Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-05 / 282. szám

SPORT 15 2019. DECEMBER 5., CSÜTÖRTÖK Willi Orbán éhes a sikerre, ott akar lenni az Európa-bajnokságon Jellemformáló szenvedés Orbán ígéri, mindent beleadnak a pótselejtezőkön Fotó: Török Attila A Wales elleni Eb-selejtezőn a nyertes párharcok és a szerencse is hiányzott a Leipzig térdsérülés után lá­badozó védője, Willi Orbán szerint, ám ígéri, hogy a ta­vaszi ellenfelek megizzad­nak majd ellenük. Babják Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Milyen ütemben halad a fel­épülése?- A legfontosabb, hogy a műtét sikeres volt - felel­te Willi Orbán, a Leipzig és a magyar válogatott 27 esz­tendős hátvédje, aki az októ­beri, Wolfsburg elleni Német Kupa-meccsen (6-1) szenve­dett térdsérülést, így a nem­zeti csapat Wales elleni Eb­selejtezőjéről (0-2) lema­radt, az idén már nem lép­het pályára. - Azóta rendsze­resen járok kezelésekre, egy speciális masszázzsal meg­előzik, hogy folyadék gyűl­jön fel a térdemben, valamint a mozgásszervi panaszokat enyhítő manuálterápia is sze­repel a programomban. Emel­lett a konditeremben törzs- és felsőtest-erősítő gyakorlato­kat végzek.- Mi lesz a rehabilitáció követ­kező fázisa?- A gyakorlatok intenzitá­sát lassan növeljük, attól füg­gően, hogyan reagál a tér­dem a különböző kezelések­re. A tervek szerint néhány hét múlva már futhatok víz­ben, utána pedig elkezdjük megerősíteni az izmokat a sé­rült lábamban.- Mennyire volt nehéz kívül­ről figyelnie a magyar váloga­tottat Walesben, illetve klub­csapatát a Bajnokok Ligája- és a Bundesliga-meccseken?- Egyik labdarúgónak sem könnyű ilyenkor, a legrosz­­szabb, hogy tehetetlennek ér­zem magam, mert nem me­hetek fel a pályára segíteni a csapatomnak. Nehéz hely­zet, de ez is része a futball­­nak. A lényeg, hogy pozitív maradjak, és még erősebben térjek vissza. Korábban egy­szer sem kellett hónapokat kihagynom, de bármennyire szenvedek is, a mostani idő­szak bizonyára jó irányba for­málja a jellememet. Az ilyen helyzetekből sokat tanulhat a labdarúgó, ilyenkor rádöb­benünk: semmit sem szabad magától értetődőnek venni.- A Leipzig már továbbjutott csoportjából a Bajnokok Ligájában, a Bundesligában pedig harcban áll az arany­éremért. Meddig juthat az együttes Julian Nagelsmann vezetőedzővel?- Az biztos, hogy jó úton já­runk. Megmaradt a játékunk­ra korábban is jellemző ag­resszivitás, a taktikai reper­toárunk pedig új elemekkel bővült. Ez különösen akkor látszik, amikor nálunk van a labda. A legerősebb német csapatoknak akarunk méltó kihívói lenni, és ha lehetsé­ges, a névjegyünket az euró­pai porondon is szeretnénk letenni. A BL-nyolcaddöntő elérése a klubnak és a játéko­soknak is mérföldkövet jelen­tett - de ez még nem a csúcs.- A Leipzig eredményeire nem lehet panasz, a magyar válo­gatott viszont a negyedik he­lyen végzett az Eb-selejtező­csoportban. Érzése szerint mi nem működött az utolsó, Wales elleni találkozón?- Egyszer sem tudtuk meg­nyerni a döntő párharcokat, és a meccsnapi szerencse is hiányzott, ami az ilyen talál­kozók megnyeréséhez kell. Összességében azonban jól teljesítettünk a selejtező­­csoportban, továbbra is van esélyünk kijutni az Európa­­bajnokságra, innentől a Nem­zetek Ligája-rájátszásra kell összpontosítanunk.- Magyarországot a negyedik kalapból sorsolták ki a selej­tezőre, és végül a negyedik he­lyen végzett a csoportjában. Ez a realitás?- Nem tudom, ez lett a vég­eredmény, a tényt pedig el kell fogadnunk. Az Eb-selej­­tezők eredményeit már nem tudjuk megváltoztatni.- Ezt értem, a véleményére ugyanakkor kíváncsi lennék. Érzése szerint a csoport má­sodik helye a Szlovákia elleni hazai, vagy a Wales elleni ide­genbeli meccsen úszott el?- Nem csak azon a két meccsen vesztettünk ponto­kat, a végső helyezésünkben mindegyik vereség szerepet játszott. Ezen a szinten apró részletek döntenek arról, hogy nyersz-e vagy veszítesz, és csak akkor végezhetsz az első két hely valamelyikén, ha végig kiegyensúlyozottan teljesítesz. Mi jól szerepel­tünk, de nem eléggé jól.- Kívülről úgy tűnt, a Szlo­vákia elleni hazai vereség után valami megtört a csa­patnál. Akkor jól futballozva veszített az együttes, ám utá­na Horvátország, Azerbaj­dzsán, valamint Wales ellen is halvány teljesítményt nyúj­tott.- Csak ismételni tudom önmagam, nem szeretnék a múlttal foglalkozni. Annyit azonban hozzátennék, hogy Horvátország és Wales is erős válogatott, a mi játékunk pe­dig továbbra is formálódik. Mindannyian hibázunk, de tény, csak akkor válhatunk erősebb csapattá, ha idővel a minimálisra csökkentjük a kihagyásaink számát. Bízom benne, hogy így lesz.- Rendben, akkor beszéljünk a jövőről. Ha kijutnak az Európa-bajnokságra, Portugá­lia, Németország és Francia­­ország várja önöket a csoport­ban, ám ehhez előbb Bulgá­riát, majd a Románia-lzland párharc győztesét kellene le­győzni. Sikerülhet?- Ha nem hinnénk benne, nem mennénk fel a pályá­ra. Természetesen nem lesz könnyű, de annyit ígérhetek, hogy az ellenfeleinknek nem lesz sétagalopp ellenünk ját­szani. Éhesek vagyunk a si­kerre, mindent beleadunk a pótselejtezőkön. A végén ott is az apró részletek dönte­nek. Bízom benne, hogy ez­úttal a mi javunkra. Szenegált tíz góllal győzte le a női kézilabda-válogatott a világbajnokságon Könnyedén kipipálták a kötelezőt KÉZILABDA Abban a tudatban kezdte negyedik csoportmér­kőzését a magyar válogatott a Japánban zajló világbajnok­ságon, hogy ha legyőzi Szene­gált, majd holnap Romániát (tv: 11.00, M4 Sport), akkor bizto­san nem visz magával pon­tot a középdöntőbe. A tegnapi csoportmeccs előtt Monteneg­ró egy góllal, 27-26-ra legyőz-. te Romániát, így biztossá vált, hogy Spanyolország mellett a délszláv csapat a csoport má­sik továbbjutója, s mivel egyi­kük ellen sem szerzett pontot a magyar válogatott, így ha to­vább is jut, ezért kell pont nél­kül kezdeni a vb következő sza­kaszát. De előbb túl kellett es­ni a kötelező feladaton; a lelkes, de képzetlen játékosokból álló, eddig pont nélküli Szenegál vá­logatottját kellett legyőzni. Kim Rasmussen szövetsé­gi kapitány szokásához híven megkeverte a lapokat: a kapu­ban Triffa Ágnes kezdett, re­mekül teljesített a kapuban. Tömöri Zsuzsanna elől és há­tul is vezér volt, Háfra Noémi­nak nem ment a játék, már öt perc után lekapta a pályáról a kapitány. Kovács Anna csak epizódszerepet kapott Monte­negró ellen, tegnap zsinórban három gólt dobott, nagy kedv­vel kézilabdázott. Az ellenfél­től Amina Sankharét lehetett kiemelni, de az ő találatai el­lenére is nyolc góllal, 17-9-re vezettünk a szünetben. Tovább kísérletezett a kapi­tány a második félidőben: volt olyan, hogy támadásban Tóth Gabriella kivételével össze­állt egy junior világbajnokok­ból álló sor (Faluvégi, Klujber, Tóth, Tóvízi, Háfra, Márton), de ez nem nyerte el Kim Ras­mussen tetszését: Tömöri Zsu­zsannát küldte vissza, hogy legyen, aki összefogja a csa­patot. A Triffát váltó Kiss Éva is hozta a bravúrokat, hamar kialakult a tízgólos előny, sőt, volt tizenkettő is közte, a vége 30-20 lett. A szövetségi kapitánynak főleg az első félidei játék tet­szett. - Nagyon koncentrált és remek első félidőt produ­káltunk, a játékosokon azt lát­tam, hogy segítették egymást. Működött a támadójátékunk, Kovacsics és Háfra az első öt perc után visszajött és kemé­nyen játszott, de azt hiszem, hogy mindenki hozzátett eh­hez a győzelemhez. Forgattam a csapatot, hogy mindenki tud­jon egy kis önbizalmat szerez­ni. Kilenc méterről sok gólt lőt­tünk, ami az előzmények után nagyon fontos volt - mondta Rasmussen. Kovács Anna szerint a sok változás hozta meg az ered­ményt, és ez önbizalmat ad­hat a folytatásra. - Nagyobb lendületet tudtunk szerezni, megtaláltuk a pályán azt a rit­must és azt a távolságot, amit az egész vb alatt kerestünk. Ha a további meccseken is így tudunk játszani, akkor nem lehet probléma. Kellettek már kintről a gólok, a betörések, az átlövések, ezeket próbáltuk felépíteni, hogy a folytatásban még jobban menjenek. Bízom benne, hogy mindenki merí­tett egy kis önbizalmat Szene­gál legyőzéséből, és úgy me­gyünk neki a románok elleni meccsnek, hogy mindenkép­pen megnyerjük - hangoztat­ta Kovács Anna. Megvan tehát a második győzelemért járó két pont a világbajnokságon, holnap Ro­mánia ellen a továbbjutás, a harmadik hely megszerzése a tét. Mivel a magyar válogatott gólkülönbsége jobb, mint a ro­mánoké, a döntetlen is elég le­het a középdöntőbe jutáshoz. Szilágyi László JEGYZET Poszt, és ami utána jött Novák Miklós jegyzet@mediaworks.hu Tényleg borzalmas lehetett. A magyar olimpiai bajnok húsz, harminc, sőt talán már negyven perce várako­zott bebocsátásra a sangha­­ji repülőtéren, de az is lehet, hogy a landolástól számítva egy óra is eltelt. Csak nem akart elfogyni az az átkozott sor. A fránya sárga tisztvi­selők képtelenek voltak fel­pörögni. S nem ismerték fel őt, a magyar olimpiai bajno­kot, mert ha felismerték vol­na, az lett volna a minimum, hogy soron kívül előreenge­dik. De nem. A magyar olim­piai bajnoknak kezdett tele lenni a töke, pardon, kez­dett besökallni. Amikor több mint egy perc is eltelt két friss poszt között, s menthe­tetlenül elszigeteltnek érez­te magát, nem bírta tovább a fojtogató helyzetet. Még meg sem érkezett, de már torkig volt Kínával. Mit képzelnek ezek?! A magyar olimpiai bajnok lőtt egy képet a tö­megről, odapötyögte a köze­pére: „F*ckin China”. Gizda - gondolta a magyar olim­piai bajnok, s a képet posz­­tolta az Instára. Aztán várta a reakciókat. Jöttek is a kü­lönféle emodzsik: kacsintós, nevetős, nyelvkibökős, min­denféle. A magyar olimpiai bajnok elégedett volt magá­val. Aztán jött más is. A híre an­nak, hogy Csang Csing Lina, a magyar válogatott edző­je lemondott. „Nem tudom tolerálni, hogy egy magyar gyorskorcsolyázó, aki ráadá­sul olimpiai bajnok, rasszis­ta megjegyzést tegyen Kíná­ra. Felajánlottam a lemondá­somat” - nyilatkozta Lina a kínai CGTN televíziós társa­ságnak. Rasszista magyar sportoló Kínában. Hm... Ennek bizony már a fele se tréfa. Az edzőnő túl érzékenyen reagált, egy modortalan bejegyzés azért még nem rasszizmus, de hát az érzékenység is egyénre szabott. Tényleg nem érti az ember. Burján Csaba - mert hát ő az olimpiai bajnok, a tavalyi téli játékokon aranyérmes ma­gyar férfi gyorskorcsolya-vál­tó egyik tagja - nem gondol­ta végig, amikor a mérgét vi­lággá kürtölte, hogy az edző­je kínai, két csapattársa apai ágon szintén az? Kész szerencse, hogy a Magyar Országos Korcsolyá­zó Szövetségben egy percig sem tétlenkedtek. Linától el­nézést kértek, biztosították bizalmukról, és kérték, foly­tassa a munkáját; a magá­ról megfeledkezett sporto­lót pedig hazarendelték, s fe­gyelmi eljárást indítottak el­lene. Néhány órával később az olimpiai bajnok újabb be­jegyzéssel jelentkezett. Bo­csánatot kért, nem így értet­te, a fárasztó utazásra kente a dolgot. Most legalább lesz ideje pi­henni. S töprengeni is azon, ha már egyszer három kínai­nak köszönhetően olimpiai bajnok lett, talán illendő len­ne ennek a rangnak megfele­lően viselkedni. Kovacsics Anikó és Lukács Viktória örömteli pacsija Fotó: MW

Next

/
Thumbnails
Contents