Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)
2019-12-19 / 294. szám
2019. DECEMBER 19., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Aaron Younger és a Ferencváros az Év csapata címre hajt Tokmac Nguen sokat tanul abból, hogy otthon minden mérkőzését visszanézi Csak egy trófea hiányzik Az idén veretlen FTC szédítő száguldásának egyik motorja a 28 éves ausztrál légiós Fotó: MW Az FTC-Telekom április 16. óta veretlen hazai és nemzetközi színtéren egyaránt, csak egy-egy, az OSC, illetve a Pro Recco elleni döntetlen árnyalja picit a képet. Cserébe időközben „becsúszott” egy magyar bajnoki aranyérem, egy BL-trófea, egy Európai Szuperkupa és egy Magyar Kupa-serleg. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu VÍZILABDA Kilenc trófeát nyertek zsinórban anélkül, hogy egyetlen döntőt is elvesztettek volna a minap holtversenyben a kontinens idei legjobb pólóedzőjének megválasztott Varga Zsolt legényei. S egyre többet beszélnek arról, az FTC megérdemelné, ha a tavalyi harmadik helye után idén a legtöbb szavazatot kapná az Év csapata-választáson. A Fradi szédítő száguldásának egyik motorja egy 28 éves perthi fiatalember, a legjobb magyarországi idegenlégiósnak korábban négyszer is megválasztott Aaron Younger.- A legjobb pillanatban hívott, két óra múlva már a levegőben leszek a családdal, utazunk haza karácsonyozni - mondta a telefonba a magyarul is beszélő, de azért gondolatait anyanyelvén, az angolon egyelőre még jobban kifejező pólós. - Perthben hőhullám tombol, szerencsére Sydney-ben száll le a gépünk, ott azonnal csatlakozom az edzőtáborozó ausztrál válogatotthoz. Amikor említem Aaronnak, hogy a napokban kétszer is összecsapott az FTC és az OSC, és a 8-7-es kupadöntő, illetve a 10-10-re végződött bajnoki rangadó után Vad Lajos, a rivális edzője azt nyilatkozta, kezdik utolérni a Fradit, az ausztrál klasszis csak részben ért egyet. - Nem decemberben osztják a bajnoki aranyakat -kivéve az Év csapata titulust, ami az egyetlen hiányzó trófeánk -, májusra kell csúcsformába lendülnünk. Szoros mérkőzések voltak, de szerintem még mindig előnyben vagyunk. Tavaly ősszel is becsúsztak vereségek, aztán tavaszra minden összeállt. Megkockáztatom a kérdést, vajon a Fradi jobb csapat-e most, mint tavaly ilyenkor volt. Hiszen hogyan lehetne fokozni a fokozhatatlant? - Most is bivalyerősek vagyunk, Funtulisszal, Zalánkival és Constantin-Bicarival tovább erősödtünk, az eredményeink is ezt mutatják - állítja Younger. Nemzetközi vizekre evezve szóba hozom a Pro Recco elleni 13-13-as döntetlent. Amikor arról beszélek, hogy felülről remizett a Fradi Di Fulvióékkal, visszafogottan reagál. - Egész jó mérkőzés volt, Bolognában is megmutattuk, minimum egyenrangú ellenfelei vagyunk a legendás csapatnak. Biztos vagyok benne, elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megverjük. Klassz lenne megvédeni a címünket, ez a célunk. Ha pillanatnyi erősorrendet kérdezne, akkor azt mondanám, hogy a Fradi és a Recco holtversenyben, aztán következnek a többiek. Egy ilyen sztárcsapatban, mint amilyen az FTC, nehéz is kiemelkedni, talán csak Varga Dénesnek, a csapatkapitánynak, a Total Waterpolo díját a minap elnyerő klasszisnak sikerül. De vajon milyen Younger szerepe a Fradiban, mennyit változott ahhoz képest, amit tavalyig a Szolnok vezéreként betöltött?- Más csapat, más szerep. Másképp kell itt játszanom, mint Szolnokon, de a lényeg, hogy nyerjünk, és amíg nyerünk, addig nincs baj. Bármit is kérnek tőlem, azt én megteszem, és boldog vagyok, ha sikerül. Ugyanígy gondolkodom a válogatottal is, Ausztráliával már kint vagyunk a tokiói olimpián, szemben Magyarországgal. Persze nekünk jóval könnyebb dolgunk volt, csak Új-Zélandot kellett legyőznünk - jegyzi meg, amikor pedig arról kérdezem, milyen érzés a magyar válogatott ellen játszani, először a sablonválaszt próbálja adni, de aztán elneveti magát: - Ugyanolyan, mint az összes többi meccs... na jó, nem ugyanolyan, fura érzés úgy pólózni, ha a saját csapatkapitánya, Varga Dumi fogja az embert! Önbizalommal telve elkapta a fonalat | ¥** Vezeti az NB l-es mezőnyjátékosok rangsorát Fotó: Dömötör Csaba LABDARÚGÁS A Nemzeti Sport osztályzatai alapján az NB I őszi szezonjában a kapusok és a mezőnyjátékosok között is a listavezető Ferencváros adja a legjobb osztályzatot kiérdemlő játékost Dibusz Dénes (6,667), illetve Tokmac Nguen (6,182) személyében. Utóbbival beszélgettünk.- Még Budapesten?- Nem, már nem. Itt vagyok éppen édesanyáméknál, Norvégiában, élvezzük, hogy újra együtt lehetünk. Napi rendszerességgel tartjuk a kapcsolatot, a mérkőzések után először a szüléimét hívom fel. A világháló segítségével tudják nézni a Ferencváros mérkőzéseit, előre egyeztetjük, mikor játszunk, ők pedig odahaza leülnek a monitor elé, és ott szurkolják végig a kilencven percet. Édesanyám az egyik legnagyobb szurkolóm, az ősszel Budapesten is járt, hogy helyben nézze meg élőben egy-két mérkőzésemet.- Akkor mondja meg neki, hogy a Nemzeti Sport osztályzatai alapján az egész mezőny legjobbja lett az ősszel.- Komolyan? Örülni fog nagyon. Jólesik az elismerés, a második idényemet kezdtem el az NB I-ben, és máris a legjobbak között emlegetnek.- Mikor érezte, hogy eljött az ön ideje, hogy végre úgy tud futballozni, ahogy korábban Norvégiában?- A felkészülés alatt már éreztem, egyre jobban formába lendülök, egyre több olyan húzást merek megcsinálni, amit korábban nem. Ahogy mondani szokták, elkaptam a fonalat. Mindig is mondtam, olyan típusú ember vagyok, akinek némi időre van szüksége, hogy megszokja a környezetét és beilleszkedjen. Idén ezzel már nem kellett foglalkoznom. Fokozatosan az önbizalmam is a helyére került, és a gólok, gólpaszszok is jöttek. Aki ismer, tudja, a saját teljesítményemről nem szeretek beszélni, pontosan tudom, mikor játszom jól, és mikor rosszul.- Visszanézi a mérkőzéseit?- Mindig. Ha idegenben játszunk, hazafelé a buszon, vagy Európa-liga-találkozók után a repülőtéren üldögélve megnézem az összefoglalót, és nem csak akkor, ha gólt lőttem vagy gólpasszt adtam. Odahaza pedig az egész mérkőzést szeretem visszanézni, ezekből a felvételekből sokat lehet tanulni: mit csináltam jól, mit kellett volna másképpen, esetleg lövés helyett jobb lett volna-e egy csel, vagy fordítva.- Elfáradt az idény végére?- Nem tagadom, igen. Húzós időszak áll mögöttünk, sokáig három fronton kellett helytállnunk, a nemzetközi kupa alaposan igénybe vett bennünket.- Az El-csoportban az Espanyol, CSZKA Moszkva, Ludogorec trió ellen hét pontot szereztek, mégis kiestek. Boszszús emiatt?- Valóban, más csoportból hét ponttal tovább is lehetett volna jutni. Eleinte nem tudhattuk, mire leszünk képesek az Európa-ligában, hiszen a legtöbbünknek sosem volt még alkalma kipróbálnia magát ezen a szinten. Aztán ahogy jöttek a pontok, úgy hittük el egyre inkább, hogy a csoportkörben is képesek vagyunk helytállni. Nagyon bántott a Ludogorec elleni utolsó mérkőzés, hiszen nagyon közel volt a továbbjutás. Főleg úgy bosszantó, hogy tudom, a bolgár csapat az Internazionaléval találkozik az egyenes kieséses szakaszban. Hihetetlen élmény lett volna az olasz sztárcsapat ellen pályára lépni.- Melyik volt az ősz legemlékezetesebb pillanata?- Nehéz kérdés. Olyan pillanatokat élhettünk át, amelyekről korábban csak álmodtunk. Ha egyet mégis ki kell emelnem, az nyomban a Ludogorec elleni hazai Bajnokok Ligája-selejtező, az őszi menetelésünk azzal a találkozóval kezdődött el, ott éreztem először, hogy igenis fel tudjuk venni a versenyt az ilyen szintű csapatokkal.- Kedvenc gólja?- A Zalaegerszeg ellen az utolsó előtti pillanatban, a kilencvenkettedik percben szereztem győztes gólt; de a Debrecen elleni idegenbeli gólom is emlékezetes. Azt többször is visszanéztem. Távolról tüzeltem, a jobb belsőmet kifordítva találtam el remekül a labdát. Nem volt egyszerű mozdulat.- Merre pihen? Végig Norvégiában lesz?- Ezekben a napokban idehaza vagyok a családommal, ám hamarosan indulok Los Angelesbe. A barátaimmal minden télen elutazunk oda, idén ötödször járok a városban. Egyszerűen nem tudom megunni az ottani légkört. Borbola Bence/NS JEGYZET Felvállalt szerep Novák Miklós jegyzet@mediaworks.hu Négy részre szakadt az NB I-es tabella az őszi zárás után. Az első csoportot a Ferencváros és a Fehérvár alkotja, az a két csapat, amelyik tavasszal harcban lesz az aranyéremért. Pontszáma alapján akár a Mezőkövesdet is idesorolhatnánk, ám az idei utolsó két fordulóban elszenvedett, váratlannak mondható veresége azért kijelölte Kuttor Attila csapatának a helyét. A kövesdiekre nézve már az is hízelgő, hogy a harmadik helyért és a velejáró nemzetközi szereplés lehetőségéért versenghetnek. Ez a csoport sem túl nagy: a Puskás Akadémia, valamint két fővárosi klub, a Honvéd és az Újpest tartozik ide. Az igazán elkeseredett harc az alattuk lévő öt csapat között várható - és a kiesés elkerüléséért. A Kisvárdának húsz, a Diósgyőrnek és a Debrecennek egyaránt tizenküenc, a Paksnak és ZTE-nek pedig tizenhét pontja van. Mögöttük, nyolc ponttal leszakadva, már csak a Kaposvár következik, reménytelen, küátástalan helyzetben. Gondoljuk mi, ám - nem vesztettem el a józan ítélőképességemet - a kaposvári modell mégis példaértékű. A somogyi megyeszékhelyen ugyanis nem remegnek a jövő miatt, hozzon az bármit is. Természetesen szeretnének bennmaradni az első osztályban, de azt sem feledik, honnan jöttek: két év alatt ugrottak két osztályt, így kerültek vissza a legjobbak közé. Nem akarnak mindent kockára tenni, amit az elmúlt években felépítettek. Kaposváron mindenki tudja, mennyire illékony a siker. A somogyi zöld-fehérek 2004 és 2014 között kereken tíz éven át szerepeltek az első osztályban. A többi klubhoz mérten akkor is szerény költségvetésből. Ám egyfelől olyan elkötelezett vezetőedző irányításával, mint Prukner László, másfelől Illés János rendre felfedezett olyan labdarúgókat, akik máshol komoly karriert futottak be; elegendő Nikolics Nemanjára, Oláh Lórántra, Bőle Lukácsra, Rajczi Péterre, Korhűt Mihályra, André Alvesre vagy éppen a jelenleg a Disztl László mellett edzőként dolgozó Waltner Róbertre gondolni. A mai Kaposvárban nem játszanak hozzájuk mérhető klasszisok. Ám elkényelmesedett, túlfizetett vendégművészek sem. A keret túlnyomó többségét magyarok, ráadásul saját nevelésű fiatalok alkotják. A klubnál tudják, az első osztályú tagságnál többet is veszíthetnek. Ma egy kaposvári tehetségnek helyben elérhető az első osztály, nem kell érté vándorbotot ragadni. Nem jó, persze, hogy nem jó az NB I-ből kicsúszni. De ennél is rosszabb, ha valaki a szerepéből esik ki. A Kaposvárt ez nem fenyegeti.
