Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)
2019-12-07 / 284. szám
7 imwhelyorseg vendeaunk a Maavar Napló Majoros Sándor: Az ellenség földje Kovács István: Shakespeare a Corvin közben Berta Zsolt: Kalef Az első világháború történetét az irodalom mélyrehatóan feldolgozta, de még mindig vannak benne olyan területek, amelyekhez a fölfedezés izgalmával lehet közelíteni. Majoros Sándor egy irodalmi szempontból ismeretlen terepet, a szarajevói merénylettől a Drina folyó mentén bekövetkezett első csatáig tartó időszakot mutatja be. A különböző helyszíneken, másmás szereplők által elbeszélt történeteket a háborús készülődés fűzi össze: a Monarchia hadserege Bosznián keresztülvonulva készül a szerbek elleni összecsapásra. Csakhogy a könnyű győzelem reményétől feltüzelt katonák már ebben a számukra furcsa, idegen világban is beleütköznek valami megmagyarázhatatlan akadályba, ami arra készteti őket, hogy átértékeljék a háborúval kapcsolatos elképzeléseiket. Majoros Sándornál jobban egyik kortárs magyar író sem ismerheti Boszniát, hiszen a jugoszláv időkben ebben az országban töltötte katonaidejét. A korábbi köteteiben megalapozott és szinte már védjegyévé vált történetmesélő hangját ebben az irodalmi közegben is remekül érvényesíti, új színterekkel gazdagítva írói világát. Kontra Ferenc: Az álom hídja Kontra Ferenc korábban több novelláskötetében is foglalkozott a délvidéki magyarságot sújtó világháborúk és a kilencvenes évek délszláv háborúinak emberi katasztrófáival. Most, csaknem húsz évvel később, visszatért legéletbevágóbb tárgyához, és új regényének cselekményét- kimondatlanul, de felismerhetően- a Vajdaság fővárosának jelenkori, poszttraumás valóságába ültette át, ahol egy gyermekkórház sugárfertőzött, fiatal felnőtt bentlakóinak sorsán keresztül a fizikai és lelki sérülések valós következményeivel nézhetünk szembe. Több nemzedék képviselőjének, és ezen belül két baráti társaságnak a történetét követhetjük nyomon, akiket nemcsak a város köt össze, amelyben élnek, hanem léttapasztalatuk is: hiába születtek és nőttek fel itt, szinte egytől egyig idegennek számítanak, akiket szabálytalanságuk miatt „félelmetesen békén hagy”, mellőz a társadalom. „Akit kirekesztenek, az úgy érzi, hogy meztelenül áll egy kihalt utcán. Azt hittem, itt majd idegen leszek, holott otthon voltam”- meséli a regény egyik szereplője, aki - több sorstársához hasonlóan - a méltó életért végül elhagyja a szülőföldjét. De vajon miként élik meg számkivetettségüket az otthon maradók, akik a saját sorsuk mellett a túlélőkről őrzött emlékeiket is kénytelenek cipelni? Az álom hídjának egyik legnagyobb érdeme, hogy Kontra Ferenc elfogadó kíváncsisággal és kifinomult lélektanisággal közelít minden egyes, közösségét kereső szereplőjéhez. Csender Levente: A különleges Meditittimó kalandjai Csender Levente József Attila-díjas novellista első mesekönyvében két világ él egymás mellett: az egyik Meditittimó herceg autizmusából eredő különlegességeit természetesnek veszi, a másik az elfogadás és segítés helyett a hiányosságaira fókuszál, és a fiú megváltoztatására, saját képére formálására törekszik. Az előbbi a gyerekek és a mesék világa, ahol lovas kocsik, sárkányok és beszélő állatok fordulnak elő, az utóbbi a mai világunk, ahol többnyire tescós házhoz szállító autók, GPS-ek és iPhone-ok jelentik a valóságot. Az erdélyi származású író izgalmasan mutatja be ezt a kettősséget: él a magyar népmeséi hagyományokkal, ugyanakkor nem fél modem eszközökhöz nyúlni. A mesét és a valóságot látszólag kijátssza egymás ellen, azonban a feloldás épp a két világ közti távolság közelítésében rejlik: a valóságban létező nyomasztó dolgok a mese világában megszemélyesülnek, hogy miután alakot öltöttek, elfogadhatóbbá váljanak. Meditittimónak és társainak azonban továbbra is azzal kell szembesülniük, hogy tőlük várjuk a távolság legyőzését. A kérdés: hajlandóak vagyunk-e egy olyan világot teremteni, amelyben mi is elindulunk feléjük. Az író a mese segítségével erre a közös útra invitálja az olvasót. A különleges Meditittimó kalandjai minden nyolc és tizenkét év közötti gyermeknek szól, ugyanakkor segítő gyerekkönyvként a felnőtteket is az elfogadásra ösztönzi. A nagy érdeklődésre való tekintettel már a kötet harmadik kiadását jelenteti meg a kiadó. 2019. december Kovács István (1945, Budapest) József Attila- és Magyarország babérkoszorúja-díjas költő, író, műfordító, történész, polonista a kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alkotója. Korábbi krakkói főkonzuli szolgálatának is köszönhetően a lengyel királyi város díszpolgára, a Magyar Művészeti Akadémia és a legendás Kilencek költőcsoport tagja. Lírikusként ritkán lép a közönség elé, bátran kijelenthető: csak a válogatott verseit írja meg. Shakespeare a Corvin közben című új verseskönyve az elmúlt évtizedben született költeményeit tartalmazza, hat ciklusba rendezve. A Balaton-felvidéki táj értő szeretete, a pályatársak emlékezete mellett a családtörténet és az 1956-SHAKESPEARE A CORVIN KÖZBEN os forradalom megrázó részletei ábrázolódnak a lapokon. Árkossy István: A Nautilus fénye (Ruzsnyay Béla szobrászata) „(...) a mai napig megmaradtam gyermeknek. A művészetben is, minden komolyság mellett folyamatosan játszom.” így nyilatkozik magáról Rozsnyay Béla (1949- 2019) Marosvásárhelyen született szobrász és ékszerkészítő művész, akinek gazdag életművét és változatos életútját ismerhetjük meg Árkossy István kolozsvári születésű grafikusművész hozzáértő alapossággal megírt kötete nyomán. Rozsnyay Béla a Kárpátok gyöngyfüzére után a hűvös Dánián és a hívogató éghajlatú Máltán keresztül jutott el Budapestre, hogy itt - mint ahogy azt a beszélgetésbe^] megtudhatjuk, a kisföldalattihoz közel - találja meg igazi otthonát. Művészetére a fent idézett komolyjátékosság mellett jellemző a folyamatos kísérletezés, „kölcsönveszi” a környezetünkben előforduló anyagokat, mivel ars poeticájában is azt vallja: Natura artist magistra, azaz a természet a művészet tanítómestere. Az anyagok egyszerre vannak rokonságban az élő természettel, de paradox módon hangsúlyozzák saját lényegüket is, vagyis fémanyagiságukat. De művészete azért is izgalmas, mert egyes szobrok szokatlan módon kilépnek nyugalmi helyzetükből és mozogni, sőt olykor zenélni is képesek, új perspektívákat nyitva meg a képzőművészet e tipikusan „statikusnak” elfogadott ágában. A kötet második felében tárul fel képileg is mindaz, amit a két művész beszélgetése és a szakemberek idézett véleménye alapján elképzelhettünk Rozsnyay Béla művészetéről. Ebben lehet segítségünkre a Széll-Balogh Mihály ötvösművész által művészi színvonalon készített közel 75 műtárgyportré, melyek segítségével képzeletben mi is életre kelthetjük a nem hétköznapi alkotásokat: szobrokat, ékszereket, ékszerszobrokat... Mirtse Zsuzsa: Tizenhárom bűvös tükör Felnőtteknek szóló mesekönyvet tart kezében az Olvasó, amelyben Mirtse Zsuzsa legsajátabb világának, az emberi lélek belső küzdelmeinek magas, soktomyú várát emelte. Számára a mese nem pusztán műfaj, hanem az anyanyelve, szeretetnyelve is, amelyen önmagáról és az emberi kötődésekről beszél. Gyakran csak sokára, felnőttkorunkban valljuk be magunknak, hogy az életünk jó ideje elakadt, mert a múltunkat, sárnehéz emlékeinket nem hogy nem dolgoztuk fel legbelül, hanem egyenesen megtagadtuk. Ilyenkor képtelenek vagyunk leengedni a felvonóhidunkat, nem tudunk kapcsolódni a külvilághoz sem, hiszen a várunk falain belül rekedtünk, annak is a legsötétebb zugában, és azon törjük a fejünket, miközben vonásainkat fürkésszük a tükörben, hogy kik is vagyunk valójában. Ezzel a súlyos, kilátástalannak tetsző felütéssel kezdődik Mirtse Zsuzsa új kötete, a Tizenhárom bűvös tükör, amelynek minden meséje a narrátor egy-egy újabb küzdelmes belső utazása és nekirugaszkodása önmaga mélyebb felfedezésének, meghatározásának. Segítőtársak persze minden mesében feltűnnek, a legfőbb támasza mégis az a tizenhárom éves lány, aki ő volt egykor, tele hatalmas álmokkal, és „mint az ördöglámpás: belülről világított”. A mesélő ezért az elhagyott kislányért, ezért az elvesztegetett teljességért kel útra, és gyalogol át annyi viszontagságos mesén, hogy végül kézen foghassa őt, és többé soha ne engedje el. Mert a magasabb rendű életet nem kapjuk ingyen, sokat kell küzdenünk érte, de ha nem kerekedünk fel, ha harc nélkül kitűzzük várunk fokára a szánatag fehér zászlót, úgy könnyen eltékozolhatjuk minden lehetőségünket. „Nyisd meg magad, állj szóba az emlékeiddel, merj szóba állni velük, és akkor maguk közé fogadnak” - erre biztatnak bennünket is a mesék, egy nagy, talán végenincs utazásra, melynek során már nem is átoknak éljük meg a terheinket, hanem személyes kihívásnak. Budapest, hatvanas évek. Közelebbről a Moszkva tér, vagyis a Kalef és környéke. A híressé vált Kalef galerit már szemmel tartja a titkosszolgálat, ám ők erről még nem tudnak. Élik, illetve élni próbálják az akkori fiatalok életét: a srácok egyszerre álmodoznak csajokról, disszidálásról és a forradalom feltámasztásáról - gondtalanságuk azonban nem tart sokáig. Berta Zsolt KALEF Somogyi Győző: A nagy térkép A neves képzőművész az 1970-es években bejárta szinte az egész Kárpát-medencét, és útjai során elkészítette vázlatait a fontosabb épületekről, várakról, templomokról, így állt össze a nagy mű, amelyen a magyar kultúra és történelem nevezetes színterei láthatók a Drávától a Moldva csángók lakta vidékéig. A könyvészetileg is magas szintű, kézzel kötött kiadvány nemcsak grafikai különlegesség és történelmi, művelődéstörténeti segédeszköz, hanem a régi térképészeti technikák és hagyományok művészi megelevenedése is. A MAGYAR NAPLÓ KIADÓ ELÉRHETŐSÉGEI Magyar Napló Kiadó Kft. Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ferenc krt. 14. [4-es kapucsengő) Telefon: 06-1/413-6672 Fax: 06-1/413-6672 E-mail: info@magyarnaplo.hu Honlap és webáruház: www.magyarnaplo.hu IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET f 1
