Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)

2019-11-22 / 271. szám

4, MEGYEI KÖRKÉP 2019. NOVEMBER 22., PÉNTEK HÍREK Minimális a díj az első órában SZEKSZÁRD A harminc forin­tos díj megfizetésével egy óra tizenöt percig lehet parkol­ni a megyei kórház főbejára­tánál található parkolóban, írja a Szekszárd.hu. A parko­lót egyébként a kettes díjzó­nára érvényes tarifa megfi­zetése mellett lehet használ­ni. A városi honlap tájékozta­tása szerint ebben a parko­lóban úgy két évvel ezelőtt, még 2017. augusztus 1-jén módosult a parkolás rendje. Erre azért volt szükség, mert megváltozott a parkolási rend az egészségügyi intézmény területén is, másrészt az in­gyenesség miatt sokan egész napos parkolásra használták a területet. Az erről szóló ha­tározati javaslatot, és a köz­területi parkolók üzemelte­téséről és a parkolási díjak­ról szóló önkormányzati ren­deletet egyhangú döntéssel módosította akkor a szek­szárdi közgyűlés. A módosí­tás nyomán megszűnt az in­gyenes, egész napos par­kolási lehetőség. Azonban egy óra ingyenes parkolásra ezentúl is lehetőség van, ha az autósok megfizetnek egy minimális, harminc forint per alkalom díjat. TN Kenyérosztás a templomban SZEKSZÁRD Árpádházi Szent Erzsébet ünnepéhez kapcso­lódóan a Karitász önkénte­seiért tartottak szentmisét a Belvárosi Katolikus temp­lomban - tájékoztatta lapun­kat Kovács Jánosné, a szere­tetszolgálat szekszárdi veze­tője. Mint ismertette, a szer­tartás keretében az önkénte­sek megújították ígéretüket a szolgálatuk további önzet­len végzésére. Ezt követően Petkó Tamás plébános meg­áldotta a Szt. Erzsébet-ke­­nyereket. Az atya beszélt a szeretetszolgálat fontossá­gáról és megköszönte az ön­kéntesek munkáját. B. M. Körbekerítik a temetőt Szokolyban NAGYSZ0K0LY Az önkormány­zat a Magyar Falu Program­ban nyertes pályázatának kö­szönhetően a település a jö­vő héten kapja meg az orvo­si munkához szükséges esz­közöket, emellett hamarosan játszóeszközöket telepítenek a gyerekeknek a helyi óvoda ud­varába. Minderről Bors Bálint polgármester tájékoztatta la­punkat. Elmondta még, hogy a református temető körbeke­rítése is hamarosan megkez­dődik, ami szintén egy nyer­tes pályázatnak köszönhető, amelyet a Református Egyház­­község adott be a Magyar Falu Program kiírására. B. M. Az Üj-Zélandon gyűjtött emlékeket, képeket, fotókat mutatták be a paksi kiállításon Fotó: Molnár Gyula Munkája szólította a távoli országba a családfőt Új-Zéland többféle arcát is megmutatta Kedves, barátságos embe­rek lakják Új-Zélandot Sid­­ló Tibor és felesége, Nóra ta­pasztalata alapján. A Pak­son élő házaspár három évet töltött a szigetországban. Hanoi Erzsébet erzsebet.hanol@mediaworks.hu PAKS Több egzotikus országot bejárva Paksot választotta élet­útja újabb állomásának a Sid­­ló házaspár. A férj, Tibor egy nemzetközi konzulens cégnél dolgozott, amikor megbízást kapott a társaság új-zélandi irodájánál, így 2011-ben a dé­li országba költöztek művész­tanár feleségével, Nórával. Másfél évet töltöttek Új-Zéland északi szigetén, aztán másfe­let a délin. Bejárták az egész szigetországot, megismerték több arcát. Sidló Tibor elmond­ta, hogy az északi sziget trópu­­sibb, míg a szívéhez közelebb álló déli hegyvidékes, válto­zatosabb képet mutat. Persze nemcsak a környezetet, a kul­túrát is megismerték. - Az ős­lakosok a maorik, akiktől a fe­hér ember csak bérli az orszá­got, és a két eltérő kultúra kö­zött még most is vannak fe­szültségek - mesélte Tibor, hozzátéve, hogy egy alkalom­mal a maorik erőt sugárzó tör­zsi táncát, a hakát is láthatták. Arról is beszélt, hogy a britek az 1800-as években kötöttek kereskedelmi meg­állapodást a maori törzsfőkkel, ennek révén Új-Zéland a brit gyarmatbiro­dalom részévé vált, és lehetőség nyílt az európaiak föld­­foglalásaira. Az or­szág területe majd­nem háromszor nagyobb, mint Magyarországé, a lakosság­szám viszont feleannyi. Az egy főre eső birkák száma tíz, ugyanis 16 ezer birkafarm van Új-Zélandon, és ők a világ el­ső számú birkaexportőrei. Az ott élőkről Sidló Tibor el­mondta, hogy az emberek na­gyon barátságosak, kedvesek, befogadóak, amit kevés ország-Szeretnek Pakson élni, kedvesnek találják az embereket ban tapasztalt, pedig munká­ja révén a világ számos táján megfordult, például Ausztráli­ában, Japánban és Indonéziá­ban is. A házaspár első gyer­meke Új-Zélandon született, és mint mondták, nem volt egy­szerű így belekezdeni a szülő­­ségbe. Amikor Tibor munkahe­lye megszűnt, egyértelmű volt, hogy hazaköltöz­nek. A férfi szerint sorsszerűén ala­kult így az életük, ugyanis a nagy­papája, akitől a fo­tózás iránti szere­­tetét örökölte, nem láthatta a déduno­káját, ám a hazaté­résük után erre még volt mód­ja, majd nem sokkal később el­hunyt. Ám még ekkor sem Magyar­­országon folytatták az életü­ket, hanem Angliában töltöt­tek két évet, ahol Tibor ismét egy bányászati konzulens cég­nél dolgozott, ahol többek kö­zött orosz, kirgiz és kazah bá­nyák vizes problémáival fog­lalkozott. Itt nem igazán ta­lálták meg a számításukat, Paks II. viszont remek lehető­ségként kínálkozott, így 2017- ben a városba költöztek. Tibor hidrogeológusként dolgozik a cégnél. Azt mondta, szeret­nek Pakson élni, kedvesnek találják az embereket. Máso­dik gyermekük pedig már itt született, de nem kizárt, hogy egy nyaralás alkalmával neki is megmutatják Új-Zélandot. Nemrégiben a házaspár egy tárlaton mutatta be ott gyűj­tött emlékeiket. Tibort a nagy­papája tanította fotózni és fer­tőzte meg a természet iránti szeretettel, ez köszönt vissza a Csengey Dénes Kulturális Központban kiállított negy­ven fotón is. Művésztanár fele­sége nem először állított ki, ez­úttal akvarellel készített mao­ri harci maszkokat láthattak tőle az érdeklődők. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Konyhaművészeti finomságok várták a fáradt felvonulókat Színes aparhanti Márton-nap APARHANT Színek, ízek és gyer­mekmosolyok tették emlékeze­tessé az aparhanti iskola Már­­ton-napi ünnepségét. Amre­­inné Vargyas Orsolya szerve­ző pedagógus elmondta, hogy példás összefogás jellemezte a rendezvényt. A szülők is kivet­ték részüket az ünnepi asztal megtérítéséhez szükséges esz­közök beszerzéséből, az ételek alapanyagainak megvásárlásá­ból, a vendégek fogadásából. Az iskola a jeles napra nem­csak a hagyományhoz kapcso­lódó díszeket készített és al­kalomhoz illő műsort mutatott be, hanem tökfaragó és lam­pionkészítő versenyt is meg-Az iskolai Márton-nap községi rendezvénnyé vált Beküldött kép hirdetett. A zsűri negyvenkét alkotást értékelt. Maga a ren­dezvény, melyen nagy szám­ban megjelentek a helybeliek is, az óvodások verseivel, dalai­val kezdődött, ezt követte az is­kolások műsora. A lampionké­szítés eredményhirdetése után a faluba indultak a lámpás fel­vonulók. A menet mintegy fél óra elteltével érkezett vissza az iskolába, ahol már terített asz­talok kínálták finomságaikat. A lakomán nagy keletje volt a sült libahúsnak, a ludaskásá­nak, a libamájnak, de a libazsí­ros kenyérnek is. Az ételsor, lel­kes támogatóknak köszönhető­en desszerttel zárult. Sz. Á. Foltvarrók munkáiból nyílt kiállítás Tamásiban TAMÁSI A Foltkovácsok nevű helyi foltvarró csoport tagjai­nak munkáiból nyílt kiállítás szerdán, a Tamási Galériában. A csoport vezetője Mészá­­rosné Gerda Anikó, tagjai pe­dig Hegedűs Renáta, Huszka Istvánná, Kocsis Anita, Pá­linkás Klára, Róka Józsefné, Smátrola Tímea, Szita Gyulá­­né és Törő Péterné. A megnyi­tón a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola Akusztikus Kamaraegyüttes elnevezésű zenekara adta a jó hangulatot. A tárlaton faliképek, köz­tük egy nagyobb közös alko­tás, valamint takarók, táskák, párnák láthatóak, kötetlen té­mában. Haás Mária, a galéria mun­katársa arról tájékoztatta la­punkat, hogy két foltvarró cso­port működik Tamásiban, a Foltkovácsok mellett a Rongy­hegesztők elnevezésű csapat, amelynek egyik tagja, Bordás­­né Nyitrai Márta nyitotta meg a szerdai kiállítást. B. M. A megnyitóünnepség egyik pil­lanata Beküldött kép AVizsolyi Bibliáról szólt az előadás MEDINA A Medinai Református Leányegyházközség egy nyer­tes pályázatnak köszönhető­en egyházi-kulturális prog­ramsorozatot indított el. Mint arról Révai Lilla Irén, egyhá­zi közösségszervező tájékozta­tott, az első hivatalos előadás témájaként a 429 éves Vizso­­lyi Bibliát választották, amely­ről dr. Szabó András irodalom­­történész beszélt. Bognár Cecil Gyula, a Magyar Kultúra Lo­vagja tárogatóval színesítette a programot és a bibliafordító Károlyi Gáspár tiszteletére írt Reményik Sándor: „A fordító” című versét is elszavalta. Si­mon István nyugalmazott lel­kipásztor pedig a reformáció ötszázadik évfordulója alkal­mából a kicsiny gyülekezet­nek írt versét olvasta fel. A Vizsolyi Biblia az első tel­jes, magyar nyelvű fordítású Biblia, a legtöbbször kiadott magyar könyv, a 16. századi nyomdászat csúcsteljesítmé­nye, továbbá a magyar törté­nelem egyik legbecsesebb mű­kincse. Az egyetlen protestáns Hungarikumként a nemzeti és kulturális örökségek sorát is gyarapítja, valamint nyom­­da-vallás-nyelv és művelődés­­történeti jelentőséggel bír. TN

Next

/
Thumbnails
Contents