Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)
2019-11-09 / 260. szám
helyőrség essze A drámai művek kiadásáról GION-SZÖVEGEK MAGYARORSZÁGI RENESZÁNSZA KurczÁdám István Az Előretolt Helyőrség előző számában hírt adtunk róla, hogy Gion Nándor művei manapság - túlzás nélkül állítható - reneszánszukat élik. Előző írásunkban Gion elbeszéléseinek és regényeinek újrakiadásáról számoltunk be, mostani számunkban pedig a másik nagy műcsoport: a drámai alkotások iránti - örvendetes módon szintén nagyon megélénkült - érdeklődésről, illetve e művek kiadásáról írunk. Talán nincs kortárs író, aki felvehetné a versenyt Gionnal, akinek az elmúlt bő évben több drámai műve kapott publicitást különböző irodalmi-kulturális lapokban és portálokon, mint bárki másnak - az élő szerzőket is beleértve. Hozzátehetjük, hogy az elmúlt hónapokban több drámai műve jelent meg Gionnak, mint korábban öszszesen; ráadásul a most közreadott alkotások nagy része első közlés. Az író korai halála miatt a legtöbb drámai műve kéz- vagy gépiratban maradt: jelentős részük korábban sem folyóiratban, sem kötetben nem jelent meg, többjük hangszalagra, illetve filmvászonra sem kerülhetett; ám az elkészült és valaha adásban volt rádiós felvételek, filmek egy része is csak igen nehezen hozzáférhető. Gion pályája kezdetén filmkritikákat is írt, pályája derekán pedig színházigazgató, majd rádiós főszerkesztő is volt. A hangzó-látszó (színpadi-rádiós-televíziós) műfajok ezen okokból is mindig közel álltak hozzá: nem kevésbé biztos kézzel művelte a drámát, mint a prózát; ezt elkészült filmjeinek, rádiójátékainak és színdarabjainak sikere is bizonyítja. Életművében a két műnem (epika, dráma) találkozásáról elmondhatjuk, hogy regényei is gyakran drámaiak, szerkesztésükben a filmes vágásokra emlékeztetnek, emiatt magukkal ragadóan izgalmasak. A Nórán Kiadó ugyan 2007-ben megkezdte, majd a Nórán Libro folytatta a Gion-művek összkiadását, de a sorozat 2012- ben félbemaradt, és a kiadó a fentiek ellenére sem tervezte a drámai művek kiadását, így az érdeklődők eddig nem tudtak hozzáférni az életműnek ehhez a jelentős, értékes és izgalmas részéhez. A drámai művek megjelentetésének sok év óta tartó szünetét a Forrás folyóirat törte meg 2016- ban a Keressünk egy jobb hajót! című forgatókönyv közreadásával; tavaly a Szurkolók mind jóbarátok című ifjúkori jelenetet, idén pedig a Krisztus katonái a görbe utcából című tévéjáték-forgatókönyvet jelentette meg. Az elmúlt háromnegyed évben sok más folyóirat is közölt drámai műveket Giontól, olyanok is, amelyek más szerzőktől alig. A Magyar Napló Főleg a barna hajúak abortálnak címmel a korábban Fogadjunk a doktorra címmel megjelent rádiójátékot közölte; a Kortárs a Holicser című tévéjáték-forgatókönyvet; a Hitel az Izidor című rádiójátékot és az Ez a nap a miénk című regényből készült filmforgatókönyvet; a Tiszatáj a Jéghegyek fölött című rádiójáték-szövegkönyvet; a Yuhar - Jugoszláviai Magyar Archívum pedig A vád című film és a Postarablók című rádiójáték forgatókönyvét. A fenti örvendetes sorozat után sincs megállás: lapszerkesztők több más drámai művet is elfogadtak közlésre, amelyek kiadása a közeljövőben várható; a drámai művek kötetben való megjelentetését pedig a Napkút Kiadó vállalta, és még ebben az évben tervezi megvalósítani. A kötetben - a hozzáférhetőségi és a kötetterjedelmi keretek figyelembevételével - a fent említett darabokon kívül a következő írások kaphatnak helyet: Latroknak is játszott Ir-III. rész (forgatókönyv-sorozat), Fülek és fejek (filmnovella), Ott zöldebb volt az erdő (rádiójáték-szövegkönyv), A késdobáló (forgatókönyv), Virágos katona (drámarészlet), A málnaszedő gyógyulása (forgatókönyv), Szivárvány harcosa Budapesten (forgatókönyv), Ámuldozó szemek (forgatókönyv). E művek szövegeit dr. Nagy Géza Gehringer Éva segítségével többnyire az író hagyatékában (OSZK Kézirattár, fond 583.) lévő gépiratokból rögzítette. Hálásak lehetünk a munkájukért és a drámai művek közreadásához való hozzájárulásért Gion Eszternek, valamint A vád és az Ámuldozó szemek című forgatókönyv társszerzőjének, András Ferencnek, illetve Sára Sándornak. Alább röviden összefoglaljuk az eddig megjelent vagy kiadás előtt álló művek jelentőségét és az életműben elfoglalt helyüket. Bízunk benne, hogy ez a rövid kivonat is izgalmas olvasmány lesz: kedvcsináló a drámai művek hamarosan kézbe vehető kötetéhez. Az életműben az elsőként született (vagy legkorábbi fennmaradt) drámai mű a Szurkolók mind jóbarátok című jelenet, amely még a szabadkai középiskolás években készült, és egy kéziratos füzetből került elő. A humoros egyfelvonásos egy focimeccs lelátóján játszódik, és a maga esetlenségében is mutatja a későbbi biztos kezű drámaírót. A Krisztus katonái a görbe utcából című - le nem forgatott, korábban kiadatlan - filmforgatókönyv a Délvidék/Vajdaság történetének talán legproblémásabb időszakában, 1941-1944-ben játszódik, így nem párhuzam és folytatás nélküli a Gion-prózában sem. Cselekménye ott indul, ahol a Latroknak is játszott című regénytetralógia második része, az 1976-ban Újvidéken megjelent Rózsaméz véget ér: 1941 húsvétján, a jugoszláv csapatok ki- és a magyar csapatok bevonulásával. Mindkét mű főhősei - Gallai István és felesége, Teréz, illetve Nagy István és felesége, Tériké - az író nagyszüleiről lettek mintázva, így az életmű összefüggésrendszerében nagyjából azonosnak tekinthetők. Gion prózájában az időszak- valószínűleg a forgatókönyvet megelőző - kidolgozása a Történetek egy régi forgópisztolyról című elbeszélésfüzér, amely 1975 elején jelent meg folytatásokban a Magyar Szóban. Ezt követte az 1977- es A kárókatonák még nem jöttek vissza című regény, amely allegóriaként dolgozza fel az említett időszakot. Az 1941-1944-es időszak legteljesebb, legegyenesebb kidolgozására pedig már az író Magyarországra települése, illetve a rendszerváltozás után kerülhetett sor az először 1996-1997-ben a Forrásban közölt Ez a nap a miénk című regényben. Itt nincs hely a drámai mű és prózai társai tüzetes összehasonlító elemzésére, de az mindenképpen megemlítendő, hogy - cselekményének sok-sok párhuzamával, a szereplők (nevének) egyezésével- a drámai mű legközelebbi prózai rokona a Történetek egy régi forgópisztolyról. Ám míg a Történetek... a kisgyermek (író) szemszögéből, nagyanyja („Nagy Istvánné Tériké”) elbeszélései segítségével visszatekintve, így kissé tompítva, sőt nosztalgikusan ábrázolják, a második világháború bácskai éveit, addig a Krisztus katonái és az Ez a nap a miénk az elbeszélt történet jelen idejében, a maguk véres valóságában mutatják be azt. Természetszerűleg az időszakot feldolgozó művek közül a Krisztus katonái a legdrámaibb. És talán a legvéresebb is: az író ebben a nagyapjáról Gion Nándor 1984 elején mintázott örök túlélő főszereplője kivételével minden címszereplőjét kivégzi. Nagyon fontos különbség a történeti tények és az Ez a nap a miénk, illetve a Krisztus katonái között, hogy míg a valóságban és az Ez a nap a miénkben a bácskai magyar férfiakat 1944 őszén-telén a jugoszláv partizánok már a front elvonulta után tizedelték meg, a - gépírás típusából és a papír fajtájából is következtethetően - még bőven a rendszerváltás előtt Jugoszláviában írott Krisztus katonáiban a Tito partizánjai által véghezvitt etnikai tisztogatás politikai okból szóba sem kerülhetett. A forgatókönyv a front megérkeztével zárul, 1944 őszének-telének eseményeiről majd csak a már Budapesten írt Ez a nap a miénkben olvashatunk nyíltan. (A Krisztus katonáiban még csak a háborús körülményekre fogva utalhatott Gion a partizánok tetteire: a bácskai magyar férfiak nagy vérveszteségére.) A Főleg a barna hajúak abortálnak is biztos kézzel megírt, különösen izgalmas - és aktualitását sajnos 1970-es évek eleji megírása óta sem vesztett - drámai mű. A darab első címváltozata a gépirat élén áthúzva olvasható: Az utcán történt valami, fölötte pedig kézzel a Fogadjunk a doktorra címváltozat áll. Az új közléskor viszont magából a mű szövegéből kölcsönöztünk címet a darabnak. Ennek fő oka az - megjegyezve, hogy egyik korábbi címet sem tartottuk a mű szempontjából kifejezőnek és az olvasó figyelmének megragadására alkalmasnak -, hogy minden bizonnyal az 1970-es évek elejének jugoszláviai (irodalom)politikai viszonyai, illetve az általuk kikényszerített öncenzúra volt az oka annak, hogy az író által adott egyik címben sem szerepel(hetet)t a leghangsúlyosabb tematikai elem: az abortuszra való utalás. A darab megírása előtti évben ugyanis a jugoszláviai kultúrpolitikában nagy vihart kavart Rózsa Sándor Mindennapi abortusz című novellája, amelyben többek között a „Minden órában abortálunk” mondat is olvasható. Gion darabjában - amellett, hogy a mű másról sem szól, mint a futószalagon végzett abortuszokról - többször is olvasható, hogy az egyik szereplő tanulmányt tervez írni, amelynek „az lesz a címe, hogy Főleg a barna hajú nők abortálnak. Vagy pedig: Miért abortálnak többnyire a barna hajú nők?”. Rózsa Sándor írása miatt a novellát közlő folyóirat, a magyar nyelvterületen a szocializmus évtizedeiben talán a legmerészebb, legújítóbb irodalmi lap, az Új Symposion 1971/76. számát be is tiltották, a szerkesztőségnek pedig komoly önkritikát kellett gyakorolnia. Figyelemreméltó, hogy a lap szerkesztőségében sok éven át aktív szerepet vállalt Gion öncenzúrája részleges volt. Bár éppen a címben nem szerepeltette az abortusz szót, a rá más műveiben is annyira jellemző merész karakánsággal éppen ezt az irodalompolitikai okból is érzékeny, de a magyar társadalom számára amúgy is talán legfájóbb morális kérdéskört: az ezzel kapcsolatos érzéketlenséget, képmutatást járta körül, megrázóan tiszta tükröt tartva az emberi élet értékét relativizálóknak. Gion írásáról lehet tudni, hogy az Új Symposion 1972/87-88. számában megjelent. De mivel a folyóiratnak az az évfolyama (bár éppen nem tiltották be) politikai okokból nem kerülhetett át Magyarországra - ahogy abban az évben magát az írót is kitiltották az országból a magyarországi irodalmi közvélemény számára ez a mű ismeretlen maradt. Bár az Újvidéki Rádióban 1973. február 20-án bemutattak Fogadjunk a doktorra címmel egy rádiójátékot, a Deák Ferenc dramaturg által nagyon fontos helyen csorbított, illetve a hangjátékszínészek előadása közben is módosult szöveg számtalan helyen nem egyezik a szerzői kézirattal - ami igazolja, hogy miért van szükség a film- vagy hangszalagon fennmaradt drámai művek szövegének kiadására is. (Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség októberi számában.) Generációk (akril, vászon, 50 * 50 cm, 2019} 2019. november IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET
