Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)
2019-11-16 / 266. szám
8 IS amuban suit Doaacsa A TO HINDERE helyőrség Forrós: Vertigo Media Kft. Volt egyszer egy molnár, boldogan élt a feleségével. Volt pénzük és jó gazdaságuk, és évről évre vagyonosabbak lettek. Hanem a szerencse forgandó: ahogyan egy darabig növekedett a vagyonuk, úgy egy idő múltán évről évre fogyatkozott. Végül a molnár már éppen csak azt a malmot mondhatta a magáénak, amelyben lakott. Egyik reggel már pirkadatkor fölkelt s gondoktól terhelve kiment a szabadba, hátha megkönnyebbül a szíve. Éppen akkor kelt fel a nap sugara, s ő valami pezsgést látott a halastó vizében. Egy szépséges asszony emelkedett ki lassan a habokból. Hosszú haja végighullámzott mindkét oldalán. Tudta már a molnár, hogy ez a tó tündére, de félelmében nem bírt elfutni. Ám a sellő szelíden beszélt hozzá: nevén szólította s megkérdezte, miért olyan szomorú. A molnár hosszas habozás után elpanaszolta, hogy mennyire elszegényedett.- Ne búsulj, molnár! - mosolyodott el a tó tündére. - Gazdagabbá és szerencsésebbé teszlek, mint valaha is voltál. Csak annyit ígérj meg, hogy nekem adod azt, ami a házadban eddig nem volt, de mire hazaérsz, már lesz. Mi más lehet az, mint valami kutya- vagy macskakölyök, gondolta a molnár, és megígérte. Könnyű szívvel indult hazafelé, de még oda sem ért a malomhoz, a szolgáló már messziről kiabálta felé, hogy örvendezzen, a felesége kisfiút szült az imént. A molnárt mintha villám sújtotta volna. Lehajtott fővel lépett felesége ágyához, és elbeszélte, hogy mi történt a tónál. Hanem a szerencse tényleg viszszatért a molnár házába. Bármibe kezdett is, minden sikerült. Mintha maguktól teltek volna meg a ládák és a szekrények, a pénz mintha éjszaka megfiadzott volna. Nem sok idő telt belé és vagyonosabb lett, mint valaha. Mégsem tudott jó szívvel örülni, mardosta az ígéret, amit a tavitündérnek tett. Cseperedő fiát még a tó közelébe sem engedte. Amikor azonban a fiúcska ifjúvá serdült, kitanulta a vadászmesterséget. Derék vadász lett belőle és elnyerte a falu földesurának tetszését. Hozzá is adta egyetlen lányát, és boldogan éltek egészen addig, amíg az ifjú vadász egy őzet meglőve össze nem vérezte a kezét. Észre sem vette, hogy éppen a veszedelmes tó partján áll: odahajolt a víz fölé, hogy megmosakodjon. Ám alighogy megmártotta kezét a vízben, fölbukkant a sellő, reá nevetett és olyan gyorsan lehúzta magához a mélybe, hogy a hullámok azonnal összecsaptak a vadász feje fölött. Estére kelve a felesége aggódni kezdett a férjéért, és mivel ő is tudott róla, hogy annak nem szabad közel merészkednie a veszedelmes tóhoz, bajt érezve azonnal odaindult. A parton meg is találta az őzet s mellette a férje vadásztarisznyáját. Szegény aszszony nem tudta, mi tévő legyen. Sikoltozott, rimánkodott, újra és újra körbefutott a tó partján, ám a víztükör mozdulatlan maradt. A nagy fáradtságtól végül mélységes mély álomba merült. Álmában megjelent egy ősz anyóka, s amikor könnyeit nyelve elmondta a bánatát, az adott neki egy aranyfésűt, egy aranyfurulyát és egy aranyrokkát. Azt tanácsolta a fiatalasszonynak, hogy teliholdkor sorra üljön ki velük a tó partjára. Ő így is tett. Amikor az aranyfésűvel fésülni kezdte a haját, a tóból kicsapott egy hatalmas hullám s a tavitündér elragadta a fésűjét. Hanem ugyanakkor egyetlen pillanatra a férje feje is kiemelkedett a habokból. Hasonlóan járt a furulyával is. Akkor a vadász már derékig kiemelkedett, és némán, szomorúan nézett a feleségére. Az utolsó hullám volt a legnagyobb: forrott, hömpölygött a víz, jött a tündér, hogy vigye az aranyrokkát. De abban a szempillantásban felemelkedett egy vízoszlop is, benne a vadász egész teste. Gyorsan kiugrott a partra, kézen fogta a feleségét, és futásnak eredtek. Ekkor rettentő zúgással csapott ki medréből az egész tó. A szökőár mármár elsodorta őket, de az álombéli ősz anyóka még egyszer utoljára a segítségükre sietett. Levelibékává változtatta őket, így sikerült átvészelniük a szökőárt, de messzire sodródtak egymástól. Amikor visszaváltoztak emberré, ismeretlen vidékre kerültek, nem találták egymást. Szomorúan bandukoltak a réteken, míg végül mindketten pásztornak szegődtek. Egy év is eltelt, amikor egyszer csak ugyanazon a réten legeltették nyájaikat és összetalálkoztak. Nem sokat beszéltek, de megörültek egymásnak, hogy legalább már nem lesznek egyedül. Egy éjjel a pásztorlegény elővette furulyáját és elfújt rajta egy bánatos nótát. A leány rögtön sírva fakadt. Miért sírsz, kérdezte a legény, s a leány elbeszélte neki szomorú sorsát. Ránézett a pásztorfiú és rögtön megismerte elveszett feleségét. Egymás nyakába borultak, s onnantól kezdve boldogan éltek, míg meg nem haltak. (A Grimm fivérek nyomán) LENGEMESÉK Rajzfilmajánló sorozatunk következő részében a Berg Judit által megálmodott és megírt Lengemesékkel foglalkozunk. Az egész estés rajzfilmet (amely epizódonként is megtekinthető) 2017-ben mutatták be Pálfi Zsolt rendezésében. Az animációs film narrátora Kubik Anna Kossuth-díjas színművész, a szereplőknek Faragó András, Szalay Csongor és mások kölcsönözték hangjukat. Az eredeti könyvsorozatnak tavaszi, nyári, őszi és téli részei vannak, valamint egyéb kiegészítések: kalendárium, foglalkoztató könyv, színes és számos játékkönyv, állattár és hasonló érdekességek. A kedves kis zöld figurákat és a Nádtenger képi világát Timkó Bíbor alkotta meg. „Hogy róluk eddig még nem hallottál? Az bizony nem csoda [...] a lengéket nem látta még soha senki. Egyedül a Nádtenger lakói tudják, hogy a lengék a nádas nyugalmának őrzői, az itt élő állatok védelmezői. A tudósok és kíváncsi megfigyelők elől azonban gondosan elrejtőznek. Nem is kell bujkálniuk, elég mozdulatlanul ücsörögniük egy nádszálon, hogy észrevétlenek maradjanak. A lengék teste alig nagyobb, mint a Ágoston Szász Katalin pitypang bóbitája, a bőrük éppen olyan zöld, mint a nádas, hajuk pedig kócos barnán lobog a szélben.” A lengegyerekek haja azonban még zöld, és csak akkor avatják őket őrzővé, amikor bebarnul. Addig nem is evezhetnek, nem ülhetnek békahátra, nem kaphatnak fegyvert és még a nádirigók hátán sem repkedhetnek. Füttyös Vilkó, a csintalan lengecsemete számára hosszúra nyúlik a várakozás, de nem nyugszik bele sorsába. Unalmában és dühében a legfurcsább, legveszélyesebb és leginkább hősiességet kívánó és ígérő kalandokba veti magát: telepók központot létesít, torpedócsatázik, viharsárkányt épít és persze teljes erőbedobással részt vesz a harácsok elleni küzdelemben. Nemcsak a Lengemesék címe és története, de képi megvalósítása is nagyon kedves. A lengéknek bájos arcuk, takaros kis kunyhóik, napernyőik és bajuszos pókbarátaik vannak. Berg Judit meséi végtelenül aranyosak, szórakoztatóak, sőt, hasznos és érdekes információkat közölnek a vízi világról kicsik számára is érthető és élvezhető nyelvezettel és látványvilággal. un a lap alatt VILÁGVÉGI OSZTÁLYHARC Az online közösségi játékok legfőbb tartalmát maguk a résztvevők képezik. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tartalom, a belcsín vagy a megvalósítás kevesebb munkát igényelne, ám az tény, hogy ezeknél a típusú játékoknál bizonyos alkotóelemek nem, vagy csak nagyon kis mértékben jutnak szerephez. Kevesen tudják, hogy van-e egyáltalán története a Fortnite-nak, ahogy az sem érdekel senkit, hogy a Player Unknown’s Battlegrounds-ban pontosan miért is lövöldözik egymást halomra a résztvevők. De vajon mi történik akkor, amikor ezt a közönséget egy olyan játék akaija kiszolgálni, melyet korábban az összetett világépítés és a szövevényes narratíva jellemzett? Az 1997-ben indult Fallout-sorozat már első epizódjával azonnal történelmet írt. A XXII. század atomháború sújtotta jövőjébe kalauzoló kaland emlékezetes karakterfejlődésével, sajátos stílusával és nem utolsó sorban humorával vívta ki magának máig tartó kult státuszát. Az ’50-es évek háború utáni Amerikájának eszmei és esztétikai kultúrájából merített retro-futurisztikus jövőkép, a technológiába vetett optimista remény, valamint a nukleáris világégés fenyegetésének kettőssége soha korábban játékban még nem volt ilyen mesterien megragadva. A siker nem maradt el, így az egy évvel később érkező folytatás szinte minden szempontból megpróbálta felülmúlni elődjét, ami többé-kevésbé sikerült is. A Fallout mint szerepjáték is emlékezeteset alkotott: a rengeteg Opcióból összerakott, magunk készítette karakterünk egy összetett, sokszereplős, helyenként nehéz döntésekkel tűzdelt elbeszélés főhőse volt. Ezt a fontos összetevőt felejtették el a készítők a sorozat következő két játékában, amikor úgy döntöttek, hogy a világ, amit felépítettek, talán más játékstílusokkal való kísérletezésre is teret ad. Sajnos a kísérlet nem vált be, olyannyira, hogy a cég végül kénytelen volt lehúzni a rolót, a Fallout pedig egy új kiadó, a Bethesda Softworks tulajdonába került. Eleinte úgy tűnt, náluk jó kezekben lesz a széria, ám a fenti tanulságot nekik sem sikerült levonniuk. A tavaly megjelent Fallout 76 nem titkoltan azzal a céllal született, hogy megragadja az elsöprően népszerű online játékok közösségét, ugyanakkor valami újdonsággal kényeztesse a meglévő rajongókat is. Tudvalevő, az előbbiek sikeréhez nagyban hozzájárul a tény, hogy teljesen ingyenesen játszhatók, a fejlesztők a játékokban opcionálisan vásárolható kozmetikumokon keresztül tesznek szert bevételre. Ezek az apróságok csak a játékos karakterének izgalmasabbá, egyedibbé tételére szolgálnak, valós játékbeli előnyt nem nyújtanak. A Fallout 76 készítői ott követték el az első hibát, hogy teljes árú játékként dobták piacra, mi több, borsos áron még különböző ajándéktárgyakkal kiegészített gyűjtői kiadásokat is készítettek. Az intő jelek ott mutatkoztak, amikor kiderült, hogy az ajándéktárgyak messze nem olyan minőségűek, mint az a hirdetésben szerepelt, és sokan visszakövetelték a pénzüket. Nagyobb gond volt, hogy maga a játék is félkész állapotban jelent meg, és hemzsegett a hibáktól, bár ezek nagy részét utólag kijavították. A Fallout 76 koncepciózusán szembemegy mindennel, amiért a sorozatot korábban szeretni lehetett. A világvégi Nyugat-Virginia pusztulatában ezúttal nincsenek mellékszereplők, akiken keresztül érdekes történetet lehet mesélni, a végrehajtandó küldetések repetitívek és fantáziátlanok. A készítők láthatólag már nem is igyekeztek fenntartani egy szerepjátéknak még az illúzióját sem. A mutáns vadállatok mellett egyedül a többi játékossal való találkozás lehel némi életet ebbe a játékba, ám míg az előbbiek pontosan kidolgozott terv szerint Kántor Mihály működnek, addig az utóbbiak esetlegesek és kaotikusak. A Fallout 76 vegyes fogadtatása után, az anyagi fenntarthatóság érdekében a kiadó opcionális előfizetési konstrukciót épített a játékba, és havidíj fejében különböző előnyökhöz juttatja azokat, akik ezt választják. A döntést mérhetetlen felháborodás övezte, ' nemcsak a játékosok, de a szaksajtó körében is. Ez odáig vezetett, hogy szabályos osztályharc alakult ki a játékban, az ingyenesen résztvevők összefogtak az „arisztokrata” előfizetők ellen. Mivel a játék készítői a felhasználói szabályzaton túl semmilyen más módon nem felelősek termékük utóéletéért, ezért nem is képesek befolyásolni azt, hogy alkotásukat mivé formálja a közösség. így fordulhatott elő, hogy a Fallout 76 egyszerre vált virtuális polgárháborúvá és egy bizarr szociológiai kísérletté, melynek története jelenleg is íródik. (Fallout 76. Platformok: PC, Playstation 4, Xbox One.) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. november
