Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-07-14 / 28. szám
lalkozás háladatosságát, s az általa épen a nép legszegényebb részére háromló jótékony hatást. — Különösen kiemelendő az, hogy ezen foglalkozás csekély, — csaknem semmi tőke befektetés mellett nyújt a legszegényebb és a nagyobb physikai erőt igénylő más mezei foglalkozásra alkalmatlan egyéneknek oly jövedelemét, mely állapotukhoz mérve valóban áldásosnak moncU ható. >A így Tolna, Duna-Szent-György, Szegzárd, Öcsény, Decs és Várdomb szegény selyemtenyésztőire nézve azon 25—180 írt, melyet egyesek a legfeljebb 5—6 hétig tartó fáradság után gubáikért kaptak, valóságos jótétemény volt a múlt évi rósz gabna és szőlőtermés után. Fentebb állítatott, hogy az idei sikerült tenyészetek a re- keszpetézés diadalául tekintendők, — az előadottak után azonban könnyen tehetné valaki azon megjegyzést, hogy pusztán a jó időjárás következménye az, hogy a tenyészetek sikerültek. De ez tévedés, melyet megczáfol azon körülmény, hogy ez évben is csak a rekeszpetékből tenyésztett hernyók mutattak fel jó eredményeket, — sajnos, hogy sok tenyésztőnek azon rósz szokása van, hogy gubáiból maga termel petéket, daczára annak, hogy az itteni intézetnél teljesen megbizható petéket kaphat a termelési árakon, Az ily eljárás ez évben nagyon megbo- szulta magát, miután nemcsak az ily petékből eredő hernyók vesztek el a fellépett foltbetegségben, hanem oly tenyésztőknél, kik saját termelésű petéiket az intézetből nyert rekeszpetékkel együtt költötték ki, még a rekeszpetékből származott hernyók is részben a ragályos betegség áldozatai lettek, s tenyésztőik csak az irigység érzetével szemlélték azoknak szerencsés tenyészeteit, kik csupán rekeszpetéket használtak. Kivánatos, hogy a pórul jártaknak ezen kárukból legalább annyi hasznuk váljék, hogy saját kárukon okulva jövőre csak is az intézettől származó jó petékből tenyésszenek, s igy a jö^ vőbeni károsulást elkerüljék. Beváltatatt ez évben : Szegzárdon ........................................................... 6000 font. Pa ncsován . . ............................ • • • 3000 „ ___Fehértemplomban................................ 31000 „ ■ Ös szesen . . 40000 font selyemgubó, mint a kiosztott 1400 lat rékeszpetébőli tenyésztés eddigi eredménye, és még mindég várható körülbelül 10000! font, miután mind a három beváltási állomáshoz még mindég hozatnak be gubók beváltás végett. Ha tekintetbe vesszük, hogy a múlt évben mind a három beváltási állomáson összesen csak 6000 font gubó váltatott bé„ úgy az idéi eredményt szerfelett sikerültnek kell tekinteni, és ezen nagy eredmény bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy mily fejlődésre képes a selyemtenyésztés csak némileg kedvező időjárás és rekeszpeték alkalmazása 'mellett. Miután a tenyésztésre nézve kiváló fontossággal bir a használt selymér fajok minősége, nem érdektelen e helyütt röviden megemlíteni, hogy minő fajokat használt az intézet tenyésztésre. Kiosztatott ez évben a tenyésztők között: I. egy toskanai olaszfaj, II. a brianzi faj két alosztályzata, mely a selyemtenyésztéssel tudományosan foglalkozók által brianzi A. és brianzi B. név alatt ismeretes. III. zöldgubós eredeti japáni faj. IV. Az I. és II. a fajoknak a japáni eredeti fajjal való keresztezései. Mindezen fajok az idén legszebb eredményeket mutattak fel; mindazáltal úgy mennyiség, mint minőségre nézve az elsőség a fent említett brianzi B. faját illeti meg. Ennek gubói sárgák, kissé rőzsaszinü fénnyel, kicsinyek és kemények, de selyemgazdagságuknál fogva a többi gubókhoz képest igen nehezek, úgy hogy ezekből 290—300 gubó nyom egy fontot, inig más fajú gubóknál 340—450 gubó nehézsége ér fel egy fonttal. A szegzárdi selyemtenyésztési intézet a múlt évben kapott Susani úrtól Monzából egy latot, és a kedvezőtlen időjárás daczára a múlt évben Decsen ezen 1 latból 70 font gubó termeltetett, mely egész gubómennyiség fent előadott különös előnyeinél fogva petézésre használtatott fel, s igy ezen fajból az idei tavaszkor már tetemes mennyiségű rekeszpete osztatott ki, melyből több tenyésztő 1 lat után 68 font gubót nyert, minél szebb eredmény nem is kívánható. (Folytatása következik.) Kisdedovodai rend. Minél kívánatosabb az alapnevelő intézetek terjedése, annál nagyobb örömünkre szolgál mintaovodával birhatnunk. Ilyenül mutatjuk be a Szegzárdi kisdedóvó-intézetet, melynek múltjából legközelebb érdekes adatokat közlendőnk, jelenleg, pedig nevelési vendének alaprajzát ismertetjük meg, hogy a szülők ebből, is tájékozást nyerjenek a Fröbel rendszere szerinti alapnevelésben, az intézeteknek pedig tantervűk megállapításánál előképül szolgáljan. I. Felvétetnek a 3-6 éves kisdedek a nevelőnö által bármikor, a nevelés egyöntetűsége tekintetéből azonban kivánatos a növendékek mielőbbi beiratása. Fizetendő beiratási díjul egyszer mindenkorra 50 kr. tandíjul pedig havonként 50 kr, a nyugtatvány bárczák átadása mellett. Az intézet a kisdedek gondozására, erkölcsös illemes magaviselethez, és kiválóan öntevékenységhez szoktatás mellett testi és lelki tehetségeik természetszerű és öszhangzatos fejlesztésére nyitva áll: hétfőn, kedden, csüFénylök voltak mint a gyémánt és sötétek mint az éj. Különösen balszemében volt valami delejes varázs. Folyvást egyenesen, mereven nézett vele, s e nézés gyújtott, égetett................... Ar thur gróf még mindig nem találta fel ideálját. Sebzetlenül hagyták szivét a női szemek nyilai. Egyszer azonban — a tavaszi lóversenyek alkalmával — meglátta Aurelia bárónőt. És Arthur gróf szerelmes lett. Ez ismét nem volt csuda. Aurelia bárónő azon nők közé tartozott, kiket csak látni kell, hogy őrjöngjön utánuk az ember. Az a finom modor! Az a szellemes társalgás ! Énekelt mint Patti, szavalt mint Rachel, zongorázott mint egy vir- tuo, tánczolt mint Elsler Fanni, lovagolt mint egy amazon, s midőn négy almásszürkéjével megjelent a rondeaun : mindenki megesküdött rá, hogy Phaetonnál is nagyobb kecsesei kezeli a gyepiüt. Aztán ennyi szellemi tulajdon mellett mennyi testi bübáj, mennyi kecs, mennyi varázs! Nyúlánk junói termet, szobrász vésőjéhez méltó telt idomokkal. —■ Alabastrom fehérségű arczát selyemnél puhább szőke fürtök folyták körül. Ajka feslő rózsabimbó, melyről egy csók felérne a török paradicsom, minden üdvösségével! És szemei! Soha, soha ilyen szemeket! Kékek voltak azok, mint a májusi égbolt, vagy mint a nefelejts. Úgy tudtak mosolyogni, nevetni, haragudni, hízelegni, villámlani! A tengerszem mélysége, s az égbolt magassága látszott bennük. ............Különösen balszomében volt valami kimagyarázhatatlan, ér thetetlen, észvesztő, hódító................ Ar thur gróf tökéletesen oda lett. Feledte hírnevét, verseny paripáit, tudós értekezleteit, klubbot, ca- sinót, takács-mácsonyát, — ment, rohant és — szerelmet vallott Aure- liának. | Nem sokára mindenki arról beszélt, hogy Arthur gróf és Aurelia bárónő jegyesek. A fáma nem hazudott. Arthur gróf és Aurelia bárónő csak hamar egybekeltek. A gyönyörű pár boldogságát mindenki irigyelte. Nem akarjuk a mézes hetek boldogságát ecsetelni, csak annyit mondunk: hogy az új házasok naphosszat egyebet sem tettek; mint egymás szép szemeit bámulták. > Már a mézes hetek rég mézes hónapokká torlódtak össze: midőn egy különös esemény történt a boldog házaspár életében. Ezen esemény képezi történetünknek forduló pontját, itt kezdődik a tulaj donképpi bonyodalom Volt Arthur grófnak egy kedves komornokja. Jeannak hitták, s állítólag Francziaországban született. Urával nagyon bizalmas lábon állott. Utazásaiban hü kísérője volt, részt vett kalandjaiban, s majdnem baráti viszony volt közöttük. . A grófnénak is volt egy kedves komornája. — Állítólag Franczia- Svájczban született, s Julietíe-nek hitták az eszemadtát. Még kis lány került úrnőjéhez, ki majdnem testvéri szeretettel ragaszkodott hozzá. A világért otthon nem hagyta volna az apai háznál. Jean a komornok csinos fiú volt, Juliette a komorna, minden komornák eszményképe. Ügyes, furfangos, [ravasz, pajzán, csintalan, örökösen jókedvű, —■ s e mellett szép,— mint a virág kikeletkor* Alig hogy egy fedél alá kerültek: Jean érezte, hogy komornokike- belében a szív erősebben kezd a szokottnál lüktetni. Juliette szemei pedig csakúgy ragyogtak, valahányszor Jeanra nézett. Eleinte megelégedtek a rövid „bon jour“ „bon nuitu-vel, de lassanként a hideg udvariasság válaszfala egészen leomlott köztük. Hajh! A szerelem mindenható! f ** , » á « Órákig elbeszélgettek egymással s nem sokára formális szerelmi viszony fejlődött közöttük. Járták a gyengéd ölelések, s a emukor-édes puszik.
