Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-08-15 / 33. szám
Erre felolvastatik az indítvány, mely a következő két pontból áll: \. Mondja ki a közgyűlés, hogy a szolgabirák helytelenül jártak el, midőn a főispáni körrendelet költöztetését az alispán mellőzésével foganatosították. 2. Határozza el a közgyűlés, hogy a belügyminister úrhoz egy feliratot intéz, melyben felkéretik, hogy a főispánt a megyei autonom jogok tekintetbe vételére utasítsa. Pápé Gyula kéri az indítvány első részét elfogadni, á többit pedig mellőzni. Szlulia Benedek képviselő: ha arról volna szó, hogy a megyei kormányzatra szabály alkotassék, őa legszabadabb körhöz csatlakoznék, de itt a létező törvény alkalmazásáról van szó, annak 52. §. pedig, melyet ezenel felolvas, szabályozza a hatáskört, az ellen pedig a főispán nem vétett. Hanem a vitánál mellék czélok forognak fenn. Fördős Vilmos csodálja, hogy éppen azon oldalról jön a támadás a megyei autonómia ellen, hol a szabadelvű zászlót minden alkalommal lobogtatják. D ö r y D é n e s óvást tesz azon gyanúsítás ellen, mintha ezen ügynél mellékes indokok forognának fel. Felolvassa a főispán alispán és szolgabirák hatáskörét szabályozó szakaszokat s ezekből kivonja a következtetést, hogy a főispán csak belügyminis- teri felhatalmazás utján rendelkezik a megyei tisztviselőkkel.; Ha ilynemű események fordulnak elő, -utoljára nem a megye kormányoz, hanem a főispán. Kétségbe kénytelen vonni, hogy a főispánnak joga lenne állítólagos visszaéléséket kiegyenlíteni, mert hát ha vizsgálat teljesítésének és büntetés kiszabásának szüksége forog fenn, azt a főispán el nem engedheti. Kurcz G y ö r g y a következő inditvány elfogadását ajánlja: mondja ki a közgyűlés, -hogy elvárja tisztviselőitől, hogy a törvényben körülírt kötelességeiket teljesítik. (Nagy lárma). Leopold Sándor bizottsági tag nem hiszi, hogy a főispánt eljárásában a megyei autonomicus jogok megsértésének vágya vezette volna, ő hajlandó inkább eljárását a közigazgatásbani járata lanságának tulajdonítani. (Nagy zaj. Felkiáltások : rendre! actiót !)■* Fördős Vilmos tisztiügyész ezen nyilatkozatban széksértést lát s a keresetet azonnal beadja. TÁEC'ZA. János diák története. (Folytatás.) Az ifjúság a testgyakoi'ló téren élvezte a kellemes Ő3zi délutánt. Egyik a korlátokon csinált nyaktörő mutatványokat; a másik a keresztvason pörgött; a harmadik macska ügyességgel kúszott a köteleken. Egy csoport erős izmos ifjú nehéz vas golyókkal lapdázott; mások hintáztak, lóra ugráltak. A tér közepén két áthléta birkózik egymással. Homlokukról folyik az izzadság. Egyik sem akar eng'edni a másiknak. Megvan engedve minden cselfogás; mert hiszen csak tréfa az egész. Az egyik hirtelen gáncsot vet ellenfele lábainak; — de ez nem jő confusi- óba, hanem cselt használ szinte. Elkezd hátrálni, — mintha elfáradt volna. Egyszer aztán előveszi az alföldi gulyások tempóját; — nagyot ránt ellenfelén, — s feje tetején dobja a homokba. Az igaz, hogy maga is utána esik ; — de ez nem tesz semmit; — a kis puffanás bőven fölér a nyert dicsőséggel. A körülállók éljeneznek a győztesnek, haho- táznak a kudarczot vallott felett. — Amott egy ékesen szóló jogász regéli kalandjait a köré telepedett hallgatóságnak, — rengeteg nagyításokkal fiíszei •ezvén előadását. Beszédjét élénk gesticulátiokkal kiséri. Elmondja: hogyan 'curisalt a falusi hölgyeknek, — hányat hóditott meg közülük, — hány mágnással ivott brudersehaftot I — hogyan itta le 1 falusi compániát, — hány „schlagert“ vágott ki egy éjszaka alatt. A tapasztalatlan „bagoly diákok“ szent álmélkodással hallgatták az elbeszélőt; a tapasztaltabbak pedig —- mikor a regélő hős nagyon eltalálja vetni a sulykot — tenyerükbe fújnak s nagyokat ütnek térdükre, a mi a deák nyelvén azt jelenti, hogy fele sem igaz árn annak ! De azért a világért sem mondanának ellent, nehogy társukat kompromittálják. Az azután job- ban-jobban bele melegszik. „Ez még mind semmi folytatja neki hevülve — hanem az volt valami, mikor Pápán maturandus koromban ..................... It t aztán megered a beszédárja bevertjablakokról, rászedett handlékról, kifigurázott profescorokról, szerelmes pap kisasszonyokról, elbolonditott zsidó lányokról, tenyeres-talpas mezei nymphákról, kvaterkázó/ranciskanus barátokról, hehentő kálvinista kostákról, zsogori lutránus tanítókról, okosMire Leopold Sándor szavait visszavonja. Hő ke Dániel, csodálkozását fejezi ki, hogy akadnak egyének, kik a megye autonom jogai ellen szóllni bátorkodnak. Fördős Vilmos felszólítja szavai visszavonására, miután azonban Hőke Dániel azon kérdést intézi a bizottsághoz, hogy vdn-6 valaki, a ki szavait magára veszi s eiie nagy deiűltség támad, a jelenet komolyságát veszti. C hol nők y Imre kijelenti, hogy az autonómiának barátja s szeretne hasonló eljárást mellőzve látni. Kovács István felszóllalása után, ki szinte nem lát a főispán eljárásában sérelmet, a következő módosított inditvány egyhangúlag elfogadtat! k : A főispán urnák nyilatkozatából meggyőződvén a közgyűlés, hogy eljárása által nem volt szándoka a megye autonómiáját sérteni, utasítja a megyei tisztviselőket, hogy jövőben magokat szigorúan a törvényekhez tartsák. Ily lefolyása volt az első ütközetnek, mely ha nem csalódunk, megyei életünk egy uj korszakának nyitányát képezi s valószínűleg messzekiható jelentőseggel bir. Befejezhetnök értesítésünket, ha azon Ígéretet nem tettük volna, hogy a szőnyegen forgó eseményre vonatkozólag saját nézetünket is elmondandjuk. Elmondjuk ?! vagy tán el is mellőzhetjük s e helyett egy érdekes mesével szolgálunk. Volt egyszer egy szerelmes ifjú, ki szülői rábeszélése folytán, érdekházasságra lépett, szive szerelmét azonban változatlanul megtartotta annak számára, ki házassága előtt vele gyengéd viszonyban élt. A házasság kötelékei előirták számára az utat, az ifjú azonban nem tudott uj helyzetével a réginek árán megbarátkozni s egy végzetes pilanat- ban elindult szerelme tárgyát újra felkeresni. Útja egy virágos kert mellett vezetett el, mely előtt nagy bötükkel tele irt tábla állt s rajta e szavak voltak olvashatók : a virágokat szaggatni tiltatik. A szív embere nem állhatott ellent vágyának s a tilos kertben virágokat tépett, hogy azokkal eszményképe szerelmét a maga részére biztositsa. Folytatnék a mesét, de még nincs vége. Baríinai. kodó pápista mesterekről, kudarczot vallott legátusokról, personiás elöljárókról, hetvenkedö preperandistákról, parfömirölt borbély legényekről, verekedő mészárosokról, megugrasztott vasasnémetekről, elcserélt csiz- mazia czimerröl, bevert fejű csiszlikekröl,— szóval mindazon „személyekről és dolgokról“, kikkel és mikkel valaha csak diák érintkezhetett. Egyszerre C3ak elterjedt a hir, hogy János diák megérkezett; — kocsija ott van a kapu előtt. A hir egészen felvillanyozta a fiatalokat. Tudták, hogy János diák jönni fog; — vártak reá; — hiréböl nagyobb- részint ismerték már; hallottak eleget viselt dolgainak bámulatos mivoltáról. A kik pedig nem voltak eléggé tájékozva a nagyra termett ifjú felöl: azokat az avatottabbak azonnal felvilágosították: hogy az ujonan érkezett a legnagyobb nyeremény az ifjúságra nézve. Minden bolond súgást után. mond: — kötekedik a proíessorokkal; — megeszik egyszerre egy malaczot, — s megiszik rá egy fertály akó bort; —hazudik mint egy opsitos baka; mond bolondokat, annélkül, hogy maga nevetne rajta stb. stb. — Milyen jó lesz ez majd közös czéltáblának! pompás höskölteményeket, epigramokat lehet rá Írni, — s minden bolondnak neki lehet ugratni. Az ifjúság lelkesedése tulságba ment át. Quod múltúm, — stulturn: mondja a latin közmondás s ennek szomorú következményét a nemes íjuság is kézzelfoghatólag tapasztalta, úgy járván mint az a török ispalu, ki olyan nagy igyekezettel ugrott a nyeregbe, hogy a túlsó oldalon lefordult. Mire János diák daliás alakja feltűnt: akkorra már az ifjúság megtette a kellő előkészületeket a nagyszerű fogadásra. Egy karcsú fiatal diák fennállott a fő árbócz. tetején, egyik kezével a zászlónyélbe fogódzva, — a másikkal tollas kalapját lengetve. János diák méltóságos léptekkel közeledett. (Folytatjuk.) Rliadamantiis* Siófoki levél augustus 8. 1875. A dunántúli vidék egyik büszkesége a szép Balaton — ha úgy tetszik magyar tenger — vidékére vetődtem el a napokban, ama vidékre, mely fürdőjét magyar tengeri fürdő név alatt meri árulni, értem
