Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)
2019-11-09 / 260. szám
2019. NOVEMBER 9., SZOMBAT SPORT 15 A Ferencváros a továbbjutásért játszhat a folytatásban az El-ben A saját négyese, sőt az egész főtábla legalacsonyabban jegyzett csapataként vágott neki a Ferencváros a labdarúgó Európa-liga csoportküzdelmeinek. Ehhez képest négy forduló után, avagy az utolsó két körben a továbbjutásért játszhat. Eszerint mindenképpen sikeresnek tekinthetjük az eddigi szereplését, benne a CSZKA elleni csütörtöki hazai 0-0- s döntetlent. A folytatásban a Ludogorec a fő vetélytárs, annál is inkább, mert a bolgárokat 6-0-ra kiütő Espanyol már továbbjutott. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Az európai szövetség, az UEFA a közelmúlt nemzetközi eredményeit figyelembe véve rangsorolja a csapatokat, s ez a lajstrom legalább olyan beszédes, mint amelyik a résztvevők pénzben kifejezhető piaci értéke alapján készíthető. Nos, ebben a sorban a A H csoport állása 1. Espanyol 10 pont 2. Ludogorec 6 pont 3. FTC 5 pont 4. CSZKA 1 pont CSZKA 48 pontos együtthatóval a tizedik, a Ferencváros 3,5-tel a negyvennyolcadik, tehát a teljes mezőnyben az utolsó. Hiába, nem múltak el következmény nélkül az elmúlt évek kudarcai a nemzetközi porondon. A Fradi csütörtök este a pályán eltüntette ezt a különbséget. Ha nem a Bajnokok Ligáját, hanem az NB I-et tekintjük mércének, akkor kimondottan nagy iramú és élvezetes mérkőzést láthattunk, mégpedig azért, mert mindkét csapat győzelemre játszott. Egyedül a gólok hiányoztak. Persze ez is nézőpont kérdése. A CSZKA-nak talán több nagy helyzete volt; igaz, koránt sem annyival, mint két hete Moszkvában. A H csoport állására tekintve egyáltalán nem rossz eredmény a döntetlen. Az Espanyol már továbbjutott, mégpedig azért, mert a Fradi és a Ludogorec még játszik egymással, így mindkettő nem előzheti meg a barcelonai alakulatot. A Ferencváros legközelebb, november 28-án éppen az Espanyolt fogadja, miközben a Ludogorec a még nem teljesen reményvesztett CSZKA- nál vizitál. Ennek alapján erősen valószínű, hogy a Fradi- Ludogorec-versenyfutás majd csak az utolsó, hatodik fordulóban dől el, Razgradban.- Összességében jobban játszottunk, mint az első mécsesén. Jobban védekeztünk, de egy jó csapat ellen játszottunk, amelyik folyamatos szereplője a Bajnokok Ligájának. Jól sze-VIKTOR GONCSARENKO, A CSZKA VEZETŐEDZŐJE: - Szomorúak vagyunk, hogy nem sikerült nyernünk, szerettünk volna megszakítani a rossz sorozarepeltünk, úgyhogy megérdemeltük az egy pontot - értékelte a mérkőzést Szergej Rebrov. Majd így folytatta: - Van öt pontunk, ez jó. Az a célunk, hogy további pontokat gyűjtsünk, jól tunkat. Szerintem közelebb jártunk a győzelemhez, mint az ellenfél, de nem használtuk ki a helyzeteinket. Kicsit visszafogottan játszottunk, nem voltunk és győzelemre játsszunk a hátralévő két meccsen. Egyenes beszéd. Egyértelműen arra utal, az FTC vezetőedzőjét is a továbbjutás élteti.- Alul-felül, jobb és bal oldalt, bárhol aláírtam volna, hogy négy pontot szerzünk a CSZKA ellen - ezt Dibusz Dénes mondta, s ebbe is nehéz lenne belekötni. Csakúgy, mint Lovrencsics Gergő szavaiba. - Nagyon keményen megdolgoztunk ezért az öt pontért. Azt hiszem, a többi csapat kissé lenézett minket, kivéve a Ludogorecet. De az első mécsesek tapasztalata után most érezhetően a CSZKA is óvatosabb volt, az első félidőben jóval kevesebbszer próbálkoztak letámadással, mert bebizonyítottuk kint, hogy ki tudjuk használni, ha kinyílnak - öszszegzett a zöld-fehérek csapatkapitánya. Itt tartunk most. Izgalmas lesz a folytatás. S nemcsak november 28-án, hanem már most vasárnap. Az élet ugyanis nem áll meg, a Fradi az NB I-ben Debrecenbe látogat. elég agresszívak. Meg kell még szokniuk a fiatal játékosainknak, hogy egy olyan stadionban vannak, ahol ilyen atmoszférát teremtenek a hazai szurkolók. A siófokiak felvázolt jövőképe győzte meg Nerea Penát, hogy náluk folytassa Felfrissülhet a Balaton déli partján Egyre jobban érdekli az edzősködés is Fotó: Török Attila KÉZILABDA Hét év után hagyta el a Ferencvárost a szurkolók körében rendkívül népszerű spanyol világklasszis, a 29 éves, vb-bronz- és Eb-ezüstérmes irányító-átlövő Nerea Pena, hogy az EHF-kupacímvédő Siófok csapatánál találjon magának új kihívást.- Balszerencsésen kezdődött az idénye a Balaton partján, hiszen sérülés miatt majdnem két hónapot kellett várnia, hogy tétmérkőzésen is bemutatkozhasson.- Nem volt könnyű időszak Remek formában éreztem magam, alig vártam a rajtot, erre a Győr elleni bajnoki nyitányunkat megelőző edzésen eltört az ujjam. Utána nem volt mit tennem, azért kellett dolgoznom, hogy minél hamarabb visszatérhessek a pályára, közben kívülről biztattam a többieket. Mostanra már majdnem teljesen utolértem magam.- Nem az a vándormadár típus, az Itxakóban hat évet töltött el, majd 2012-től egészen idén nyárig a Ferencvárosban játszott. Miért szánta rá magát a váltásra?- Azért is maradtam ilyen sokáig mindkét helyen, mert igazán boldog voltam. Sokat köszönhetek a Fradinak, a klubban dolgozók az évek során a második családommá váltak, de az elmúlt idényben egyértelművé vált, hogy váltásra van szükségem. Vannak olyan helyzetek, amikor új környezetre, felfrissülésre vágyik az ember. Hét éven keresztül ugyanahhoz a csapathoz tartoztam, ugyanazzal az edzővel készültem. A pályán minden tőlem telhetőt megtettem, de azt vettem észre, hogy ez a fajta monotónia már rossz hatással van rám.- Egyértelmű volt, hogy Magyarországon belül keres új csapatot?- Egyáltalán nem, mindenfelé nézelődtem, és több ajánlatot is meghallgattam. A Siófok mellett szólt, hogy már otthonosan mozgok az országban, de sokkal inkább a felvázolt jövőkép győzött meg. Mindenki tudja, hogy szeretnék a Bajnokok Ligájában játszani, azért is jöttem ide, hogy segítsek a klubnak elérni ezt a célt.- Edzői tanfolyamon is részt vett a nyáron, majd amíg sérült volt, gyakran láthattuk, ahogy a kispadról magyaráz a többieknek, vagy éppen a norvég vezetőedzővel, Tor Odvar Moennel beszélget. Már készül a karrierje utáni időszakra?- Egyszerűen csak szerettem volna legalább a pálya széléről támogatni a társaimat. Az igaz, hogy már csak a gyakorlati rész hiányzik ahhoz, hogy meglegyen a B licencem, de egyáltalán nem biztos, hogy edzősködni fogok, ha egyszer befejezem a játékot. Korábban úgy gondoltam, belőlem biztosan nem lesz edző, de azért az elmúlt évben azon kaptam magamat, hogy egyre jobban érdekel a kézilabdának ez az oldala is. Szóval majd elválik.- Hogyan látta kívülről a Siófok eddigi szereplését?- Tetszett, amit eddig a csapat mutatott, de még időre van szükségünk, hogy stabilizálni tudjuk a játékunkat. Hét új játékos érkezett a nyáron, ami jelentős változásnak számít, de keményen dolgozunk, hogy egyre inkább öszszecsiszolódjunk. A hétvégén jön az EHF-kupa selejtezője, nem lesz egyszerű dolgunk a Nantes ellen, nagyon fel kell készülnünk a franciákból. Ezzel együtt természetesen az a célunk, hogy megvédjük az elsőségünket a sorozatban.- Egyike az európai szövetség női kézilabdát népszerűsítő és a fiatal játékosok fejlődését támogató nagyköveteinek. A Respect Your Talent programban olyan társai vannak, mint a norvég Stine Oftedal vagy a már visszavonult Anja Althaus.- Nagyon tetszik a feladat. Imádok a gyerekekkel játszani, így amikor megkaptam a felkérést, egyből igent mondtam rá. Augusztusban részt vettem egy szlovéniai workshopon, és azt láttam a fiatalokon, hogy szükségük van példaképekre, akikre felnézhetnek, és akik hasznos tanácsokkal látják el őket.- Önnek is volt ilyen gyerekkori példaképe?- Az volt a probléma, hogy akkoriban még kevés információ jutott el hozzám a kézilabdáról, nem volt olyan felület, amelyen követhettem volna a női mérkőzéseket. Ott volt viszont szülővárosom, Pamplona férficsapata, a Portland San Antonio, és Jackson Richardson volt a nagy kedvencem.- Milyen tanácsot adna a fiatal kézilabdás palántáknak?- A legfontosabb, hogy a játék mellett ne hanyagolják el a tanulást, gondolni kell a kézilabda utáni évekre is. Én három egyetemet is kijártam - egyrészt tanár vagyok, emellett újságíróként és táplálkozási szakértőként is van felsőfokú végzettségem. Játékosként sok szabadidőnk van, amit jó, ha a magunk fejlesztésére fordítunk. Nedelykov Tamás/NS JEGYZET Az inuk szakadtáig Ch. Gáli András jegyzet@mediaworks.hu Megbolondult a (futballvilág: december 17-én a Liverpool az Aston Villával játszik Ligakupa-negyeddöntőt, majd másnap, 18-án onnan ötezer kilométerre, Dohában a klubvilágbajnokság elődöntőjét vívja. És nem szakad le az ég, nem nyílik meg a Vöröstenger, mint annak idején Mózesék előtt, még a Jenyiszej és az Ob sem kezd el északról dél felé folyni, ahogy a boldogult kommunizmus idején Sztálin apánk eltervezte. A fenti természeti jelenségek helyett Jürgen Klopp, a Vörösök szókimondó menedzsere eresztette ki a fáradt gőzt. - Megoldjuk, ne féljenek. Két vegyes csapatot küldünk pályára, az egyik kedden Birminghamben kiáll az Aston Villa ellen, a másik szerdán lejátssza a klubvilágbajnokság elődöntőjét. Miközben a birminghami közönség és a dohai publikum is látni akarja az összes sztárunkat, hiszen ezért veszik meg a jó drága belépőt. Csakhogy ez fizikai képtelenség, hatórás repülőút választja el egymástól a két várost. Van, aki azt mondja erre, csináljunk negyvenfős kereteket. De akkor mivel tölti az idejét a keret fele az idény kilencven százalékában? Nyaral? Heti százezer fontos fizetésért? Észbontóan zsúfolt a futballnaptár, most már itt a klub-vb is, nyáron muszáj hírverő mérkőzéseket játszani Ázsiában és Amerikában, miközben további meccseket is akarnak a programba zsúfolni. A válogatottaknak a röpke kéthetes nyári szabadságot leszámítva nem jut pihenő - dohogott Klopp, és teljesen igaza volt. Tényleg megbolondult a világ, és ennek a játékosok isszák meg a levét. Az elviselhetetlen terhelés és a feltöltődés hiánya miatt sorra dőlnek ki a sztárok. Lionel Messi makacs izomsérülése miatt kénytelen volt kihagyni az idény első három hónapját, most ennek issza meg a levét a Barca. A végsőkig kizsigerelt Leroy Sané augusztus elején akkor szenvedett elülső keresztszalag-szakadást - és dőlt ki az egész idényre -, amikor élete vágya valóra válni látszott, és már-már a Bayern Münchenbe igazolt a Manchester Cityből. De nekünk is kijutott a jóból. Pátkai Máté és Sallai Roland hetekig, hónapokig lábadozott, csak mostanában kezdtek újra játszani, egyikük izomzata sem bírta a terhelést, pedig nekik még nincs is klubvilágbajnokság. Miközben Marco Rossi válogatottjának égető szüksége lenne alapembereire. Nem lehet 365 napba 400 napra való futballt belezsúfolni. Még ha a profitérdek ezt diktálná is. Mert ott van az emberi tényező. Reped a csont, húzódik az izom, szakad az ín. Hátulról tör előr&a Fradi Lovrencsics (balra) és Obljakov párharca Fotó: Földi Imre Csalódott oroszok, nem szakadt meg a rossz sorozat
