Tolnai Népújság, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)
2019-10-31 / 253. szám
2019. OKTÓBER 31., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 A brit olimpiai bajnok szerint az ISL-re szüksége van a sportágnak Peaty: Ez a legjobb verseny Az olimpiai bajnok brit Adam Peaty egyértelműen úgy gondolja: a sportág jövőjét a Nemzetközi Úszóliga (ISL) új sorozata jelenti. Kovács Erika szerkesztoseg@mediaworks.hu- Nagyon is jó volt! Szeretem a változatosságot, jó néha kicsit másként csinálni. Ebben a sportban sok minden lehet unalmas, az is, hogy mindig ugyanott úszol, márpedig a világbajnokságokon rendszerint a 4-es pálya az enyém. Az ISL- sorozatban az is jó, hogy nem az egyéni siker a cél, effajta teher tehát nincs a válladon, mégis van, mert te magad várod el magadtól, hogy nyerj - az 1-es pályán indulva is. Ráadásul a csapattársam úszott mellettem, nem egy ellenfél, így arra is figyeltem, hogy ő is jól menjen. Ez is kihívás.- Mindenki a decemberi Las Vegas-i döntőről beszél - önöknek, a London Roar csapatának két verseny megnyerése után jó esélye van arra, hogy ott legyenek a végelszámolásnál.- Remélem, így is lesz. Kell még egy kis idő, talán két-három év, hogy ez a sorozat elnyerje a végső formáját, megerősödjön, ám az úszásra máris sokan felfigyeltek - ez az új kezdeményezés jó eséllyel újabb és újabb embereket vonz a sportágba. Az egyik legjobb verseny, amelyen valaha indultam. Jobban élveztem, mint korábban bármelyiket: a csapatodért úszni, harcolni hihetetlen élmény, sohasem éreztem még ilyen energiákat magamban egy versenyen. Azt hiszem, minden úszó így gondolja, úgyhogy gyorsan módosítom is, amit az előbb mondtam, mert ez nem az egyik legjobb verseny, amelyen valaha elindultam, hanem a legjobb!- Kifejtené ezt bővebben?- Az ISL az a sorozat, amelyre ennek a sportágnak szüksége van - és szüksége lett volna már korábban is. Pörgős verseny, nincsenek előfutamok, középdöntők, csak finálék, vannak viszont pontok és pénz - na ez az, ami így, együtt arra inspirálja az úszókat, hogy még jobban teljesítsenek.- Az említettek közül melyik a legfontosabb?- Hogy nincs előfutam, csak döntőket rendeznek. Élvezem a téthelyzetet, szeretek úgy úszni, hogy ott van rajtam a nyomás: ússz minél jobban! A többi versenyen az előfutamok, sőt, még a középdöntő során sem érzek semmi ilyet.- Az sem volt furcsa, hogy a csapata harcba küldte kétszáz mellen? Ezen a távon nem szokott indulni a világversenyeken, nem az ön száma.-AB csoport első versenyét, a lewisville-i állomást kihagyta, mert edzőtáborban volt. Jelentett bármi pluszmotivációt, hogy éppen Budapesten kapcsolódott be a sorozatba?- Budapest szeret engem, ahogyan én is imádom a várost, a Duna Arénát. Szeretem a londonit is, ám a Duna Aréna különleges helyet foglal el a szívemben. Két éve a világbajnokság nagyon jól sikerült, nyertem két aranyat, ötven és száz mellen, a rövidebbik távon kétszer is világcsúcsot úsztam, ezek után alig vártam, hogy újra ebben a medencében versenyezzek.- Nem volt furcsa, hogy ezúttal nem a 4-es pályán úszott, hanem például az 1-esen? Szeret úgy úszni, hogy van rajta nyomás Fotó: Földi Imre- Úgy tűnt, minden pillanatát élvezi a budapesti ISL- versenynek.- Le sem tagadhatnám, de miért is tenném?! - kérdezett vissza Adam Peaty a Nemzetközi Úszóliga (ISL) budapesti viadala után megtartott sajtóbeszélgetésen. - Rendkívül élvezem az egészet. Hatalmas kihívás úgy felépíteni egy csapatot, hogy teljesen különböző emberek vannak benne. Más kultúrából érkeznek, de itt nem számít, honnan jössz, az sem, milyen nyelvet beszélsz- egy a fontos: a közös szenvedély. Ez az, ami igazi közösséggé kovácsol egy csapatot.- Ez végig is futott rajtam, amikor felálltam a rajtkőre a kétszáz mell előtt... Ám rögtön bevillant, hogy a London Roarért kell úsznom, mert szükségünk van a pontokra. És persze mindannyiunknak jól jön a pénzdíj, bár én személy szerint nem ezért csinálom - nekem kevésbé fontos.- Biztos?- Igen. A szenvedély sokkal többet ér. És az is, hogy az úszás egyre népszerűbb legyen.- Ez a sportág útja ?- Egyértelműen. Nem látok más olyan kezdeményezést, amely ilyen jót tenne a sportágunknak. A kérdést egyébként már sokan feltették nekem: meggyőződésem, hogy ez a sorozat jövőre még jobb lesz, aztán még jobb és jobb. Idővel még több nézőt vonz az uszodába, és a sportágunk mindenkinek élvezhetővé és szórakoztatóvá válik. Minket, úszókat már most magába szippantott, a fejlődésnek már mindannyian részesei vagyunk.- De hogyan fér meg egymás mellett az ISL és a FINA, a Nemzetközi Úszószövetség?- Egyelőre jó nagy szakadék van a kettő között, de én máris jobban szeretem az ISL- sorozatot, mert sokkal inkább feltüzel. Az elmúlt öt évben sikert sikerre halmoztam, sorra nyertem az aranyérmeket, de csak magamnak és magamért versenyeztem. Önző voltam, ám az ISL megváltoztatott. Kiléptem a komfortzónámból, ahogyan más úszók is. Együtt, egymásért küzdünk a versenyen, és ez a személyiségünket is fejleszti - jó irányba. Különleges kezdeményezés az ISL, boldog vagyok, hogy a részese lehetek a változásnak. A Magyar Röplabdaszövetség már keresi a holland Jan De Brandt utódát Távozik a mágussá előlépett kapitány Nem lesz szakmai igazgató sem Fotó: Török Attila RÖPLABDA A részben hazai rendezésű Európa-bajnokságot követő reakciókat látva tulajdonképpen csak idő kérdése volt, mikor válik hivatalossá, hogy a magyar női röplabda elmúlt éveiben afféle mágussá előlépő belga Jan De Brandt távozik a válogatott szövetségi kapitányi posztjáról. Az együttest páratlan bravúrral 2014-ben, majd a Románia elleni felejthetetlen párharcban 2016-ban Európa-bajnokságra is eljuttató szakember az idén nem tudta nyolcaddöntőbe vezetni a csapatot a részben hazai rendezésű Eb-n, ráadásul a 20. hely után - sőt, talán már előtte is... - valami megtört játékosai között és közte, az Eb egy győzelmével és négy vereségével pedig az eredmény is elmaradt a várakozásoktól. Ludvig Zsolt, a Magyar Röplabdaszövetség főtitkára arról beszélt, hogy az Eb-t megelőzően egyértelműen a belga szakvezetővel képzelték el a munkát, ám az eredmény láttán „meg kell beszélni a lehetőségeket”. A szakember szerződése mindenesetre szeptember végén lejárt, és habár visszatért Magyarországra, előadást is tartott az edzőképzésen, folytatás nem lesz. Korábban árról volt szó, hogy már szeptemberben határoznak a szakember sorsáról, végül október végén, a keddi elnökségi ülésen döntöttek: a szövetség közleménye alapján maga a tréner nem kívánta folytatni a munkát, ám az a gyanúnk, hogy nem is marasztalták... „Jan De Brandt kiegészítette a szövetségi kapitányi beszámolót, amelyben összerendezte, mi történt a válogatottal a nyáron, illetve gyakorlatilag a 2014 óta tartó foglalkoztatására is kitért - idézte Ludvigot a közlemény. - A beszámoló végén nyilvánvalóvá tette, hogy más kihívások után szeretne nézni, ezért megköszönte az eddigi lehetőségeket, és mind a szövetségi kapitányi, mind az eltervezett szakmai igazgatói feladatoktól eltekint. Ahogy megfogalmazta, csodálatos éveket töltött a magyar röplabdázás berkeiben, de most nem látja a lehetőséget, hogy napi szinten képes lenne belefolyni az edzésekbe, új kihívásokra vágyik.” A főtitkár hozzátette, novemberben és decemberben kisebb családi problémák is hátráltatják, amelyek miatt nem is tudná vállalni a feladatot. De Brandt két időszakban irányította a magyar női válogatottat: 2014 és 2016 között, illetve 2018-tól mostanáig, utóbb már főállásban. A korábbi periódussal ellentétben az idény nagy részét Magyarországon töltötte, járta az országot és a klubokat, edzéseket, szakmai képzéseket tartott. Az Eb után sokan találgatták, előfordulhat-e, hogy szövetségi kapitányként nem, szakmai igazgatóként azonban folytatja a munkát. Nos, ez kizárt. A magyar szövetség keresi De Brandt utódját, ám nem pályázatot ír ki a szövetségi kapitányi posztra, hanem felve-‘ szí a kapcsolatot a lehetséges jelöltekkel. Idő van a döntésre, mert a klubidény közben nem lesz feladata a válogatottnak - azt követően viszont annál inkább. Legutóbb a házigazda jogán nem kellett selejtezni az Európa-bajnokságra, most viszont ismét a kvalifikációból kell eljutni az Eb-re, azt pedig a korábbi évek tapasztalatai alapján tudjuk, mennyire nehéz feladat ez... A távozásával kapcsolatban természetesen megkerestük Jan De Brandot is, ám a szakember azt válaszolta, egyelőre nem szeretne beszélni a történtekről. Roska Emese Boglárka A női röplabdaválogatott eredményei 2015 Európa-bajnokság 12. 2015 Európa-liga 1. 2016 Európa-liga 10. 2018 Európa-liga 2. 2018 Challenger-kupa 5. 2019 Európa-liga 5. 2019 Európa-bajnokság 20. JEGYZET Elfogynak a meccsek Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Már megint itt tartunk: tanulunk a hibáinkból. Bizonyára mindenki ismeri ezt az amúgy roppant bölcs gondolatot, vereségek idején jön elő, és arról szól, hogy a csapat a hibái miatt kapott ki, ezekből jól lehet tanulni, a következő meccsig ki kell javítani őket, és akkor már nem lesz baj. Persze mindig jön valamilyen hiba, és ez így végtelen történetté válik, egyben biztos alapja az örökös tanulásnak. Most éppen az U17-es labdarúgó-világbajnokságon szereplő magyar válogatott tagjai nyilatkoznak hasonlóan, ám a a legfontosabbat a szövetségi edző, Preisinger Sándor mondta ki a Nigériától elszenvedett vereség, majd az ausztrálok ellen 2-0- s vezetés után 2-2-re végződött mérkőzés után a Nemzeti Sport tudósítójának: „Mondhatnám, hogy próbálunk tanulni a hibáinkból, de lassan elfogynak a meccsek.” Erről van szó: ezek a hibák nem a sors csapásai, hanem valamilyen képesség vagy képességek hiányának a következményei. Roppant tanulságos egyébként az edző nyilatkozatának a többi része is, ezek közül talán ez a legfontosabb: „Itt az ellenfél folyamatosan nyomás alá helyez minket, végig koncentrálni kell, és nagy iramban zajlanak a meccsek. Erre a hétköznapokban, a bajnokikon lehet felkészülni, máshol nem. A játékosok mindent elkövetnek, a szakmai stáb szintén, de ilyen irammal és ellenfelekkel ezek a srácok ezen a világbajnokságon találkoznak először.” Majd néhány sorral lejjebb: „Az otthoni meccseken, sőt, az Európa-bajnoki találkozókon sincs Uyen iram. Ahogy kimerül a szervezet, úgy jönnek elő a hibák.” Eszembe jutnak azok a nyilatkozatok is, amelyeket a nemzetközi porondon helytálló, ám hajszállal kudarcot valló csapatok játékosai gyakran adnak, és arról szólnak, hogy ha otthon, a hazai bajnokságban minden héten ilyen iramú mérkőzéseket vívnának, most talán ők ünnepelhetnének. Kézenfekvő a kérdés: ki tiltja meg? A brazíliai Goianiában most éppen a jövő magyar reménységeiről mondta ki a saját edzőjük, hogy a klubokban zajló munka nem készíti fel őket azokra a kihívásokra, amelyekkel komolyan vett szinteken eredményesek lehetnének. Különösen az feltűnő, hogy nem a technikai képességek vagy a tehetség hiánya ütközik ki, hanem az erőnlété, holott ez az a tényező, amely a legkönnyebben fejleszthető, azt is remek fizikai állapotba lehet hozni, aki keresztülesik az álló labdában. így különösen unalmas azt hallgatni, hogy tanulunk a hibáinkból - inkább dolgozni kellene, ráadásul nem csak sokat, hanem végre jól is.
