Tolnai Népújság, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)
2019-10-11 / 237. szám
2019. OKTÓBER 11., PÉNTEK SPORT 15 Messi szerint hazugság, hogy rosszban van Griezmann-nal Mindörökre Barcelonában Az ötszörös aranylabdás Lionel Messi a katalán RÁC 1-nek adott rádióinterjúban - amit a Marca is közölt - elmondta, néhány évvel ezelőtt el akarta hagyni Spanyolországot; szóba került a Neymar-ügy, a magánélete és a Liverpool elleni kudarc is. Mediaworks-összeállítás szerkesztoseg@mediaworks.hu- Mit szól hozzá, hogy sokan istennek mondják?- Nem különösebben foglalkoztat, de azt nem szeretem, ha így emlegetnek. Tudom, hogy nincs emögött semmiféle rosszindulat, de akkor is túlzásnak érzem, már csak azért is, mert a gyermekeim mindent visszamondanak, amit hallanak.- Igaz, hogy otthon gyakran sorozatnézéssel vagy videojátékokkal tölti az idejét?- A feleségem, Antonella nagy rajongója a sorozatoknak, s ha a gyerekek már alszanak, gyakran nézünk valamit. Ami a videojátékokat illeti, volt olyan korszak, amikor sok időt töltöttem ilesmivel, aztán abbahagytam, de mostanában a fiammal, Thiagóval egyre többet játszom.- Megviselte a 2013-ban kezdődő adócsalási ügye?- Az egész család számára nagyon nehéz időszak volt. Az emberek nemigen értették, mi történik, rengeteg gyűlölettel szembesültem, amire a sajtó egy része is rásegített. Én voltam az első, akit elővettek, velem akartak példát statuálni. Szerencsére a gyerekek kicsik voltak, így semmit sem értettek az egészből. Őszintén szólva abban az idő-Semmilyen más klubéra nem cserélné le a Barca mezét Fotó: AFP ben megfordult a fejemben, hogy távoznom kellene. Nem a Barcelona miatt, hanem mert nem éreztem jól magam Spanyolországban. Sok ajtó nyitva állt, de egyetlen hivatalos ajánlat sem érkezett.- Elképzelhetőnek tartja, hogy a Barcelonától vonul viszsza, vagy esetleg visszatérne nevelőegyesületéhez a Newell’s Old Boyshoz?- Az argentin futball légköre semmihez sem hasonlítható, mindig is szerettem volna visszatérni, de a családomra is gondolnom kell. Egyre inkább' azt érzem, hogy a Barcelonától szeretnék visszavonulni. Erős szálak fűznek a klubhoz, és a családom is jól érzi itt magát. Ha elköltöznénk, a gyerekeket elszakítanánk a barátaiktól, ami nagy törés lenne nekik. Én átéltem ezt, nem szeretném, hogy velük is megtörténjen. Valószínűleg az egész életünket ide kötjük.- Valóban rossz a kapcsolata a nyáron érkezett Antoine Griezmann-nal?- Ez hazugság! Korál)ban is elmondtam, hogy ő a vüág egyik legjobbja, mindig örülünk, ha ilyen képességű futballistát igazolunk. Ugyanezért szerettem volna, ha Neymar visszatér, vele még erősebbek lettünk volna. Tudom, hogy ezt sokan ellenezték, azok után, ahogy távozott, ez is érthető, de sportszakmai szempontból jól jártunk volna, ha sikerül visszaszerezni.- A katalán Sportnak adott korábbi interjúban azt mondta, nem biztos benne, hogy a vezetőség mindent megtett Neymar visszaszerzéséért.- Mert ez az igazság. Nem voltam ott, nem tudom, menynyit tett meg a klub azért, hogy szerződtesse. Neymarral beszéltem, de a másik fél álláspontját nem ismerem. Tudom, hogy ő nem sokkal a távozása után megbánta, hogy elment, és hamar ráébredt, hogy rossz döntést hozott.- Elképzelhetőnek tartotta, hogy volt csapattársa végül a Real Madridban köt ki?- Nyáron is azt gondoltam, ha mi nem tudjuk szerződtetni, akkor Madridba igazol. El akart menni Párizsból, mindenképpen váltani szeretett volna, biztos voltam benne, hogy Florentino Pérez, a Real klubelnöke valahogy eléri, hogy náluk folytassa. Egyébként nem zárom ki, hogy jövőre a Barcelonához vagy a Real Madridhoz igazol.- Nem érzi úgy, hogy Ernesto Valverde vezetőedzőnek távoznia kellett volna a Liverpool elleni Bajnokok Ligája-kudarc után?- Ahogy korábban is elmondtam, az a vereség a mi hibánk volt, nem az edző tehetett róla. Ilyesmi nem történhetett volna meg, főleg azok után, hogy egy évvel ezelőtt hasonló körülmények között estünk ki a Roma ellen. Leblokkoltunk, eszünkbe jutott a Roma elleni meccs, és minden egyre rosszabb lett. Az a kudarc a játékosok felelőssége volt, örülünk, hogy Valverde végül maradhatott.- Mi az oka annak, hogy a lehetőségeikhez képest kevésszer nyerték meg a Bajnokok Ligáját?- Sok nagy esélyt elszalasztottunk. Hiába hittünk benne, hogy sikerülhet, a pályán nem tudtuk bizonyítani, hogy mi vagyunk a legjobbak.- Mi a véleménye az utóbbi években rengeteg vitát generáló videobíróról?- ló döntés, támogatom, ugyanakkor kétségtelen, hogy sok gond van vele és gyakran nem jól használják. Rengeteg olyan játékhelyzet van, amikor a videobíró segítségével sem lehet egyértelmű ítéletet hozni, márpedig éppen az lenne a feladata, hogy a segítségével minden kétséget kizáróan helyes döntés szülessen. Lőrincz Tamás a riói olimpiai kudarc után be akarta fejezni a pályafutását Tokió lesz az utolsó nagy dobása Már ő sem nagyon számított arra, hogy világbajnok lesz Fotó: MW BIRKÓZÁS Ami késik, nem múlik, avagy végül csak igaza lett Sike Andrásnak, kötöttfogású válogatottunk szövetségi kapitányának. Szöuli olimpiai bajnokunk még jóval régebben mondta azt Lőrincz Tamás kapcsán, az egyszerűen nem létezik, hogy egy ilyen szenzációs birkózó világbajnoki cím nélkül fejezze be pályafutását. Nos, Lőrincz végül idén szeptember 17-én, 32 esztendősen ért fel a csúcsra Nur- Szultanban - akkor, amikor saját bevallása szerint már ő sem nagyon számított rá. „Ha utólag visszatekintek, egyáltalán nem volt benne a pakliban, hogy éppen most alakul majd minden ilyen tökéletesen - mondta a Honvéd újdonsült világbajnoka, aki fantasztikus vb-aranya előtt idén a minszki Európai Játékokról is hozott egy bronzot, így immár 13 vüágversenyes éremnél tart, amivel az érmek számát tekintve minden idők legeredményesebb magyar birkózója lett. - Rengeteg sérülésem, betegségem volt, ami csak elromolhatott, el is romlott. Ilyen előzmények után az elsődleges cél a kvótaszerzés volt, úgyhogy harminckét éves fejjel már valahol elkönyveltem, nekem sosem fog megadatni, hogy világbajnok legyek.” Mi több, londoni olimpiai ezüstérmesünk még ennél is tovább ment, bevallotta, a rengeteg készülés és kínlódás dacára roppant balul sikerült riói olimpiája után csupán egy hajszál választotta el a visszavonulástól. „Jól emlékszem azokra a pillanatokra. Miután Rióban lement az egyetlen mérkőzésem- ugye egy nappal voltunk Viktor öcsém elcsalt bronzmeccse után -, síri hangulatban ültünk a szobánkban, és én akkor azt mondtam, hogy kész, itt a vége, nekem ennyi volt - így a ceglédi klasszis. - Csak aztán anynyian győzködtek, hogy ne tegyem, hanem próbáljam meg inkább egy olimpiai kategóriával feljebb, hogy végül beadtam a derekam. Ettől függetlenül nem gondoltam volna, hogy ilyen jól sikerül majd a váltás.” A jól ez esetben nem elég pontos kifejezés: amióta Lőrincz nem is egy, hanem két súlycsoporttal feljebb ugrott (66-ról 77 kilogrammra), 2017 óta az összes világversenyen, amelyen elindult, dobogós lett; A munka és a kitartás gyümölcse mostanra érett be igazán: Lőrincz két vb-ezüst és egy bronz után állhatott fel a dobogó legfelső fokára. „Már az megadta az alaphangot, hogy Viktor öcsém rögtön az első napokban ugyancsak döntőbe jutott, és ezzel kivívta az olimpiai kvótát. Óriási erőt adott: tulajdonképpen ő szerezte meg a kvótát, mégis én könynyebbültem meg - magyarázta az idősebbik Lőrincz fivér. - Sokkal felszabadultabb lettem, így indultam neki a napnak, és amikor nekem is sikerült az elődöntőbe jutással megszereznem a tokiói indulás jogát, a maradék nyomás is elpárolgott rólam. Innentől jutalomjátéknak fogtam fel az egészet - talán ennek is köszönhető, hogy végül az elődöntőm és a döntőm így sikerült.” S bár Lőrincznek eddig ez a legfényesebb érme kivételes pályafutása alatt, csak azért nem mondjuk, hogy ezzel feltette volna rá a koronát, mert remélhetőleg majd jövőre, Tokióban teszi fel. „Nyilván ez a terv, de azért ennyire még ne szaladjunk előre. Nem titok, nekem Tokió lesz az utolsó nagy dobásom, és nagyon szép keretet adna a pályafutásomnak, ha sikerülne éremmel hazatérni. Mindenesetre az újabb lépést megtettük Viktorral együtt a közös nagy álom felé...” Kohán Gergely/NS JEGYZET Némi zaVAR támadt Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Húsz esztendeje, hogy egy májusi estén a kis, másodosztályú Tatabánya az élvonalbeli Debrecennel ütközött meg a labdarúgó Magyar Kupa váci fináléjában. A Bányász-drukkerek számára ma is nyomasztó emlék a trófea elvesztése. Különösen a körülmények miatt. Sokáig vita tárgyát képezte, hogy a cívis városiak második találatánál Vadicska fejese túljutott-e a gólvonalon. Szerintem a kék-fehér híveket a számtalan lassítás és visszajátszás sem győzte meg az ítélet jogosságáról. Manapság, a videobíró, a VAR (video assistant referee) futballban való bevezetésével, elterjedésével már vitán felüli döntés születhetne az ilyen kritikus, kétes esetekben. Ám akkoriban csak a bíró döntésére vagy legfeljebb a főszereplők - meglehetősen szubjektív - véleményére hagyatkozhatott a krónikás. így azután idővel elültek a tatabányai felháborodás hullámai is. Gondolhatnánk... A minap összefutottam a hetvenszeres válogatott Kiprich Józseffel, és szóba került a ’99-es kupadöntő. A népszerű Kipu elmondta, a közelmúltban kifaggatta Géléi Károlyt, a Bányász akkori kapusát, aki eskü alatt „vallotta”, hogy Vácon a labda nem jutott túl teljes terjedelmével a gólvonalon. Higygyünk neki! Hiszen húsz évvel a történtek után minek sumákolna a sportszerűségéről is közismert egykori hálóőr. Tény, hogy a videobíró egyre nagyobb számú telepítésével megelőzhetők a hibás játékvezetői döntések. Legalábbis így vélekedtem a VAR-rendszerről. Ám egyre gyakrabban tapasztalom, hogy „zaVAR” van a gépezetben. Legutóbb egy angol bajnoki mérkőzésen a lesállást (szó szerint) kicentizve érvénytelenítették a gólt. Majd, még ugyanezen a meccsen, az egyik hátvéd úgy' rúgta fel a büntetőterületen belül az ellenfél csatárát, hogy az még a tévé képernyője előtt ülve is fájt. A bíró azonban nagyvonalúan továbbot intett A sértett hiába reklamált hevesen. A bíró ugyan egy darabig nyomkodta a fülhallgatót a fülkagylójában, de mivel a VAR-szobából nem érkezett jelzés, így intézkedés sem történt. Két dolgot feltételeztem. A jó meleg VAR-szobában mind a négy „videóasszisztens” elszundított; vagy pedig azért nem szóltak, mert nem akarták leégetni a zöld gyepen föl s alá nyargaló kollégájukat. Azt hiszem, az utóbbi áll közelebb a valósághoz. A másik eset az olasz első osztályú MUan-Bolognatalálkozón történt A vendégek olyan műesésért kaptak büntetőt, amelytől még a találkozó kommentátora is fuldoklóit a röhögéstől. Miközben mindenki a VAR-ra várt. Mindhiába.
