Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-24 / 298. szám

2019. DECEMBER 24., KEDD MEGYEI KÖRKÉP g Ki akarta írni magából a fájdalmat, félelmet, csalódást és reményt „Most már tudom, anyának lenni a leggyönyörűbb dolog a világon” Scherer-Csabai Gyöngyi pe­dagógusként dolgozik a szekszárdi Dienes Valéria Általános Iskolában. Kilenc évvel ezelőtt nem is sej­tette, hogy milyen kálvária vár rá. Férjével együtt ek­kor már évek óta boldog há­zasságban élt, és gyerme­ket szerettek volna, minden­áron. Ám Gyöngyi váratla­nul egy baljós jelenséggel szembesült. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD - Mindig is sze­rettem a gyermekeket - kezd­te történetét. - Harminc éves koromig nem is volt számom­ra kérdés, hogy egyszer majd én is anya leszek. Ám tíz év­vel ezelőtt, amikor betöltöt­tem a huszonkilencedik életé­vemet, endometriózist állapí­tottak meg a bal petefészkem­ben. Azaz, a méh nyálkahár­tyája a méh üregén kívül he­lyezkedett el. 2010 februárjá­ban megtörtént az első lapa­roszkópos műtét. A szörnyű fájdalmakkal járó és lassú fel­épülés idején mindig azzal biz­tattam magam, hogy innentől kezdve lehetőségem lesz teher­be esni. Ám ez csak a kezdet volt. Gyöngyire újabb és újabb mű­tétek vártak. Az évek pedig teltek, és körülötte mindenki­nek született gyermeke, csak neki nem. Közben más dolgok is történtek, melyek szintén nem segítették a várt anya­ság bekövetkezését. A sikerte­len lombik beültetések egyre mélyebb elkeseredésbe taszí­tották a házaspárt. A legrosz­­szabb az volt, hogy Gyöngyi­nél harmadszor is endometri­ózist találtak.- 2014 tavaszán Pécsre mentünk, ahol az előzetes egyeztetés alapján dr. Molnár Gábor fogadott bennünket. Ő olyan orvos, aki speciálisan endometriózis kezelésével is foglalkozik. Nagyon megnye­rő volt, egy másik nagy tudású Mennyből az angyal... A kis Tamás a boldog szülőkkel, akik hét éven át vártak rá Fotó: Makovics Kornél Megírta és nyert Scherer-Csabai Gyöngyi nem­rég - Klézli Mária magyar sza­kos kollégája készséges és szakszerű lektorálásával - megírta történetét. Ezzel a mű­ve! jelentkezett a Nagycsaládo­sok Országos Egyesülete pá­lyázatára, mely a Küzdelem a gyermekekért - Élettörténetek a meddőségről címet viselte.- A kiírás szerint a pályamun­ka segítséget kell, hogy adjon azon nőknek, akik hozzám ha­sonló helyzetbe kerültek vagy kerülnek - mondta Gyöngyi. - Amikor én jártam végig a kál­váriámat, mindig kerestem az ilyen nők társaságát, szeret­tem volna minél többet meg­tudni róluk. Valamint mindig is ki akartam írni magamból a rengeteg fájdalmat, félel­met, szorongást, csalódást és reményt. Itt volt a lehetőség, amivel életem egy fejezetét le­zárhattam. Arra is gondoltam, hogy elteszem ezt az írást a kisfiamnak, és ha majd felnő, elolvassa, miképpen is lett a mi legnagyobb kincsünk. Azu­tán az egyesület címéről érke­zett az e-mail postámba egy értesítés. Az állt benne, hogy első lettem a pályázaton. El sem akartam hinni, sokszor elolvastam a levelet, míg vég­re tudatosult bennem, hogy nyertem. kollégájával együtt vizsgáltak meg. Elő is jegyeztek műtétre 2015. június 15-re. Ezt a dátu­mot sohasem felejtem el. Ször­nyű félelemben éltem addig. Gyöngyi a műtét után sze­rencsére gyorsan felépült, és újra bízni kezdett. Sorba jöttek ezután is a beültetések, ekkor már Pécsen, a Reprodukciós Központban. Sajnos, a harma­dik, majd a negyedik beülte­tés is sikertelennek bizonyult. Közben reflexológushoz járt, aki nemcsak a testi, hanem a lelki gyógyulást is elősegítet­te. Hartmann Anna segítségé­vel megúszott egy ciszta műté­tet is. Négy nőgyógyászati be­avatkozás után így ment az ötödikre.- Férjemmel együtt mindent ennek a műtétnek rendeltünk alá. Már lassan az összes meg­takarított pénzünk elment a sok lombik programra. Ugyan államilag finanszírozott a ke­zelés és a vizsgálat, de a gyógy­szerek támogatással együtt is nagyon drágák. Azt számol­tuk, hogy már egy autó ára benne volt, de ez persze nem érdekelt minket. Úgy gondol­tuk, most már ötödik alkalom­mal sikerünk lesz, és végre mi is szülők lehetünk. Nyár volt, nem voltam bezárva, mint té­len. A férjem is szabadságot vett ki. Tamás nagyon jó társ, és tudta, hogy nekem folyama­tos elfoglaltságra van szüksé­gem, hogy ne tépelődjek. Köny­­nyű kis kirándulások, fagyi­zások, séták, találkák a bará­tokkal: mind-mind segítettek, hogy a beültetés utáni két hét­ben ellazuljak. Aztán megtör­tént a csoda. 2016. augusztus 30-án várandós lettem! Nagy volt a boldogság! Sajnos, nem tarthatott soká­ig. Nyolc hetesen a két kis emb­rió megszűnt létezni. Gyöngyi akkor úgy éffezte, hogy szí­ve egy része is megállt. Férjé­vel együtt már-már azt gondol­ták, hogy az élet most kárpó­tolja őket a szenvedésekért, és egyből két gyermeket ad majd. Ez az a tragikus fordulat, amit nem vár senki. Az orvos sze­rint az embriók nem voltak életképesek.- Hogy milyen mérhetetlen fájdalom kis életeket elveszíte­ni, azt csak azok a nők tudják átérezni, akik már átéltek ha­sonlót. Magunkat hibáztattuk: nem voltunk elég jók, hogy megtartsuk a gyermekeinket. Óriási ürességet éreztem be­lül, és elment minden életked­vem. Egyedül férjem szeretete, gyengédsége és szüleim, test­vérem vigasztalása, jelenléte tartotta bennem a lelket. Fel kellett készülnie az újabb műtétre. Komoly terápi­ába kezdett. El nem múló kö­szönettel gondol dr. Gábriel Orsolyára, akinek segítsége, türelme nélkül nem ment vol­na a felépülés. Munkahelyén is messzemenő megértést ta­núsított Simon Andrea, az ak­kori igazgató és helyettese, dr. Galigerné Pártái Erika.- Azt tanácsolták, hogy egy ideig ne menjek vissza dolgoz­ni, foglalkozzak önmagám­mal. Nekik is köszönhető a si­keres felépülés. A 2017-es év elején elkezdődött a hatodik beültetés előkészítése. Dr. Vár­nagy Ákos csodálatos munkát végzett. Hála neki és vidám csapatának, az utolsó beülte­tés nagyon lazán zajlott le. Ezután következett egy újabb csoda. Gyöngyi 2017 feb­ruárjában újra áldott állapotba került. A házaspár végig Pécs­re járt, dr. Molnár Gáborhoz. Hiszen a specialista addig­ra már szinte mindent tudott Gyöngyiről, akit rengeteg al­kalommal nyugtatott meg ag­gódó időszakjaiban.- Orvosom szülésem előtt egy héttel befektetett a kli­nikára. 2017. október 30-án megszületett hét éven át vár­­va-várt kisfiúnk. Egészséges és gyönyörű kisbaba nézett rám a pólyából. Számomra az a nap volt a megváltás. Med­dő nőből anyává váltam. Most már tudom, anyának lenni a leggyönyörűbb dolog a vilá­gon. Persze az aggódás nem múlik el, de ez már egy édes aggódás, ami soha nem ér vé­get. Akárhányszor a kisfiám­ra nézek, és eszembe jut az elmúlt hét év gyötrelme, azt mondom: ha kellene, érte új­rakezdeném. Látogasson el hírportálunkra! KARÁCSONY HAJDAN 60 ÉVE „kedves ünnepségeket tartottak a megye valamennyi üzemében. Tolnán és Simon­­tornyán, Bonyhádon és Dom­­bóvárott mindenütt játékok­ból és édességekből összeállí­tott csomagokat adtak a dolgo­zók gyermekeinek. Szekszár­­don, az Építőipari Vállalat 620 gyermeknek juttatott édessé­gekből összeállított csomagot.” 60 ÉVE a megyei kórházban ez­úttal is minden osztályon ál­lítottak fel karácsonyfákat és egy hatalmas fa díszlett a hall­ban is. Mintegy 26 karácsony­fa, 65 kiló szaloncukor vará­zsolt a kórtermekbe meghitt hangulatot. Csendes, nyugodt volt a kórház, csupán a szülé­szeti osztályon zajlott az élet ugyanúgy, mint hétköznapo­kon. A három nap alatt tizen­két gyerek született.” 50 ÉVE a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat szakszerve­zeti tanácsa a hetvennégyezer forint karácsonyi alapból 300- 500 forintig terjedő összeget se­gélyként adott a szülési szabad­ságon levő munkásnőknek, a három hónapnál régebb óta be­tegállományban levő ‘munká­soknak, az egyedülálló nőknek, a gyermekgondozási segélyben részesülőknek, és a négynél több gyermekes családoknak. 50 ÉVÉ az ünnepi lapszám a karácsony eszperente megha­tározását közölte: „Emberek, gyerekek, egy fenyves terem­ben versengve, kedvesen sze­repelnek, nevetnek, nem ve­szekednek, mert ezen percek szelleme eleve szeretet.” 35 ÉVE „a szekszárdi Általá­nos Iskolai Sportbizottság is­kolák közötti leány úttörő ko­sárlabdatornát szervezett, me­lyen három szekszárdi isko­lán kívül a Bonyhád és a Bá­­taszék csapata is részt vett. Az öt együttes körmérkőzéses tornán döntötte el a helyezé­sek sorrendjét, a kupagyőztes Bonyhád II. számú iskola csa­pata elnyerte a Karácsony Ku­pa vándorserleget.” 35 ÉVE karácsonykor elkezdett esni a hó. „Ha valaki a szer­dára virradó éjszaka három­negyed kettőkor érdeklődött, hogy Szekszárd-Harc-Kölesd- Gyönk-Hőgyész-Dombóvár út­vonalra akar indulni, azt a tanácsot kapta az ügyeletes­től, hogy csak akkor induljon el, ha tud vinni hólapátot, ho­mokot, sót és ... utasokat, akik majd megtolják a kocsit, ha kell.” 25 ÉVE Ha nekem hatalmam volna! címmel készítettek fo­galmazást a szekszárdi Die­nes Valéria általános iskola 4. b. osztályos tanulói. A kará­csonyi lapszámban megjelent összeállítás Fodor Enikő gon­dolatait is közölte: „- Ha ne­kem hatalmam volna, segíte­nék minden betegen, és a test­véremen, hogy tudjon járni és futni, mint mások. Azt szeret­ném, hogy minden ember bol­dog legyen a világmindenség­ben. A szabadidőmet avval töl­­teném, hogy elmennék a stú­dióba, odaadnám a tévések­nek az összegyűjtött pénze­met azért, hogy szerepelhes­sek a tévében és egy olyan mű­sort adnék, amiben kérném az embereket, hogy ne szennyez­zék a környezetet, mert meg­mérgezik saját magukat.” 25 EVE „Zsúfolásig megtelt a szeretet ünnepén, decem­ber 24-én tartott éjféli mi­sén a dombóvári Jézus Szíve templom, ahol Farkasdi And­rás apát, esperes-plébános ce­lebrálta a szertartást. A temp­lom teljes karácsonyi díszében pompázott, illően az ünnep­hez. Farkasdi András a csa­lád fontosságát hangsúlyozta, az együttélést a szeretet jegyé­ben.” Szeri Árpád Ünnepi hangulat betlehemmel a Jézus Szíve templomban

Next

/
Thumbnails
Contents