Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)

2019-11-14 / 264. szám

12. SAJTÓ ÉS TANULÁS 2019. NOVEMBER 14., CSÜTÖRTÖK sél£0 Mi vagyunk a jovo reménysége Úgy érzem, egyre csak nőnek velünk, diákokkal szemben a követelmények. Úgy gondolom ez teljesen elfogadható és ért­hető sokunk számára. Tanult emberekre van szüksége a vi­lágnak, akik az idősebb gene­rációk munkáját tovább viszik. Sokan nem is sejtik, hogy ez mekkora terheket ró ránk. Oly­kor nem egyszerű megfelelni a magas elvárásoknak, de hi­szem, hogy ennek meglesz az eredménye. Néha azonban jó lenne egy kicsit elvonulni a világ elől, és mélyen beletekinteni saját lelki világunkba. Elmélyedni a saját gondolataink közt, majd újult erővel ismét felvenni az élet rit­musát. Sokszor már az is hatal­mas előrelépés lehet a problé­mamegoldás felé, ha meg tud­juk magunkban vitatni a gond­jainkat. Olykor persze jól jön egy megbízható „kívülálló”, aki meghallgat és segít rátérni a he­lyes útra. Kedves Z generációs társam, rajtunk áll vagy bukik a világ! Felelj meg az elvárásoknak, de csak mértékkel. Ha kérdezik, hogy éltél-e, akkor ne az legyen a válaszod, hogy élned kellett volna még, hanem az, hogy él­tél. Pánczof Laura Tolnai Szent István Gimnázium Két éve indult újra Gyönkön a több mint húszéves Ein-Stein Az egyik legjobb diáklap Két éve indult újra az Ein-Stein, tavaly év végén máris országos harmadik helyet nyert az év diákújságja kategóriában köszönhetően új számítógé­A gyönki Tolnai Lajos Gim­názium diáklapja, az Ein­stein a Diákújságírók Egye­sületének pályázatán orszá­gos 3. helyezett lett az elő­ző tanév végén az év diákúj­ságja kategóriában. Folkmann-Papp Petra 11. A Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk Az Ein-Stein diákújság a Tol­nai Lajos Gimnázium egy nagy múltra visszatekintő új­ságja, mely ma sem hiányoz­hat a diákok kezéből és a gi­­mi életéből. 1991-ben jelent meg a 0. szám, melynek akkor még nem volt címe. 1992-ben kap­ta meg az újság a ma is hasz­nált címét. Az Ein-Stein név egy szójáték is, nem véletlen, hogy ezt választotta az akko­ri szerkesztőség: ők ugyanis elsősorban Albert Einstein, a híres tudós nevével játszadoz­tak. Másrészt ez az elnevezés iskolánk német nemzetiségi oktatására is utal, ugyanis a cím jelentése „egy kő.” Kezdetben a német tagozat­ra járó diákok állították ösz­­sze a lapot. Ekkor többnyire német nyelvű cikkek, arany­köpések, novellák, sportese­mények szerepeltek benne. Az induláskor az újság mi­nősége igen kezdetleges volt, az oldalakat egyesével kel­lett kinyomtatni és összetűz­ni, az összes lap fekete-fehér volt még. Az idő előrehaladtá­val a Szekszárdi Nyomdában nyomtatták ki az újságot, ek­kor már színes oldalakkal. Ennek hatására a lap színvo­nala is megnőtt. 2008 után következett egy hosszabb kimaradás, 2017- ben azonban a diákok újjá szerették volna éleszteni az újságot. Egy pályázat segít­ségével megteremtődtek az anyagi feltételek is. Ennek pékét, nyomtatót és még kü­lön szerkesztőségi termet is kaptunk. A gimnáziumban működik egy újságíró szak­kör is, hetente összeülünk, megbeszéléseket tartunk, ötletelünk, majd minden­ki megírja az általa elvállalt cikkeket. Az újságban több­féle témát is feldolgozunk, mindig találunk olyan téma­kört, mely érdekelheti olvasó­inkat. A diákok körében na­gyon népszerű az Insta-olda­­lunk, de olvashatnak könyv- és filmajánlókat, valamint ta­nárainkkal, diáktársainkkal készített interjúkat is. Van­nak állandó rovataink is, me­lyek minden Ein-Steinben a megszokott helyen jelennek meg: ezek például az arany­köpések, a versek, történe­tek, rajzok és német nyelvű cikkek. A két éve újraindult új­ság hatalmas érdeklődésnek örvend. Nemcsak a jelenle­gi diákok, tanárok kíváncsi­ak megújult lapunkra, ha­nem az öregdiákok, nyugdí­jas pedagógusok és Gyönk la­kói is. Olvasóinktól csupa jó, biztató visszajelzést kapunk. A sok munka, a tavalyi tan­év végén meghozta gyümöl­csét: az Ein-Stein a Diákúj­ságírók Egyesületének pályá­zatán országos harmadik he­lyezett lett az év diákújságja kategóriában! Egy apró szalag a szívünk fölött A szalagavató fontos mérföldkő egy gimnazista életében, ami mindenkinek kellemesebbé, emlékezetesebbé teszi az utolsó gimnáziumi évet a nagy meg­mérettetés előtt. A szalagavató bálok hagyo­mánya majdnem kétszáz éves múltra tekint vissza. Manap­ság - valljuk be - a fiatalok számára inkább a külsőségek­ről szól, mintsem a hagyomány megőrzéséről. A diákok, osztá­lyok de még a szülők nagy ré­sze is azon verseng, hogy a le­hető legemlékezetesebbé tegye a bált az adott diák, vagy önma­ga számára, teszi ezt leginkább a külcsín előtérbe helyezésével. Ennek persze oka van. Gyerekként mind arról álmo­dunk, hogy egyszer hercegek vagy hercegnők lehessünk. Itt a lehetőség, hogy ez az álom va­lóra váljon, ha csak egy estére is. Ha bármilyen költséget és ál­dozatot nem is, de némi beletett pluszt megér. Csak ne veszítsük szem elől a lényeget! Maradjon meg a tartalma is a szalagava­tónak. A táncot pedig fogjuk fel úgy, mint az önkifejezés egyik legjobb eszközét! Faluközi Pet­ra, ll.C, I. Béla Gimnázium Önmagunk megismerése is olyan fontos, mint a tudomány Az iskola vagy az élet tanít? Heti közel 40 óra szenvedés. Akarom mondani, hasznos idő­töltés. Ezek életünk legszebb évei nem igaz? Hiszen tombol bennünk a tudásvágy. Szeret­ném megismerni a világot, de sok mindent nem értek. Nem láttam még soha semmit, ami­nek paralelogramma formája lenne, és csonka gúla alakú vi­rágládát sem kértem még. Egy újabb nap t,elt el úgy, hogy senki sem kérdezett ki tőlem egy Pe­­tőfi-verset sem, és bár nagyon szerettem volna, de sajnos a ko­valens kötés ismeretének sem vettem a mai napon hasznát. Diákok vagyunk. Sok min­dent szeretnénk tudni, amit az iskola nem tanít meg nekünk. Azt, hogy milyen tartulni, nem­csak azért, mert tartunk a dol­gozattól, hanem azért mert tényleg élvezzük azt, amit csi­nálunk. Érteni akarjuk a vá­laszt, és nem csak elfogadni. Ta­nulni akarunk a helytelen meg­nyilvánulásból,'hogy majd az életben ne a hibáinkból kelljen. Meg akarjuk ismerni milyen a nagybetűs élet, ami talán nem lesz mindig igazságos, de ne­künk, mégis annak kell marad­nunk. Látni akarunk, nemcsak tankönyvi szöveget, hanem ér­telmet és jelentést. Mert a való­ság nem fekete-fehér. Ha már tanulhatunk, tanul­junk meg gondolkozni, higgadt­nak maradni, és ésszerűen dön­teni. Tanuljuk meg, mi igazán fontos, és hogyan legyünk a tár­sadalom hasznos tagjai. Az iskola arra való, hogy meg­találjuk, mi érdekel minket, és ezáltal megismerjük önmagun­kat, gyengeségeinket és erős­ségeinket. Nemcsak a tudomá­nyokat szeretnénk elsajátítani, hanem biztos alappal felépíteni saját életünket. Szeretnénk azt mondani, hogy az iskola meg­tanított minket élni. Hogy ho­gyan érezzük jól magunkat al­kohol nélkül, hogyan kommu­nikáljunk közösségi média nél­kül, és legfőképp, hogy hogyan fogadjuk el társainkat. Ha kilé­pünk innen, véget ér a népsze­rűségi verseny, és sajnos fel kell ismernünk, hogy egyedül nem sokra megyünk, lames R. Do­ty szavaival élve: „Vannak dol­gok, amiket egyszerűen nem lehet megtanulni. Ahhoz, hogy teljes mértékben a magunkévá tegyük, át is kell élni őket.” Dicsérdi Elizabet, ESZI, Paks Darmstadtban tölthetett egy hetet a gyönki Tolnai Lajos Gimnázium öt tanulója Egy szigorúan titkos létesítményben is jártak Évente egyszer Gyönkről, a Tol­nai Lajos Gimnáziumból öt ta­nuló vehet részt a németországi Darmstadtban a házigazdák és testvérvárosainak nemzetközi táborában. Idén október elején a németek mellett Szeged diákja­ival, valamint lengyel, lett, uk­rán fiatalokkal is találkoztunk. Délelőttönként workshopo­­kat szerveztek számunkra, amin az idei témát, a fenntart­ható jövő témakörét dolgoztuk fel: plakátokat készítettünk, tesztet töltöttünk ki és beszél­gettünk a kérdésről. Délutá­nonként pedig Darmstadt ne­vezetességeit nézhettük meg. A városban találhatók szép par­kok és az úgynevezett „Vortex” kert, ami tele van kikövezett ösvénnyel és, olyan érzése van az embernek, mintha egy erdő­ben sétálna. Csodás látványt nyújt, de még annál is szebbet a hercegi palota kertje. Emel­lett szórakozásra is volt bőven lehetőségünk, egyik este lézer­harcolni is elmehettünk. Darmstadtnak más vonze­reje is van. Itt található az Eu­rópai Űrügynökség egyik köz­pontja, az ESA-ESOC. Ez egy szigorúan titkos létesítmény, de mi voltunk olyan szerencsé­sek, hogy bemehettünk oda. A szakadó esőben - ami az egész hetünket jellemezte -, épület-Darmstadtban járt októberben öt gyönki diák ről épületre megnézhettük, hol és milyen munkát végeznek az itt dolgozók, majd a Rosetta űr­szondát is megtekinthettük. Az ESA feladata, hogy kidolgozza az euró­pai űrkutatási prog­ramokat és véghez­­vigye azokat. Az ESA programok cél­ja, hogy többet tud­junk meg Földünkről, annak közvetlen kör­nyezetéről, a Naprendsze rünkről és a Világegyetem­ről, valamint fejlesszék műhol­das technológiáinkat és szol­gáltatásainkat, és támogassák az európai űripart. Nemcsak Darmstadtot, ha­nem Frankfurtot is volt alkal­munk megcsodálni. Láttuk Eu­rópa egykori központi bankját, a hidakat, a középkori vá­sárteret és egy múze­umot is, ami a fajok kihalásával foglal­kozott. A német emberek nagyon kedvesek voltak velünk és én is sok új tapasztalatot sze­reztem. Lehetőségem volt németül beszélgetni, ismer­kedni és egy csomó nevezetes­séget láthattam. Törő Zsófia 10. A Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk

Next

/
Thumbnails
Contents