Tolnai Népújság, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)

2019-10-19 / 244. szám

2019. OKTÓBER 19., SZOMBAT SPORT 15 Hornyák Zsolt bátrabb támadójátékot várt a magyar csapatoktól Ki kíváncsi a bekkelésre? Az első ötben végezne a Puskás Akadémiával Fotó: Török Attila Nyolc forduló után tizen­négy ponttal a negyedik he­lyen áll a Puskás Akadémia a labdarúgó NB l-ben. Ko­rai még bármit is elkiabál­ni, de az már megelőlegez­hető, hogy a nyáron szerződ­tetett Hornyák Zsolt vezeté­sével a felcsúti együttesnek nem lesznek kiesési gond­jai. A felvidéki Köbölkútról származó, Csehországból érkezett vezetőedző ennél persze többet akar: az első öt közé kerülne, s közben igyekszik beépíteni a saját nevelésű fiatalokat. Novák Miklós mediaworks@szerkesztoseg.hu- Szombaton a Paksot fogad­ja a Puskás Akadémia. Ez már­­már kötelező győzelem?- Véletlenül sem szeretném lebecsülni a Paksot. Hazai pá­lyán minden meccsen kötele­ző a győzelem, függetlenül at­tól, hogy ki az ellenfél. Ebből kell kiindulni.- Még akkor is, ha a Ferencvá­ros az ellenfél? Komoly vissz­hangot váltott ki, hogy a Fradi ellen a szünetben azt mondta a játékosainak: meg kell nyer­ni a meccset. De említhetném a bemutatkozását is, a nyitófor­dulóban az Újpest vendégeként elért sikert. Gyorsan letette a névjegyét.- Én Is örültem ennek a két győzelemnek, mert a hagyo­mányok alapján - véletlenül sem megbántva, mondjuk, a Debrecent és a Videotont, az­az a Fehérvárt - máig a Fe­rencváros és az Újpest a két legnagyobb magyar csapat. A Fradi ellen láttam a játé­kosokon az elszántságot, azt éreztem, csak egy kis plusz kell nekik, ezt próbáltam meg előhívni belőlük azzal, hogy azt mondtam nekik: verjék meg a Ferencvárost.- Elégedett azzal, amit eddig elért?- Talán telhetetlen vagyok, s pontosan tudom, hogy a fo­ciban a szerencsének komoly a szerepe, mégis úgy érzem, többet is elérhettünk volna. Annak azonban örülök, hogy amit az idény előtt ígértem, azt biztosan teljesítjük, a Pus­kás Akadémiának nem lehet­nek kiesési gondjai. Sőt, az el­ső ötben szeretnénk végezni, a következő idényben pedig már célba kell vennünk a dobogót.- Hogy halad a munkája má­sik fele, a fiatal játékosok be­építése?- Tizenegy saját nevelésű, eb­ből hat utánpótláskorú játékos van a keretünkben. Az edzése­ken nagy hangsúlyt helyezünk az egyéni képzésre, talán töb­bet is, mint ahogy az egy felnőtt csapatnál szokásos, de muszáj pótolni a hiányosságokat. Ne­kem is kihívás, hogy minél több fiatalt beépítsek, de ez nem me­het az eredményesség rovására.- Az itt töltött hónapok alapján milyennek látja a magyar fut­ballt?- Kicsit csalódtam. Azt vár­tam, hogy több kreatív, győze­lemre törő ellenféllel találko­zunk. Az én emlékeimben az élt, hogy a magyar focit a tá­madójáték, a technikai kép­zettség, a fifika jellemzi. Eh­hez képest túl sok klub ré­szesíti előnyben a védekezést. Pedig ha egy csapat hazai pá­lyán bekkel, arra ugyan ki kí­váncsi? Én sosem féltem fel­vállalni a nyílt játékot.- Az őszi mérkőzések előtt meglepő véleménnyel állt elő: az Eb-selejtezős csoport­ból könnyen a magyarok és a szlovákok juthatnak tovább, mert a horvátok kissé elké­­nyelmesedtek. Most hogy lát­ja a helyzetet?- A horvátok talán meghal­lották, amit mondtam, és rákap­csoltak... Komolyan gondoltam, amit mondtam, s még most sem vagyok egészen biztos abban, hogy nem a magyarok és a szlo­vákok estek-e vissza.- A szlovák futballban nevel­kedett. Mit csinálnak jobban a szlovákok, miért van nekik több klasszisuk?- Magyarországon most már kétségtelenül jobbak a feltételek, de itt túl hosszú és mély volt a válság időszaka, idő kell, mire a lemaradást be­hozzuk. Két-három éven belül szerintem egyre több tehetség fog berobbanni. Az egyénisé­gekre kell jobban odafigyel­ni, mert éles helyzetekben ők döntik el a meccseket. A ma­gyar labdarúgás korábban hemzsegett az ilyen futballis­táktól, én nem hiszek abban, hogy manapság ne születné­nek tehetségek. U18-as válogatottunk vb előtt áll, a többi korosztály még nem forrta ki magát Mestervizsgára utaznak a fiatalok Az U18-as válogatott Kata Mihály (jobbra) alapember a másodosztályú MTK-ban Fotó: Micheller Szilvia LABDARÚGÁS Több szempont­ból is mérföldkő lesz a magyar utánpótlásfutball történeté­ben a jövő héten kezdődő U18- as világbajnokság. A 2002-es korosztály valamennyi tag­ja az akadémiai rendszerben pallérozódott, így a brazíliai torna arra is választ adhat, hogy az itthoni képzés meny­nyire versenyképes a nagyvi­lágban. Preisinger Sándor szö­vetségi edző a héten megne­vezte a kiválasztottjait, tizen­nyolc mezőnyjátékos és három kapus utazik a vb-re. A zömmel 2002-ben szüle­tett fiatalok között a legtöb­ben itthon futballoznak. Van, aki már bemutatkozott az NB I-ben (Orosz Donát a Diósgyőr színeiben), a többség a máso­dik vonalban szerepel (Ka­ta Mihály az MTK alapembe­re), s persze olyan is akad, aki már külföldön igyekszik bol­dogulni. A keret egyik legna­gyobb ígérete a Vasas neveltje, Németh András a belga Genk csatára. Hegyi Krisztiánért to­longtak az európai nagy csapa­tok, a hórihorgas kapus a lon­doni West Ham Unitedet vá­lasztotta. Kosznovszky Márk és Balogh Botond az MTK-tól jutott el az olasz Parmába, Ma­jor Sámuel a Salzburg, Mester Zsolt az Austria Wien, Molnár Rajmund pedig a Benfica szer­ződtetett játékosa. A jövő heti korosztályos vb az első világverseny, amelyen a kétezres években megjelent labdarúgó akadémiák növen­dékei képviselik az országot. A korábbi NB I-es gólkirály, magyar bajnok labdarúgóból lett szövetségi edző, Preisinger Sándor nem panaszkodhat a sorsolásra: október 26-án Ni­géria, 29-én Ausztrália, no­vember 1-jén pedig Ecuador lesz az ellenfél. A négycsapa­tos kvartettből az első kettő, valamint a hat csoport négy legjobb harmadikja jut tovább a nyolcaddöntőbe. S ha ez meg­valósul, akkor teljesítették a fiatalok a hivatalos elvárást. A korosztály eddigi mérkő­zéseiből kiindulva leszögez­hetjük, nem dúskál a Szobosz­­lai Dominik kaliberű tehetsé­gekben, de a csapat szerve­zettsége kiemelkedő. Hogy az egység mennyit ér a nemzet­közi színtéren, arra hamaro­san megkaphatjuk a remény­keltő választ. Ránk fér a siker, a többi évjárat ugyanis eddig nem kápráztatott el bennünket. Az U15-ÖS és az U16-os kor­osztályra nem vonatkozik a kritika, őket még nem verse­nyezteti nemzetközi szinten az MLSZ. Már belekóstoltak az európai konkurenciába az U17-es fiatalok: Németh An­tal tanítványai a nyáron Cseh­országtól 2-0-ra, Horvátor­szágtól 4-2-re kikaptak, Cip­russal szemben 1-1-es dön­tetlent értek el augusztusban a Telki Kupán, azóta egy-egy döntetlen és győzelem a mér­leg Észak-Macedónia ellen. A korosztály legjobbnak ítélt játékosai október 24-étől Eb­selejtező tornán vesznek részt, sorrendben Fehérorosz­ország, Lettország és Szer­bia lesz az ellenfelük. A nyá­ri eredményekből ítélve nem lesz könnyű menet. Nem is olyan régen, éppen a felnőttválogatott spliti Eb-se­lejtezőjének hetében láthattuk, hogy a „fiatal felnőttek”, az U19-esek vajon mire képesek a hazai rendezésű Európa-baj­­noki selejtező tornán. Bene Fe­renc fiataljai 2-0-ra kikaptak Horvátországtól, amit el lehet fogadni, a Grúzia elleni 2-4-re viszont nincs épeszű magyará­zat. A Kazahsztán elleni 5-0 már nem osztott, nem szorzott. Hivatalosan a huszonegy éven aluliak válogatottja a legidősebb korosztály, amely még az utánpótlásfutballhoz sorolható. Bernd Storcktól Marco Rossiig szinte min­den szövetségi kapitány a felnőttválogatott „előszobája­ként” határozza meg az U21- es csapatot. Ha ezt elfogadjuk, akkor nem túl kedvező a jövőkép: a szeptember óta Gera Zoltán irányította - a 2021-ben ese­dékes hazai rendezésű Eb-re készülő - válogatott az elmúlt egy évben öt mérkőzést ját­szott: Máltától, Törökország­tól, Norvégiától és Horvátor­szágtól kikapott, Dániában 0-0-t játszott. Nagyon úgy tűnik, hogy minden bizodal­­munk az U18-as korosztály­ban van. Szilágyi László Béka Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu A magyar futball szerelme­seinek nyilván nagy kő esett le a szívéről: a héten megol­dódott a kisvárdai edzőkér­dés. Miriuta Lászlónak si­került június közepétől egé­szen október elejéig betöl­tenie ezt a posztot, miu­tán Dajka László vezetésé­vel újoncként bennmaradt a csapat az élvonalban, de utóbbi mégsem folytathat­ta a munkát. Már az is érde­kes válás volt, akkor így ösz­­szegeztük a történteket ezen a hasábon: „Kiderült, a hát­térben komoly feszültségek húzódhattak meg, amit per­sze akár sejteni is lehetett volna, hiszen az nem termé­szetes, hogy a sportigazga­tó is ott üldögél a kispadon a meccsek alatt, normális he­lyen és esetben neki nem ott van a helye. Dajka a Nemzeti Sportnak azt nyilatkozta, ve­zetőedzőként biztosan nem folytatja, mert »...a tavasz­­szal kialakult helyzet nem volt fenntartható. Természe­tesen menet közben azért egyszer-kétszer le kellett nyelnem a békát, de a leg­fontosabb a nyugalom meg­őrzése volt«.” Révész Attila sportigazga­tó pedig ezt mondta: „Ez va­lóban így volt, és az is igaz, ez a helyzet nem tartható fenn, szeretnék a továbbiak­ban a sportigazgatói felada­taimra összpontosítani, ezt csak akkor látom garantált­nak, ha új vezetőedzőt ho­­ztyik a csapat mellé.” Azaz: a megalázott Dajka nem alkalmas a posztra, de a nagy cél elérésének és a nyugalom megőrzésének az érdekében addig erről nem eshetett szó. Ezért jöhetett Miriuta, aki október első napjaiban soványnak ítélte a keretet, majd néhány nap­pal később jött a közlemény: „Klubunk és a vezetőedző futballról alkotott elképze­lései különböztek, és elé­be szeretnénk annak men­ni, hogy a felek között kiala­kult korrekt viszonyt a ké­sőbbiekben valami megfer­tőzze.” Állítólag az edző egy román lapnak nyilatkozva azt mondta, a futballról al­kotott elképzelések közötti különbségek akkor kezdtek nyilvánvalóvá válni, ami­kor ő az egyik meccs szü­netében kiküldte a valame­lyik játékossal üvöltő sport­­igazgatót az öltözőből, de ez a végkifejlet szempontjából már közömbös. A lényeg az, hdgy sike­rült megtalálni az új vezető­edzőt. Ezzel a feladattal Ré­vész Attila Kocsis Jánost, az eddigi pályaedzőt bízta meg, ő azonban megfelelő vég­zettség híján a szabály sze­rint nem lehet főnök, de hát milyen szabály az, amelyen nincsen kiskapu: övé marad az irányítás, a kirakatba pe­dig kitesznek egy pro-licen­­ces diplomát szerzett szak­embert. Talán nehéz elhin­ni, de ő nem más, mint az „alkalmatlan” Dajka László. A világ felé papíron ő a ve­zetőedző - és lám, a magyar futballban nincs az a nagy béka, amelyet ne lehetne lenyeletni.

Next

/
Thumbnails
Contents