Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)

2019-11-12 / 262. szám

2 MEGYEI KÖRKÉP 2019. NOVEMBER 12., KEDD Kitágult világ Mauthner Ilona ilona.mauthner@mediaworks.hu Drága nagyapám ha élne - már huszonöt éve nincs köz­tünk ugyancsak csodálkozna, melyik bolygóra is té­vedt. Ez jutott eszembe, amikor álltam a piros lámpá­nál, körülöttem három gyalogos, két férfi és egy nó'. Mind a hárman mobiltelefonoztak. Érdekes volt belehallgatni akarat­lanul is a beszélgetésükbe. Egyikük a gyermeküket okította, a másik az egyik kollégájával, míg a harmadik a feleségével be­szélgethetett. Vicces volt hallani az elkapott szófoszlányokat. Elképesztő, mennyit változott a világ, a távolságok lerövi­dültek, hiszen a mobilunk és a világháló segítségével bár­kit, bármikor, bárhol utolérhetünk. A híreket, eseményeket nem lehet letagadni, eltusol­ni. Szegény nagyapám csak ámulna, és csóválná hitetlen­­kedve a fejét. Neki a legfonto­sabb hírforrás a déli krónika volt a rádióban. Minden dél­ben pontosan az ebéd közben meghallgatta az aznapi ese­ményeket. Nem akart semmiről lemaradni. Pedig csak huszonöt év telt el. Ma már természetes a leg­több lakásban a plazmatévé, az internet, a mobil. A világ kitá­gult, vajon mi jöhet még mondjuk a következő huszonöt év­ben? Nem találgatok, nyilván a fejlődést nem lehet megállí­tani, sőt még lelassítani sem. És ez így van jól. Egy dolgot azonban jó lenne, ha sohasem felejtenénk el: a világ, amiben élünk közös, mindannyiunké. Mindegy me­lyik földtekén élünk, falun, tanyán vagy nagyvárosban: vi­gyáznunk kellene rá. Vajon mi jöhet még a következő huszonöt évben? Súlyosan megsérült a vétlen motoros SZEKSZÁRD Közúti baleset gon­datlan okozásának vétsége mi­att emelt vádat a Szekszárdi Já­rási Ügyészség egy 27 éves te­­veli férfi ellen, aki 2010 óta ren­delkezik vezetői engedéllyel, többféle járműkategóriára. A vádlott 2017. szeptember 16-án délután a használatában lévő, de más tulaj­donát képező sze­mélyautóval Szek­­szárdon a Tartsay utcában haladt dé­li irányba. Balra akart kanyarod­ni, ezért a kanya­rodósávba sorolt. Későn vette észre a vele szemben érkező motor­­kerékpárost, ezért már csak a motorkerékpár haladási sávjá­ban tudott megállni. A motoros vészfékezést hajtott végre, de mivel a hátsó kereket állóra fé­kezte, elvesztette uralmát a jár­mű felett. A motor a bal oldalá­ra dőlt, és csúszva a teherau­tónak ütközött. Maga a sértett az úttestre esve szintén csúsz­va ütközött a járművel, majd alá is csúszott. A férfi a baleset­ben nyolc napon túl gyógyuló, súlyos, életveszélyes sérülése­ket szenvedett. A sértett a mo­torkerékpárral az ütközés előtt 53-55 km/órával haladt, de a balesetet akkor sem tudta vol­na elkerülni, ha a megengedett 50 km/óra sebes­séggel vezet. Abalesetazértkö­­vetkezett be, mert a vádlott megszegte a KRESZ azon szabá­lyát, mely szerint a balra bekanyarodó járművel elsőbbsé­get kell adni az út­testen szemből érkező és egye­nesen tovább haladó, vagy jobb­ra bekanyarodó járműnek. A büntetlen előéletű vádlottal szemben az ügyészség tárgya­lás mellőzésével, büntetővég­zésben pénzbüntetés kiszabá­sát szorgalmazza a Szekszárdi Járásbíróságnál, tájékoztatott dr. Kiss Yvette, a Tolna Megyei Főügyészség sajtószóvivője. 1.1. A motoros veszfékezett, eldőlt és be­csúszott a te­herautó alá Egyre többen próbálnak dolgozni, talpra állni A szállón van hely, de a melegedő tele van November 1-től téli üzem­módban fogadják és látják el a hajléktalanokat Szekszár­­don. Ez azt jelenti, ha kell, akár a melegedőben is alkat­nak a rászorulók. A megyé­ben egyébként csak itt van arra lehetőség, hogy éjszaká­ra is befogadják a fedél nél­külieket. Pakson és Dombó­váron csak nappali melege­dők vannak, ahol főtt ételt kapnak, tévét nézhetnek, fürödhetnek és moshatnak is a rászorulók. Mauthner Ilona ilona.mauthner@mediaworks.hu TOLNA MEGYE Bár enyhe még az idő az évszakhoz képest, a szekszárdi hajléktalanszálló tele van. Ez azt jelenti, hogy éj­szakára húsz férfit, a női részle­gen pedig öt nőt tudnak elszál­lásolni. A nappali melegedő öt­ven fős. Ha nagyon hideg van, és van rá igény, akkor plusz 12 embernek alakítanak ki éj­szakai szállást a nappali mele­gedőben - tájékoztatta lapun­kat Szűcs László, a szekszár­di intézmény vezetője. Egyelő­re nincsenek kapacitási problé­máik. A fedél nélkül élők több­sége - 60-70 százaléka - Tol­na megyei, de mindig vannak, akik az ország különböző tele­püléseiről érkeznek ide, rend­szerint átmenetileg. Egyre töb­ben keresnek munkát és így próbálnak meg segíteni saját helyzetükön. Arra is van példa, hogy álláshoz jutnak, és albér­letbe költöznek. Mivel ez jelen­tős költséggel jár, jellemzően többen bérelnek együtt lakást. Megoszlik a lakosság szim­pátiája a hajléktalanokkal kap­csolatosan, mondta Szűcs Lász­ló, a szekszárdi intézmény ve­zetője. Egy részük együttérző, de nagyon sokan ellenszenv­vel tekintenek rájuk. Ez nem új jelenség, 18 éve dolgozik a szállón, azóta ezt tapasztalja. A hajléktalanok száma az el­múlt években jelentősen nem változott. A taj-számuk alap­ján történik a nyilvántartásuk, Mindig van olyan, aki a legnagyobb hidegben sem megy be a hajléktalanszállóra Fotó: Shutterstock bár mindig akad olyan, akinek semmilyen irata nincs. Ebben az esetben segítenek neki be­szerezni. Míg négy éve kétszáz körül volt a szállón megjelent hajléktalan, addig tavaly száz­ötvenen vették igénybe a lehe­tőségeket. A „rutinos” hajléktalanok azonban általában nem kérnek az éjszakai elhelyezésből, még mínusz tíz fok alatt is inkább alszanak egy sátorban vagy ösz­­szetákolt kajibában, minthogy a szállóra menjenek. Ettől füg­getlenül napközben közülük is sokan jelennek meg a melege­dőben, ahol a népkonyhán me­leg ebédet kapnak, tévézhet­nek, fürödhetnek, moshatnak, kártyázhatnak. Körülbelül ti­zenöt ember lehet az, aki csak napközben veszi igénybe a se­gítséget, de nem alszik bent a szállón, mondta Szűcs László. Dombóváron három évvel ez­előtt még működött az éjjeli me­nedék, de mára reggel 8 és este 6 óra között fogadják csak a rá­szorulókat. A melegedőben nép­1993 1998 2002 2005 2010 2016 FORRÁS: KSH/MTI m « " m ' v V" g, konyha is üzemel munkanapo­kon, így meleg ebéd minden­kinek jár, hétvégeken viszont csak meleg tea és zsíros kenyér jut. Szűcs Ádám, az intézmény koordinátora, szociális munkás elmondta, náluk is ebédidőben van a csúcsforgalom. Aki be­jön hozzájuk, az fürödni, mosni is tud, illetve az egészségügyi ellátások igénybevételében is tudnak neki segíteni. Pakson tíz körüli azok szá­ma, akik rendszeresen felkere­sik a helyi melegedőt, mondta Borbás László, a kistérségi szo­ciális központ igazgatója. Ok­tóber 15-től naponta húsz órát vannak nyitva, hogy minél to­vább fedelet nyújtsanak a rá­szorulóknak. Pár évvel ezelőtt itt is volt éjjeli menedék, ami ebben a formában megszűnt. Ebédet ugyan nem biztosíta­nak, de a paksiak adományá­ból naponta jut étel a rászoru­lóknak, zsíros kenyér és meleg tea pedig mindenkinek. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu A valahová tartozás érzését szeretné az alapítvány biztosítani a fogyatékkal élőknek Nincsenek egyedül, és van számukra segítség TOLNA MEGYE A munkavál­lalástól érezhetik magukat a társadalom hasznos, elfo­gadott tagjának a fogyaték­kal élők - véli Keszthelyi Krisztina, a szekszárdi „Se­gíts rajtam” Hátrányos hely­zetűekért alapítvány elnöke. A szervezet átlagosan ötven­hatvan embert részesít tá­mogatásban, beleértve a na­pi élethez szükséges problé­mák megoldását és az adomá­nyokat.- A valahová tartozás érzé­sét szeretnénk biztosítani a fogyatékkal élőknek, egyút­tal megkönnyíteni a minden­napi életüket. Sokan ugyan­is az évek múlásával újra és újra felteszik a kérdést, mi­ért pont velük történik mind­ez. Az érintetteknek tehát so­kat segít, ha tudják nincse­nek egyedül, és van segítség - hangsúlyozta Keszthelyi Krisztina. Manapság már jó lehető­ség a rendszeres kapcsolat­­tartásra és a fogyatékkal élő­ket érintő információk továb­bítására az internet. Keszthe­lyi Krisztina szerint a világ­háló azért is hasznos, mert számos pozitív példa van ar­ra, hogy reménytelennek tű­nő élethelyzetből is van kiút. Majd hozzátette, ahhoz, hogy Keszthelyi Krisztina, az alapítvány elnöke Fotó: M. K. a hátrányos helyzetben élők újra hasznosnak érezzék ma­gukat, és egyúttal a társadal­mi elfogadottságuk is nőjön, elsősorban arra van szüksé­gük, hogy segítséget kapja­nak a munkába álláshoz, és a megélhetésük hosszú távon biztosított legyen. Szerencsé­re ma már elfogadóbb a kör­nyezet, mint a rendszerváltás előtt, amikor gyakran gúnyo­lódás, sőt esetenként bántal­mazás célpontjai voltak a fo­gyatékkal élők. Keszthelyi Krisztina arról is beszélt, a hátrányos hely­zetűeknek nincsenek nagy­ra törő álmaik. A legfőbb vá­gyuk, hogy átlagos életet tud­janak élni. Szeretni, szeret­ve lenni és dolgozni akarnak. A legtöbbjüknek a társkere­sés is problémát okoz, hiszen a testi fogyatékosságaik mi­att hátránnyal indulnak. Eb­ben nyújt segítséget a közös szabadidős tevékenység vala­mint az internet. Az elnök hozzátette, sokan úgy élik meg a velük történ­teket, hogy az élet árnyékos oldalára születtek, és nincs esélyük a fényre lépni, és ezt igazságtalannak tartják. Úgy érzik, előbb kell felnőniük, mint az ép embereknek, így a gyerekkor is elvész. B. M.

Next

/
Thumbnails
Contents