Tolnai Népújság, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-28 / 226. szám
8 amuban sült poqacsa A VÖRÖS TEHEN Benedek Elek Volt egyszer egy szegény ember, annak a szegény embernek felesége, egy fia, s egy vörös tehene. Egyszer csak meghal a szegény ember felesége, s alig telt el egy hónap, kettő, azt mondja a gyermeknek a szomszédasszony:- Te legényke, mondd meg az édesapádnak, hogy vegyen el engem feleségül, mert én téged tejbe-vajba fürösztelek, s hasábfával kenegetlek. Mondja a gyermek az apjának, hogy mit üzent a szomszédasszony. Gondolja magában a szegény ember: én bizony el is veszem. Ő is szegény, én is, az igaz, egy koldustarisznyából kettő lesz, de majd csak lesz valahogy. El is vette feleségül a szomszédasszonyt, de az olyan mostohán bánt a gyermekkel, hogy mindig verte, s még amellett enni sem igen adott neki. A mostohának volt három leánya, de milyen három leánya! A legidősebbnek volt egy szeme, a másodiknak kettő, a harmadiknak három. Ezek meg mindig csúfolódtak a szegény gyermekkel. Egyszer a legényke elviszi a vörös tehenet éjjelre legeltetni, s mikor estefelé elővette a tarisznyáját, hogy egyék belőle, hát kenyér helyett egy nagy darab tégla volt benne! Megszomorodik a legényke, még a könnye is kicsordult. Ahogy ezt látja a vörös tehén, odamegy a legénykéhez, s azt mondja neki: Ne búsulj, te legényke, hanem mondjad: „Aludjál el, egy szem”, mert a mostohád utánad küldte az egyszemű leányát, hogy lesse meg, mit csinálsz. Azután csavard ki az egyik szarvamat, abban elég tejet találsz. Bezzeg, hogy egyszeribe mondta a legényke: „Aludjál el, egy szem”, s az egyszemű leány elaludt. Azzal kicsavarta a vörös tehén egyik szarvát, s abból a tejet mind kiitta. Másnap, amikor hazament, csak elcsudálkozott a gonosz mostoha, hogy a gyermek nem halt éhen. Este megint elment legeltetni, s amikor falatozni akart, megint csak téglát talált a tarisznyában. Odamegy a tehén, s azt mondja a megszomorodott legénykének:- Hallod-e, legényke, most a kétszemű leány leskelődik utánad, hát csak mondjad: „Aludjál el, két szem”, azután csavarintsd meg az egyik szarvamat, s annyi tejet igyál, amennyi csak beléd fér. Úgy is tesz a legényke, azt mondja: „Aludjál el, két szem”, s a kétszemű leány mindjárt el is alszik, azután megcsavarintotta a tehén szarvát, s jóllakott tejjel. Mikor reggel hazament, még jobban elcsudálkozott a gonosz mostoha, hogy a „macska-béka” gyermek nem halt meg az éhségtől. Kérdi a lányát, mit látott, mit csinált az a gyermek, de a kétszemű leány nem tudott mondani semmit. Harmadnap a háromszemű leány ment a legényke után leskelődni: de a legényke nem tudta, hogy ennek három szeme van, mert a harmadik a nyakcsigáján volt. Ő hát, amikor enni akart, csak azt mondotta: ,Aludjál el, két szem.” A két szem el is aludt, de a harmadik ébren maradt, s a leány jól látta, hogy a legényke a tehén szarvából iszik. Mindjárt hazafutott, s megmondta az anyjának, hogy mit látott. Aj, megmérgelődik a gonosz mostoha, hogy az ő eszén igy túljártak! Ahogy a legényke hazajött a tehénnel, rávette az urát, hogy üttesse meg azt a dög állatot, mert egy csepp tejet sem ád. Meghallja ezt a legényke, kifut a pajtába, s nagy sírva elmondja, hogy mit hallott.- Ne búsulj semmit - mondta a vörös tehén -, csak kérd meg az apádat, hogy te üthess le engem. Mikor kezedben lesz a fejsze, üsd fejbe a gonosz mostohát, azzal szökjél fel a hátamra, s úgy elviszlek, hogy soha utol nem érnek ez árnyékvilágban. Úgy is tett a legényke. Az apja megengedte, hogy ő üthesse meg a tehenet, ő pedig hirtelen fejbe ütötte a mostohát, a kötelet elvágta, felszökött a tehén hátára, s azzal, uzsgyi neki, vesd el magad! - úgy elnyargalt vele a vörös tehén, hogy meg sem állott a rézrétig. Ezen a réten a rézbika volt a gazda. Amint megérkeztek, a vörös tehén elkezdett legelészni, a legénykének pedig azt mondotta, hogy másszon fel a legmagasabb jegenyefára, s ha jő a rézbika, kiáltson neki. Egyszer csak jő a rézbika, hogy hét singnyire szakadt ki a száján a láng. Lekiált a legényke:- Jő a rézbika, vigyázz, vörös tehén! A vörös tehén behúzódik az árokba, s a rézbika nem találja meg, de közben felpislant a fára, észreveszi a legénykét, s mondja neki:- No, te vörös tehén fia, János! Mondd meg az anyádnak, hogy holnap megküzdünk életre-halálra! Készüljön rá! Megijedt a legény, mondja a vörös tehénnek, hogy mit üzent a rézbika.- Ne félj - vigasztalta a tehén -, csak ma jól ehessem, ihassam, holnap megölöm. Másnap reggel el is jött a rézbika, bömbölt, hogy a föld is rengett belé.- Állj ki, vörös tehén, ha az én rétemre mertél jönni! Ki is állott a vörös tehén, neki a bikának, s egy öklelésibe úgy megdöfte, hogy egyszeribe vége volt.- No, fiam, most már menjünk innét - mondta a tehén. A legényke felült a tehén hátára, s másnapra kelve megérkezett az ezüstrétre. Amint odaértek, elkezdett legelészni a tehén, a legényke pedig felmászott a legmagasabb jegenyefára, s onnan nézte, hogy jő-e az ezüstbika, mert ez volt az ezüstrét gazdája. Hátjött biz az egyszeribe szörnyű bömböléssel, szakadt a láng a szájából vagy tizennégy singre. Kiáll a vörös tehén, összecsapnak. Küzdenek három teljes óráig, egyik sem tudja legyőzni a másikat. A fejük felett kárognak a vaijak, s az ezüstbika felkiáltott nekik:- Hé, vaijak, adjatok egy csepp vizet, mert mindjárt dögöt adok. Azt mondja a vörös tehén:- Hozzatok nekem, hé, mert én kettőt adok! A vaijak a vörös tehénnek hoztak vizet, mindjárt erősebb lett, s megölte az ezüstbikát. Az ezüstrétről indultak az aranyrétre. Hét nap s hét éjjel mind mentek, s akkor értek helybe. A legényke megint csak felmászott a legmagasabb jegenyefára, a tehén pedig legelészett a réten. Egyszerre csak kiált a legényke.- Vigyázz, vörös tehén, jő az aranybika! Jött is, de úgy, hogy hetven singre szakadt a láng a szájából. A tehénnek, nem gyűlt volt elég ereje, behúzódott egy árokba. Az aranybika bömbölt szörnyűségesen, s felszólalt a jegenyefára: .. ......- Hallod-e, te vörös tehén fia, János! Mondd meg az anyádnak, hogy holnap jó hajnalban megint eljövök, s akkor itt találjam, mert én küzdeni akarok vele életre-halálra! Másnap jó hajnalban el is jött pontosan az aranybika, de most a vörös tehén sem bújt el előle. Öszszecsaptak, türkölőznek, vagy hat óráig küzdölődnek, de egyik sem tudta legyőzni a másikat. Mikor már látták, hogy így semmire sem mennek, az aranybika keresztülbucskázott a fején, s lett belőle egy kerék, a vörös tehén nemkülönben, s abból is lett egy kerék. A két kerék kiment két hegy tetejére, onnét egyszerre megindultak s összeütköztek, de egyik sem tudott ártani a másiknak. Azt mondja most az aranybika:- No, hallod-e, te vörös tehén, még próbáljunk egyet. Én leszek kék láng, s te légy vörös láng, s égessük egymást. Úgy lett, amint az aranybika mondta, égetik, égetik egymást, de csak nem tudnak egymásnak ártani. Amíg így kínlódnak, elrepül felettük három vaíjú. Felkiált a kék láng:- Hé, vaijak, hozzatok vizet, s öntsétek a vörös lángra, mert dögöt kaptok. Azt kiáltja a vörös láng:- A kék lángra öntsétek, mert én három dögöt adok. A vaijak hoznak is vizet, s kioltják a kék lángot. Most már a vörös tehén egészen szabadon legelészhetett a három réten, János pedig, mikor akkorára cseperedett - ott, az aranyrét túlsó felén, ni! lakott egy király, annak elvette a leányát, s ma is él, ha meg nem halt. un a lap alatt A HOSSZÚSÁGOT MINT ÜVEGGOLYÓT Minden szórakoztatóipari terméknek van tartalmi terjedelme, melynek befogadásához több-kevesebb időre van szükség. Ennek az időnek a mértékét nagyban befolyásolja az adott termék természete, ám sok múlik a befogadó saját maga szabta tempóján is. A videojátékok esetében gyakran visszatérő vita tárgyát képezi egy-egy játék hosszúsága, melyet sokan automatikusan az értékével is azonosítanak. Az élmény és a ráfordítandó idő között azonban állandóan változnak az arányok. A videojátékok hőskorában a korlátozott memória miatt nemigen lehetett hosszú játékokat készíteni, így az élettartamukat a nehézségi fokkal igyekeztek hosszabbítani. Faktor volt még a játékállás mentésének hiánya is, ami miatt néhány hibázás után teljesen elölről kellett kezdeni a játékokat. Ezt ki-ki a vérmérséklete szerint kezelte, ám a többség beérte néhány óra élménynyel is, anélkül, hogy valóban igénye lett volna végigvinni a játékot. Akik viszont teljesítették egy-egy nehezebb játék kihívását, kisebb hősnek számítottak a közösség - és nem egyszer a játék készítőinek - szemében. Mára azonban a közönség türelme és ideje lerövidült, a kínálat viszont fordítottan arányosan kibővült. Ha ma belekezd valaki egy hosszabb játékba, mire a végére ér, már megjelent három másik, ami potenciálisan érdekelheti. Mivel a játékok ára egyes esetekben meglehetősen borsos, így a vásárló joggal várja el, hogy tartalmat is kapjon a pénzéért, amit pedig sokan a játék terjedelmével azonosítanak. Ezt a fogyasztói igényt a kiadók és a játékkészítők is felismerték, ezért új eszközöket fundáltakki az élettartam megnövelésére. Mivel a valós tartalom megnövelése borzasztó költséges, ezért a játékidő gyarapításához egyszerűbb, mesterséges eszközöket vetettek be, melyek legtöbbje meglehetősen otrombára sikeredett. A hatalmas, bejárható játékterület még a kedvezőbb hozadéknak számít, ám hogy mennyire sikerül élettel is feltölteni egy ilyen tágas világot, az már kérdésesebb. Az adott világot általában régiókra osztják, melyekhez különböző kihívási szinteket rendelnek. A játék elején a régiók legtöbbje teljesíthetetlen, egészen addig, amíg a játékos nem fejlődik fel egy bizonyos szintre a kezdő területen. Ha ez megtörténik, továbbléphet a következő zónába, ahol gyakorlatilag megint ismételheti ugyanezt a folyamatot. Ezzel a művi lassítással akkor van probléma, ha az adott területen nincs elegendő új és egyedi tartalom, ilyenkor ugyanis repetitív cselekvésre késztetik a játékost. Hogy az ebből eredő fásultságot a játékos elkerülhesse, a készítők - általában valós pénzért - fejlődést gyorsító eszközöket kínálnak. így előáll az a paradox helyzet, hogy a vevő még egyszer fizet, hogy gyorsabban végigvihesse a játékot, amit lehet, hogy pont a hosszúsága miatt vásárolt meg. Az online játékok hasonló fejlődési mintát kínálnak, azzal a különbséggel, hogy garantáltan kevesebb tartalmat adnak, mint egy narratív központú játék. Mivel az élmény minden esetben a többi játékossal való érintkezésből fakad, így az online játék tulajdonképpen klasszikus értelemben véve be sem fejezhető. Amíg akadnak játékosok, addig a játék is él, és ennek általában csak az unalom vagy egy új, érdekesebb játék megjelenése vethet véget. Egy átlagos játék hossza húsz és negyven óra közé tehető, amit mindig egy kicsit feljebb tornázhat az, aki hajlamos a játék minden zegzugát bejárni, illetve minden elérhető eredményt learatni. Az ennél rövidebb játékokat már a kiadók sem szokták teljes áron kínálni, Kántor Mihály ami egyrészről üzletileg korrekt, másrészről viszont nem ad pontos képet a játékélményről. A legutóbbi cikkünkben bemutatott Erica című interaktív film például nagyjából másfél, kétórás tartama után még bőven kínál legalább egy újrajátszást, hogy megismerhessük a történet további verzióit is. De nemcsak az újrajátszás, hanem az egyszeri élmény sűrűsége és gazdagsága is maradandó tapasztalattal ajándékozhat meg bennünket akár már négy-hat óra alatt is. Yves Guillemot, az Assassin’s Creedért és több más népszerű sorozatért is felelős francia Ubisoft elnöke szeptember közepén egy nyilatkozatában megerősítette, hogy cégük nem kíván a jövőben rövidebb játékokat készíteni. Úgy fest tehát, a trend sokáig velünk marad, a vásárlónak pedig a pénzénél sokkal értékesebb idejéből kell majd egyre többet és többet áldoznia. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. szeptember
