Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-09-15 / 37. szám
hatásos, kevésbé művészi darabbal daczára az akadályoknak, nagyobb sikert tudtak volna elérni. Különben a nevezett urak mint tudjuk, a „Szegzárdi dalárda“ legjobb tagjai közé tartoznak s mi nem mulaszt- 1 hatjuk el az alkalmat, hogy hozzájuk, mint ilyenekhez pár szót ne intézzünk. Néhány év óta Szegzárdon a társadalmi élet emelkedést mutat s ha ezen emelkedés tényezőit kutatjuk, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy mind a fejlődés megindítására, mind pedig annak állandósítására részben a dalárdát illeti meg az érdem-koszorúja. S mit látunk mégis? Valljon részesül-e a dalárda a múltban szerzett érdemeinek s a társasélet terén neki jutott szép feladatának megfelelő támogatásban? Nem! . . . . . Kicsinyes érzékenykedések és sajnos közönyösség odajuttatták a dalárdát, hogy a közönség iránti kötelezettségeinek már alig képes megfelelni és léte forog koczkán. Pedig a nevezett uraknak mai előadásuk mutatja, hogy korán sem unták meg a dalt, mert hisz ez előadásra való előkészülésük meglehetős szorgalmat igényelt tőlük. Ha tehát a dalárdán kívül jut idejük es van kedvük a müénekléssel foglalkozni, úgy tehetnék ugyanaz s ugyanoly hévvel mint dalárda tagok; hogy pedig ezt nem teszik, azt csakis a dalárdával ellenséges s talán maguk a nevezett urak mindegyike által nem is gyanított titkos mozgató erőnek lehet tulajdonítani, melyre most az egyszer — kiméletból — nem akarunk reá mutatni. — Uraim, nem vagyunk oly bőven társadalmi intézményekkel ellátva, hogy bármelyiknek elsatnyulását közönyösséggel néz- hetnök s egy már meglevőt egy kétes jövöjünek könnyelműen feláldozni megbocsáthatónak tarthatnék! — Azért azon őszinte óhajunkat fejezzük ki, hogy a mai nap sikerrel működött urak jövőre mint dalárdái tagok a dalárdának biztos törzsét képezve, fejtsenek ki hasonló szorgalmat és a jótékony czélok iránti hasonló odaadást s a siker bizonyára nagyobb leend, — mert hisz tudjuk, hogy az ének-karoknál a nagy szám magá- banvéve már biztosítja a nagyobb hatást. A sorozat harmadik részének megfelelöleg, befejezésül, Moliere „Sganarelle“ czímü vigjátéka adatott elő. Ez volt az előadás legsikerültebb része s a közönség zajos nyilatkozatokkal és virágkoszoruk dobásával adott kifejezést tetszésének. Schöner István ur Georgiban, Halmay Aranka k. a. Celie, Geiger Gyula ur Horace, Jurkovics Ottmár ur Poczak, Eötvös Károly Lajos ur Sganarelle, Stann Erzsiké Sganarellené, Knar Albert ur Villebrequien s Trajber Györgyike k, a. Celie társalgónöje szerepében, mind igen helyén voltak; ámbár itt is áll, hogy más darabbal, hasonló tehetségek mellett, szinte nagyobb hatást lehetett volna elérni. Az előadás után táncznak kellett volna lenni, de majd egy óra kellett hozzá, mig a közönség hullámzása annak létesítésére, egy kis tért nyitott; de még azután is majd éjfélig a táncz egymás költsönös taszigálásából állt. Tenger volt az agyontiport lábak és ennek folytán keletkezett haragos arezok s sziszegések tömege, pedig az anyag a tánezhoz meg volt. Volt tánezos elég, ki a terem közepén egymás hátát támogatá, azután ott voltak a paradicsom meglopott virágai, csoportokban, fénylő szemekkel, kipirult arczczal és lihegő kebellel, még is sok férfi Tantalus szerepére volt kárhoztatva. Elmondhatjuk-e a névsort, megemlítsük-e, hogy három szépségben úszó főrangú hölgy majd hajnalig küzdött az akadályokkal és még sem távoA nagytiszteletü ur különböző titulusokkal szokta tanítványait trak- tálni. „Uramöcséra“ —. „Amice“ — voltak a rendes megszólításai. A „Domine“ — vagy „Hallja az ur“ akkor járta, midőn nem tetszését akarta nyilvánvalóvá tenni; a kinek pedig a „Fiam“ titulus jutott, az biztos lehetett róla, hogy az öreg ur szemei felismerték a széllel-bélelt embert. János diák azonban nem sokat törődött vele, hogy felőle mi véleményben van valaki, ó erősen meg volt győződve, hogy nálánál egybe-egybe nem találkozik különb ember a Kárpátoktól Adriáig. Ez neki elég volt. Hiába! Az ön becsérzet nyugalma a legbiztosabb paizs az ember rósz- akarata ellen. Tudta ezt János diák. Azért nem is igen látogatta a tanórákat. Mire való is az? Hanem annál rendesebb vendége volt a kocz- káknak, kávéházaknak. A genie emberek — mondá — zajosan szokták tölteni ifjúságukat. Szülőit rendesen tudósítani szokta állapotáról. Természetesen mindig pénzkérésen végződött a levél. A boldog szülék küldték a pénzt, a mint csak erszényük engedte. Mért hát Jánosnak rangjához méltóan kell élni! Aztán meg János diák olyan leveleket tudott írni, hogy a jó szülök majd oda lettek gyönyörűségükben. „Kedves szülőim“! — irá egyszer — tudatom önökkel, hogy most élem iQuságora pirkadó hajnalának hullongó rózsáit! A sorok és állapotok nagyok; de a létei minemüsége nagyon alacsony fokra származott nálam: mert ninc3 pénzem. Küldjenek azonnal. A jövő héten a polgár- mester ur báljában kell megjelennem. Egy rangbéli kisasszonynak szeme van rám. Kérését megújítja szerető fiuk Jani filosofus. Váljon van-e szülő, ki ellene tudna állani az ilyen stylusnak? . . . Ment hát a pénz János diák zsebjébe, — onnét meg a „Nádor“ kávéház föpinezérjének a piros bugyellarissába, — vagy Károly czigány tányérjába. így folydogáltak János diáknak napjai, vidáman gondtalanul. Adta az urat, szórta a pénzt, —■ mint illik olyan fiatal emberhez, ki a polgár- mester ur báljába hivatalos s ki rangbéli kisasszonyokat hódít. — Hogy zott; hogy a „Schwäbische Türkei“ négy sylphidje itt is itt volt szivet rabolni'; hogy a hölgyek, kik kilencztizedrészben prózai lénynek állítják magukat, éppen azon arányban poesisból alkotva, helyt álltak leggelig, hogy, — de ki tudná őket mind név nélkül megnevezni.!, — Szedőollók. Mehrwerth Ferencz kereskedő ur igen czélszerü szölőszedö ollókat hozatott, melyek a szőlőszemek elszorását es «izok felszedése körüli sok kellemetlenséget elódázhatóvá teszik s használásuk időkémélést eredményez. A közelgő szüret alkalmából ajánljuk gazdaközönségünk figyelmébe. — Hymen. Jobaházi Döry Lajos tisztelettel tudatja fiának, jobaházi I>öry Jenőnek, jobaházi Döry Gyula cs. kir. kamarás és neje, göncz- ruszkai gróf Kornis Anna csillag-keresztes hölgynek leányával, jobaházi Döry Mathilda kisasszonynyal folyó 1875. évi szeptember 29-én Kocso- lán leendő egybekelését. Dombóvár, September 5. 1875. — Díjkiosztás. A högyészi lókiállítás különössen szopós csikóvali anyakanczák szép számmal voltak, úgy, hogy a bizottság a 6 díját 10 felé osztaudónak találta; sikerült szopóscsikóvali anyakanczáért 1. díjat 8 Kovács György ozorai, 2. Pesthy Móritz Űzd 6 ijzjl 3. Schneider József kokasdi 5 ifí 4. Jozsa Péter szántói 5 ij^ 5. Simon József szakcsi 5 ^ 6. Mayér Mihály grábóczi 4 7. Verk György zombai 4^8. Weinling Péter f.-nánai 3 ^ 9. Józsa János szántói 3 10. Bognár Ferencz bedegi 3 £J: Kitűnő tenyészképességet ígérő 3 éves kanczacsikók után 10 1-sö díjat Gulyás János n.-szokolyi. 8 ^ 2-ik díjat Hajtskó Mátyás szakályi. 6^3-ik dijat Németh János tamásii. 5^j; 4-ik díjat Szebé- nyi János szakályi lakos nyerték el. Az 5 ^j; 5-ik díj megosztatott s 7 " f részben 2 arany Kis Ádám szakályi lakos 3 éves csikajának, részben 3 arany Weiszling Gáspár f.-nánai lakos szopóscsikóval ellátott anyakan- czájának ítéltetett oda. Anyakancza 54. 3 éves kanczacsikó 18 állítatott ki. Ezenfelül elövezettetett még Bernrieder Józsefnek kitünően megtermett Pictor és Fördős Dezső Cowold származású 3 éves méncsikaja. — Piacziár. Szegzárdon 1875. évi szeptember hó 11-én. Gabona. Búza egy mérő: 5 frt. Kétszeres egy mérő: 4 frt. Rozs egy mérő: 3 frt. 50 kr. Árpa egy mérő: 2 frt 40 kr. Zab egy mérő: 1 frt 90 kr. Kukoricza egy mérő: 2 frt 50 kr. Burgonya egy mérő: 1 frt. Liszt. Szinliszt egy mázsa: 12 frt. Zsemlyeliszt egy mázsa: 10 frt. Kenyérliszt egy mázsa: 9 frt. Derczeliszt egy mázsa: 8 frt. Főzelék-féle. Ris egy font: 20 kr. Búzadara egy iteze: 12 kr. Árpakása egy font: 20 kr. Borsó egy iteze: 18 kr. Lencse egy iteze: 10 kr. Bab egy iteze : 10. kr. Köleskása egy iteze: 7 kr. Széna. Kötetlen egy mázsa: 3 írt. Kötött egy mázsa: 3 frt 20 kr. Szalma. Ágybavaló zsuppszalma egy mázsa: 1 frt. 67 kr. Alomszalma egy mázsa: 1 frt. Tűzifa. Cserfa egy öl: 14 frt. Tölgyfa egy öl: 11 frt. Puhafa egy Öl: 8 frt. Lámpaolaj egy font: 28 kr. Fagygyu gyertya egy font: 34 kr. Szappan egy font: 24 kr. Nyers fagygyu egy font: 22 kr. Hús. Marhahús egy font: 24 kr. Juhhus egy font: 18kr. Sertéshús egy font 32 kr. Szalonna egy font: 50 kr. Disznózsír egy font: 60 kr Marhazsir egy font: 60 kr. Felelős szerkesztő: Bodn Vilmos. milyen volt az a rangbéli kisasszony, — s János diák hogy ismerkedett meg vele? ime halld meg szerelmes olvasóm! Egy szép nyári vasárnap délután kisétált János diák a promenádra. Ott már javában húzta a katonabanda s Márs fiai negédesen lejtették a hopsz-polkát a termetes szakácsnékkal, szolgálókkal s deli dajkákkal. János diák gyönyörködve nézte a mulatságot. Egy tánezoló pár csakhamar lekötötte figyelmét. Kifent bajszu, öles termetű svalizsér karján lejtett egy kökény szemű, domború termetű kaczkiás szakácsné, fekete kez- tyüsen, mellén bazsarózsa bokrétával. A pár gyönyörűen sasirozott, pörgött, — 8 közbe a termetes svalizsér jó borízű hangon kurjászta az ismeretes promenad-nótát. „Bai der Sontags musi Tanzt die schene Susi, Mit einem G’freiler von Militär, Sie thut. ihn recht sehen pitten Er soll mit ihr tanzan in die Mitten Recht schlupf hin und her. Wie sie so zammen tanzen Die sieht an Sebei glanzen Von ánem feschen Granadier Sie thut an. Lippen tragen,. Und dem D’freiter Ságén — Obst weck gehst von mir!“ — János diák szorul szóra megértette az egészet. Elgondolta magában: mi szép volna, ha az a bájos hölgy az ö kedvéért mondaná a termetes svalizsér strázsamesternek: Obst weck gehst von mir! — E gondolatra szive egészen átmelegült. Alig várta, hogy a táncznak vége legyen. Oda sorapolygott a bűnös ideádhoz, — a mint a táncz végével egy padra leült, — s discursusba keveredett vele* (Folytatása következik.) Riiadaiuantus,
