Tolnai Népújság, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-04 / 205. szám

12. INTERJÚ 2019. SZEPTEMBER 4., SZERDA A bonyhádi kutató már 38 évesen a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt Az agyat felépítő idegsejteket, azok működését tanulmányozza BONYHÁD Már igen fiatalon, 38 évesen a Magyar Tudo­mányos Akadémia tagja lett a most ötvenéves, bonyhádi származású neurobiológus kutató, Nusser Zoltán. Az agyi idegsejtek működését és kapcsolatrendszerét vizs­gálja munkatársaival, bu­dapesti laboratóriumában. Eredményeit itthon és kül­földön is ismerik, elismerik. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu- Ötven év. Számvetésre még korai, de egy kis összegzésre mindenképp alkalmas életkor. Kezdjük azzal, hogy állatorvos­ként végzett Budapesten, aztán sokfelé tanult és dolgozott kül­földön, mégis hazajött. Miért?- Valóban a pesti Állatorvos­­tudományi Egyetemen végez­tem 1992-ben - mondja Nus­ser Zoltán és még abban az évben mentem Oxfordba, ahol a doktori képzésemet kezdtem. PhD-fokozatot 2005-ben kap­tam (amit Oxfordban DPhil­­nek hívnak) farmakológiából, azaz gyógyszertanból. Habár a Gyógyszertani Intézetben kap­tam diplomát, én mindig ideg­tudományokat vagy más néven neurobiológiát tanultam. Ezért neurobiológusnak tartom ma­gam. Londonban 1996-ban és Los Angelesben 1998-tól 2000- ig már posztdoktori kutatóként dolgoztam és folytattam neuro­­biológiai tanulmányaimat. Az­tán 2000-ben, leginkább fele­ségem ösztönzésére és Freund Tamás meg Vizi E. Szilvesz­ter csábítására jöttem haza az MTA Kísérleti Orvostudomá­nyi Kutatóintézetébe.- Mikor tisztázódott önben az útja, a hivatása? Melyek voltak pályakorrekcióinak fontosabb mozzanatai, találkozásai?- Állatorvosnak készültem már gyerekkoromban, Bony­­hádon. Azonban az egyetem első évében rájöttem, hogy en­gem sokkal inkább érdekel a kutatás mint a klinikai mun­ka. így már másodéves korom­ban elkezdtem kutató diák­körösként dolgozni. Negyed­éves koromban kaptam egy három hónapos ösztöndíjat az Oxfordi Egyetemre. Ott Somo­gyi Péter professzor úr labo­ratóriumában ismerkedhet­tem meg az idegtudományok­kal és a kísérletes neurobioló­­giával. Akkor vált számomra egyértelművé, hogy én ezt sze­retném csinálni egész életem­ben. Ennek tükrében egyér­telmű, hogy az oxfordi mento­rom, Somogyi Péter (az ottani akadémia, a brit Royal Society egyetlen magyar tagja) volt ta­lán a legnagyobb hatással rám a neurobiológussá válásom út­ján. Azonban meg kell emlí­tenem Mody István profesz­­szort, aki Los Angelesben se­gítette a tudományos fejlődése­met, és sokat tanultam Stuart Cull-Candy londoni laboratóri­umában Mark Farrant és An­gus Silver barátaimtól is. Beküldött fotók A neurobiológus Nusser Zoltán, nagy értékű eszközökkel végzi kutatásait- Most hol tart, mivel foglalko­zik? Merre tovább?- Hogy hol tartok, azt ne­héz megmondani. Lassan húsz éve élek itthon, azt gondolom, hogy nemzetközi szinten is ki­magasló neurobiológiai kuta­tásokat végzünk a laboratóri­umomban. Ezt talán jól szem­lélteti, hogy az elmúlt években közel hárommilliárd forintnyi pályázati pénzt nyertünk el, kizárólag külföldi forrásokból; nemcsak az EU-tól, hanem pl. amerikai és angol magánala­pítványoktól is (Howard Hug­hes Medical Institute, Wellco­me Trust). Munkámat itthon is elismerték. Büszke vagyok, hogy 38 évesen megválasz­tottak a Magyar Tudományos Akadémia tagjának (az MTA történetében a harmadik leg­fiatalabb tag lettem), és a Bo­lyai alkotói díjat is megkaptam 44 évesen. Hogy merre tovább? Nem szakemberek számára azt kell mondanom, hogy lát­szólag ugyanazokat a kutatá­sokat folytatjuk, amit az elmúlt húsz évben végeztünk. Termé­szetesen szakmailag változ­nak a kérdéseink, a megköze­lítési módszereink, a legmo­dernebb technikákat alkal­mazzuk kísérleteinkben, me­lyek célja, hogy az agyunkat felépítő idegsejtek és a köztük lévő kapcsolódá­si pontok vagy szi­napszisok működé­sét megértsük.- Megérthető-e az aggyal az agy?- Ez leginkább egy filozófiai kér­dés. Ebbe nem sze­retnék belemenni, mivel rög­tön az elején azt kellene defi­niálni, hogy mit értünk a „megértés” alatt. A megértés­nek biztosan van az a szint­je, amely szinten tökéletesen megérthető az agy működé­se, általunk. Persze, ha vala­ki azzal érvel, hogy az a meg­értési szint nem elég mély, ak­kor elképzelhető, hogy tud hoz­ni egy olyan példát, ami a meg­értés olyan mélységét követe­li meg, ami ma nem lehetsé­ges. Ezt ahhoz tudnám hason­lítani, ahogy a fizika törvénye­inek a megértése alakult az el­múlt évszázadokban. Amikor nem értettük, hogy miért esik lefele az alma a fá­ról, akkor jött New­ton és megmagya­rázta. De volt még egy csomó jelen­ség, amit nem ér­tettünk, például a villámlás, ám elér­keztünk az elekt­romosság felfede­zéséhez, és már azt is megér­tettük. Mélyebbre hatoltunk, az anyag belsejébe, az atomok világába, amit eleinte nem ér­tettünk, de azután arra is volt egy kielégítő teória, majd jött a következő szint, a szubatomi­­kus részecskék és kölcsönha­tások és így tovább. Azaz ma is van olyan fizikai jelenség, Megérthető-e az aggyal az agy? Ez leginkább egy filozófiai kérdés Nusser Zoltán (középen) kutatótársaival és diákjaival Bonyhádon Perczel-díjat kapott Nusser Zoltán 1968-ban szüle­tett Bonyhádon. A Petőfi Sán­dor Gimnáziumban érettségi­zett 1987-ben, majd felvételt nyert a budapesti Állatorvostu­dományi Egyetemre. Negyed­éves korában, három hónapos ösztöndíjat elnyerve, az Oxfordi Egyetemen tanult. Az „Aminosav neurotranszmit­­ter receptorok megoszlása a hippokampuszban és a kisagy­ban" - című disszertációjával elnyerte a Glaxo-Wellcome-dí­­jat, melyet a legjobb PhD-dol­­gozatnak ítélnek oda. Később a londoni és a Los Angeles-i egyetemen is folytatott élet­tani, neurobiológiai tanulmá­nyokat, kutatásokat. Kalifor­niai évei alatt elnyerte a Chan­­sellor’s Award for Postdocto­ral Research díjat, mellyel az egyetem rektora a legjobb posztdoktoriális kutatót jutal­mazta. Visszatért 2000-ben Magyar­­országra; az MTA Kísérle­ti Orvostudományi Kutatóin­tézetében laboratóriumveze­tő. Munkásságáért megkap­ta többek között az Akadé­miai Díjat (2006), a Bolyai-dí­­jat (2012) és a Széchenyi-díjat (2013). Bonyhádon 2004-ben Perczel-díjjal tüntették ki. Aka­démiai tagsága, 2006 óta ku­tatóprofesszor. amit nem értünk, de ha ezt a logikai sort valaki folytatja, ak­kor semmi okunk feltételezni, hogy az, ami most még isme­retlen, az ne válhatna ismert­té a jövőben. Az agykutatást is valami hasonló módon lehetne jellemezni, csak a lényeges kü­lönbség, hogy az agykutatás, mint diszciplína hetvenéves, a fizika meg ötszáz.- Hívő? A tudósok állítólag egy bizonyos kor után mind a te­remtés, a létezés megfejtésé­hez, megfejthetetlenségéhez érkeznek el...- Amikor egy tudós ezzel kezd foglalkozni, az nem azért van, mert épp akkor fejlesz­tettek ki egy olyan módszert vagy műszert, amivel ez tudo­mányosan vizsgálható lenne, hanem azért mert szeret „vén­­ségére” filozofálgatni.- Hogy néznek ki a napjai? Ta­nít? Kutat? Konferenciákra jár? Publikál?- Pontosan így. Reggel hét­kor megyek be a munkahe­lyemre, és általában este ha­tig, hétig vagyok benn. A la­boratóriumomban vannak di­ákjaim és kutatótársaim, akik témavezetése és tanítása az egyik legfontosabb napi tevé­kenységem. Megbeszéljük a kísérleti eredményeket, és ter­vezzük a következő kísérlete­ket. Ezenfelül, amikor össze­jön elég izgalmas eredmény, akkor azt le is közöljük, nem­zetközi szaklapokban. Továb­bá része a munkámnak, hogy konferenciákra járok, és ott az eredményeinket előadom a ha­sonló területeken dolgozó ku­tatóknak. Mindemellett rend­szeresen, de nem sokat okta­tok a Semmelweis, az ELTE és a Pázmány Péter egyetemen.- Mennyire racionális, mennyi­re érzelmes alkat?- A munkám megkövete­li, hogy annyira racionális le­gyek, amennyire csak racioná­lis lehet valaki. De természe­tesen, akik közel állnak hoz­zám, azokkal érzelmes is va­gyok. Két gyereket neveltünk fel. Mindketten elvégezték az egyetemet, és külön élnek-évek óta tőlünk a partnereikkel. így őket leginkább hétvégeken lát­juk, meg közös nyaralásokkor, ünnepnapokon. Mivel a gyere­kek már kirepültek, több a sza­badidőm, amit leginkább spor­tolással töltök. Úszók, futok, kerékpározok és együtt is csi­nálom a hármat, a triatlont. így a nyaralás nálunk általában sportolással eltöltött, aktív ki­­kapcsolódás. Emellett gyakran járunk haza, Bonyhádra. Van ott egy házunk, sok hétvégét töltünk a városban, így a szü­lőket és a testvéreket is gyak­ran láthatjuk. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu

Next

/
Thumbnails
Contents