülfizetések köszönettel vétetnek és hírlapi lag nyu^tattatnak. — Jutalomjáték. Szombaton Vértessy és Vértessyné sz. Láng Irén jutalomjátékául adatik: „Tamás bátya kunyhója.“ Szinmü 5 felvonásban. Irta Dumanoir és D. Enriery, francziából fordítottal Országh Antal. ryr- Színészét. Szellőztessük kissé a. dolgot, mely eddig sem a szerkesztőség közönbössége, még kevésbé rósz akarata miatt nein szel- lőztettetett kellőleg, hanem több apró, — de együtt véve nyomós — körülményben találja magyarázatát. Értem: a színi rovatnak lapunk teréröli csaknem teljes kimaradását. Mondjunk egyelőre — a dolog némi tisztázására annyit, miszerint amaz okok, melyek a színi rovat eddigi kimaradását szülték, mind a szerkesztőség, mind a közönség, mind a színtársulat részéről megszűntek. Szerkesztőnk per varios casus hamarább Persze, hogy ez mind csak olyan betegség, mint az “apám-urame.“ Elkezd aztán virágozni az ujonczozási népköltészet. Szép a tinó négy esztendős koráig Szép a legény a czédula húzásig De már mikor a czédulát kihúzta, A nagy bánat a szívét elszoritja. Nem messze van a főbíró lakása Körül folyta azt a piros akácza, Körül folyta szederinda babinda, Az én nevem katonának van Írva. I Ha bemegyek a visitáczióra Nyalka mándlim levágom a pallóra Nyalka mándlim levágom a pallóra Könnyeimtől nem látok az urakra * $ # Édes anyám mért szült kend az világra Kilencz fontos ágyú golyó számára. * & $ Édes anyám ha eljön kend Fehérváron keressen kend Ott leszünk mi majd rekruták Ott keresse kend a fiát. Fehérváron elaludtam Jaj de szomorút álmodtam, Megálmodtam azt az egyet, Rózsám! el kell válnom tőled. Megfújták már a trombitát Kiki készítse el magát, Rózsám! nem tehetek róla Ferencz József parancsolja. Mikor aztán a legény beválik': no hiszen van otthon sírás, rívás, jajgatás. A legény azonban ekkor már igyekszik magát megkeményíteni. Búfelejtésül iszik egyre, mint a csap, mig csak be nem kell rukkolni. Aztán elkezd henczegni, kurjongat, csavarog, beszélgeti, hogy ö már császár embere, nem parancsol neki senki: „Sem a biró, sem nótárus, Sem a pandúr comisárus.“ Addig hepcziáskodik, mig egyszer beteteti biró uram a dutyiba. Akkor aztán megtanulja, hogy bizony csak parancsol neki a biró is, a nótárus is. Megjön végre a községházához a „levél.“ Be kell rukkolni. — Korán reggel ott állnak már a kocsik a községháza előtt, melyek az ujonczok tova szállítására rendelvék. Megkezdődik a keserves bucsuzás. A bánatos szülök együtt mennek a fiúval a községházig. Ott a szomszédban meg az a szegény kis Zsuzsi leány nézeget ki könny telt szemekkel a deszkakerítés hasadékai közöl. Észre veszi a rekruta. Elbúcsúzott már tőle, hanem azért inég egyszer elmondja neki: Isten hozzád rózsám utoljára. — Aztán elkurjantja magát: Nem hitted, hogy katona vagyok én, Majd el hiszed, ha masérozok én, Kék Atilla, szorítja mellemet, Rezes csákó nyomja a fejemet. Még egy bucsucsók, még egy ölelés, — aztán megindulnak a kocsik s csakhamar eltűnnek a kurjongató ujonczokkal. A szegény édes anya pedig végig siránkozik az utczán egész hazáig. „Jaj lelkem fiamat elvitték, soha se látom többé.“ Elvittek messze földre, idegen országba, ellenség elébe! Oda bizony édes néném asszony! Messze földre, idegen országba, ellenség elébe! Csakhogy az az idegen ország Baranya, vagy Fehérvár- megye kellős közepében fekszik — s az az ellenség nem más, mint a Kantinos három emberes bora, mely ugyancsak leveri lábáról a gyakorlatlan rekrutát. (Folytatása következik.) Rliadaiiiantiis.
