Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)
2019-12-07 / 284. szám
2019. december 7. III. évfolyam 49. szám Ék Döme Barbara FTM Baricz Dezső, A / Vendégünk novellája Lázár Balázs és Lőrincz P. Gabriella versei 0" / / a Magyar Napló IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n hátamra simuló mellek, ölelésed hervadt szirmai, s a gondolat, hogy minden újranyílik n JM €* -■ Szinkronúszó csapat (figurák epoxigyantából mintázva, víztiszta poliészter öntőgyantába öntve, 20 * 20 * 20 cm, 2014] retrospektív A harmincéves Magyar Napló ünnepére A Magyar Napló folyóiratot a rendszerváltozás évében az újjászületésre esélyt kapott Magyarország öröme és a hirtelen a nemzet elé sűrűsödő új kérdések irodalmi értelmezésének igénye hívta életre. A társadalom és a kultúra friss erői a történelmi csapásokkal megbirkózni képes intellektuális küzdelmekre s az új szellemi kihívások irodalmi kifejezésére hozták létre a lapot. Alapítóinak egy olyan folyóirat megteremtése volt a céljuk, amely a diktatúra kényszereivel leszámolva az értékek mentén ad fórumot a születő új magyar világ új társadalmi nézeteket és esztétikai minőségeket formáló irányzatainak. Cseres Tibor, a Magyar írószövetség akkori elnöke „a politikai értékek, erkölcsi normák és egy kikezdhetetlen minőségeszmény” jegyében küldte a lapot - az írók lapja alcímmel - olvasóihoz. Első főszerkesztői Kulin Ferenc (1989-90), Reményi József Tamás (1990-91), Pályi András (1991) és Dérczy Péter (1991-94) voltak. Főszerkesztő-helyetteseik, belső és külső munkatársaik, szerzőik, közöttük Kis Pintér Imre, Reményi József Tamás, Csalog Zsolt, Ilia Mihály, Konrád György, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Szőcs Géza, Fodor Katalin, Marosi Gyöngyi, Csíki László, Kukorelly Endre, Elek István, Gróh Gáspár, Balassa Péter, Odorics Ferenc, Csűrös Miklós, Sziveri János, Szörényi László és sokan mások - különböző esztétikai felfogásokat, ízlésirányokat, politikai nézeteket képviselve - a maguk szakmai területein a magyar irodalom és irodalmi élet élvonalába tartoztak, s a magyar demokrácia és az irodalom új alapjait keresték, írták le, szervezték és ösztönözték a lap induló időszakában. Mai arculatának főbb vonásait a lap Oláh János 1994-es - és az író haláláig, 2016-ig tartó - főszerkesztői munkája eredményeként öltötte magára. A fél évtized után a megszűnés veszélyének peremére sodródott fórumnak a főszerkesztői megbízatását 1994-ben Oláh János az írószövetség akkori elnöke, Tornai József felkérésére pályázta meg. A fórum karakterét megszabó elveket ő határozottan a nemzeti irodalom vezervers Böszörményi Zoltán Feloldódás a végtelenben hová jut kiben a lelkesedés kerekei forognak csak villám és lebegés hová jut ki az unalmat tökéletesre csiszolva az olvadó semmiből rozsda-őszbe ért r hová jut ki hogy csillagot szüljön káosz lett végtelen-én hová jut ki útra kelt és az utat maga torlaszolta el „őszinte hangütését” követő hűséghez és a diktatúrában eltagadott értékek tudatosításához igazította. Az elmúlt harminc esztendő történetéből ezért nem lehet kiemelt elemzés nélkül hagyni a folyóiratot 22 esztendőn át szerkesztő s az orgánum mai arculatát is alapjaiban meghatározó munkáját. „1994 nyarán Tornai József kérésére [...] benyújtottam a pályázatomat a csődbe jutott Magyar Napló főszerkesztői állására - emlékezett később. - Sok megértésre és kíméletre az irodalmi terepet uraló szereplők részéről nem számítottam, de még engem is meglepett az a fortyogó gyűlölet, amely levelekben, buta, rágalmazó újságcikkekben, kuratóriumi áskálódásokban ellenem és a lap ellen Jánosi Zoltán megnyilvánult.” A folyóirat felélesztésének folyamatát az Oláh János mellett olvasószerkesztést vállaló Csontos János egyenesen a lap „sanda bojkottok közepette” történő „újragenerálozásának” nevezte. Oláh János páratlan energiákat fordított a folyóirat életben tartására, anyagi forrásainak és szellemi bázisának biztosítására. „Állandó kétfrontos harcot kellett vívnod, egyfelől kifelé, hogy nagy erőfeszítések, ügyeskedések árán valahogy a felszínen tartsd a lapot, másfelől befelé, a szerkesztőség összeforrasztásáért, egyben tartásáért” - emlékezett Szenyán Erzsébet. Volt olyan időszak, amelyben Alföldy Jenő személyes segítsége mentette meg a lapot. folytatás a 3. oldalon |
