Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)

2019-11-21 / 270. szám

12. SAJTÓ ÉS TANULÁS 2019. NOVEMBER 21., CSÜTÖRTÖK Az órarendet minden tanuló maga állítja össze Amerikából jöttem, még visszamennék Szűcs Péter Ohióban töltötte az előző tanévet Beküldött fotó Az anyanyelvi környezet előnye SÉT^01 A Kepler-62f és 62e lehet az otthonunk Sokunkban felmerülhet az a kérdés, mi lesz, ha a Föld túl­népesedik, elpusztul, vagy lak­hatatlanná válik. A NASA fel­fedezett egy Földhöz hasonló bolygót, ami a Kepler-62 nevű csillag körül keringő öt bolygó egyike. A Lyra csillagképben található 1200 fényévre ottho­nunktól, ami 22 millió év hosz­­szú utat jelentene. A Kepler-62 csendes csillag, idősebb a Napnál, az energiája és mérete is lényegesen kisebb. Kis tömege miatt hosszabb kort élhet meg a mi Napunknál. A Kepler-62f és a Kepler-62e ne­vű bolygók lehetnek az új ott­honaink pár ezer év múlva. A Kepler-62f bolygó nagy ré­szét jég borítja, mégis lakható lehet. A Földnél negyven szá­zalékkal nagyobb felszínéről a csillaga úgy nézne ki délben, mint a mi lemenő Napunk. Mellette egészen közel talál­ható egy másik lakható bolygó, a Kepler-62e. Melegebb, párá­­sabb légköre tele van felhővel. Hatvan százalékkal nagyobb a Földnél. Mivel egymáshoz közel helyezkednek el, úgy látnánk egyikről a másikat, mint a Hol­dat a Földről. A csillagászok sze­rint mindkettő kőzetbolygó. Jelenleg is tart a kutatás a föl­dön kívüli élet után. A felderí­tések közben rengeteg új nap­rendszert és égitesteket fedez­tek fel. Ezzel együtt is sok titkot rejt még az űr. Addig is óvjuk meg azt, ami az emberiségnek otthont ad. Szalai Fruzsina, Paksi Vak Bottyán Gimnázium A Föld a miénk Shutterstock A Garay János Gimnázi­um 12. A osztályába járok - újra, ugyanis a legutóbbi tanévet Ohióban töltöttem egy cserediákprogram ke­retében. Augusztus végén a különbözeti vizsgák letétele után csatlakoztam volt osz­tályomhoz. Kinti tartózkodá­som során rengeteg élmény­nyel és tapasztalattal gaz­dagodtam. Szűcs Péter Garay János Gimnázium * 1 Az általam választott csere­diákprogram révén egy ohi­­ói kisvárosban élő idősebb há­zaspárhoz kerültem. A helyi iskolába járva korombeli di­ákokon keresztül ismertem meg a helyi kultúrát. A legnagyobb különbség a magyar és az amerikai isko­la között, hogy az amerikai­ak sokkal inkább a gyakor­latra fókuszálnak, szemben a magyar elméletközpontú ok­tatással. Olyan tantárgyaim is voltak, mint a háztartás, pénz­ügyek, főzés, műhelymunka, de a többi órán is inkább prak­tikus ismeretek kerültek elő­térbe. Fizikán például több a kísérlet, történelemből pedig az évszámok helyett az össze­függéseken volt a hangsúly. Az órarendet év elején a ta­nuló saját maga állítja össze, néhány megkötéssel. Kell kö­telezően választani egy ma­­tekos tantárgyat (pl. algebra 1, algebra II, trigonometria, geometria, stb.), egy társada­lomismereti tantárgyat (vi­lág-, amerikai vagy filmes tör­ténelem, vagy amerikai kor­mányzat), egy természettudo­mányos tantárgyat (fizika, ké­mia, anatómia, pszichológia) és végül egy tetszőleges szin­tű angol tantárgyat. A mara­dék tantárgyak választható­ak, a testnevelés és az idegen nyelv pedig nem kötelező (de ajánlott). Nyolc óra van összesen egy nap, és az órák minden­nap ugyanazok. Egyes tantár-Mivel eleve egy erős nyelvtu­dással utaztam ki, a helyi ak­centus okozott némi nehézsé­get. A beilleszkedés az okta­tásba szintén relatíve gyorsan ment. A tantárgyak messze nem olyan melósok, mint itt­hon, általában kevesebb házit adnak fel az ottani tanárok, és mivel itthon se voltam rossz ta­nuló, azokkal rendszerint gyor­san végeztem. A legnagyobb pluszt az anya­nyelvi környezet adta. Egy nyel­vet akkor lehet a legjobban megismerni és megszeretni, ha azt az ember huzamosabb ideig anyanyelvi környezetben használja. A kiejtésem minden­képp fejlődött a programnak köszönhetően, és a szókincsem is jelentősen bővült. Az angol nyelv iránti szeretetem pedig csak még jobban elmélyült. gyaknál van olyan lehetőség, hogy koncentráltan, egy fél­év alatt letudhatod őket (pl. a matekos tantárgyak nagy része ilyen), de azokon kívül egy tanéven keresztül minden egyes nap ugyanazokon a ta­nórákon veszel részt. Egyes el­foglaltságok, amiket itthon is­kola után csinálnánk, beépít­hetők az iskolai órarendbe (pl. zenekar, kórus, színjátszás). A sportot űző gimnazisták pe­dig nem városi egyesületekbe járnak, hanem az iskola szá­mos sportcsapatainak egyiké­be. Iskolán kívüli szabadide­jüket videojátékokkal, sport­tal, tanulással töltik. Szerves része az amerikai tinik életé­nek az autózás. Az osztálytár­saim többségének már volt jo­gosítványa és autója is (szülői vagy saját). Szerveztek „offro­­adozást” is, ami abból áll, hogy a várost körülvevő er­dőkben földúton autókáznak, általában dzsipekkel, ritkán járt utakon. A „mélypontot” január kö­rül értem el. Akkoriban úszni jártam, és ez minden szabad­időmet elvette. Mindennap este 7-kor értem haza edzés­ről, és nem nagyon volt időm (vagy erőm) a barátaimmal ta­lálkozni. Ekkor volt a legerő­sebb a honvágyam is. Ebből az állapotból rángatott ki az év egyik legkellemesebb élmé­nye: a musical. Január végén volt a jelentkezés, és bár szí­nészi és énekhangbeli adott­ságaim finoman fogalmaz­va szerények, megkaptam az egyik főszerepet. Február ele­jétől már mindennap próbál­tunk, és én minden percét él­veztem. Ez öntött belém újra lelket, és újra elkezdtem él­vezni a kintlétemet. Most a villamosmérnöki kart céloztam meg a BME-n. Az alapképzést itthon végez­ném el, viszont a mesterkép­zést már valószínűleg az USA- ban szeretném teljesíteni. Szí­vemhez nőtt az amerikai kul­túra, és remélem, még vissza­térek oda hosszabb időre is. B+ Be positive! Vagyis légy pozitív! Felvilágosító történet - Konkrét válaszok kényes kérdésekre, és egy hihetetlen sztori, ami veled is megtörténhet! „Egy könyv, ami nemcsak ne­ked, hanem rólad is szól. Egy könyv, ami nem szürke, és nin­csenek árnyalatai: feketén-fehé­­ren elmondja az igazságot. Egy könyv, amiből megtudhatod, amire mindig is kíváncsi vol­tál. Tabuk nélkül.” - így fogal­maztak a Líra oldalán. Ez a könyv elsősorban az én korosztályomhoz, a Z generáci­óhoz szól. Úgy gondolom, hogy a mű szókimondó, és mindig talál megoldást a tinédzserek legfőbb problémáira. A törté­net egyik fő karaktere, dr. C, az orvos nyíltan elmondja a lehe­tőségeket a különböző problé­mák megoldására, és a választ a kérdésekre. Nem érezhető ki­oktató, lenéző hangvételűnek a könyv, sőt zseniális az, aho­gyan átadja két lány különbö­ző, de mégis egynek mondható történetét számunkra. Ez nem tündérmese, ami már megszo-Feketén-fehéren elmondja az igazságot kottá vált az írótól, Beck Andre­ától. Ez a valóság, a mi dimenzi­ónk. Alakíthatjuk kedvünk sze­rint, de a sors sokszor mást tar­togat számunkra, mint amit mi elterveztünk. A történet egy középiskolá­ban játszódik, ahol a felső tíze­zer csemetéi próbálják átvészel­ni a tinédzserkort. A falak mögé Laura és Arlene naplójának kö­szönhetően tekinthetünk be. A két lány életkörülményei eltér­nek egymástól, de mégis azo­nosnak tekinthetők, hiszen La­ura gazdag szülők elkényezte­tett gyermeke, Arlene pedig La­­uráék szakácsnőjének lánya. A visszahúzódó, szerény Arle­ne sztorija a beilleszkedésről és az igaz szerelem megtalálá­sáról szól, míg Laurának ször­nyű emberi tettekkel kell szem­benéznie, majd újult erővel újjá­építeni életét. A konklúzió egy jó tanács: mindig legyél pozitív, a rossz dolgokban lásd meg a jót, hi­szen minden rosszból van ki­út! Pánczof Laura, Szent Ist­ván Gimnázium, Tolna Elborzadtunk a Schindler-gyármúzeum realitásán, sóhajtozva imádtuk a gótikus Wawelt Krakkó történelmi örökségét fedezték fel Az a szerencse ért, hogy egyike lehettem a Waclaw Felczak Ala­pítvány jóvoltából Krakkóba lá­togató 27 diáknak a Paksi Vak Bottyán Gimnázi umból. Bár ijesztően korán: hajnali ötkor indultunk, kijelent­hetem, hogy a még bőven égő éjjeli fé­nyekért, a város teljes csendjéért, a járdák és utak ürességéért és a ha­talmas, ragyogó telihold lát­ványáért megérte. Az út egy jó ideig eseményte­lenül telt. A határt átlépve min­denki kezdett ébredezni, ez már sokaknak ismeretlen terep volt. Szlovákia északi részén meg is álltunk, hogy megcsodáljuk Ár­va várát. A vár eléréséhez egy viszonylag meredek emel­kedőn kellett felsétál­nunk, majd egy gyors csoportképre beren­dezkedés után bú­csút intettünk a grandiózus épület­nek, és továbbindul­tunk Orawkába, ahol egy 13. századi fatemplo­mot néztünk meg. Végső cél­állomásunkra, Krakkóba érve azonnal megállapítottuk, hogy mennyire hatalmas és csodá­latos minden, és mennyire ven­dégszerető mindenki. További cikkek ' hírportálunkon 1 TEOL.hu Beküldött fotó Huszonhét diák látogathatott el Krakkóba Két-háromfős szobákat kap­tunk. A kipakolás után elindul­tunk, hogy felfedezzük a kör­nyéket, majd egy laktató va­csorát követően estig beszél­gettünk. Szerda reggel egy svédasztalos reggelivel kezd­tünk, hogy elég energiánk le­gyen belevetni magunkat a vá­ros történelmének, szépségei­nek megismerésébe. Elborzad­tunk a Schindler-gyármúzeum realitásán, sóhajtozva imádtuk a gótikus Wawelt és az ottani emberek interaktivitását, va­lamint végigsétáltunk a Posz­­tócsamokon, Krakkó főterén, ahol aztán kaptunk egypár óra szabadidőt. Csütörtökön délelőtt útra kel­tünk Zakopanéba, ahol siklóval felmentünk Gubalowkára, Len­gyelország legmagasabb pont­jára, aztán szédültünk kicsit az 1123 méter magas domb tete­jén, amíg valaki felkiáltva meg nem állapította, hogy oszlik a köd, és már látható a távolban néhány hegycsúcs. Majd meg­látogattuk a Kiválók temetőjét, ami Felczak és a tátrai futárok nyughelye. Ezek után visszaül­tünk a buszra, és utunk továb­bi részét vidáman töltöttük. Éj­jel 11 előtt értünk vissza Paks­­ra, elégedetten mosolyogva. Heilig Dóra, Vak Bottyán Gimnázium 9.b, Paks

Next

/
Thumbnails
Contents