Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-09 / 285. szám

2019. DECEMBER 9., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP g Celebek akarnak lenni a fiatalok, nem cipészek Előkerült a város Ennyi pénzből nem lehet cipőt készíteni Tíz éve változatlan árakon dolgoznak az ortopédiai­­cipó-készítők. és húsz éve bajos az utánpótlás, mert nincs iskolai rendszerű kép­zés. Néha indulnak tanfolya­mok, melyek iránt csekély az érdeklődés. Tárgyalnak a problémák megoldási lehe­tőségeiről. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepuJsag.hu BONYHÁD Az ortopédiai cipőt orvosi receptre készíti el az a gyártó, akinek ehhez megfele­lő képzettsége és NEAK-szer­­ződése van. (A NEAK, a Nem­zeti Egészségbiztosítási Alap­kezelő, amit a köznyelvben tb­­ként emlegetünk.) A bonyhádi Antal Boldizsárné több mint öt­ven éve foglalkozik ilyen lábbe­lik készítésével, és a szakmai érdekképviseletben is aktívan részt vesz. Sok a probléma ezen a területen, melyek közül ket­tőt kiemel: tíz éve változatlan árakon dolgoznak, és húsz éve nincs iskolai rendszerű képzés.- Az utolsó ártárgyalás az ortopédcipő-gyártásról 2010- ben történt - mondja -, és az­óta ugyanannyi betegtérítési díj, ugyanannyi tb-támogatás jár a cipőkért. Pedig ez idő alatt a bérminimum megduplázó­dott, az anyagárak 70-80 szá­zalékkal emelkedtek. Úgyhogy sajnálattal ki kell jelentenünk, hogy ennyi pénzből már nem lehet normális cipőt csinálni. A folyamatban résztvevők spórolnak, ahol tudnak. Ma­gyar alapanyaggyártó nincs. A nagyker külföldről szerzi be a bőrt, a gumit, a műanyagot, olyan minőségben, ami még épphogy megfelel a követel­ményeknek. Betegnek gyógy­­cipőt kiírni évente egyszer le­het. Tehát ha valakinek van téli, nyári és otthoni lábbelije, azoknak három évet ki kellene húzni, mire megkapja az újat. De gyenge anyagból egy évig sem marad cipő a cipő. Pláne, ha nem is megfelelően képzett a készítője. Antal Boldizsárné évtizedek óta készít ortopéd cipőket Fotó: Máté Réka- Iskolai rendszerben történő képzés húsz éve nincs - mutat rá Antalné -, pedig ez egy ko­moly, nagy tudást igénylő szak­ma. Egy cipész, 5-6 év gyakor­lat után válik jó ortopéd ci­pésszé. Ez kézműipari techno­lógia, minden művelethez ér­teni kell. Lényegesen nagyobb tudás szükséges hozzá, mint a nagyüzemi gyártásnál, a fu­tószalag melletti részfeladatok elvégzéséhez. Most folynak az egyeztetések a betegszerveze­tekkel egyetértésben, hogy vál-A közelmúltban tájékoztat­ták az ortopédcipő-készítőket a tárgyalások állásáról. A leve­let szerkesztőségünkhöz is el­juttatták; ebből idézünk: „Októ­ber elején Kásler Miklós, Palko­­vics Imre és Varga Mihály mi­niszter uraknak jeleztük azo­kat a legsürgetőbb problémá­kat, melyek szerintünk priori­tást élveznek.... Az állam intéz­kedései alapján 2010 óta 118 százalékkal nőtt a garantált bérminimum.... A kormányzat toztassunk a helyzeten. A tel­jesítőképességünk határán va­gyunk. Néhányan már hitelt vettek fel, hogy ki tudják fizet­ni a dolgozóikat és a beszállítói­kat. Közös célunk, hogy a beteg járni tudjon, és ezáltal az élet­minősége javuljon. De ehhez a mi körülményeink rendezésé­re is szükség van. Biztatóak a jelek a rendezést illetően. Erről már ifj. Rozsnyai Sándor, az Ortopéd Cipőkészí­tők Szövetségének elnöke tájé­koztat. a gyógyító-megelőző kassza emelésével komoly erőforráso­kat fordított az egészségügyi szakemberek megtartására. A bér mellett az euró árfolyama is komoly költségtényező, ez 2010-ben 275,4 volt, jelenleg 329,9 forint. Az ortopédcipő-el­­látásban az államilag szabályo­zott árak 2010 óta nem változ­tak. A költségek emelkedése és a közfinanszírozott árak vál­tozatlansága miatt mára fenn­tarthatatlan helyzet alakult ki.”- Folyamatosak az egyezte­tések - mondja - a cipőkészí­tési árakról és a képzésről is. Köztudott, hogy a mai fiata­lok sztárok vagy celebek sze­retnének lenni, és nem cipé­szek. De mióta hiányszakmá­vá vált ez a mesterség, tapasz­talható némi érdeklődés irán­ta, mert emelkedtek a bérek. Csak nem az ortopéd cipé­szeknél, akik tíz éve fixált ha­tósági árakon dolgoznak. Lét­kérdés, hogy ezen változtas­sunk. A képzés is változik, ed­dig csak néhány kolléga pró­bált tanfolyam jellegű okta­tást szervezni, hogy legyen utánpótlás. Csekély eredmény­nyel. Ám most a szakképzés egésze megújul, és szeptem­berben már annak megfelelő­en indul a tanév. A cipőkészí­tők és az ortopédiai cipészek tananyagát is átdolgozzák, korszerűsítik. Bízunk abban, hogy az új struktúra új lendü­letet ad a szakmának. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Jelenleg is folynak a tárgyalások nevét elsőként említő oklevél DUNAFÖLDVÁR „Monasterium de Felduar 1199 - 2019” cím­mel nyílt fotókiállítás advent el­ső vasárnapján a dunaföldvári evangélikus templomban. - A város, ahogy én látom - mondta a fényképekről készítőjük, Ná­­vay Ákos. A címválasztás kap­csán pedig elárulta, hogy a Mo­nasterium de Felduar, vagyis a földvári monostor a település első írásos említése 1199-ből. Ezzel azután találkozott, hogy november közepén az evangé­likus közösséggel döntöttek a várost bemutató kiállításról, és olvasni kezdett Dunaföldvár­­ról. - Mindjárt tudtam, hogy ez lesz a kiállítás címe, és az is egyértelművé vált, hogy az ok­levélnek ott kell lennie a kiállí­tott képek között - tette hozzá. Ezzel azonban egy fordula­tos és izgalmas kutatómunka vette kezdetét. Návay Ákos azt remélte, hogy a Városi Könyv­tárban lévő két tanulmánykö­tet valamelyikében megleli az oklevél másolatát, ám nem így lett, és pontos hivatkozást sem talált az említett adatok erede­téről. Mint mondta, tudja, hogy ma egy kutatónak jóval köny­­nyebb dolga van, mint akár csak 10-20 évvel ez előtt, hi­szen a telefon, még inkább az elektronikus levél és a digitali­zált adatok nagyban megköny­­nyítik a munkát. De a kitartás, ahogy akkor, úgy ma is előny. Návay Ákos első lépésként felhívta a Nemzeti Levéltá­rat, ahol útbaigazítást és bizta­tást is kapott, hogy az oklevél nagy valószínűséggel a Hun­garicana Közgyűjteményi por­tálon megtalálható. Ám ott hi­ába kereste. Tovább bújta a vi­lághálót, közben további sűrű telefonhívások és levélváltások következtek a Tolna Megyei Le­véltár főlevéltárosával, Maul- Link Dórával, valamint a Deb­receni Egyetem Magyar Nyelv­­tudományi Tanszék tanárával, dr. Hoffmann Istvánnal, akik eljutottak egy bizonyos kutatá­si pontig, de az oklevél hollétét nem sikerült meghatározni.- Ekkor újabb segítségkérő, de ezúttal sorsfordító elektro­nikus levelet írtam az Orszá­gos Levéltárba, ahonnan hama­rosan válasz érkezett dr. Rácz György főlevéltárostól. Segí­tő szándékát nem tudom elég­gé megköszönni, valamint kol­légáiét, akik szintén bekapcso­lódtak a keresésbe - hangsú­lyozta Návay Ákos. A megnyitó hetében azonban még mindig rejtély volt, hogy hol lehet az oklevél. Három nappal az ese­mény előtt érkezett egy levél dr. Rácz Györgytől, amelyben azt írta, az oklevél elvileg meg­van, de a mikrofilmről kinagyí­tott képet még keresik. A kuta­tás végül sikerrel járt. A kiál­lítás múlt vasárnap nyílt meg, az oklevélről pénteken készül­hetett el a fotó, amelyet csak a megnyitón pillanthatott meg a közönség. Návay Ákos köszönetét mon­dott a kutatáshoz nyújtott szak­mai segítségért, illetve a duna­földvári evangélikus közösség­nek, élükön Molnár Iván lel­késszel, a nyitottságukért. H. E. Návay Ákos a hosszas kutatás után megszerzett oklevéllel HAJDAN 60 ÉVE jelent meg hír arról, hogy „a téglagyári egyesülés paksi üzemében németországi tapasztalatok alapján felépítik az ország első utánszárító be­rendezését. (...) A berendezést a kemence kihűlő részének hő­jével »fűtik« majd és a számí­tások szerint a félszáraz tégla igen rövid idő alatt válik éget­­hetővé.” 60 ÉVE „Kölesden átadták a négytantermes új iskolát. (...) A 2 millió forintos beruházással elkészült új, négytantermes is­kolában közel 300 diákot tud­tak elhelyezni és ezzel teljesen megoldott Kölesden az iskolak­érdés.” 60 ÉVE „nagy érdeklődés mel­lett került sor Szekszárdon Sinka József, a Magyar Űrhajó­zási Bizottság titkárának »A vi­lágűr ostroma« című előadásá­ra. (...) Elmagyarázta a hallgató­ságnak, hogy hogyan történt az űrhajók fellövése, irányítása, a Hold lefényképezése, a fényké­pek megbízhatóságának elle­nőrzése.” 50 ÉVE „Pénteken és szombaton éjjel-nappal esett a hó. Szek­szárdon 18, Palánkon 21 centi­­méteres havat mértek. Dombó­vár környékén a hó vastagsága meghaladta a 25 centit. (...) Bár késnek a vonatok, de ez a késés nem veszélyes.” 50 ÉVE „A Hőgyész és Zomba Vi­déke ÁFÉSZ-kötőüzem létesíté­sét határozta el, hogy a lakos­ság bérkötési igényeit ki tudják elégíteni. Az üzemben - hogy a lakosság foglalkoztatási gond­jain is enyhítsenek - 10-15 főt szeretnének foglalkoztatni.” 50 ÉVE „Alsótengelicről olyan eseményről értesítették a szer­kesztőséget, amilyen még nem fordult elő a gazdaság tehené­szetében: a Rengő nevű törzs­tehén három borjút ellett, két üszőt és egy bikát. Mindhárom kisborjú élénk, egészséges.” 35 ÉVE „Széles körű társadalmi összefogással kezdték meg Tol­nán a tornacsarnok építését. A harminc méter széles és negy­vennyolc méter hosszú csar­nok belső terének megosztását géppel működtetett elválasztó függönyökkel tervezik. A hu­szonhatmillió forintra terve­zett költségvetés összegéből ötmilliót a megyei tanács biz­tosít.” 35 ÉVE „1,9 millió forintért megkezdődött a megyénk első kerékpárútjának építése Mözs és Tolna között. Ahol az útbur­kolat szélesítése is lehetővé te­szi, ott felfestéssel és táblák el­helyezésével jelölik az új utat a mözsi vasútállomástól Tolna község központjáig.” 35 ÉVE a tamási Városi Bíróság hét hónapi szabadságvesztés­re ítélte azt a Forgács Rezsőt, aki a Hőgyész-Csicsói-hegyi csárda parkolójában éjsza­kai színielőadást szervezett. „A darabban négy női szerep­lő teljesen mezítelenül, töb­bek között a leszbikus szerel­met imitálta. Ez - a bíróság megállapítása szerint - azt a látszatot kelthette, hogy a pornográfia színpadképes le­het.” Forgács Rezső 2005-ben házasságot kötött a népszerű műsorvezetővel, Anettkával. 25 ÉVE hagyományos évzáró gálaműsort adott Szekszár­don a Babits Mihály Művelő­dési Házban a Bartina Nép­táncegyesület. „Az előadás végén a néptáncegyesület művészeti vezetőjét, Matók­­né Kapási Júliát köszöntötték és táncoltatták meg a barti­­nások annak okán, hogy hu­szonöt esztendeje táncol, illet­ve vesz részt a szakmai mun­kában.” Szeri Árpád Leánykoszorú a szekszárdi Bartina 1994-es gálaműsorában

Next

/
Thumbnails
Contents