Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-27 / 299. szám

2019. DECEMBER 27., PÉNTEK SPORT 15 Az ellenség a János-kórháznál járt, de Csepelen még volt meccs Az oroszok mára spájzban Deák Ferenc is játszott a Hadibajnokság utolsó meccsén Fotó: MTI Hetvenöt éve éppen meg­kezdődött Budapest ost­roma. Az ember azt hinné, mindenki az óvóhelyeken lapult. Pedig dehogy: még december 24-én, szenteste délelőttjén is rendeztek él­vonalbeli futballmérkőzést a haláltusájára készülő ma­gyar fővárosban. Jó ideig utoljára... Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS 1944. december 24-én érkeztek meg a Vörös Hadsereg első katonái Budá­ra. Tolbuhin marsall 3. Uk­rán Frontjának páncélosai az Új Szent János Kórházig nyo­multak előre, de egy SS-had­­osztály alakulatai még visz­­sza tudták szorítani őket. Az ostromgyűrű 26-án zárult be a főváros körül, megkezdődött Budapest 51 napig tartó, mér­hetetlen szenvedést és káro­kat okozó ostroma. A futball volt a társadalmi élet utolsó szegmense, amely még kitartott. December 25- én hajnalban megszűnt a villamosközlekedés, és 24- én már életveszélyes volt ki­menni az utcákra, mert szent­este az oroszok aknavetőtü­­zet zúdítottak a budai oldal­ra. Ezenközben, 24-én dél­előtt fél 11-kor a Szentlőrinc AC a BSZKRT-ot fogadta a ti­zenkét csapatos Hadibajnok­ság 11. fordulójának utolsó előtti mérkőzésén. A kiesési rangadót nem a pestszentlő­rinci SZAC-pályán rendezték - az már lőtávolban volt az oroszoknak hanem a cse­peli MOVE-sporttelepen. Jól­lehet kiscsapatokról beszé­lünk, legendás futballisták léptek pályára a villamosiak (sic!) - így becézte a Nemze­ti Sport a BKV jogelődjét - ál­tal 2-0-ra megnyert mérkőzé­sen. A SZAC centere a 21 éves Deák Bamba volt, a Fradi és a Bp. Dózsa későbbi 20-szoros válogatott gólzsákja, a balösz­­szekötő pedig az akkor már 33 éves Lázár Gyula, a Ta­nár úr, az 1938-as vb-ezüst­­érmes válogatott legendás exfradistája - lett volna. Ha nem teljesít éppen szolgálatot a seregben... A BSZKRT-nek is voltak klasszisai, a két Ko­vács, I. és II. (Imre és öccse, József), mindketten az MTK- ban jutottak el a válogatottsá­gig, Imre a helsinki olimpiai dobogó tetejéig. A meccset a BSZKRT nyer­te meg 2-0-ra, az 1000 néző akkor még nem tudta, hogy ez volt a Hadibajnokság utol­só mérkőzése. Az ugyancsak fél 11-re ki­írt FTC-Ujpest-derbire 15 000 ember gyűlt össze az Üllői úton. Azonos pontszámmal álltak az első-második he­lyen, a zöld-fehérek gólaránya 43:10, a liláké 38:16. A Nemze­ti Sport december 24-i számá­ban az MLSZ Vadász utca 31. alatti székházából küldött ri­porttal vezette fel a rangadót. Az újságíró Hegyi Gyulába, a Nemzeti Vasas intézőjébe bot­lott, aki éppen megszólította a Fradi képviselőjét. „Kedves Honigberger úr, nekem még sohasem volt kérésem a Fe­rencvároshoz, most azonban kérnék hétfőre két jegyet!” A Fradi-vezér szívélyes válasza: „Készséggel!” Annak a He­gyi Gyulának, aki a Tanács­­köztársaság alatt vöröskatona volt, hírhedt kommunista, a Rákosi-rendszerben pedig az OTSH elnöke! A Hadibajnokság két óriá­sának tervezett összeállítása ez volt, FTC: Csikós - Tátrai, Onódy I - Sárosi III, Kéri, Lakat- Sipos, Gyulai, Onódy II, Tiha­nyi, Lukács. Újpest: Solymosi - Balogh II, Bíró - Kirádi, Szűcs Sándor, Kármán - Suhai, Szu­sza, Laborcz, Zsengellér, Sár­­di. A Fradi nélkülözte beteges­kedő, illetve hosszas sérülésé­ből lábadozó klasszisait, Sárosi Györgyöt és Gyetvai Lászlót, az Újpest pedig a zseniális Nagy­marosi Mihályt. Csakhogy a sportláp tu­dósítója a stadion kapujá­ban a búsan kifelé banduko­ló Schlosser Imrébe botlott.- Elmarad a meccs... - mond­ja „Slózi”. Weisz István pálya­­igazgató magyarázattal is szolgál: - Az előbb kaptam ér­tesítést a rendőrségtől, vissza­vonják a mérkőzés lejátszásá­ra adott engedélyt. Pedig a já­téktér kiváló állapotban van... Az lehet. Csakhogy az oro­szok már a spájzban voltak... A sportláp utolsó száma december 26-án került utcá­ra - ott jelentek meg a fenti­ek aztán már a nyomdagé­pek sem zakatoltak, csak az ágyúk dörögtek. Ötvenegy na­pon át. A visszavonult kapus hasznosíthatja a korábbi klubjaival ápolt kapcsolatokat Király Gábor tanulja az új életét Motivációs előadásokat is tart szerte az országban, szívesen adja át a tapasztalatait Fotó: MW LABDARÚGÁS Tárgyalás, elő­adás, klubvezetés - Király Gá­bor a futballt abbahagyta, de a mindennapjai továbbra is na­gyon pörgősek.- Nyáron befejezte a labdarú­gást, azóta alig hallottunk ön­ről.- Huszonhat, a profi futball­ban eltöltött év után szerettem volna egy kis pihenőt, nyugal­mat - mondta Király Gábor, korábbi 108-szoros válogatott kapus. - Új úton indult el az életem, ahogy elköszöntem a fútba 1 lpá lyától.- Akkor mondja: mit csinál egész nap?- A Király Sportlétesítmény és a Király Sportegyesület kö­rüli teendők nagyon sok időt lekötnek, gyakran vagyok úton, rengeteg meghívásnak teszek eleget, amelyekre ko­rábban nemet kell mondanom.- Élménybeszámolókra jár?- Nem, inkább motivációs előadások ezek.- Önt keresik ilyen témákban, vagy inkább az élménybeszá­molók helyett akarta átadni a tapasztalatait?- A pályafutásom alatt már szóba került ez, de akkor nem tudtam elmenni, most próbá­lom bepótolni, ami akkor nem jött össze. Van, ahol rugalmas az időpont, megesett, hogy el­mentem Szolnokra, Hódme­zővásárhelyre, Szegedre, Bé­késcsabára - azt azért innen, Szombathelyről meg kellett szervezni.- Milyen előadások ezek, mik a témák?- Reakciók krízishelyzetek­ben, sikeres karrier felépíté­se, konfliktus kezelése egy kö­zösségen belül: huszonhat év a profi futballban sok minden­re megtanított, és szívesen át­adom a tapasztalataimat. Na­gyon sok élethelyzetben vol­tam, rengeteg nehézséggel ta­láltam magam szembe, de a kérdés mindig az volt: meny­nyi idő alatt oldod meg a prob­lémáidat? Vagy éppen egy sike­res időszakot hogyan dolgozol fel? Minden helyzetből ki lehet jönni, csak dolgozni kell érte, a futball sok egyéb mellett erre tanított meg. Nagyon szeretem ezeket a programokat, én is ta­nulok belőlük, és úgy látom a visszajelzésekből, az általam megéltekből levont tanulságok a hallgatóságnak is hasznosak lehetnek.- Milyen a futball utáni élet?- Furcsa, szoknom kell. Hu­szonhat évig nem volt hétvé­gém, most élvezem, hogy hét­főtől péntekig elintézem, amit eltervezek, szombaton és va­sárnap pihenek, a családom­mal vagyok. Persze a futball továbbra is fontos része az életemnek, csak már nem az edzésekhez, meccsekhez kell igazítanom az időmet. A Ki­rály Sportegyesület, a Király Kapusiskola mindennapjai­ban sokkal aktívabban, haté­konyabban tudok részt venni.- A futballban szerzett kapcso­latokat mennyire lehet kiak­názni?- Szinte mindegyik klu­bommal kapcsolatban va­gyok, nemrég a sportegyesü­letünk edzőivel Berlinben, a Herthánál voltam, a klubveze­tői is voltak a létesítményünk vendégei. A Crystal Palace­­nél régi hagyomány, hogy a hazai meccseken a VIP-ven­­dégeket a klub régi futballis­tái kísérik, a skyboxban be­szélgetnek velük - ilyen meg­tisztelő feladatra is kaptam felkérést Londonból. Megvan­nak ezek a régi barátságok, és most több idő is van ápolni őket. Nagyon jólesett, amikor az 1860 München hívott Tö­rökországba, ahol a Legends Cup elnevezésű eseményen a Galatasaray, a Trabzonspor, a Werder Bremen korábbi játé­kosaiból álló csapatok ellen játszottunk. A sportegyesüle­tünk néhány tagjával jártunk Leverkusenben szakmai úton, volt, aki edzhetett a Bayer kor­­osztályos csapatával, látták, ott hogyan zajlik a munka, ezek értékes kapcsolatok. Itt már nem az edzésekről, mécs­esekről szólnak a napjaim - tanulom az új életem.- És a futball? Jár a Haladás meccseire?- Követem az eredménye­ket, remélem, hamarosan jobb eredményeket ér majd el a csa­pat.- És hogy látja a saját sport­egyesületének jövőjét?- Dolgozunk, fejlődünk, építkezünk. Nálunk kétszáz­ötven gyerekkel huszon­két edző foglalkozik, és a Hertha Akadémiával folyta­tott együttműködés révén is fokozatosan fejlődhetünk. A felnőttcsapatunk jelenleg a megyei első osztályban szere­pel, hosszabb távon egy, a he­lyi fiatalokra építő csapatot szeretnénk, amely stabil tag­ja az NB III-nak. Az a célunk, hogy minél jobb körülmények között a lehető legjobb játéko­sok nevelésével segítsük a ma­gyar labdarúgást. Somogyi Zsolt/Nemzeti Sport JEGYZET Tömeg és sport Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu A január a tömegsport nagy hónapja, amikor a karácso­nyi nagy zabálás után mér­legre lép az ember gyereke. Persze most még csak a bűn­tudat van (már akinél), ami­kor az utolsó utáni bejgli is eltűnik a gyomorban este tíz után, csak hogy előkerülje­nek a sörök, hiszen anélkül a dartsközvetítés nem élhető át teljes testtel és lélekkel. Az évek során annyival va­gyok rutinosabb a témában, hogy már előre eltervezem, miként fogom e bűnös idő­szak kilókban mérhető ered­ményét jóvátenni az új esz­tendőben. A koncepció min­dig nagy ívű, képzeletben a fogyás és az izomtömeg növe­lése is megjelenik, az állóké­pességem fejlesztéséről nem is beszélve. Egy évtizede még a kosár­labda volt a fő mozgásforma, az állandó támadás és véde­kezés lüktető ritmusa csak úgy szívta le a karácsonyi pluszkilókat Csakhogy ez az a játék, amelyben a rengeteg irányváltás kikezdi a bokát és a térdet, így hát be kellett lát­nom, hogy váltanom kell. Ma­radt a kispályás foci, ahol, is­merjük el, olykor azért lehet lazsálni, nem kell mindent támadást végigkísérni, az okos játékos néha el tud tűn­ni a pálya közepén, mint an­no a legendás Albert Flórián. Csakhogy bármennyire is kíméltem magam, a porcko­rongsérv leparancsolt a pá­lyáról. Lehet, hogy nem kel­lett volna meccsenként átlag­ban háromszor reménytelen ollózási kísérletbe kezdenem és a hátamon landolnom? Na mindegy, a rehabili­táció után még mindig ma­radt a futás, persze szigorú­an csak rekortánon, a leg­modernebb védőfelszerelés­sel és a lábat szinte feldobá­ló, méregdrága cipőcsodával. Egészen addig, ameddig egy­­egy hosszabb rohanás után a nyújtásra már nem volt elég idő, vagy éppen a szakszerű­ség hiányzott, aminek követ­keztében jöttek az izomgör­csök a lehető legváratlanabb helyeken és pillanatokban. De sebaj, kint amúgy is hi­deg van tavasz közepéig, az edzőtermekben pedig min­den adott az új, sportos éle­temhez. A súlyzós edzé­seknél hamar megtanul­tam, hogy a lényeg a szabá­lyosan végrehajtott feladat­sor, s hogy pontosan tudjam, hogy mit miért csinálok. Még azok a szörnyű élmények sem tántorítottak el, amikor fekvenyomásnál rajtam ma­radt a túlméretezett súlytö­meg, amit egy éppen arra já­ró, szánakozó tekintetű erő­ember operált le rólam. Az ilyen élményekkel azért még megbirkózik az ember, de a teniszkönyök alattomosan tá­mad, s ha megérkezett, akkor egy toll felemelése is gondot okoz, nemhogy egy súlyzóé. így hát marad az úszás mint egy teljesen megbízha­tó, monoton, ám biztonságos mozgásforma. Csak az a baj vele, hogy nem nagyon fo­gyaszt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents