Tolnai Népújság, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)

2019-10-31 / 253. szám

2019. OKTÓBER 31., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 A brit olimpiai bajnok szerint az ISL-re szüksége van a sportágnak Peaty: Ez a legjobb verseny Az olimpiai bajnok brit Adam Peaty egyértelműen úgy gondolja: a sportág jö­vőjét a Nemzetközi Úszóli­ga (ISL) új sorozata jelenti. Kovács Erika szerkesztoseg@mediaworks.hu- Nagyon is jó volt! Szere­tem a változatosságot, jó néha kicsit másként csinálni. Ebben a sportban sok minden lehet unalmas, az is, hogy mindig ugyanott úszol, márpedig a vi­lágbajnokságokon rendszerint a 4-es pálya az enyém. Az ISL- sorozatban az is jó, hogy nem az egyéni siker a cél, effajta teher tehát nincs a válladon, mégis van, mert te magad vá­rod el magadtól, hogy nyerj - az 1-es pályán indulva is. Rá­adásul a csapattársam úszott mellettem, nem egy ellenfél, így arra is figyeltem, hogy ő is jól menjen. Ez is kihívás.- Mindenki a decemberi Las Vegas-i döntőről beszél - önöknek, a London Roar csa­patának két verseny megnye­rése után jó esélye van arra, hogy ott legyenek a végelszá­molásnál.- Remélem, így is lesz. Kell még egy kis idő, talán két-há­­rom év, hogy ez a sorozat el­nyerje a végső formáját, meg­erősödjön, ám az úszásra már­is sokan felfigyeltek - ez az új kezdeményezés jó eséllyel újabb és újabb embereket vonz a sportágba. Az egyik legjobb verseny, amelyen valaha in­dultam. Jobban élveztem, mint korábban bármelyiket: a csa­patodért úszni, harcolni hihe­tetlen élmény, sohasem érez­tem még ilyen energiákat ma­gamban egy versenyen. Azt hiszem, minden úszó így gon­dolja, úgyhogy gyorsan módo­sítom is, amit az előbb mond­tam, mert ez nem az egyik leg­jobb verseny, amelyen valaha elindultam, hanem a legjobb!- Kifejtené ezt bővebben?- Az ISL az a sorozat, amely­re ennek a sportágnak szük­sége van - és szüksége lett volna már korábban is. Pör­­gős verseny, nincsenek előfu­tamok, középdöntők, csak fi­nálék, vannak viszont pontok és pénz - na ez az, ami így, együtt arra inspirálja az úszó­kat, hogy még jobban teljesít­senek.- Az említettek közül melyik a legfontosabb?- Hogy nincs előfutam, csak döntőket rendeznek. Élvezem a téthelyzetet, szeretek úgy úszni, hogy ott van rajtam a nyomás: ússz minél jobban! A többi versenyen az előfuta­mok, sőt, még a középdöntő során sem érzek semmi ilyet.- Az sem volt furcsa, hogy a csapata harcba küldte kétszáz mellen? Ezen a távon nem szo­kott indulni a világversenye­ken, nem az ön száma.-AB csoport első versenyét, a lewisville-i állomást kihagy­ta, mert edzőtáborban volt. Je­lentett bármi pluszmotivációt, hogy éppen Budapesten kap­csolódott be a sorozatba?- Budapest szeret engem, ahogyan én is imádom a vá­rost, a Duna Arénát. Szeretem a londonit is, ám a Duna Aré­na különleges helyet foglal el a szívemben. Két éve a világ­­bajnokság nagyon jól sikerült, nyertem két aranyat, ötven és száz mellen, a rövidebbik tá­von kétszer is világcsúcsot úsztam, ezek után alig vár­tam, hogy újra ebben a me­dencében versenyezzek.- Nem volt furcsa, hogy ezúttal nem a 4-es pályán úszott, ha­nem például az 1-esen? Szeret úgy úszni, hogy van rajta nyomás Fotó: Földi Imre- Úgy tűnt, minden pillana­tát élvezi a budapesti ISL- versenynek.- Le sem tagadhat­nám, de miért is ten­ném?! - kérdezett vissza Adam Peaty a Nemzetközi Úszó­liga (ISL) budapesti viadala után megtartott sajtóbeszél­getésen. - Rendkívül élvezem az egészet. Hatalmas kihí­vás úgy felépíteni egy csapa­tot, hogy teljesen különböző emberek vannak benne. Más kultúrából érkeznek, de itt nem számít, honnan jössz, az sem, milyen nyelvet beszélsz- egy a fontos: a közös szen­vedély. Ez az, ami igazi közös­séggé kovácsol egy csapatot.- Ez végig is futott rajtam, amikor felálltam a rajtkőre a kétszáz mell előtt... Ám rög­tön bevillant, hogy a London Roarért kell úsznom, mert szükségünk van a pontokra. És persze mindannyiunknak jól jön a pénzdíj, bár én sze­mély szerint nem ezért csiná­lom - nekem kevésbé fontos.- Biztos?- Igen. A szenvedély sokkal többet ér. És az is, hogy az úszás egyre népszerűbb legyen.- Ez a sportág útja ?- Egyértelműen. Nem látok más olyan kezdeményezést, amely ilyen jót tenne a sport­águnknak. A kérdést egyéb­ként már sokan feltették ne­kem: meggyőződésem, hogy ez a sorozat jövőre még jobb lesz, aztán még jobb és jobb. Idővel még több nézőt vonz az uszodá­ba, és a sportágunk mindenki­nek élvezhetővé és szórakozta­tóvá válik. Minket, úszókat már most magába szippantott, a fej­lődésnek már mindannyian részesei vagyunk.- De hogyan fér meg egymás mellett az ISL és a FINA, a Nemzetközi Úszószövetség?- Egyelőre jó nagy szaka­dék van a kettő között, de én máris jobban szeretem az ISL- sorozatot, mert sokkal inkább feltüzel. Az elmúlt öt évben si­kert sikerre halmoztam, sorra nyertem az aranyérmeket, de csak magamnak és magamért versenyeztem. Önző voltam, ám az ISL megváltoztatott. Ki­léptem a komfortzónámból, ahogyan más úszók is. Együtt, egymásért küzdünk a verse­nyen, és ez a személyiségün­ket is fejleszti - jó irányba. Különleges kezdeményezés az ISL, boldog vagyok, hogy a ré­szese lehetek a változásnak. A Magyar Röplabdaszövetség már keresi a holland Jan De Brandt utódát Távozik a mágussá előlépett kapitány Nem lesz szakmai igazgató sem Fotó: Török Attila RÖPLABDA A részben hazai ren­dezésű Európa-bajnokságot kö­vető reakciókat látva tulajdon­képpen csak idő kérdése volt, mikor válik hivatalossá, hogy a magyar női röplabda elmúlt éveiben afféle mágussá előlépő belga Jan De Brandt távozik a válogatott szövetségi kapitányi posztjáról. Az együttest páratlan bra­vúrral 2014-ben, majd a Ro­mánia elleni felejthetetlen párharcban 2016-ban Euró­­pa-bajnokságra is eljuttató szakember az idén nem tudta nyolcaddöntőbe vezetni a csa­patot a részben hazai rende­zésű Eb-n, ráadásul a 20. hely után - sőt, talán már előtte is... - valami megtört játékosai kö­zött és közte, az Eb egy győzel­mével és négy vereségével pe­dig az eredmény is elmaradt a várakozásoktól. Ludvig Zsolt, a Magyar Röp­labdaszövetség főtitkára arról beszélt, hogy az Eb-t megelőző­en egyértelműen a belga szak­vezetővel képzelték el a mun­kát, ám az eredmény láttán „meg kell beszélni a lehetősé­geket”. A szakember szerződé­se mindenesetre szeptember végén lejárt, és habár vissza­tért Magyarországra, előadást is tartott az edzőképzésen, foly­tatás nem lesz. Korábban árról volt szó, hogy már szeptemberben határoz­nak a szakember sorsáról, vé­gül október végén, a keddi el­nökségi ülésen döntöttek: a szö­vetség közleménye alapján ma­ga a tréner nem kívánta folytat­ni a munkát, ám az a gyanúnk, hogy nem is marasztalták... „Jan De Brandt kiegészítette a szövetségi kapitányi beszá­molót, amelyben összerendez­te, mi történt a válogatottal a nyáron, illetve gyakorlatilag a 2014 óta tartó foglalkoztatásá­ra is kitért - idézte Ludvigot a közlemény. - A beszámoló vé­gén nyilvánvalóvá tette, hogy más kihívások után szeretne nézni, ezért megköszönte az eddigi lehetőségeket, és mind a szövetségi kapitányi, mind az eltervezett szakmai igazga­tói feladatoktól eltekint. Ahogy megfogalmazta, csodálatos éveket töltött a magyar röplab­dázás berkeiben, de most nem látja a lehetőséget, hogy napi szinten képes lenne belefoly­ni az edzésekbe, új kihívások­ra vágyik.” A főtitkár hozzátette, novem­berben és decemberben kisebb családi problémák is hátráltat­ják, amelyek miatt nem is tud­ná vállalni a feladatot. De Brandt két időszakban irányította a magyar női válo­gatottat: 2014 és 2016 között, il­letve 2018-tól mostanáig, utóbb már főállásban. A korábbi pe­riódussal ellentétben az idény nagy részét Magyarországon töltötte, járta az országot és a klubokat, edzéseket, szakmai képzéseket tartott. Az Eb után sokan találgatták, előfordulhat-e, hogy szövetsé­gi kapitányként nem, szakmai igazgatóként azonban folytatja a munkát. Nos, ez kizárt. A magyar szövetség keresi De Brandt utódját, ám nem pá­lyázatot ír ki a szövetségi ka­pitányi posztra, hanem felve-‘ szí a kapcsolatot a lehetséges jelöltekkel. Idő van a döntésre, mert a klubidény közben nem lesz feladata a válogatottnak - azt követően viszont annál in­kább. Legutóbb a házigazda jo­gán nem kellett selejtezni az Európa-bajnokságra, most vi­szont ismét a kvalifikációból kell eljutni az Eb-re, azt pedig a korábbi évek tapasztalatai alapján tudjuk, mennyire ne­héz feladat ez... A távozásával kapcsolatban természetesen megkerestük Jan De Brandot is, ám a szak­ember azt válaszolta, egyelőre nem szeretne beszélni a történ­tekről. Roska Emese Boglárka A női röplabda­válogatott eredményei 2015 Európa-bajnokság 12. 2015 Európa-liga 1. 2016 Európa-liga 10. 2018 Európa-liga 2. 2018 Challenger-kupa 5. 2019 Európa-liga 5. 2019 Európa-bajnokság 20. JEGYZET Elfogynak a meccsek Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Már megint itt tartunk: ta­nulunk a hibáinkból. Bizo­nyára mindenki ismeri ezt az amúgy roppant bölcs gon­dolatot, vereségek idején jön elő, és arról szól, hogy a csa­pat a hibái miatt kapott ki, ezekből jól lehet tanulni, a következő meccsig ki kell javítani őket, és akkor már nem lesz baj. Persze mindig jön valamilyen hiba, és ez így végtelen történetté válik, egyben biztos alapja az örö­kös tanulásnak. Most éppen az U17-es lab­darúgó-világbajnokságon szereplő magyar válogatott tagjai nyilatkoznak hasonló­an, ám a a legfontosabbat a szövetségi edző, Preisinger Sándor mondta ki a Nigé­riától elszenvedett vereség, majd az ausztrálok ellen 2-0- s vezetés után 2-2-re végző­dött mérkőzés után a Nem­zeti Sport tudósítójának: „Mondhatnám, hogy próbá­lunk tanulni a hibáinkból, de lassan elfogynak a meccsek.” Erről van szó: ezek a hibák nem a sors csapásai, hanem valamilyen képesség vagy képességek hiányának a kö­vetkezményei. Roppant ta­nulságos egyébként az edző nyilatkozatának a többi része is, ezek közül talán ez a leg­fontosabb: „Itt az ellenfél fo­lyamatosan nyomás alá he­lyez minket, végig koncent­rálni kell, és nagy iramban zajlanak a meccsek. Erre a hétköznapokban, a bajnoki­kon lehet felkészülni, más­hol nem. A játékosok min­dent elkövetnek, a szakmai stáb szintén, de ilyen iram­mal és ellenfelekkel ezek a srácok ezen a világbajnok­ságon találkoznak először.” Majd néhány sorral lejjebb: „Az otthoni meccseken, sőt, az Európa-bajnoki találkozó­kon sincs Uyen iram. Ahogy kimerül a szervezet, úgy jön­nek elő a hibák.” Eszembe jutnak azok a nyilatkozatok is, amelyeket a nemzetközi porondon helyt­álló, ám hajszállal kudar­cot valló csapatok játékosai gyakran adnak, és arról szól­nak, hogy ha otthon, a hazai bajnokságban minden héten ilyen iramú mérkőzéseket vívnának, most talán ők ün­nepelhetnének. Kézenfekvő a kérdés: ki tiltja meg? A brazíliai Goianiában most éppen a jövő magyar reménységeiről mondta ki a saját edzőjük, hogy a klu­bokban zajló munka nem ké­szíti fel őket azokra a kihívá­sokra, amelyekkel komolyan vett szinteken eredménye­sek lehetnének. Különösen az feltűnő, hogy nem a tech­nikai képességek vagy a te­hetség hiánya ütközik ki, ha­nem az erőnlété, holott ez az a tényező, amely a legkön­nyebben fejleszthető, azt is remek fizikai állapotba le­het hozni, aki keresztülesik az álló labdában. így külö­nösen unalmas azt hallgat­ni, hogy tanulunk a hibáink­ból - inkább dolgozni kelle­ne, ráadásul nem csak sokat, hanem végre jól is.

Next

/
Thumbnails
Contents