Tolnai Népújság, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-03 / 204. szám

2019. SZEPTEMBER 3., KEDD SPORT 15 Hiánytalanul készül a válogatott a Szlovákia elleni selejtezőre Játékban az alapemberek A hét végén nem dőlt ki sen­ki sem, Nagy Ádám sérülése is szépen gyógyul, s váloga­tott játékosaink többnyire jó élményekkel töltekezve ér­keztek meg Telkibe. In médi­ás rés az iménti felvezetés, de gyorsan rá kell hangolód­ni az ősz meccsére: jövő hét­főn fogadjuk Európa-bajnoki selejtezőn Szlovákiát. Előt­te csütörtökön Montenegró­ban játszik Marco Rossi csa­pata, reméljük, nemcsak ba­rátságos, hanem egyben - bunyós szakzsargonnal - fel­hozó jelleggel. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS A Ferencváros BL-, illetve El-selejtezőbeli szereplése, valamint az NB I-es fordulók után hirtelen át kell állítani a váltót: minden te­kintet a válogatottra szegező­­dik. Szerencsésnek mondható a sorsolásunk, hiszen e héten nincs tétmeccsünk, így a vá­logatott szinte egy teljes hetet készülhet a szlovákok ellen, ami a mai labdarúgásban rit­kaság. A játékosok többsége már vasárnap befutott Telkibe, s tegnap mindenki ott volt az edzőtáborban. Kalmár Zsoltot leszámítva, de ez már nem új­donság, augusztus közepén el­dőlt, vele nem számolhat Mar-Jan de Brandt kapitány szerint a helyén van a női röplabda-válogatott Az álom nem valósult meg az Eb-n De Brandt (balra) szerint újra fel kell építeni a csapatot Fotó: MW RÖPLABDA Jan de Brandt szö­vetségi kapitány szerint reá­lis, hogy a női röplabda-válo­gatott nem jutott a tizenhat kö­zé az Európa-bajnokságon, és visszanézve sem változtatna semmit a felkészülésen.- Ahogyan leültünk, arról be­szélt, az elmúlt évek legköny­­nyebb felkészülésén vannak túl. Akkor miért nem jutott tovább a csoportkörből a válogatott?- A könnyű felkészülést ar­ra értem, hogy a korábbi évek­ben akadt probléma a körül­ményekkel, ellátással, most vi­szont mindenünk megvolt, sta­tisztikussal, fizioterapeutával, sportpszichológussal - vála­szolta Jan De Brandt, a magyar női röplabda-válogatott szövet­ségi kapitánya, aki a csoport­ban ötödik helyen végzett csa­patával a részben hazai rende­zésű Európa-bajnokságon, nem jutottak be a nyolcaddöntőbe.- A négy hónap alatt igazi csa­láddá értünk, egy célért küz­döttünk: hogy részt vegyünk az Eb-n, amire senkit sem kellett motiválni.- Akkor miért nem sikerült a ti­zenhat közé kerülni?- Nem voltak könnyű ellen­feleink, és amikor elérkeztünk húsz, huszonhét, huszonhá­rom ponthoz, nem tudtuk be­fejezni a játszmát. Egyszerűen jobbak voltak a riválisok.- Mindegyik? Románia is?- Az adott napon igen. Nem lehet elvárni, hogy a fiatalok minden meccsen ugyanolyan' szinten teljesítsenek, ráadásul a nálunk erősebb csapatok el­len folyamatosan a legjobb for­mánk kellett volna. Mindig né­zem a melegítést, hogy lássam, hogyan támadnak a lányaim és az ellenfél. Miként győzöl, ha a rivális kétszer olyan erősen és magasan üt? A háló felett nem lehetett megnyerni a meccset, a háló alatt kellett volna jó nyitó­ján De Brandtnak szeptem­ber végéig van élő szerződé­se, egyelőre korai véleményt nyilvánítani,-a kapitány, illet­ve a Magyar Röplabdaszövet­ség részéről Ludvig Zsolt fő­titkár is elmondta, egyeztet­sokkal, fogadással és jól szerve­zett blokkvédelemmel.- Játékosa, Sándor Rená­ta mondta a románok elleni meccs után, hogy szerinte hiányzott belőlük a tűz.- Ugyan már! Különben is, ha sorozatban háromszor­­négyszer blokkolnak, és nem tudsz pontot szerezni, jönnek a hibák, akkor nehéz lobognia ni kell a jövőről. De Brandt ar­ról beszélt, hogy az edzőkép­zésért felelő szakmai vezető­ként a következő idényben is Magyarországon dolgozik, ám elvileg erről még nincs aláírt szerződés. a tűznek. A lányok a horvátok elleni harmadik szettben már szabadabbnak érezték magu­kat, amikor már tudtuk, nincs esély a továbbjutásra.- Túl görcsössé tette őket a ha­zai pálya?- Lehetséges, de ezt tőlük kell megkérdezni. A helyzet az, hogy hiányoznak a magas szinten lévő játékosok.- Akkor miért beszéltünk arról a rajt előtt, hogy mindenáron nyolcaddöntőbe kell jutni?- Hazai pályán ki kellett tűz­ni a célt, ám megmutatkozott Horváth Dóra vagy Dobi Edi­na hiánya, Szakmáry Grétát leszámítva senki sem muta­tott olyan erőt, mint Horváth, ráadásul fizikai paraméterek­ben alulmaradtunk a többiek­kel szemben.- Ezek szerint nem volt reális cél a tizenhat közé kerülés?- Ez volt az álmunk, de az álmok nem mindig valósulnak meg. Azt viszont láttuk, hogy az azeriek elleni egy szettet le­számítva versenyben voltunk a legjobbakkal, nem fújtak le minket a pályáról; a hollandok pedig más szintet képviselnek. Túl sok könnyű pontot adtunk a hibáinkkal az ellenfeleknek. Ha megnézzük a kezdőcsapa­tot, többen visszafogott idényt zártak a klubjukban, keveseb­bet játszottak - nekünk vi­szont ők a legjobbjaink. Ki kel­lett tűzni a célt, hiszen ki jött volna ki a meccsekre, ha azt Még egyeztetni kell a jövőről A Wales elleni mérkőzés után így örült a válogatott. A kezükben van a sorsuk Fotó: Szabó Miklós co Rossi. Jó hír, hogy más nem sérült meg, és Nagy Ádám re­habilitációja is jól halad, hét­főn remélhetőleg ő is ott lehet a pályán. A játékosok többsége an­nak a kapitányi elvárásnak is megfelel, hogy játsszon a klubjában. A mögöttünk ha­gyott hét vége alapján egye­dül Kleinheisler lóg ki a sor­ból, még az Osijek meccskere­tébe sem került be. A légiósok közül Gulácsi Péter, Bese Bar­nabás, Willi Orbán, Kádár Ta­más, Korhűt Mihály, Nagy Dó­minik, Szoboszlai Dominik, Holender Filip és Dzsudzsák Balázs is alapember a csapa­tában. Szalai Ádám ugyan nem lehet boldog a mainzi be­mutatkozása után (6-1-es ve­reség a Bayerntől), de legalább játszott, miként a Bundesliga harmadik fordulójában végre Sallai Roland is szerephez ju­tott a Freiburgban.- Végigcsináltam a nyári felkészülést, a sérülésem már a múlté, jó állapotban vagyok, az a célom, hogy visszaszerez­zem a helyem a Freiburgban. Azerbajdzsán és Wales ellen kimaradtam a keretből, de hát a döntés a kapitányt igazolta. Azóta is folyamatosan kapcso­latban vagyunk, örülök, hogy ismét számít rám, amit, ha le­hetőséget kapok, jó játékkal szeretnék meghálálni - mond­ta Sallai tegnap Telkiben. A legmozgalmasabban ta­lán Nagy Dominik napjai tel­tek a múlt héten. A Legia Warszawa a Rangerssel szem­ben 1-0-ra alulmaradt az Eu­­rópa-liga rájátszásában, ami után a lengyel sajtó arról cik­kezett, a klub - az így kiesett bevételt pótlandó - eladhatja a magyar támadót, s a Fehérvár FC lehet a vevő. Nos, az üzlet nem jött létre, Nagy Dominik vasárnap kezdőként vette ki a részét a Raków feletti 3-1-es győzelemből. Tegnap még Varga Roland osztotta meg a gondolatait az újságírókkal. Kérdésünkre, amikor nem játszott a Ferenc­városban a BL-meccseken, gondolt-e arra, hogy ez a válo­gatottságába is kerülhet, így felelt:- Nyilván megfordult a fe­jemben, de szerencsére az el­múlt egy hétben változott a helyzet. Játszottam mindkét bajnokin és a Suduva ellen is az Európa-ligában. A szlovákok elleni Eb-selej­­tezőre rátérve így folytatta:- Rosszul kezdtük a soroza­tot Nagyszombatban, de aztán a horvátok ellen bebizonyítot­tuk, hogy nálunk magasab­ban jegyzett csapatot is-képe­­sek vagyunk legyőzni. A ke­zünkben van a sorsunk, ez a lényeg. Végszónak is megtenné, de az még odébb van. Addig nem csak a mieinkre, a szlo­vákokra is vár még egy fel­adat. Nehezebb, fontosabb, mint Dzsudzsákék monteneg­rói fellépése: ők már pénteken is sorsdöntő meccset vívnak Horvátországgal. JEGYZET Tisztítótűz Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu A vasárnap a Ferencváros ellen nyolcvanöt percen át emberelőnyben is szinte fo­lyamatosan alibiző, csak a hajrában egyszer-egyszer nekilóduló Diósgyőrt néz­ve az egyes játékosok, va­lamint az egész csapat kap­csán azon tűnődtem: ha va­laki ennyire nem is akar, nem is szeret futballozni, miért nem keres valami más elfoglaltságot? Miért gyötri saját magát, a társait és a szurkolóit? A hívek is hasonlókép­pen vélekedhetnek múlt heti kiáltványuk alapján: „A vezetőség azt mondta, stabil csapat leszünk, a ki­esés miatt nem kell aggód­nunk. A negyedik évad kez­dődik már így. Három sze­zont húztunk le, jártunk meccsre, szurkoltunk. Úgy gondoljuk, ez negyedjére nem fér bele. A diósgyőri szervezett szurkolói cso­portok határozatlan idő­re felfüggesztenek minden lelátói tevékenységet.” Ál­talában szereptévesztés­nek tartom az efféle fontos­kodó kommunikációt, hi­szen ha a drukker egysze­rűen csak otthon marad, az érintettek külön értesí­tés nélkül is észlelik, hogy üresen kong a tribün. Ezút­tal azonban hajlok rá, hogy kivételt tegyek. A diósgyő­ri ugyanis az ország egyik leglelkesebb, legkitartóbb tábora, rendre azt is elvi­selte, hogy a csapat egyre satnyább szalmaszálakba kapaszkodva - menetrend­szerűen a tizedik helyre ér­kezve, utolsó megmenekü­lőként - maradt csak bent az NB I-ben. A koreográ­fia ilyenkor mindig ugyan­az volt: felszabadult sóhaj, szilaj vagy csendes ünnep­lés, és az ígéret, hogy jövő­re másképp lesz. Aztán dehogy lett más­képp. A Diósgyőr most is sereghajtó, három vereség­gel a háta mögött érkezett a Ferencvároshoz. No meg mérhetetlen együttérzés­sel és megértéssel a szim­patizánsai iránt. Fernando Fernández vezetőedző pél­dául már-már vezekelve mondta: „Nagyon fognak hi­ányozni. Hétről hétre maga­sabb szinten teljesítettek, mint mi a pályán. Rendkí­vül fontos, hogy visszatérje­nek, de erre csak egy recept van: jobb eredményeket kell elérni, nyerni, jól teljesíte­ni.” Elméletben tehát meg­van a megoldás. Erre jött a gyakorlatban az újabb mi­nősíthetetlen produkció. Az Isael kiállítása miatt a 7. perctől emberelőnyben - nem futballozó, még kevés­bé játszó -, mondjuk, téblá­­boló Diósgyőr az 59. perc­ben veszélyeztette először a Fradi kapuját. Még szeren­cse, hogy külföldi az edző, aki így is képes mosolyog­ni; egy régi, helyi bálvány meccsenként kapna szívin­farktust vagy idegösszeom­lást. Szomorúan írom, érdemi változást itt talán már csak a tisztítótűz hozna. Amit hívhatunk kiesésnek is. hallják, hogy esélyünk sincs továbbjutni. Egyébként talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy amikor elkezdtem itt a munkát, néhány száz néző előtt játszottunk, most pedig három-négyezren jöttek el.- Semmit sem csinálna más­ként? Például kevesebb felké­szülési meccs, kevesebb rotá­ció, vagy ha már így döntött, na­gyobb bizalom a cseréiben?- Egyáltalán nem változtat­nék, mert jó volt a felkészü­lünk, nem volt gond. El kell fo­gadni, ez a helyünk.- Az, hogy a legjobb tizenhat közé sem jutunk?- Ez a realitás. Nézze meg azo­kat a csapatokat, amelyek szin­tén nem jutottak tovább, nem lenne egyszerű dolgunk a fran­ciák vagy a finnek ellen sem.- De hiszen a franciákat az Euró­­pa-ligában oda-vissza legyőztük!- Az más francia csapat volt, még akkor is, ha mi sem a ma­ximumon pörögtünk.- Mit hozhat a jövő?- Sándor Renáta és Liliom Rita is visszavonul, és Inneh- Varga Elizabetet leszámítva szinte nincs olyan a fiatalok között, aki nemzetközi szinten megállná a helyét egy év múl­va. Körül kell nézni a tizen­­négy-tizenhat évesek között, és fel kell építeni a válogatot­tat, de annak nem lesz azonnal eredménye. Roska Emese Boglárka

Next

/
Thumbnails
Contents