Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)
2019-12-21 / 296. szám
2019. DECEMBER 21., SZOMBAT SPORT 15 Az igazi sztárrá vált paripának már okkal lehetnek allűrjei JEGYZET Életrajzi könyv a világ legjobb, Tokióra készülő vezérevezős kajakozójárói Budai Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu LÓVERSENY Van mire büszkének lenniük. Emlékeztetőül néhány név az utóbbi évtizedből, azoké, amelyek a pakonyi mély homokpálya „megpróbáltatásai” után értek el pazar eredményeket: Mediplomat, Silent Blessing, Thunder Teddington, Claudia Octavia, Red Hot Calypso, Heliconia, Quelindo, Medyna, Dante’s Peak és Crushing Power. Utóbbit 2019-ben Szlovákiában a szakma az év legjobb hároméves kancájának és az év sprinterének is megválasztotta. Azonban 2019- ben mégis Nancho népszerűsítette a pakonyi tréningtelepet, de nagyon! Siklósi Tamás vette meg a baden-badeni árverésen, a sikeres istállótulajdonos hoszszú évtizedek óta remek érzékkel választja ki az ígéretes telivéreket. A német tenyésztésű ló az alagi tréningpályára került, ám nehéz természete miatt eredményekkel nem szolgált, viszont a kancák körében olykor riadalmat, izgalmat okozott. Damoklész kardjaként lebegett a feje felett a kasztrálás. A makacs, gyakran ellenszegülő mének esetében legtöbbször beválik a be-KAJAKOZÁS Pálfalvi Gábor könyve a kajakozás csodálatos mesevilágába kalauzolja az olvasót, bemutatja gyönyörűségét, szép emléket állítva az egyik legsikeresebb magyar olimpiai sportágnak és élő legendájának - többek között mondta laudációjában a minap boltokba került, Kamera című kötetről Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja, a MOB tiszteletbeli elnöke. A karácsonyi sportkönyvpiac egyik slágerének számító életrajzi kötetben a világ legkiválóbb vezérevezős kajakosa, Kämmerer Zoltán, alias Kamera élsportolói körökben is egyedülálló pályafutását kíséri végig a szerző attól a pillanattól, amikor először ült eszkimóhajóba Alsó-Gödnél a Dunán, egészen a 2019. évi szegedi kajak-kenu világbajnokságig. Nyitva hagyva a nagy kérdést: eljuthat-e a sztrókkirály Tokióba 2020-ban? Kameráról hajdanán gyorsan kiderült, hogy a világ egyik legkiválóbb vezéreve-Hüttner Csaba, Kämmerer Zoltán és Pálfalvi Gábor a könyvbemutatón zős kajakosa, jelentős érdeme van abban, hogy a magyar csapathajó hosszú időn át vezető pozíciót foglalt el a világelitben. A háromszoros olimpiai, világ- és ötszörös Európa-bajnok kajakozó öt olimpián képviselte hazánkat. Sydney-ben és Athénban három aranyérnlet lapátolt össze a társaival, Pekingben az ötkarikás nyári játékok megnyitóján ő vitte a magyar zászlót, Londonban, 34 évesen - már új fiúkkal - a dobogó második fokára sztrókolta a hajót. Pálfalvi Gábor, több nagy sikerű, sport témájú könyv szerzője (Futball-láz, Idegenlégiósok, Életre-halálra (?), Sérült vándor, A futball-Fotó: Rózsa Tamás király, Az aranysípos Puhl) legújabb, Kamera című kötetében a világhírű versenyző mellett társai, a karrierjét segítő edzők, szövetségi kapitányok, sportvezetők, olimpiai bajnokok, rádió- és tévériporterek, a hazai művészvilág illusztris színészei és zenészei is megszólalnak, a kajakos zseniről vallanak. A 430 oldalas, több mint 60 színes fotóval illusztrált kötet ritkaságnak számít azáltal, hogy még aktív sportolóról életrajzi könyv jelenik meg. Az ugyancsak olimpiai bajnok úszónőt, Hosszú Katinkát leszámítva, aki saját pályafutásáról írt könyvet, nem igazán született hasonló mű. Ezt a csendet szakította meg a lokálpatrióta szerző, aki a 23 éve győri klubszínekben kajakozó Kammerert szemelte ki sorrendben hetedik kötete főszereplőjének. A könyv további érdekessége, hogy előszavát Orbán Viktor miniszterelnök írta. A sportág élő legendája, Kämmerer 32 esztendeje ül a hajóban, és rövidesen 42. születésnapját ünnepli. Sokszor bejelentette, hogy végleg leteszi a kajaklapátot, de eddig képtelen volt megtenni. Ma is a 2020-as nyári ötkarikás játékokra készülő kajak-kenu válogatott keret tagja. Jelenleg az Egyesült Államokban a Colorado folyó hullámaival viaskodik. Tokió már a hatodik olimpiája lenne... MW Nancho és csapata a Kincsem Díj után. Kinőtte a hazai pályát, külföldön is sorra nyerte a versenyeket Fotó: Loversenyzes.hu avatkozás, utána nyugodtabbak lesznek, rendszerint egyre jobban teljesítenek. Váratlan fordulatként új istállóba ( került, még mindig Alagon, ám természete új idomárjának módszereitől sem változott, addig bosszantotta a vele foglalkozni próbálókat, mígnem ott is a herélés tűnt a helyes megoldásnak. Nancho későn kapott észbe, tenyésztésben már nem alkalmazhatják... A versenypályán viszont egyre inkább! Ám mutatkozó képességei ellenére mégis eladták. Slobodan Jovanovic és fia, Aleksandar Jovanovic távbíró lovat keresett az idei versenyszezonra. Trénerük, Maronka Gábor javasolta nekik Nancho megvételét. Akkor még nem tudhatták, milyen érték került a tulajdonukba. Nos, akkor, 2018 telén került a felsőpakonyi tréningtelepre Nancho, ahol már versenylóként viselkedett és teljesített. Bár természete nem változott meg teljesen, öntörvényűségét fokozatosan viszszanyeste a türelmes és találékony idomár és csapata. Sztárallűrjeit igyekeztek kezelni. Például nem hajlandó egyedül dolgozni, szüksége van a munkában egy versenytársra, de a telepen csupán két telivér tudja tartani vele a lépést. Bemelegíteni csak a karámok között hajlandó. Amúgy a bokszban olyan, mint egy kezes bárány. Imádja az almát és a répát, és ha nem ellenőriznék, képes lenne folyamatosan enni. A Kincsem Parkban a május végi Millenniumi Díjon figyeltek fel rá, amikor, óriási küzdelemben, csak rövid Nyáron nem volt itthon ellenfele nyakhosszal kapott ki attól a klasszis Mágnástól, amelynek tulajdonosa hozta őt is Magyarországra. Nyáron már nem volt itthon ellenfele. A Buccaneer Díjon három hosszal, pályarekorddal verte Bíborhajnalt, a Kisbér Díjon még nagyobb fölénnyel, a nemzetközi Kincsem Díjon pedig a legerősebb cseh és szlovák lovakat szórta szét könnyedén - köztük a szlovák hármas koronát nyerőt -, majdnem pályarekorddal. Kinőtte a hazai pályát, októberben a baden-badeni Group 3. besorolású versenybe nevezte az idomár a tulajdonossal egyetértésben. Minőségi ugrás előtt állt Nancho - és nagyobbat teljesített, mint ahogyan azt várták: a roppant erős mezőnyben hét és fél hosszal verte a másodiknak befutót. A szakvezetés úgy gondolta, következhet egy hosszabb pihenő, ám napokkal a kimerítő versenyzés és utazás után erősebbnek látszott, mint előtte. Kockázatos húzás volt, de az utolsó pillanatban benevezték a november eleji müncheni Group 1. futamra. Meghálálta a bizalmat, a királykategóriában is képes volt nyerni, méghozzá alaposabb felkészülés nélkül. Magyar tréningben álló telivér ilyen erős versenyen még nem tudott győzni. Maronka Gábor idomár most már valóban pihenőt engedélyezett a klasszisnak. A személyzet pedig szemmel tartja, nehogy megterhelje répával a szervezetét. Nancho igazi sztárrá vált, ám allűrjeit is megtartotta. Most már van mire... Nancho csúcsr Az utóbbi évtizedben csaknem minden évben feltűnik olyan galopp versenyló, amely nemzetközi szinten is kiváló eredményekre képes. Nem véletlen, hogy többségüknek több-kevesebb köze van a Felsőpakonyi Álmodó Tréning Centrumhoz, amelyet Deák György tulajdonos és családja irányít, menedzsel, míg a szakmai munkát Maronka Gábor idomár végzi csapatával. golt Ertékzavar Ch. Gáli András jegyzet@mediaworks.hu Hallottak már Gábor Antal Áronról? És Zalka Lászlóról? Mert én nem. Pedig bizonyára zseniáüs vízilabdaedzők, annak kell lenniük, már ha a pénzt elfogadjuk értékmérőnek. Hiszen jóval magasabb az életjáradékuk, mint a játékosait 2000 és 2008 között három olimpiai bajnoki címre vezető legendás szövetségi kapitánynak, Kemény Dénesnek. Utóbbinak csak havi 989 ezer forint jár a sydney-i, athéni és pekingi diadalok, a nemzetet lázba hozó frenetikus sikerek után, Gábor úr viszont havonta 1,1 milliót, Zalka úr ennél is többet, 1,385 millió forintot kap az államkincstártól. Miért is? A 2009-es tajpeji siketlimpián arany-, négy évvel korábban, Melbourne-ben ezüstérmet szerzett a magyar férfiválogatott, a két nevezett úrnak ezekhez a győzelmekhez volt köze edzői minőségben. Egy olyan számban, amelyben összesen hat ország indult, és amelyet azóta már töröltek is a siketlimpiai programból. Valamüyen rejtélyes oknál fogva kettejük teljesítménye mégis többet ér, mint Keményé, akit azért a nemzetközi vizeken elismernek, hiszen ő a FINA edzőbizottságának alelnöke. (Félve kérdezem: miért kell a siketeknek külön oümpiát rendezni, miben akadályozza őket siketségük? Halasy Olivér „valódi” vízipólóban lett kétszeres olimpiai bajnok, pedig a bal lába térdtől lefelé hiányzott; Takács Károly pedig ballal nyert két olimpiát gyorstüzelő pisztollyal, miután a gránát levitte a jobb kézfejét.) A fenti adatokat a 24.hu publikálta, meg még cifrábbakat is, például azt, hogy az egész magyar edzőtársadalomban bizonyos Feczer Viktor a második legmagasabb összegű olimpiai járadékkal rendelkező szakember, havonta 2,969 millió forint üti a markát, adómentesen. Feczer mester három paravívónak az edzője, ezért jár neki a bankigazgatókat megszégyenítő havi fix. Valami nagyon félrecsúszott az olimpiai érmesek, helyezettek és edzőik javadalmazása terén. Annak idején Lemhényi Dezső, Butykó bácsi brusztolta ki eleinte csak az olimpiai helyezetteknek az apanázst, amelyet az évek során kiterjesztettek az edzőikre, majd a para- és siketlimpikonokra, idővel azok edzőire is. Eleinte az edzők csak a versenyzői pénzek felét kapták, aztán ma már nekik is teljes összeget kézbesít a postás, és persze a járadékot az infláció ütemében valorizálják. így eshet meg, hogy egy kevéssé ismert paraedző másfélszer akkora járadékra jogosult, mint a valaha élt legnagyobb úszónő, az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina. Mit is mondott üyenkor Csötönyi Sándor, az eredeti benyögéseiről (is) elhíresült egykori bokszelnök? Ertékzavar... Kamera a hatodik olimpiájára készül
