Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)
2019-11-12 / 262. szám
2019. NOVEMBER 12., KEDD KITEKINTŐ g Szabadi Mihály új könyve múltról és jelenről Kodálynak is nagyon tetszett a szólótánc Szabadi Mihály és felesége a sióagárdi otthon Könyves szentélyében Fotó: Mártonfai Dénes Hol kél a Nap? Természetesen keleten, vághatjuk rá a kérdésre a választ és földrajzi szempontból ez nem is kétséges. Szabadi Mihály hasonló című, most megjelent könyvét elolvasva azonban azt is megtudhatjuk, hogy ez a mindent megújító természeti jelenség mai, atomizálódó világunkban miként veszít éltető fényéből. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SIÓAGÁRD Szabadi Mihály hetvenéves kora óta, azaz tizenkét esztendeje rendre megörvendezteti olvasóit könyveivel. írásait nemcsak ízes magyarság, hanem érzékletes stílus és elgondolkodtató tartalom jellemzi. A Hol kél a Nap? esetében - értő kalauzolásával - a korábbi, jól kitaposott ösvényen haladhatunk tovább. Azaz, plasztikus képet kapunk azon hagyományokról, eseményekről, természeti tájakról, tárgyakról, életekről és emberekről, melyek és akik annak idején vagy így, vagy úgy, de hatással voltak Szabadi Mihályra. Egy különleges példa: huszonegy évesen például abban a megtiszteltetésben volt része, hogy Kodály Zoltán hetvenedik születésnapján, nemzetiszín zászlóval a kezében, szólót táncolhatott a Pécsi Nemzeti Színházban. Tegyük hozzá, viharos sikerrel. Sőt, a mester a vastaps közepette egyszer csak megjelent a színpadon és így szólt Szabadi Mihályhoz: „Édes fiam! Olyan ügyesen táncoltál, hogy csak a harmadik ismétlésnél vettem észre, hogy a zászló másik fele piros." A történetek, ezt talán nem is kell különösebben hangsúlyozni, átitatódnak a néprajzos-koreográfus-népművelő-tanár bölcsességével. A múlt és a jelen összevetésekor időnként találkozhatunk a szerző nem is annyira szolid rezignáltságával. Ugyanis számos mai jelenség esetben nem rejti véka alá elkedvetlenítő véleményét. íme, egy részlet a címadó elbeszélésből, az idézet ugyan a helyi kultúra, művelődés területére fókuszál, de a sorokat olvasva nem lehet kétségünk a baj szélesebb és mélyebb kiterjedéséről sem: „A múlt század hatvanas éveiben még száznál is több gyerekkel működött az iskola. Közvetlenül a kényszerű kollektivizálás után, a Kádár-rendszer legnehezebb éveiben volt színjátszó csoport, több szólamban éneklő kórus működött, iskolai kórus is volt, harminc fiatal táncolt a népi együttesben (a hetvenes évek közepén ötvennél is többen táncoltak a filmfelvételeken), volt sportélet, és aktívan működött az ifjúsági szervezet. Rendszeresen játszott a Déryné Színház és állandó mozi volt a faluban. (...) Mindennapos élet volt a művelődési házban. És mi van ma? Harminc egynéhány gyerek az iskolában. A felső tagozatosokat és a középiskolásokat elviszi az autóbusz. A citerazenekart, a bábcsoportot, a hagyományőrző együttest egyéni ambíciók tartják össze. A művelődési ház, ami csak ház, nem intézmény, nem vonzza a fiatalokat. Szabadidejükben az utcán bandáznak. Ismeretterjesztés nincs. Az évi egy-két nagyrendezvény perspektívátlan, nem tudni, mi célból folyik rá a pénz.” Talán nem is kell hangsúlyozni, hogy a fenti összefüggések napjainkat érintő kitételei nem egy, eredményei alapján tiszteletre méltó települést minősítenek; hanem egy olyan jelenséget, mely társadalmi folyamatokból származik. S joggal tehetjük fel ezek után ismételten a kérdést: vajon azokra a jobb híján bandázó fiatalokra süt-e a nap, érzik-e, egyáltalán érezhetik-e annak „testet-lelket tápláló” melegét? Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu „Ma is állja az idők próbáját” „1968-ban készült el első koreográfiám, a Tolnai szvit. Ma sem értem, hogyan történhetett, hogy Olsvai Imre, a tudós népzenekutató odaállt egy nevenincs néptáncoktató mellé zeneszerzőnek. Az eredmény olyan mű lett, mely még ma is állja az idők próbáját. A dalokat Imre javaslatára együtt válogattuk, és a szerkezet kialakításában is az ő tanácsait követtem. Később is sokat segített bennünket, még akkor is, amikor egy esztendeig Kairóban szolgált. Sok mindent tudok a népzenéről, de valójában még mindig csak tanulom. Mint koreográfus, három évtizeden át voltam a mozgalom élvonalában. Műveim kísérőzenéje mindig elismerést nyert. (...) Az azonban elszomorít, hogy a falusi ember ajkáról leszáradt a nóta. A gyerekek nem látnak, nem hallanak példát és Kodály országában nincsen zenei anyanyelv. "(Részlet a könyvből.) PROGRAMOK KEDD SZEKSZÁRD: Drakulics elvtárs (magyar vígjáték), 17 óra. Terminátor: Sötét végzet (amerikai akciófilm), 19.30. KIÁLLÍTÁS TAMÁSI, VÁLYI PÉTER SZAKKÉPZŐ ISKOLA, KINDL KUPOLA GALÉRIA: Vályis tízek tárlata - az iskola öregdiákjainak alkotásaiból nyílik kiállítás, megnyitja Márkus Regina művésztanár, közreműködnek a Würtz AMI és a Vályi diákjai, 15.30. A tárlatot december 6-ig lehet megtekinteni. A MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE SZEKSZÁRD, PTE KPVK: megnyitó, beszédet mond Szécsi Gábor dékán, 10 óra. Plenáris előadások 10.10-től. A pécsi Filozófia Doktori Iskola - Boros János, az MTA doktora, egyetemi tanár előadása. Alkalmazott társadalomtudomány és mediatizáció az információ korában - Szécsi Gábor PhD, egyetemi tanár előadása. Plenáris előadások 10.50-től: A történelem fogalma és az alkalmazott filozófia - Karikó Sándor PhD, főiskolai tanár előadása. Az alkalmazott ontológia kutatása - Mák Kornél PhD, egyetemi adjunktus előadása. A Kultúratudományi Szemlét Bús Imre PhD, tanszékvezető főiskolai tanár mutatja be. Könyvbemutatók: Karikó Sándor (szerk.): Család - érték - nevelés; Szécsi Gábor - Dr. Mák Kornél: Történet és történelem; Boros János: Immanuel Kant. SZERDA SZEKSZÁRD: Drakulics elvtárs (magyar vígjáték), 17 óra. Terminátor: Sötét végzet (amerikai akciófilm), 19.30. KIÁLLÍTÁS SZEKSZÁRD, ERZSÉBET IFJÚSÁGI ALAP KÖZÖSSÉGI TÉR (PIACTÉR): a Huawei Technologies Hungary és Trokán Nóra közös mobilfotós kiállításának megnyitója, 17.30. A MAGYAR NYELV NAPJA TOLNA, MAG-HÁZ: „Jó bor mellé szól a zene” - Pilisi István önállóestje, 18 óra. ELŐADÁS SZEKSZÁRD, WOSINSKY MÓR MEGYEI MÚZEUM: Gúzsba kötve táncolni: A Kádár-rendszer könnyűzenei legendái. Az út másik felén - beszélgetés Tolcsvay Lászlóval, 18 óra. A beszélgetőtárs dr. Csatári Bence rocktörténész. BONYHÁD, SOLYMÁR IMRE VÁROSI KÖNYVTÁR: Üzbegisztán - Vámbéry nyomában emlékexpedíció. Gruber László vetítéses úti beszámolója, 17 óra. HANGVERSENY BONYHÁD, VÖRÖSMARTY MIHÁLY MŰVELŐDÉSI KÖZPONT: Szaxofonnal a világ körül - Szendrői Zsuzsanna szaxofonművész és növendékeinek koncertje, 18 óra. Háziorvos segít a megelőzésben SZEKSZÁRD A Magyar Rákellenes Liga Szekszárdi Alapszervezetének meghívására tartott előadást Gliedné Tillmann Erzsébet, a megyei kórház ápolási igazgatóságának munkatársa, a Hospice Alapítvány vezetője, az Egészségfejlesztési Iroda vezetője a Babits Mihály Kulturális Központban. Az előadás témája a következő volt: Mit tehet a háziorvos a daganatos betegekért? Gliedné Tillmann Erzsébet arra hívta fel a figyelmet, hogy az együttműködés elengedhetetlen a beteg, a háziorvosa és a kórház között. A háziorvos az, akivel az érintett először találkozik, neki a betegségek megelőzésében is nagy szerepe van, hiszen ösztönözheti a páciensét arra, hogy vegyen részt szűrővizsgálatokon, változtasson az életmódján, ha az szükséges magas vérnyomás, túlsúly, cukorbetegség és más bajok miatt. Ha pedig a beteg olyan stádiumba kerül, hogy különböző terápiákra, vagy műtétre van szüksége, akkor is a háziorvosa segít neki abban, hogy a kezeléseket könnyebben viselje el. M. I. A háziorvosnak kulcsszerepe van a megelőzésben és a gyógyításban Az írónő, Diana Soto is jelen lesz a Csak a bolondok boldogok című drámája ősbemutatóján Családi PAKS Ősbemutatóra készül a paksi Apropó Színjátszó Csoport. Ma 18 órától Diana Soto Csak a bolondok boldogok című drámáját mutatják be Szakter Viktória rendezésében a Csengey Dénes Kulturális Központban. Vida Zsolt, a csoport vezetője elmondta, hogy a darab családi problémákról szól. Szerepet kapnak a függőségek, köztük napjaink egyik jelensége, a telefonfüggőség. - Az internet világában elbújunk a valós gondok elől, a dráma szereplői viszont olyan helyzetbe kerülnek, amelyben muszáj ezekkel szembe nézni, és színt kell problémákat dolgoztak fel a darabban vallaniuk. A történet mindöszsze huszonnégy órát ölel fel, mégis fény derül több évtizedes titkokra. A dráma alapjául szolgáló könyvet a Spanyolországban élő, magyar írónő, Diana Soto írta. A rendező Szakter Viktória kereste meg őt azzal, hogy szeretnék színre vinni az egyik történetét, és végül a Csak a bolondok boldogok című műre esett a választás. Az eredeti változat verses forma, Diana Soto ezt írta át a paksi színjátszók kedvéért prózába, a színpadi változattal pedig az írónő egy álmát váltják valóra. A művet március-A Dunakömlődi Faluházban zajlottak a próbák ban kapták meg a szereplők, a nyár folyamán pedig mindenki a maga ütemében építette a karakterét. Az intenzív próbák szeptemberben kezdődtek. A Dunakömlődi Faluház egyik termében rendezték be a díszletet, ahol szabadidejéhez mérten mindenki gyakorolhatta a jeleneteit. A munka során végig élő kapcsolatban voltak az írónővel, aki a bemutatón is jelen lesz. Újdonság, hogy az Apropó Színjátszó Csoport most először élő zene kíséretében adja elő a darabot. Ebben Barkovics Borbála és Nemes András lesz segítségükre. H. E.