Tolnai Népújság, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-28 / 226. szám
'TüfTTTJil helyőrség 5 vers Saitos Lajos Cogito úr ír Zbigniew Herbert emlékének Cogito úr ír kitalál egy új még soha nem hallott magánhangzót s rögvest megpróbálja ráncba szedni a kéziratpapíron Cogito úr ír de a skiccből galacsint gyúr és messzire hajítja ami röptében kaviccsá változik Cogito úr ír s „ha megdobnak kővel...” de a kő most angyalként száll a parittyás vállára vissza Cogito úr ír- ma nem lesz megkövezés Cogito úr ír — s ül az ablakban angyali fényalakban... Európa elrablása Amerigo Tot emlékének Vijjognak a gumiabroncskutyák a nemzetközi országutakon száguldanak a keselyű-karosszériák húzzák köteleiket keresztbe-kasba - rabolják Rómát s el - Európát. Emléked tüzénél Kiszáradt kutakat ha számol az ember, maga is kiszárad. Harminc napja van annak, hogy nem látlak. Eltűntél a hajnali fénnyel, köddel vegyültél, égszínkékkel. A nap azóta egyre hosszabb, egyre forróbb. Magaddal rántottál hetven poklot, hetven vérszínű szivárványt. Azóta idézek égi bálványt szavaimmal, hogy emléked tüzénél sisteregnek villám-karcsú szirének, halálig táncoltatják a szerelmet, s veszedelmet hoznak nyakamra, kígyómérget, kiszáradt kutakból, kiszáradt torkomra Szólítgató Majd amikor a sziklából homok lesz s az üledékből újra kőszál... építhetsz reá templomot az időben szólítgathatsz egy istenasszonyt - mindhiába kopik a csőre a szalakótának. Gál János Bálint napra íme, Ámor nyila süt, égi Ági! Szívem átforrt libasült: gégi, gági. Femme fatale Kellemes a találka. Miközben kortyolgatunk, Úgy csábít e nő engem, Mint Judith Holofernest. Zsibbadva száll fejembe az ital. Csak óvatosan, még a végén Elvesztem a fejem. Kuplészonett Reménykedem, talán most itt a sansz. Mosoly van arcán, mint egy chansonette-nek. Úgy saccolom, hogy ennyi sor e chansonette-nél elmegy már egy sansz-szonettnek. Elismerem, szakállas egy klisé De hobbi-íjász, Ámor, aki rám lő, Nem kell már más, nem érdekel, kié. Mikor elémbe lép csárdás-királynőm, Esélyem oh, miként is volna nála? Hiszen világi nő ez, s pattog, ugrál, Akár Oszvald Marika fénykorába’, Míg én körülrajongom, mint egy uszkár. Kevés a sor, már itt a csattanó; Megúszós egy couplet, de hátha jó. Üde formát plagizálok, Ez olyan szép rokokós; Szerelemről - de nagy átok! - Dalolok majd zokogón. De előbb még ami fontos: Sose voltam trubadúr. Szerenádhoz se tudom most, Hogy a moll jobb, vagy a dúr. Kifogyok lassan a rímből, Meg az ihlet sem elég; Az a lényeg:....., szívből Adom, ah, szívem elég! A pillanat mikor elém tárulnak az agyag vénuszi tagok és a test a testhez szól érzem miként gyúrhatnám őket ősi alkotóvágy szerint míg fáradság árán mindketten visszakapnánk egy elfelejtett édeni pillanatot 2019. szeptember IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET Véd és megőriz Ma jutott megint egy szabad órám, lelkemen a szél fényként átsuhant, ma jutott megint egy gondolat - véd és megőriz. — Legszebb Gondomat! Olyan, látod, e januári tavasz, mint gyerekkoromban szép Pünkösd illata. - Véd és megőriz, Legszebb Pillanat! Mentem hozzád én annyit járt úton, megyek hozzád már haza, szavam véd, szavam megőriz; Legszebb Gondom, Te s Haza! Tartalék szerelmes vers
