Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-07 / 284. szám

’TR777U'­helyorseg folytatás o 1. oldalról B 3 retrospektív Néhány év megfeszített munkájával Oláh János nemcsak sikerre vitte a folyóirat ügyét, hanem - miközben számos kortárs művész és tudomá­nyos kutató, közöttük Jókai Anna, Mezey Katalin, Rosonczy Ildikó, Al­­földy Jenő, Aniszi Kálmán, Árkossy István, Báger Gusztáv, Ferdinandy György, Hegedűs Imre János, íresik Vilmos, Kovács István, Lezsák Sán­dor, Majoros Sándor, Péntek Imre, Vasy Géza, Salamon Konrád, Sza­­kolczay Lajos és több más ismertebb személyiség lett a Magyar Napló ál­landó vagy gyakori munkatársa - a fiatal irodalom jelentős műhelyét is kialakította körülötte. Olyan, a mai magyar irodalmi élet legkülönbö­zőbb fórumaiban, szervezeteiben, szerkesztőségeiben dolgozó iijak ta­nulták az irodalom művelését a Ma­gyar Napló, illetve Oláh János kö­rében, mint Biró Gergely, Csontos János, Ekler Andrea, Erős Kinga, Falusi Márton, Kondor Péter, Mol­nár Krisztina, Nagy Gábor, Nemes Attila, Mórocz Gábor, Réger Ádám, Szentmártoni János, Zsiga Kristóf és rajtuk kívül mások is. A Magyar Napló folyóirat fókuszá­ban állva Oláh János egyre hosszabb sugarú és táguló ívű koncentrikus körökben kapcsolta be a kortárs mű­vészet és tudomány intézményeit és képviselőit a lap cselekvési mezőibe. A társadalmi valóságot analizáló s a nemzeti szemléletű irodalom támo­gatására, valamint a fehér foltokat feltáró hazai történelemértelmezés könyvkiadásának megsegítéséért 1999-ben megalapította a Magyar Napló Kiadót. Kiváló kapcsolatokat alakított ki a nemzeti történetírást a korábbijául teljesebb szempontok alapján megközelíteni kívánó tör­ténészekkel, különösen a VERITAS Történetkutató Intézettel. Közös programokat szervezett a képző- s más művészeti ágak intézményei­vel, szervezeteivel, személyiségei­vel, így a magyar alkotóművészek átfogó testületével (MÁNK) s az egyes tudományágak (irodalom-, zene- s egyéb művészettudomá­nyok; vallástörténet, nyelvészet, folklorisztika stb.) képviselőivel. A Magyar Napló Kiadó ezzel össz­hangban számos kulturális terü­leten kezdte kibocsátani könyveit. Mind a folyóirat, mind a kiadó ele­ven fórumává vált a határon túli magyar irodalmaknak is. Oláh Já­nos alapítója és elnöke lett (1995 és 2008 között) a határon túli ma­gyar lapok támogatását koordináló FÓKUSZ Egyesületnek. A kiadott könyvek forgalmazására létrehozta a Magyar Napló Kiadó könyvesbolt­ját, amely a történeti léptékekben gondolkodó és a nemzeti sorskérdé­seket elemző könyveknek az egyik leggazdagabb „lelőhelye” ma is. A Magyar Napló, majd a 2012-ben a folyóirat testvérlapjaként alapított, s az elsüllyesztett magyar irodalom nagyjait reprezentatívan bemutató Irodalmi Magazin főszerkesztője­ként, a lapok, könyvek, tevékeny­ségek megismertetése és népsze­rűsítése érdekében, folyamatosan járta az országot és a határon túli magyarlakta területeket. Oláh Já­nosnak a Magyar Napló folyó­irat szerkesztőségéből szétsugárzó munkássága nemcsak a teljesebb magyar irodalom értékteremtését - de kiadását is szolgálta. Ezért is indította útjára 2002-től Az év ver­sei, Az év novellái, valamint Az év esszéi sorozatot, 2010-től a „Hajóz­zon a magyar irodalommal” elne­vezésű, a könyvheti műveket nép­szerűsítő és az alkotókat egymással megismertető hajóútrendezvényt, illetve 2011-től - közösen a Magyar írószövetséggel és az MTVA-val - a tizenkét órás költészet napi bemu­tatkozásokat: a Magyar Rádió által teljes egészében közvetített Vers­­maraton programot. A folyóirat 2016-tól hirdet versenyt Hanghor­dozók és Énekmondók versenye Szüzanya gyermek Jézussal (epoxigyantából kivitelezett, 65 » 20 * 20 cm, 2012) elnevezéssel Az év versei kötet ver­seinek megzenésítésére, ezenkívül 2019-ben rendezte meg először az iskolák számára kiírt Szaval a suli vetélkedőt. A mindezeket szerve­ző, ezekről hírt adó Magyar Napló szerkesztősége egy kicsi lapkiadó­ból számos cselekvési irányban mű­ködő, a kortárs irodalmat összetet­ten szolgáló intézménnyé vált. Oláh János kultúraszervező ered­ményeit korán felismerték és minő­sítették kortársai. Salamon Konrád „a Magyar Napló életben tartójá­nak” nevezte az írót. „Ez az áldoza­tos, két évtizedes munka - vetette papírra -, amelynek nagyon fontos része volt a kiadói tevékenység is, nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy az értékközpontú magyar szel­lem egyáltalán jelen lehessen mai életünkben. Ha lesz magyar jövő - írta -, az akkorról visszatekintők, múlt iránt érdeklődők jórészt az ő szerkesztői és kiadói tevékenysé­ge révén megjelent művek alapján ismerhetik meg napjaink valódi magyar irodalmát, szellemi életét.” Péntek Imre hasonlóképpen látta Oláh János szerepét az orgánum történetében: „Mert a Magyar Nap­ló a fanyalgók ellenére: sikertör­ténet - írta -. A »másféle« lap, a könyvkiadó, a körülötte kialakult szellemi holdudvar. Egy alternatív kánon felmutatása.” A folyóirat munkájához szerve­sen tartozik hozzá a határokon túl élő magyarok műveinek a hazai ol­vasókhoz történő folyamatos eljut­tatása és műveiknek kiadói segíté­se. Tőzsér Árpád (Szlovákia), Tőkés László, Barabás Zoltán (Partium), S?abó Zsolt (grdéjv). Ferenczes István, Csender Levente (Székely­föld), láncú Laura (Csángóföld), Nagy Zoltán Mihály, Vári Fábián László (Kárpátalja), Majoros Sán­dor (Szerbia), Kontra Ferenc (Hor­vátország) egyaránt kiemelik Oláh Jánosnak és a Magyar Naplónak a sorsukra, műveikre irányuló fi­gyelmét. „Jancsival mindig úgy találkoztam - írta Tőzsér Árpád -, hogy éppen létfontosságú dolgokat intézett: vagy épp létverseket írt, vagy... az állandóan élethalálharcát vívó Magyar Napló érdekében tal­palt.” Szabó Zsolt arra emlékezik, hogy „a Napló, pontosabban a Já­nos által megszervezett Kulturális Folyóiratok Szövetsége (a FÓKUSZ) [...] a határon kívül rekedt néhány lapnak, köztük a Művelődésnek is a különböző pályázatoknál le­bonyolítóként amolyan kezesféle szerepet vállalt, másképp a meg­ítélt támogatásokhoz nem tudtunk volna hozzájutni.” Nagy Zoltán Mi­hály ugyanígy találta meg a tájéko­zódási fókuszt a lap barátságában: „a kisebbségi létből érkező, nem egyszer tanácstalanul tébláboló »jövevénynek«, akkori önvalómnak kérés nélkül, tapintatosan segített eligazodni az irodalom és a közélet berkeit uraló káoszban. Igen: Te, a Magyar Napló folyóirat és kiadó orientációs pontként jeleztétek, jel­­zitek ma is, hol a helyem ebben a feldúlt értékrendű világban.” A lap az irodalom egyetemes hori­zontjait is fokozatosan törekedett a látóterébe fogni. Ködöböcz Gábor „a Magyarfalutól Clevelandig, Oslótól Buenos Airesig szemlélődő folyó­irat főszerkesztőjének” tekintette Oláh Jánost. Jávorszky Béla a vi­lágirodalmi távlat kiteljesedésének folyamatáról írta: „Rosonczy Ildikó közvetítésével ő keresett meg, hogy rávegyen a Magyar Napló új világ­irodalmi rovatának, az Európai Figyelőnek a gondozására. [...] Oláh János volfiaz első főszerkesztő, aki, megértette: a hazai és a világiro­dalom nem választhatók külön, s ő adott teret attól kezdve a Napló minden számában egy csokorra való külföldi versnek és prózának. [...] Tíz év alatt (és azóta is) a Napló­nak sikerült sort kerítenie csaknem valamennyi európai irodalomra, sőt nemegyszer alkalmunk volt ki­tekinteni távoli földrészek irodal­mára.” A Magyar Napló gondolkodá­sának fókuszában ma is az embe­ri közösségek egyik legfontosabb formájának ítélt nemzet fogalma és az ebből a körből megtett egye­temesebb kitekintések igénye áll. A folyóirat mai szerkesztőinek táv­csövei Oláh János halála (2016) óta is a magyar történelem, az adott társadalmi valóság és a nemzeti s az európai sors folyamatos figyelé­sét tartják - szépirodalmi, kritikai, történeti, filmes, néprajzi, szociog­rafikus, nyelvészeti s egyéb tárgyú írások közlésével - elsőrangú fel­adatnak. Főbb sovatai, az új alko­tásokat tartalmazó Szemhatár, a művész- vagy tudósportrékat kina­gyító, 16 év alatt csaknem kétszáz műhelybeszélgetést közreadó Nyi­tott Műhely, a fontosabbnak tartott kortárs munkákat értékelő Könyv­szemle s a határon túli magyar és az egyetemes irodalomra is tekintő művek ennek az elvnek a látószö­géből mutatják meg egy-egy fontos szigetét a magyar és az európai va­lóságnak. Jelképes az az összefogás, amely­­lyel 2016-tól, a Költők futása ren­dezvényen, a Ferenc téren, József Attila szülőházától nem messze a lap szerkesztői és szerzői - a köl­tészet napja előtti napokban - kö­zösen lefutják a maratoni távot. Az irodalom és a valóság eleven mara­­tonján is egyre több résztvevő tart együtt a szerkesztőkkel, nemcsak a futópályán, hanem a folyóirat ha­sábjain is. LAPSZAMUNK SZERZŐI Baricz Dezső (1995) költő Böszörményi Zoltán (1951) Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, író, szerkesztő Csikár Norbert Adrián (1991) író Döme Barbara (1973) író, újságíró, szerkesztő Jánosi Zoltán (1954) József Attila-dijas irodalomtörténész, a Magyar Napló folyóirat főszerkesztője Kántor Mihály (1974) szakíró Lázár Balázs (1975) költő, színművész Lőrincz P. Gabriella (1982) költő Szentmártoni János (1975) József Attila-dijas költő, író 2019. december IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents