Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1875-10-06 / 40. szám

igazolási választmánynak az állandó-választmány részéröl is támogatott ezen javaslata közhelyesléssel találkozván, — a legtöbb, adót fizető megyebizottsági tagoknak 1876-ra összeállított névjegyzéke ellen, az adónak netán helytelenül történt kimutatása miatt intézendő felszólalások benyújtására záros határidőül folyó évi octóber 25-ike tűzetett ki s ennek következtében a névjegyzék megfelelő számú példányokban többszörítve azzal határoztatok kiadatni a járási szolgabiró uraknak, hogy a névjegyzéknek legkiterjedtebb módon haladéktalanul esz. közlendő közzététele mellett egyszersmind figyelmeztessék a jogosultakat, hogy az illető m. kir. adóhivatal által kiállítandó vagy láttamazandó hivatalos iga zolván y ny al felszerelt felszólalásaikat a fentebb kitett záros határidőn belől- megyei főjegyzőhöz, mint az igazolási választmány előadójához juttassák.

Az igazolási választmány pedig megbizatni rendeltetett, hogy a figyelembe vehető felszólalások alapján kiigazítandó névjegyzéket végleges megerősítés végett a folyó évi november havában tartandó rendes közgyűlés elé terjessze, vagy ha felszólalások nem érkeznének be, erről a jegyzék újólagos bemutatása mellett jelentést tegyen. K. m. f. A törvényhatóság nevében:

Döry Dénes, alispán.

Tolnamegye legtöbb adót fizető bizottsági tagjainak névsora.

1. Lamm Bernát 10130 frt 6’A kr. 2. gróf Széchényi Sándor 7354 frt 62 kr. 3. gróf Apponyi Károly 7212 frt. 33 kr. 4. gróf PejaCsevich László 5528 frt. 40 kr. 5. Döry Frigyes 4942 frt. 36 kr. 6. Döry Lajos 3938 frt. 16 kr. 7. Vizsoly Gusztáv 3768 frt. 27 kr. 8. Hanzély Ferencz 3346 frt, 95'/a kr. 9. Szenicze^ Ferencz 3325 frt. 21 kr. 10. Gindly Rudolf 3239 frt. 38 kr. 11. Zichy Miklós 3097 frt. 85 kr. 12. Sztankovánsz- ky János 2870 frt. 54 kr. 13. br. Inkey Nándor 2555 frt. 14lA kr. 14. Kovács István 2377 írt. 68 kr. 15. Vizsoly Jenő 2083 frt. 60 kr. 16. id. Szévald Mór 2065 frt. 37 kr. 17. br. Augusz Antal 2003 frt. 42 kr. 18,. Halász Gyula 1934 frt. 29 kr. 19 Kurcz György 1843 frt. 59 kr. 20. Bartal György 1842 frt 72 kr. 21. Deutsch Zsigmond 1798 frt. 89 kr. 22. br. Jeszenszky Kálmán 1573 frt. 54 kr. 23. br. Jeszenszky Sándor 1547 frt. 5 kr. 24. br. Jeszenszky József 1249 frt. 68 kr. 25. Perczel István 1225 frt. 79 kr. 26. Schoszberger Vilmos 1212 frt. 26 kr. 27. *Bonyhády Géza 1179 frt. 67 kr. 28. *Trajber József 1175 frt. 22 kr. 29. Bischitz Móritz 1138 frt. 45 kr. 30. Straszszer Zsigifiond 1109 frt. 65 kr. 31. Bernrieder László 1050 frt. 66'/a kr. 32. Nunkovich Gyula 1044 frt. 61 kr. 33. *Novák Sándor 1042 frt. 32 kr. 34. br. Rudnyánszky Iván 103,2 frt. 25 kr. 35. Döry Zsigmond 1021 frt. 19 kr. 36. Kornis József 966 frt. 95 kr. 37. *Sántha Ferencz 948 frt. 66 kr. 38 *Sass István 944 frt. 20 kr. 39 Goldschmidt Jakab 935 frt. 73‘A kr. 40. König Károly 888 frt. 25 kr. 41. Döry Dénes 859 frt. 80 kr. 42 Döry Vilmos 859 frt. 80 kr. 43. Schlézinger Lipót 849 frt 24 kr. 44 Ferenczy József 810 frt. 18 kr. 45. Fleischer Gyula 799 frt. 98 kr. 46. gr. Apponyi Rudolf 782 frt. 45

kr. 37. *Kramolin Emil 772 frt 36 kr. 48. Bischita-^Zsigmond 767 frt. 96 kr. 49. Bischitz János 767 írt. 96 kr. 50. Nagy Lajos 754 frt. 1 kr. 51. Döry Elek 750 frt. 9tTkrT52. Bernrieder József 744 frt. 49 kr. 53. Geisz József 733 frt 76 kr. 54. Eötvös Károly 697 frt 24kr. 55. Tencz- linger József 627 frt 2 kr. 56. Döry Gyula 602 frt 90 kr. 57. Lőwy Zsigmond 600 frt. 58. Freund József 577 frt 89 kr. 59. Bezerédy Pál 562 frt 50 kr. 60. Bezerédy Andor 562 frt 50 kr. 61. Deutsch Lázár 549 frt 55 kr. 62. *Ujváry László 541 frt 39 kr. 63. Simoncsits Béla 530 frt 20'A kr. 64. Pesthy Pál 410 frt. 30 kr.. 65. Sisovics János 474 frt. 52 kr. 66. Leopold Sándor 469 frt 38 kr. 67. *Szigvarth Ignácz 465 frt 62 kr. 68. *Szelle Sámuel 447 frt 90 kr, 69. *Geisz László 430 frt 36 kr. 70. *Madarász János 415 frt 98 kr. 71. *Haidekker Károly 411 frt 60 kr. 72. Kurcz József 409 frt 36 kr. 73. Döry József 405 frt 88 kr. 74. Policzer Rudolf 400 frt 57 kr. 75. ^Kphn Gábor 385 frt 94 kr. 76. Föi’dős Lajos 382 frt. 85 kr. 77. Koch János 355 írt. 32 kr. 78. *Theodorovics Lajos 355 frt. 18 kr. 79. Jó Dömötör János 345 frt. 75 kr. 80. Koncsics János 345 frt. 12 kr. 81. ^Börzsönyi Lajos 343 frt 89 kr. 82. *Csolnoky Imre 342 frt 59 kr. 83. Perczel József 342 frt 30 kr. 84. Fridericci Rezső 340 frt 99'A kr. 85 *Pósch Lajos 338 frt 60 kr. 86. Deutsch József 338 frt 58 kr. 87. Freund Ignácz 334 frt 58 kr. 88 Bien Márton 329 frt 53 kr. 89. *Muttnyánszky Alajos 323 frt 66 kr. 90. *Baán János 309 frt. 94 kr. 91. *Fejős Károly 305 frt. 22 kr. —

(Folytatása következik.)

Vidéki levél. «

Tolna, séptember 30. 1875.

Tisztelt szerkesztő ur!

A hazai hírlapok azon benső részvétből, melylyel a hazafias érzésű és jótékonyságban kifogyhatatlan emberbarát br. Sina Simon ur súlyos betegsége hírére elteltek, igen dicsérendő méltánylattal elősorolták, miket ö a hazai intézetek javára, a közművelődés előmozdítására, kedves hazánk szép hire, neve emelésére tett, hogy ez által gondviselést mintegy újra felkérjék, hogy tartsa meg továbbra még sok éveken át azt, ki egy negyed millióra menő áldozatokkal hazánknak vallás és nemzetiség különbség nélkül minden intézményeit virágzásba hozni buzgól- kodott, minthogy pedig Tolnaűiegyében keblezett két uradalma, a tolnai és simontornyainak lakói is számtalan jótetteiben részesülnek, nem lesz úgy hiszem érdektelen Tolnamegyének Közlönyében most, midőn az ég egészségi állapotát jobbra emelte, eme már statistikailag dicsőített jótékonysági tényeket, valamint a legújabb időben Tolnán tett áldozatait ismertetni. Ugyan is adott a jeles hazafi:

A magyar tudós académia palotájára ......................... 84000 frtot.

A magyar nemzeti színházra ......................... . . . 26250 „

A magyar nemzeti szinház-nyugdij intézetére . . . 3150 „

Lipót városi templom építésére ........ 2100 „

Pesti iskoláknál a szegény tanonczokra......................... 1575 „

A csillaggal jegyzettek adói a törvény szerint kettőzve számíttattak.

TÁRCZA.

János diák története.

(Folytatás.)

Alig hogy meglátta hősünk a porongfalvi eklezsia érdemes lelkészét: tüstént tisztában volt magával, hogy ö evvel az emberrel bajosan fog sympathirozni.

Pedig a tisztelendő ur éppen nem úgy nézett ki, mintha leakarta volna valakinek harapni az orrát. Fiatal — alig harminczöt éves — ember volt, simára borotvált állal, koromfekete bajuszszal, finom udvarias előzékeny modorral. Hanem azt mindjárt észre lehetett venni, hogy nem tartozik azon papok közé, kik a délelőttet légycsapással, a délutánt meg alvással és tarokkozással töltik.

Jánosnak volt anynyi emberismerete, hogy ezt egyszerre észrevette. Mikor pedig a lelkész szobájában körülnézett, valami hideg borzonga- tást érzett egész testében.

A lelkész szobája félig könyytár, félig fizikummuzeum formán nézett ki. Az asztal telve volt hírlapokkal, folyóiratokkal; a könyvtár üveges ajtaján át díszkötésü könyvek kandikáltak ki. Szerte szét a szobában kisebb nagyobb állványokon olyanforma eszközök hevertek, miket János ur kitalálójukkal együtt a pokol mélységes fenekére kívánt. Földgömbök, villanygép, tellurium, táviró, természetrajz s természettani ábrák stb. A falakat aranyozott rámáju képek s térképek borították. A hangjegyektől elborított zongora s az ágyon heverő hegedű gyanítani engedék, hogy a tisztelendő ur a zenéhez is ért valamit.

A tisztelendő szivesen fogadta az uj tanítót. Leültette, szivart dugott a szájába, beszélni kezdett vele tanügyi dolgokról s reményét feje- zé ki, hogy mint fiatal ember, szívvel lélekkel a tanügynek fogja magát szentelni.

János urnák nem igen volt erős oldala a Pertalazzéról, Disterwegröl való diskursus s jobb szerette volna, ha a pap egy kupicza pálinkával kínálja meg e helyett; hanem azért csak adta a szakférfit, nyomatékos „igen“ „ugyvan“ „valóban helyes“ közbeszólásokkal takargatván lólábait.

— No kedves tanító ur — végzé a lelkész — a tanítást kezdje meg holnap. A gyermekek fel vannak rendelve, mindent rendben fog találni. A jövő vasárnap pedig mutassa be magát a népnek a templomban. Pompás uj orgonánk van; élvezet rajta játszani.

Másnap ünnepélyesen megnyittatott az iskola. A tisztelendő ur bemutatta az uj tanítót az elöljáróknak, majd az iskolás gyermekeknek, — s aztán rábírta, hogy kezdje meg a tanítói működését.

Szép őszi nap volt. A lelkész kint a folyosón, füstölt hosszuszáru csibukjából s olvasta a reggeli lapokat.

Egyszerre csak keserves gyermeksirás ütötte meg füleit. Aztán egy hatalmas bassus hang bömbölt bele a jajgatás magas szopránjába:

— Ne ordíts gazember! merrt különben mindjárrrrrt! .... Feküdj le! . . . Hogy hívnak te másik ? Kis Miskának! No fiam Kis Miska gyere ki! . . Feküdj le gazember!.....

A jajgatás meg-megszünt; de kevés perez múlva újra kezdődött ismét. A tisztelendő ur mint muzsikális ember észre vette azonnal, hogy minden szünet után más-más torokból ered a keserves cromaticus scala.

A jajgatás az iskolából jött. János diák kezdette meg tanítói működését.

Ismét egy keserves jajgatás. Ez valamelyik kislány torkából jött, mert nagyon vékonyan szólt. Aztán a jajgatás, sirás, rivás, szepegés oly általánossá lett, hogy a pap kénytelen volt olvasmányát letenni s átmenni az iskolaházhoz.

Kiváncsi volt megtudni mi történik ott? Csendesen az ablak mellé állt s benézett a tanterembe.

Ott állt János ur a terem közepén mint egy boszuló cherub, kezében suhogó mogyorófa pálczával. Egy kis borzas honpolgár éppen akkor tápészkodott fel a földről, keservesen jajgatván az „ütenyrendszer- böl“ kapott prelectió miatt. A többi gyermek a padokban jajgatott, sze-