Tolnai Népújság, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-02 / 203. szám

2019. SZEPTEMBER 2., HÉTFŐ KITEKINTŐ g Vigyázni kell, hogy a termelés ne szaladjon előre a piacszerzéshez képest! Sárközi szőttes: új ráépít kezés, hagyományélesztés a nulláról Dr. Antal Zsolt polgármester a lerobbant egykori üzemépületet mutatja. Bíznak abban, hogy újraindulhat a termelés és életben tartja a hagyományt Fotó: Makovics K. Újraindul a sárközi szőttes gyártása. A 2004-ben fel­számolt népművészeti szö­vetkezet elnöke szerint az első lépés a piackutatás kell, hogy legyen. A gyártás­sal sosem volt baj, csak az eladással. Wessely Gábor szerkesztoseg@mediaworks.hu DECS A népművészeti szövet­kezet 2002-ig működött, a fel­­számolási eljárás 2004-ben fe­jeződött be. Dolgozóként, be­dolgozóként sokan kötődtek hozzá a környékbeli falvak­ból. A fő termék a sárközi szőt­tes volt. Az utóbbi időben már csak térítőkét és méterre kap­ható gépi szövetet gyártottak. A méteráruból a vásárlók la­kásdíszeket, például falvédő­ket, ágytakarókat készítettek. Ám a kézi szőttes iránti keres­let rögtön a rendszerváltáskor megcsappant. Akkor, amikor a mindent felvevő nagy keleti pi­ac semmivé lett. Attól kezdve a tét a megmaradás volt. De meg­maradni csak 12 évig sikerült. A túlélési törekvések átszer­vezésekkel és névváltozások­kal jártak. Egy időben a házi­ipari, és a népi iparművésze­ti jelzők is szerepeltek a szö­vetkezet megnevezésében. So­kan kongatták a vészharangot - hogy ennek megszűnésével nemcsak egy cég megy tönk­re, hanem az egész sárközi népművészet lehetetlenül el, s marad gyakorlati centrum nélkül -, de ezekre a hangok­ra senki nem figyelt a rend­szerváltás csatazajában. Most szinte a nulláról kell újraépítkezni. A szó szoros és átvitt érzelmében egyaránt. Egy lepusztult, kifosztott épü­let rendbehozatala után indít­ható a termelés. A település polgármestere, dr. Antal Zsolt tájékoztatása szerint, a sárkö­zi szőttes gyártásának újrain­dítására 128 millió forint pá­lyázati támogatást nyertek a decsiek. A teljes felújítás és berendezés körülbelül három­százmillióból oldható meg. Vagyis, a most nyert pénz fel­­használása első ütemnek te­kinthető. Jó esélyt lát arra, hogy a második ütem megva­lósítására is forráshoz jussa­nak. Ugyanakkor tudja a pol­gármester, hogy az épület és a berendezés még nem minden. Képzett dolgozók is kellenek. A Sárközi Népművészeti Szö­vetkezet szövödéjének egyko­ri alkalmazottai már kiöre­gedtek. Néhányan talán még vállalják az új generáció be­tanítását. De még akkor sem lehet hátradőlni, mert piacot kell keresni. A késztermék el­adása; hazai és külföldi érté­kesítésének megszervezése megint csak embert próbáló feladatnak ígérkezik. Sőt, az egykori elnök, Ke­resztes János szerint ez a leg­nehezebb mutatvány. Ahhoz egy-két igazán elkötelezett, fáradhatatlan kolléga kell. Azt tanácsolja a nyugdíjas szak­ember, hogy piacfelméréssel kezdjék, mert az értékesítési oldalról érdemes megközelíte­ni ezt az egész projektet. So­kat talpalt ő is annak idején, kiállításokra vitte a sárközi szőttest Frankfurtba, Torinó­­ba, Lisszabonba. Mindenki­nek tetszett, de igazi áttörést ez sem hozott. Ma már csak Amikor Keresztes János 1992- ben a népművészeti szövetke­zet elnöki székébe került, 18 millió forint könyv szerinti va­gyona, 27 milliós tartozása, és több mint ötven alkalmazott­ja volt a cégnek. Köztük feladat nélküli emberek. Kézbe vette a dolgokat, lefaragta az adóssá­got, 23 főre redukálta a valós néhány kismester készít sár­közi textíliát, amit vásárok­ban próbálnak eladni. Régen volt egy népművészeti bolthá­lózat, csakhogy azt egy vál­lalkozó privatizálta, aztán el­passzolta az értékes - a nagy­városok frekventált pontjain fekvő - ingatlanokat. Az üzleti életben az érzel­meknek nincs helyük. Ez is egy súlyos tanulság az exel­dolgozói létszámot. A már ak­kor sem nyereséges népművé­szeti üzletágat ipari termeléssel egészítette ki. De 2002-ben be­fuccsolt a jövedelmező német bérmunka - a megbízó kivitte Kínába a lótakaró-gyártást -, a SOTE pedig szinte fizetésképte­lenné vált. (Kórházi ágytextíliát szállítottak az orvosi egyetem­nök szerint. Figyelni kell ar­ra, hogy a termelés ne szalad­jon nagyon előre a piacszerzés­hez képest, s akkor talán nem lesz baj. Kezd élénkülni a nép­­művészeti termékek iránti ke­reslet. A kézi szőttesből megél­ni továbbra sem lehet, viszont gépi termékekkel kiegészítve a kínálatot, van remény a gaz­daságos működtetésre. A ki­lencvenes években ez mentet­nek, csakhogy a harmincnapos fizetési határidő kitolódott, ese­tenként 6-10 hónap múlva ju­tottak a pénzükhöz.) Mindeköz­ben nagyot emelkedett a mini­málbér, vagyis, több millióval nőttek a kiadások és több mil­lióval csökkentek a bevételek, így vált tarthatatlanná a hely­zet, így jutottak csődbe. te meg a szövődét; enélkül már tíz évvel korábban csőd­be ment volna. Három színál­lásban készült a decsi száda: barna-világos barna, zöld-bar­na, piros-fekete. Évi 60-70 ezer folyómétert adtak el belőle. De yégül ez is kevésnek bizonyult. Tízmillió forint kellett volna a túléléshez, abból ötmillió volt adótartozás. Ám amikor egyez­kedni próbált a hivatallal, egy APEH-osztályvetető azt mond­ta: Uram engem nem a hagyo­mányőrzésért fizetnek, hanem azért, hogy behajtsam az adót. Lepusztult állapotban van a decsi telephely. Kipucolják, el­szállítják a maradék cuccokat - pl. raklapokat - aztán kez­dődhet az újjáépítés Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu A minimálbér emelése is nagyban hozzájárult a csődhöz HAJDAN 60 ÉVE több mint százhúsz munkás szüretelte a komlót Iregszemcsén, a kutatóinté­zet gazdaságának tizennégy holdas tábláján. „Sikerrel termelik ezt az értékes nö­vényt: (...) tavaly is négyszáz mázsa volt Iregszemcsén a termésátlag, amikor orszá­gosan százhetvenhat mázsát szüreteltek egy holdról.” 60 ÉVE írta az újság, hogy a kisdorogi általános iskolában „az eddig tanított tantárgya­kon kívül a német nyelv taní­tását is bevezetik. A község­nek ugyanis jelentős számú németajkú lakosa van.” 60 ÉVE tíznapos látogatásra bolgár nőküldöttség érkezett a megyébe. A vendégek több községet, üzemet, termelő­szövetkezetet látogatták meg. A nagykónyi asszonyküldött­ség ajándékként egy népvise­letbe öltöztetett babát adott át a bolgár küldöttség vezetőjének. 50 ÉVE „ismét benépesültek az iskolák. Tolna megyében az új iskolaévben körülbelül negyvenezer tanuló jár majd nap mint nap általános és kö­zépiskolába, szakmunkás­­képzőbe.” 50 ÉVE „Mórágyon megkö­vesedett csigolyacsontot ta­lált az egyik ház építésénél dr. Makra Sándor történet- és néprajzkutató. A leletet el­küldte a Magyar Nemzeti Mú­zeum őslénytani osztályára, ahol azt állapították meg ró­la, hogy több millió éves, mi­océn-kori delfincsigolya.” 50 ÉVE a Szekszárdi Vasas NB 35 éve Szekszárd adott otthont az ifjú szőlész-borászok szak­mai, politikai, munkavédelmi vetélkedője II. országos döntő­jének. A győztes a Szekszárdi Szőlőtermelő és Borászati Tár­saság csapata lett, ezért okle­velet, aranyérmet, külföldi ta­nulmányutat és 12 ezer forin­tos vásárlási utalványt kapott a bíráló bizottságtól.” 35 ÉVE Aparhant általános is­koláját a tanévnyitóra két tan­teremmel bővítették. „Az új napközis konyha létesítésé­vel a tanulók hetven százalé­kának biztosítják az étkezést. Megépült az iskola és a nap­közi otthon központi fűtése is, valamint a korszerű sport­udvar.” 35 ÉVE „Szekszárdon a szün­idő-búcsúztató tarka rendez­vény legizgalmasabb esemé­nyére, a Tolna szépe című szépségkirálynő választás­ra egyetlen jelentkező sem akadt. Hogy ne dőljön dugába a várva-várt esemény, egy fi­atalember öltözött be lányru­hába, s végül ő lett a szépség­királynő.” 25 ÉVE „a Budapesten rende­zett Kárpát-medencei műsza­ki konferencia mintegy száz résztvevője látogatott el Pun­­gor Ernő akadémikus veze­tésével a Paksi Atomerőmű­be. Az erőműről Kováts Ba­lázs tartott előadást a látoga­tóknak, majd eszmecsere kö­vetkezett a magyar tudomány nemzetközi szerepéről, végül a vendégek megtekintették az erőművet.” 25 ÉVE dr. Gaál Attila, a Wo­­sinsky Mór Múzeum igaz­gatója az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Bölcs­ke mellett horgonyzó kotró­hajójával római kori leleteket mentett a folyóból. Mint ak­kor nyilatkozta: a napokban felszínre hozott oltárkövek, illetve szobortalapzatok a III. századból származnak. Vala­mennyi tartalmaz latin felira­tot, egyik-másik dombormű­vekkel ellátott. Sz. Á.

Next

/
Thumbnails
Contents